Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-05-06 / 28. szám

1898. május 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 203 mázták egyedül. Hogy mennyire szaporodott a vadállomány: szabad legyen csak saját területünkről beszélni ; az 5Ö-es években körben vadászva az eredmény 21 nyul volt, de ezt sem volt szabad tanú nélkül elmondani, mert már akkor is bizalmatlanok voltak a jágermondáshoz. Most azon a területen 300 nyulat lövünk, s ezt restelve kell mondani, mert mások ezerekröl beszélnek! Ösmertetve lettek az érdekes cserkcszeti vadászatok ; ha azelőtt a megyében egy szarvas tehén (most suta) lett lőve (persze kopók előtt) az nagy esemény volt! a ház gyermekei hengerköztek a bőrén, mint a daxli kutyák a friss havon; — apránként, midőn e lapokban közölve lettek, hogy itt meg itt mily erős agancsárok lettek cserkészeten lőve: az ambitio erre irányult, a kopók ki lettek mustrálva. Korszakot alkotott a szarvas cserkészetre az elsO agancs-kiállitás (a 70-es évek elején), melyet gr. Keglevich István rendezett; mindenki már csak az erős szarvas után iparkodott, és első úttörő volt gr. Széchenyi Béla, ki az ung-megyei elhanyagolt vadászterületeket bérelte, gondozta, és fáradságát szép sikerek koronázták; — öt követték mások — Heregli, Mármaros és Gömör megyékben, bár itt még néhány kopó megmaradt, talán a faj fenntartásáért, s neve lett: Canis Gömöriensis. Azonban a minden évi agancs-kiállitásokat most már nem tartom oly nagy befolyásúnak .a vadászatra, elég volna minden tiz évben egy kiállítás. Azt az eredményt, melylyelSzt. Mihály napja után a «stutzot» félretesszük, azt a szép örömet és eredményt, mit egy közép erös szarvassal is magunknak emlékül elteszünk : azt az agancs-kiállitás* tökéletesen lerontja; az í-södij nyertese gyönyörben úszik, a többi pedig vagy nincs a bírálattal megelégedve. vagy az egész nyári cserkészetéről lehűtve ébred fel. * * * Most, miután már eléggé méltányoltam e lapok korábbi érdemeit: talán kifejezést adhatok ama teljes meggyőződésemnek is: hogy ha Magyarország különféle Sportjai a jelenlegi magas színvonalra emelkedtek és liozzájok sok uj is járult: annak istápolásában-, és sokaknak kezdeményezésben a fö érdem a «mostani lapot» illeti; emlékezzünk csak vissza.hogy e megnagyobbított alakú lapban kezdődött meg a lóversenyek minden tekintetben oly bőséges és szakszerű leírása, és a versenyben induló lovak tehetségeinek előleges tájékoztatása, minő azelőtt csak angol lapokban volt olvasható ; hogy ebben kezdettek meg az állami lótenyészintézetek és számtalan magán-ménesek anyagainak (telivér és félvérben) bőséges ismertetései; hogy a tenyésztési kérdések ebben vitattattak meg Kozma Ferencz. Tanffy G.. gr. Forgách L. br. Wesselényi Béla, gr. Szapáry Iván stb. stb. között s ismertettok meg most is minden uj irányt a párosításban, tenyésztésben; hogy e lap rendes rovatba rakja évenkint az állami és magánménesek telivér csikainak árverésit, a versenyek részletes statistikai eredményeit stb. stb. ugy hogy e lapokban lett concentrálva minden a mi Magyarországon a lótenyésztés, versenyek és lovas-vadászatok és agarász versenyeken történt és történik ; hát Viator az athletikáról, Zmertvch a bycicliröl, gróf Nádasdy, Eöry-Farkas a Vadász Védegyletről nem e lapban kezdték meg azokat először pengetni, midőn más lap még mit sem tudott róluk? E lap körültekintő, önzetlen, higgadt eonservativ és határozott czéltudatos irányban való működése segítette elö azok megvalósulását. — De szabad legyen ezúttal e lapokra criticámat is megmondani. Először a diszes kiállítás miatt drága és igy nem lehet kellőleg elterjedve, pedig tessék elhinni, hogv a fényes papiros estve olvasva I nagyon kellemetlen. — Másodszor az igen tisztelt főszerkesztő ur maga alatt vágta a fát mikor a Vadász-lapot külön kezdeményezte; Magyarországban kevés házat fogunk találni, hol ugy a lovas sport, mint a lö vadászsport együttesen ne legyen szenvedély ; — szögön lóg a puska, alatta