Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-05-06 / 28. szám

lo^S. m jus 6. Gr. Sándor Móricz. Abból az alkalomból, hogy a városligeti gyepen pár nap múlva ismét döntésre kerül a «Sándor dij», (csak minden 4-ik évben) bemutatjuk alapitójának lovas arczképét, mely a V. és V. lap 1858-dik évfolyamához volt mellékelve. Gr. Sándor Móricznak. a század első felében emez Europaszerte ismert brauvoros merész lovasnak életörténete, lovas bravourjai eléggé ismeretesek lévén mindnyájunk előtt, azokról most nem akarunk szólani, hanem az alábbiakban adjuk a «Sándor dij»-nak történetét alapítása óta. A boldogult gróf 1830. alapította e djjat — gátakon keresztül — oly kikötéssel, hogy minden negyedik évben fussák le a budapesti pályán, s hogy legalább három lónak kell indulni, hogy kiadassék a tisztelet dij, melyet a gróf halála után leánya Pauline, férjezett Metternich berezegné ajándékoz. íme a győztesek : 1830-ban gr. Esterházy Károly Forfeitlal. 1831-ben az állatt. társaság Barthpourral. 1832,33,34-ben gr. Széchényi István Brunette, Whiskey és Christine lovaival. (Ezek a kupák valószínűleg meg vannak örökösénél gr. Széchényi Bélánalj. 1837-ben hg. Lichtenstein Alajos Twattyvel. 1838-ban Kun József Allegrettoval. (E serleg mint egy 10 évvel ezelőtt e lapok főszerkesztőjének birtokába került; 24 cm.magas szép inüvü vastagezüst kupa, dopiborveretben lóalakokal és virágos folyondárokkal). 1842-ben báró Bethmann Sánd. Y. HerculessQl. 1846-ban. gróf Sándor Móricz Factotum nevü lovával. 1853-ban gróf Sternberg F.The Oaks. l&59-ben gróf Henckel L. Kate Tulloch. 1862, 1866 és 1870-ről nem tudjuk. 1877. gr. Szápáry Iván Galathee. 1878, 1882. és 1891-ben gr. Kinsky Zdenko nyerte el Prince Gregoire, Silly és Schönbrunnal. (Ez utóbbit akkor Lázár Béla fhdn. lovagolta)1886-ban Döry Jenő a Sopron — Lawrence-kanczával. 1890-ben gr. Esterházy Miklós Helmuth. 1894-ben Geist Gáspár Rubel. A serlegnek feliratai az idők szerint változtak. Eleinte Kisfaludy, Vörösmarty stb egy-egy distichonja volt reá vésve. Legtöbbször gr. Sándor (az alapító) jelmondata : «Bátran lovagolj nemes lovag S hol akadályra találsz — ugrasd át !» Össze-vissza. (Visszaemlékezés 45 évre.j Negyven éve. hogy megindultak e lapok ; czime volt akkor: «Lapok a vadászat és lovászat köréből»; feltűnő volt ezen hirlap megjelenése, mert akkor az újságok még nem szaporodtak oly nagy móddal mint a burján s nem lehetett egy lapot olyan számítással megindítani: hogy nyereséges vallalat lesz Önzetlenül, áldozatkészséggel adta magát reá e lapok szerkesztésére a kitűnő novellaíró és fordító: boldogult Bérczy Károly, ki bár személyesen semmiféle sporttal nem foglalkozott, de kész volt mindig a jó ügyért áldozatra, s körülvették öt gr. Keglevich Béla. ifjabb gr. Batthyány István, br. Podmaniczky Frigyes, gr. Pállfy Pál, br. Wenckbeim Béla. br. Orczy Béla stb., hogy támogassák öt szellemileg is. Boldogult Bérczy, mint emlitém, ö maga nem volt activ sportsman, de kedves modora, szellemes irá(ya folytán és mint a nemzeti casino jegyzője, folytonos összeköttetésben lévén a sporlsmanekkel (mert hisz akkoriban azok GROF SÁNDOR MÓRICZ. mind ott jöttek össze) — ózonnal tájékozva volt állásával! tanulmányozta a külföldi sportirodalmai, különösen a «Fieldet» és lapjával sportjaink közt egy oly hézagot töltölt be, mit most képzelni stu lehet (!?); teljes meggyőződésemmel mondom hogy ó tanított meg minket a lóversenyügyre és a rendszeres lövadászatra. Kik vissza tudnak emlékezni a 45 év előtti állapotokra és .