Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-05-06 / 28. szám

220 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1898. május 13. a versenyköltségeket előre a «Verlust» contora írtak (akkor még lehetett tenni!) — Hason litott az akkori számítás egy jó baratom tarokkozásához, ki mindig vesztett ; — egy evente szokásos nyári rokoni látogatáskor, végre elhatározta magát, hogy 100 frt erejéig kártyázik, tovább nem. Egy izben hazajövet kérdezem: «hát a tarok hogy ment?» Husz frtot nyertem, volt a felelete (t. i. csak 80 frtot vesztett). Gr. Kinsky Octavian Chlumetzböl hozott lovakat 500 frtos dijra. esetleg ha megnyeri a dijat, még akkor sem lett volna meg költsége. • * * Nevelöm V. bácsi sánta volt, ez nagy szerencsétlenség volt neki, de nekem is ; neki már azért is, mert egy santa nevelő udvariásat a gouvernante-ok nem szívesen fogadjak ; nekem pedig azért, hogy sánta emberrel hol most a lipótvárosi bazilika áll): alább semmi aron 3 frtnál. mert nagyon nagy a homok, ugy sem tudja, hogy nem akadunk-e el, s azt is csak azért teszi, mert ösmer ; minden nap 4 szer mentem el mellelte az iskolába járva. Borzasztó egy összeg volt ez- 6 kr. uzsonnapénzböl megspórolni! Czukrász-bolt, virstler és kofák aszialatól egy hónapig el kellett fordulni, hogy ne lássam. Szerencsére nvaron nincs gesztenye, mert azt a hangot: «prrrenn hassze Kästen !» és azt az illatot, mit a sült gesztenye maga körül terjeszt: akkoriban többre becsültem — mint későbbi időkben ha kopóimmal homokos talajon «scentet» találtam!.. No márpedigez nagy mondás ugv-e?.... S én nem is tudom, hogy akkor Amati ette volna-e meg a gesztenyét, vagy a sült gesztenye Amati versenvét. Szerencsémre mint mondám : nem volt egy Smaragd. Ducrow vagy egy Compromise importaltatik (bár Compromise Verbena álla) magának halhatatlan érdemeket szerzett), de szüksége latszolt egy elsőrendű apaménnek, mit szerencsésen Buccaneerben meg is kaptunk ; Buccaneer korszakot alkotott lótenyésztésünkben, európai színvonalra emelt, és uraltuk (Francziaországot kivéve) a eontinenst; ezt nevezhetjük mi a vaskorszaknak, mig az azelőttit bronznak ; azt az időt pedig, mikor a versenytér már gr. Szapáry Iván nagy erőlködésére a városligetbe jött: arany-korszaknak; bankó-korszaknak pedig a totalisateur uralkodási idejét merném nevezni. Nagy korszakot alkoltak lótenyésztésünkben a falka-vadászatok; a Csákó, Fóth és Peslrákosi vadászatokból tudtuk meg, hogy mit lehet és mit kell egy jó lótól követelni; mi az a vér ? Hogy egy lat vér többet ér mint nem lehetett a versenytérig (a váczi útról a hol lak'unkj gyalog ki menni; pénz pedig kocsira nem volt. s nem csak azért, mert a pénz akkoriban nagyon szűken volt, hanem paedagogiai szempontból sem kaptam reá (mondhatom nem használt). «Ha tetszik az úrfinak versenyeket látni, ám lássa hogyan jut hozzá!».. nevelő nélkül pedig akkoriban egy 15 éves csemete nem mehetett egyedül! — Tehát pénz kellett a kocsira, egyedüli «baares Geldern» volt pedig az uzsonna pénz ; naponta 6 kr!.. hosszú fekete papírpénz volt az (mert akkor a valuta még nem volt rendezve) kutyanyelvnek hivtuk ; más pénz nem ment kezemen keresztül fenntartási költségre, tehát csakis ebből fedezhettem a koesiköltséget. — Szerencsémre már akkor fel voltak találva az egvlovu villamos kocsik (vulgo comfortabilik). összesen már 11 volt Pesten!.. Budán még egy sem volt (az mindenben néhány évvel cl volt maradva Pesttől). Egy comfortabilissal meg is alkudlam 3 írtért, (ott állott CHAMANT. (AP. MORTEMER A. ARAUCARIA.) gesztenye-évad,' kiböjtöltem az uzsonna-pénzt — kimentünk. A fmisbek alatt kiabáltam és biztattam a Hunyady, Batthyány-lovakat, s ha mégis Lühe lett az első (pedig ez gyakran megtörtént) «ne

ra evett uzsonna» nyomla a gyomromat. * * * E lapok szrkszerü vezetésével sokat tanultunk és művelődtünk a sport minden irányában, nem restelték és volt idejök nagy urainknak tapasztalataikat közölni, megösmertük nemcsak országos verseny viszonyainkat, de a külföldieket is. Pest uralta az osztrák és magyar versenyviszonyokat, mert nekünk már előbb volt szakközlönyünk : nem uralt a «Hvppologische Blätter», vagy «Blätter über Pferde und Jagd» ; a mi lapunk közölte a külföldi versenyeket és csak igy láttuk, hogy mennyire vagyunk hátra és mi mindent kell tennünk. Igy látszott világosan, hogy az még nem elég ha eg; Császárdij nyerési esélyeire egy mázsa hús (Harry Hiover); hogyan kel a lovat nevelni, gondozni, táplálni stb. E lapok ösmertették meg: hogy mi a rend szeres agarászat; az e felett tartott polémiái ösmertették meg, hogy mit kell egy jó agár tói kívánni, és hogy az az agár, mely vidi künkön kitünö: ha nagy társas-agarászai versenyre visszük, még «nixen» is maradhat s igyekeztünk a felismert agarakból fajt vag keresztezést nyerhetni. Hasonlóképpen ébredtünk fel a puska-vad; szattal is; bámulluk, hogy ott, hol a kopózá már ki van küszöbölve és a vad rendes goi dozás alatt van: mily óriási eredményein tudnak előmutatni, miről még akkoriban fi galmunk sem volt; apránkint küszöböltük i a kopókat és irtottuk a kártékony vadat; haladás meg is lett, a vadállomány az orszá ban roppantul felszaporodott;ugy hogy a vad ej nemzetgazdasági positio lett; elösmerem. hoi legnagyobbrészt a vadász-törvénynek köszö hetjük, de a vauásztörvényt e lapok szorgi