fekszik az agár ! A Vadászlap külön kiadásával egy nagy részét az érdeklődésnek eltolta magatói; a V. és V. lapnak nagyon sok előfizetője nagyon jól tudom ugy sem volt, söt azt is tudom, hogy 1857-töl 1861-ig egy előfizetővel sem fogyott, — de nem is szaporodott; de másképpen vagyunk már most; a versenyek óriási szaporodásával és a lövadászat rendszeres üzésével ennek is a szakirodalma karöltve jár, de együtt, s nem különkülön, mert ehhez még nem vagyunk elegen. A Va ász- és Versenylap a Vadászlap külön megjélenése által a nagy sport közönségnek — de partibus üres lett; én részemről helyeslem és nagyon hibásnak tartanám, ha a V. és V.-lap nem volna a M. Lovaregylet és Orsz. Lótenyésztés hivatalos közlönye ; annak kell lenni; mert a magyar természet nem veszi be a száraz heti naptárt; hisz most is a lap első oldala vajmi keveseket érdekel; de hát miután igen érdekes czikkek is vannak a lapban: ezek mellett a hivatalos szárazságra mégis csak rászokikjp. o. hogy hol mikor van a «nevezés», és hogy az ángliusnak ma reggel a gyakorló pályán balra, más nap jobbra kell lovagolnia; holnap pedig megfordítva. Igy tehát összeköttetésben van minden sportsman és tenyésztő a Lovaregylettel. tájékozva lesz annak intézkedéseiről, tetteiről, elveiről; ugy a félvér tenyésztő is némileg előre tájékozhatja magát a kanczáihoz választandó mén-ló tehetségéről, melyet a versenyben vagy lovas vadászatokon mutatott; s viszont a beszerzendő telivér vagyállami ménesből eladásra kerülő kanczák tehetségéről is sokat megtudhat. Én ezt mind elismerem, és mégis azt mondom, hogv e lapok első oldala keveseket érdekel, csakis a verseny-szakembereket; a nagy közönség kiván egyéb sport dolgot, a hivatalos részen kivül, különösen a lövadászatokról; e két sport Magyarországon, együU jár; — külön lapot minden ágazatra járatni nem lehet, de a czélnak együtt jobban is felel meg mert egy részét a másik kedvéért is elolvassa s művelődik vele.*) Természetesen az igen tisztelt szerkesztő ur nem tőlem kérdi hogy mit tegyen lapjával, hanem nekem teljes meggyőződésem és azt *) Bocsásson meg a m. t. czikkiró ur, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egészen más generatió növekedett az ujabb időben; élesen elkülönilve áll a verseny-tippekért élő haló fővárosi a vadásztól. A versenyekbe behozott fogadás — megszaporította a lóversenyek hiveit tízszeresen s megkellett szaporítani a lap terjedelmét, és számait, háromszor annyira, mint azelőtt. A régi V. ésV.-lapokban Chifney idejében pl. — volt mindössze Pesten, Bécsben, Pardubitzban és Sátoralja-ujhelyen kb. 20 versenynap, most van 120 nap kb. 700 futammal! —Akkor évenkint 2—3 jóslat lett megkoczkáztatva tavasszal, hogy melyik lovak aspirálhatnak a Nemzetire és Kancza-dijra vagy a Károlyira, és ősszel a St. Legerre s ezt a keveset befogadta a vadász ember gyomra is ; most minden számban ez a fődolog!... Hogyan legyen itt annyi helye a Vadászat és vadászati tudomány olyan beható tárgyalásának, — mint azt a versenysporthoz nem értő — de a vadászatot egyedül cultiváló olvasó igényli, s minthogy e változtatás folytán az előfizetők száma háromszor annyi lett: azt kell következtetnünk, miszerint a Vadász közönség szivesebben fizet 6 frtot a külön lapért, mint 12 frtot együttesen az öt igen kevéssé érdeklő verseny-sportért, s igy vice-versa. — A versenysport kizárólagos hivei pedig annak örülnek, ha minél többet tud a lap beszélni arról hogy mennyire haladt egyik-másik istálló a trainingjével, egészségesek-e lovai, s melyik beteg, melyiknek fáj a lába. van-e étvágya, hogyan galoppoz : — mikor lesz nyitva a budapesti pálya stb. stb. Másrészt a félvértenyésztönek is bőven kijut a telivér-és félvér ménesek ismertetéséből, a luxus-lóvásárok, a csikó és más nagy lóárverések ismertetéséből, — mi évről-évre egész krónikát halmoz össze. De a Vadászember e sok lóhustól megcsümörlene. Vannak kivételek is. de igen kevesen. szeretném, ha a V. és V.