Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-01-15 / 3. szám

22 VADÁSZ- ES VERSENY-LAP. TARCZA. A Bogarak. — Rajzok a pusztákról. — Irta : Tóth Mór. VIII. A három fiu másnap a lajos-mizsei tanyák közt állapodott meg. Volt okuk a Kiskunságot kerülni, mert hiszen a legutóbbi események meglehetősen szóba hozták őket s nyugtalanná tették a kerület komiszárusait. Odahagyták azért szülőföldjüket s átvágva Kecskemét. Körös és Czegléd városok határán. a Lajos-mizsei pusztán beszállottak Daránné tanyájába. Daránné szép fiatal 26 éves menyecske volt, kinek mint mondják az ura néhány évvel azelőtt aratáskor a jég alá íult, ez azonban nem tartotta vissza Daránnét attól, hogy a Lajos Mizsén bort ne mérjen és szállást ne adjon az utasoknak. A Bogarakat is igen szívesen fogadta, hallotta már hiröket. vágyott is már valamelyik ösmeretségére. Balla Kálmán azonban hirül vette, hogy a Bogarak megölték a szabadszállási tanyák közt kapitányukat, Dönti Petit, s gyanította erősen, hogy ezen eset után aligha maradnak azon a vidéken, s a járásuk nem lehet más, mint Mike-Buda vagy Lajos Mizse puszták. Arra,, hogy a Dunán, vagy Tiszán átkeljenek, képtelennek tartotta őket, mert azon a vidéken nem birnák magukat tájékozni. Adaes. Baracs, Cengöd, Szent Imre, Kerek-Egyháza nagyon közel esnek a Kiskunsághoz, ott nem húzhatták meg magukat.; a kecskeméti, körösi tanyák meg nagyon sürüen vannak egymáshoz, nem alkalmasok a bujkálásra, s igy nem volt más hátra mint Lajos-Mizse. Meg is szálllak, jól is kipihenték magokat, midőn másnap hajnalban Daránné azzal riasztja fel őket: hogy húzzák meg magukat hirtelen valamelyik szögletébe a háznak, mert egy lovascsapat közelget és ezek bizonyosan a pandúrok. A tanyaház két szobából állott, az úgynevezett elöház és hátulsó házból; Miska és Gyurka a hátulsó szoba búbosa mellé húzódott, Jakab pedig bevonult az első szobába és a búbos magas patkájára lépve, szinte a kemencze mellett vonta meg magát. Daránné pedig kiallott a pitar ajtóba. Sehol egyik szobában sem égett világosság, hanem az első szoba kéménye, miután Daránné kenyeret akart sütni, ezen reggelen erősen volt fűtve, s a beletömött nádtörmelék nagyokat lobbanván, meszsze kivilágított a szürkülő hajnalba, s valószínűleg a pandúroknak is vezérfényül szolgált a sötétben Mert hát csakugyan azok voltak, 13-an ; élükön Balla Kálmánnal, ki egész éjszakán portyázva barangolt fel s alá a pusztákon, s most a tanya elé érve azt gondolá, hogy kissé meg fog pihenni. — Ki van itt nálad Örzse ? — kiáltott a kunyhó ajtóban ácsorgó Daránnéra. — Nincs itt senki tekintetes komiszárus uram, tessék leszálni és beljebb kerülni. Hát a Bogarakat nem láttad erre valamelyik nap? — Nem is ösmerem őket. nem járt itt napok óta ember. A komiszárus és véle két legény leszállottak lovaikról, és a kantárszárat átadva a lovon maradottaknak, beléptek a pitvarba: onnan Balla jobbra fordult, a két pandúr pedig a balkézre nyiló szobába törekedett s midőn beléptek a szobába : gyufát rántottakéi a falon, hogy annak világánál, mint rendesen szokták, körültekinthessenek. De alig lobbant fel a gyufa, midőn két lövés dördült el a búbos mellől; a két pandúr halálosan találva összeesett, a komiszárus pedig, ki ép e pillanatban nyitott be az első szobába, rögtön vissza