átják a mostaniakat, igazat fognak nekem adni. hogy azon magas niveaut. melyen jelenleg vagyunk, leginkább ezen négy egyénnek köszönhetjük : Bérczy Károly, báró Wenckheim Béla, Cavaliero és Kozma Ferencz. és ötödiknek mondhatnám, kinek nevét azonban nem irom ki (jó barátom) — ha nem lett volna oly makacs és indolens az excellens : a mostani kor/.-»tv/fó egyéneit nem akarom említni. » • * 40 év előtt házunkhoz nepn járt több újság mint a aDer Wanderer» és gondolom a «Pesti Napló», és nein képzelheti a mostani iljuság. hogy minő örömem lehetett, midőn e lapok ineg.ndultak s mint deák találkozhattam olyan olvasmánynyal — mely a sportról beszélt Mohon kaptuk is minden uj számát és elcsodálkoztunk, bogy a versenyek nem közönséges futtatások, hanem azoknak sokcsinjök binjök van; bogv egy-két font teherkülömbség a nyer sre mily befolyással van s azt mily szigorúan kell venni: és mi az a telivér és mily kevés van az országban; hát még a vadászatnál: gr. PálfTy Pal, gr.Chotek és br. Orczy Béla ösmertetései a cserkészetről, és hogy a kopóvadászat ártalmas!... no ez éppen sehogysem ment fejünkbe; tessék hegyes vidéken megpróbálni kopó nélkül vadászni és a legszebb zenét elhallgattatni, ez absurdum : ilyenek voltak akkoriban fogalmaink; s e lapban jöttek egymásután a czikkek grót Keglevich Bélától, gr. Pállfy Páltól, gr. Chotek Rudolftól, br. Orczy Bélától — hogy a cserkészeten mily gyönyörű eredmér veket értek el és a vad mennyire szaporodik. Gondolkodóba estünk ily tekintélyes sportsmanek oktalásain és tanultunk tőlük. Pesli versenyek előtti napon mindenki a Casinoban volt. akkoriban még csak az az egy gyülekező hely volt; orpheumot csak a mitho logiáhföl Ösmertük. A nagy ebédlő asztalnál a mi ChifTneynk (iljabb gróf Batthyány István) ha véleményt mondott a versenyekről, oly csend lett, hogy minden elnök megirigyelhette volna. — Minden szavát lestük s mint egy oraculomot hallgattuk: ö járt az angol versenyekre és személyesen vásárolta lovait, teljesen ösmerte az angol versenyügyeket ; ö maga is, ős? baja daczára. Versenyekben lovágolt.nemcsak itt, de Németországban is (a hová akkor még gyalog mentek a lovak) szép eredményekkel. Mint jó lovas kedvencze is volt a közönsegnek; akkoriban Németország nagyon és nagyon sokkal előbbre volt a versenyekkel mint mi, ugy hogy ha egy német (pl. von der Lühe ur vagy Benassé) jött: bizto-ak voltunk, hogy hosszú orral térünk meg a versenytérről. — A mi becsű létünkét (ugy neveztük akkor !) gr. Batthyány, gr. Almássy. PalíTv, és különösen gr. Hunyady József tartották fenn: Hunyady lovaiban volt mindig legtöbb bizalmunk. Hunyady nevét a közönség sokszor kiabálta, mikor nem is futott lova; akkor nem kormánvozta a hangulatot a «tip», hanem a sympáthia és hogy magyar emberé legyen a ló. A versenyló tulajdo donosokat sem vezérelte a nyerészkedés, csak az ambitio. Nagyon helyesen emlité a mult hetekben egy német sportlap, hogy Magyarországban az emelte oly nagygyá a versenyeket : mert nem nyerészkedésből űzték, hanem