-lap olcsóbb kiadásban és együtt egy lapon a Vadászlappal jelennék meg. és akkor óriási elterjedése volna, mire nagy szükség is van**) Én nem vagyok ellensége az uj és ujabb keletkező sportlapoknak. söt inkább, mert azok is élénkítik az ügyet; de őszintén megvallva: jobban szeretném, ha az erők öszpontosulnának, mert ujabb dolgokat a többféle lapokban én nem olvastam; kivévén különböző Tippeket és kétkedéseket correct lovaglásokról. — miket. mint tapasztaltam, helyesen elbírálni nem igen tudnak. A napi lapok a versenyek eredményét ugyan gyorsan, de többnyire tele szám-hibákkal s legnagyobbrészt igen felületes leírással közlik ; azt is meg kell mondani, hogy sokszor nem kellő objectivitással, mit annak is lehet tulajdonítani, hogy a verseny hevében véleményöket az előre nyilvánított «Tippel» nem tudják összeegyeztetni másképp: minthogy a «verseny el lett lovagolva» ; s azért kel! egy hivatalos és (illetőleg a Rubrika alatt) félhivatalos közlönynek lenni, melynek szerkesztői a versenyek és állam-ménesek hivatalos egyéneivel érintkezésben levén, tiszta higgadt valóságot reprodukálnak. De vigyázzunk ítéleteinkkel ha más «kenyérkereső» becsületéről van szó; — az ember elfogult, különösen a verseny izgalmas pillanataiban; a szem könnyen csal (könnyet is) mert bár kettő van: de a paralaxis nagyon csekély; két szem egy és ugyan azt látja ; nem Controlja az egyik a másiknak. Orbis pictus. Megjegyzések a lovaglás terén. Sem a sport, sem a tudomány, sem a művészetnek nincs olyan ága, melyben annyian akarnak szakértők lenni, söt annyian megvannak győződve szakértelmük helyességéről, mint a lovaglás terén. Pedig szerény véleményem szerint, sajnos, igen csekély azok száma, kik a lovagláshoz valóban értenek. Ennek egyik oka az is lehet, (szólván a tettleg lovaglókról és nem azokról, a kik soha lovon nem ültek, s mert néhány versenyt láttak lefutni, és pénzüket egyik—másik lóra feltették, vagy egy díjlovaglást végig néztek, már Ítéletet mondanak a lovaglások felett s ők, kiknek fogalmuk sincs arról mi a lovaglás, a müértö szerepét játszák) hogy kevés kivétellel a lovaglást tisztán sport szempontból tekintik. Pedig a lovaglást, mint tudományt is vehetjük, mert a ki a lovon nem gondolkozik, nem igyekszik azon. hogy a ló minden izmának működését érezze : nem tudja azt meg**) Igen köszönjük Nagyméltóságod jó szándékát, talán majd megpróbáljuk. — Tetszik látni az újonnan támadt lapok erőlködését, kik mindegyikből akarván valamit hozni, egyikből sem nyújtanak sem elégségest, sem megbízhatót. A lóversenyzésbö! a programmot nyomtatják le (mint a napi lapok !) vagy mendemondákat adnak ; a vadászatnak sokféle ágáról correctül még csak beszélni sem tudnak; nem hiszem, hogy nagyméltóságod — ki a sport mindkét ágát (s hozzá még a falkavadászatokat is) activ gyakorolta — valami nagy örömet lelne ilyen lapok olvasásában, de jó a kávéházi közönségnek időtöltésül, jobb, mintha kártyázik. (Azonban, hogy idővel nem fog-e az ily felületességekkel traktált és sokszor ro3szakaratulag felheczczelt közönség kényelmetlenné válni a sportegyletekre nézve és dominálni akarni, az nagy kérdés.) Aztán még sok viznek kell lefolyni a Dunán,mig csak }-ed «Field» forma lapkiadására lehetne vállalkozni. Nálunk a 8 millió magyarból alig '/,

0 perczent olvas ilyen dolgot; talán csak a főváros képez valamivel jobb százalékot a totalisateur végett; de ez is alig tartja a lapot, csak a kávéházban olvassa ; a vadászat iránt pedig nincs érzéke. A vadászatot csak a vidéki birtokos és honoratior olvassa jóizüen. Ellenben az angol nyelven olvasó közönségfkb. 50=60 millió lélek) a világ minden részébe megviteti a «Sportmani t» és nem olvas más nyelvű szaklapot (persze nem is ért mas n yelvet). Mi szegény nép vagyunk (nekünk legalább 3—i-féle nyelvet kell beszélnünk) s mig Anglia századok óta szedi össze a világ minden kincsét, s fiai mindenütt duskálkodva élnek, még van pénzük sportlapok tartására is. — Bizony-bizony nehéz egy magyar sportlap élete. Á föszerk. 3