akart húzódni, de ö reá is rálőtt Jakab, mely lövésre a komiszárus, — habár a lövés nem találta, csupa furfangból nagy kiáltással arczra bukott és ott az ajtó küszöbén mozdulatlan elterülve maradt. A hármas lövés zajára a komiszárius és a két pandúr lova felrezzenve nekiiramodott a nagyvilágnak, a tizenegy kintmaradt pandúr pedig felejtve társait, komiszáriusát. betyárt, mindent, lóhalálába vágtatott az üres lovak után. s meg sem állottak az irsai vasut-állomásig. hol azzal lármázták be a világot, mikép Balla Kálmánt és két pandúrját agvonlödöz1 ték a Bogarak, kik összesen vannak vagy l húszan. Ezt a hirt azután rögtön megtáviratozták J Czeglédre, a hol épen a farsang utolsó napi jait mulattuk által, s igen jó sportnak tar, tottuk néhányan : a kora reggeli órákban a j kiküldött lovas dragonyosokkal versenyt száguldani a Lajos-mizsei tanyák közé; nem annyira betyár elleni ütközetre, mint Balla Kálmán holteste megláthatására. A három betyár pedig a megejtett lövések ; után előbújt a szobából s átallépve az eltej rült testeket: bántatlanul jutott ki a szabadba, I hol Jakab s Gvura, lovaikra kapva elnyargalI tak, Miska azonban fegyvertelen kézzel nem akarván távozni, (mert utolsó töltéseit kilőtte a pandúrra), visszatért a pandúrok elterült testéhez és kezdte azok öveiből a pisztolyaikat kiszedegetni. A kemencze nyitott ajtaján nagyokat lobbant fel a nád törmelék. annak fel fellobanó világánál jól szemügyre leheteti venni i a rémes jelenetet, s Balla Kálmán szemügyre is vette, mert revolverét előhúzva, ott fekvő helyéből csendesen czélba vette a halottrablót, — egymásután két tölténye csütörtököt mondott, de a harmadik eldörrent s a dörrenésre Miska végig zuhant a meglőtt pandúrok fekvő teste mellé. Erre azután a komiszárius felugrott helyéből, a3 ott heverökel behurczolá a pitarba s bereteszelte belülről az ajtót; kézhez vett minden töltött fegyvert amit talált, és várta a netaláni támadást, s midőn mi ugy 9 óra körül odaértünk, még folyvást felvont pisztolylyal őrködött biztonsága felett, — még mindig egyedül volt, pandúrjai még akkor sem tértek vissza, és mégis ennek daczára reá ért szegény elesett embereinek, ugy a lelőtt betyárnak vizesborogatast rakni sebeikre, mely gondoskodás milsern használt, mert néhány óra múlva mind a három kiszenvedett * * * A két Kárász-ló végigszáguldott azon a nagy földön, mely Kun-Szentmiklós és LajosMizse között fekszik, és melyet magyarán egy napi járóföldnek szoktak nevezni. Felkeresték régi tanyájukat, hol már akkor egy szegéy özvegy asszony kis árva fiával fészkelte be magát s ott nyugodtak meg a kicsiny hajlékban. Itt tanakodtak azután, mitévők legyenek; ! Jakab a Dunántult emlegette, Gyura nem j akart a bábonyi szöllöktöl messze távozni, I ö tudja csak, mi tartotta olyan nagyon vissza. Nem tudtak megegyezni, a betyár morál I pedig nem engedte őket elválni egymástól. Majd holnap, majd másnap határoznak, ! addig is Jakab menjen által Fülöpszálás felé j a két lóval, melyek a nagy futásban lerugdalI ták patkóikat és most mezítláb voltak; ott a • puszta tetétleni putrinál lakó czigány majd megvasalja őket, nem első dolga ez a czigány kovácsnak. És Jakab elment, Gyura pedig végignyúlt a kis patkán s nagy szomorúságba merült. I Éjfél utáni időre járt, ugy hajnali kukorikolás kezdete állott elö, midőn a tanya kis ablakát erősen megkoczogtatták. i ! Egyszerre ugrottak fel özvegy és a betyár, i az előbbi kiszaladt a pitarba, ajtót nyitni, : Baski pedig az ablakhoz nyomult kinézni a j szürkülő időbe. A tanyát körülvéve látta loI vas pandúrokkal, — a kun-szent-miklósi koi miszárus jött oda portyázni. Baski látta, hogy nincs menekvés, különben is elkeseredett lévén, rögtön kilőtt az ablakon, a szegény asszony pedig a belülről történt lövés dörejére kiugrott a pitarajtón a ! szabadba. És most kezdetét vette az ostrom ; a komiszárus azon hiszemben. hogy egy egész betyár banda van befészkelve a házba, óvatosan hátrahúzódott embereivel egész lötávolba. innen azutan folytonos tüzelést keltett a kis ház ellen, honnan Baski, eléggé el lévén látva fegyverekkel és lőszerrel, hatalmasan viszonozta a tüzelést. A kis árva pedig ez alatt édesdeden aludt anyja meleg ágyában. Épp a szabadszállási vigalomból hajtattunk vissza Kun-Szent-Miklósra jó czimborák társaságában, midőn a nyakvágó csárdánál meghallottuk a lövöldözést. — Mi az? A pandúrok Körülfogták azt a kis tanyát és ostromolják, belől védik magokat a betyárok. No érdekes heczcz lehet, gyerünk oda pub• licumnak, s mi kis homokfutóinkon sebes I nyargalva mentünk a lövöldözés helyére, a j kis tanya elébe. I Mikorra odahajtottunk, a lövöldözés még folyvást tartott, koronként villant az ablak, vagy a pitarajtó, süvöltött a vágott ólom; vissza egész sorlövés megrázkódtató detonatió kíséretével; — az ablak alatt minden öt érhető veszedelemről elfeledkezve; a szegény gyámoltalan, özvegy asszony. Ez volt akkor a helyzet, mely előttünk föltárult. — Gyura fiam, ad ki kis magzatomat, ne kivánd halálom nekem, a ki neked soha sem vétettem. Gyorsan egymást követö kettős lövés volt a válasz reá, a másik oldalról egy ujabb sortűz s a pandúrok íalbafurt golyói egész vakolat halmazzal árasztották el azt a fiáért rimánkodó szegény özvegy asszonyt, ki ott guggolt az ostromlott ház kis ablaka alatt, a kintól és rémülettől félalélt helyzetben. — Gyui a fiam, kedves Gyura fiam, add ki kis gyermekemet, szülöanyád kínjára, haláI lod órájára kérlek, könyörülj rajtam. — LáI tod Gyura fiam, hatból csak ez az egy ma{ radt, meghallak mind; előbb a kicsik, aztán j a kenyérkereső apjok, nincs senkim rajta kivül a vihigon, — add ki drága szülöttemet. «Meg kell gyújtani a tanyát, hátulról keli neki kerülni, — ki kell pörkölni őket onnan» ! — kiáltá a komiszárius. — Nem lehet, mert a padlás is tele van velők, onnan is lőnek, — kiáltá vissza egy ijedt pandúr. Ezalatt az özvegy siralma folyvást tartott, még mindig a két ablak alá húzódva kiterjesztett karokkal ölelte a hideg nedves falat, a keserv éles sikoltásával kiabált be a kis ablakon a benntlevö Baskira. — Add ki magzatomat, add ki gyönge j szülöttemet, add ki gyermekemet! - Jól van no, hát mondja meg azoknak ! hogy ne lődözzenek, megadom magam, — szólott ki a betyár a kisablakon, vegre is meglágyulva a szegény asszony siralmán, — hanem előbb a nótámat dalolom el. Mi körülvettük a komiszárust, kértük, hogy szüntesse meg a lövöldözést; azután láttuk, miként nyújtja ki az álmos kis gyermeket a betyár, s láttuk az anya őrületes örömét, láttuk a deli szép fiút megjelenni az ajtóban, s gyönyörű hangjával dalolni: