Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-02-06 / 6. szám

idj7 február 6. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 49 A Liverpooli nagy akadályversenyben ugyanazon sulylyal áll Cloister a nevezettek élén, a melylyel négy év előtt győzelmet aratott, e közben azonban bizonyára ki van zárva, — oly sok akcidens után — hogy e sulylyal ismét nyerhessen. Utána jön az ausztráliai: Daimio, melynek Angliában való első (rossz felléptét) ugy látszik nem fogadta el mérték gyanánt a handicapper. — Az elözö nyertesek közül talán legjobban Father O'Flynn ke ült ki mindenesetre jobban mint The Soarer és Wild man from Borneo. A magasabb brigádéból legjobban tetszenek Alpheus és Nepcote s a könnyebben súlyozottak közt Ballyohara és Continental vonják magukra a figyelmet. A teherközlés a kevetkezö; The Grand National Steeplechase. 2500 f. 7200 méler. id Cloister 794 id Victor 654 id Daimio 79 6é Levallon 644 id Ebor 774 id Ballyohara 644 id Horizon 7&4 6é Golden Cross 644 id Cathal 744 id Olive Branch 644 id Father O'Flynn 73 6é Kieton 644 id Dory O'More 724 id Barcalwhey 64 id Wild man from Borneo72 6é Bed Cross 64 id Swanshot 72 id Mulatto 68J id The Soarer 71J id Queen Bee 634 6é Alpheus 714 id Owick 634 id Westmeath 714 6é Continental 634 Be Nepcote 714 6é Kingsworthy 63 id Manifesto 714 id Lord John 63 id Nacly Gray 714 id Chevy Chase 63 id Gentle Ida 714 id Gameshot 63 6é Gauntlet 714 id Caustic 62J 6é Ludgershall 704 id Athelfrith 624 id King Charles 704 6é Tibocrat 624 id Lord William 704 6é Greenhill 614 id Argonaut 69 6é Timon 614 id Clawson 68 5é No 614 6é Queen Mary II. 674 id Philactery 60J 6é Bevil 674 id Mediator 604 id Cloonflyn 674 id Little Joe <04 id Bed Hill 674 id Mr. Gillmore 604 6é Scampanio 674 6é Prince Hamlet 604 id Prince Albert 674 6é Poland Graeme 604 id Lady Helen 674 id Fairy Queen 604 id Norton 66| id Lotus Lily604 6é Ford of Fyne 664 id Sixpence 604 id Seaport II. 664 6é Torfrida II. 604 5é Stratocracy 164 id Filbert 604 604 id Fetlar 654 6é Goldfish 604 604 id Grigou 65» 5é Ballet Girl 604 604 6é Exodos 654 id Chance It 604 604 A MAGYAR TATTERSALL-EGYLET. Az alapszabályok értelmében az Egylet m. t. tagjai felkéretnek, hogy évi járulékukat 1897-re (mely január 1 én esedékes volt) az Egylet pénztárába mielébb beküldeni szíveskedjenek. Budapest, 1897. febr. 1. Sárkány Ján. Fer. egyl. titk. pénztárnok. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Ménbeosztás Palinban. Palinból irják : Annak az általános felbuzdulásnak — mely vármegyénk gazdaközönségét hosszabb idö óta áthatottnapról-napra örvendetesebbjelenségeivel találkozunk. Földbirtokos osztályunk soha nem tapastalt mértékben látszik érezni a közmondás igazságát, hogy »Segíts magadon, s az Isten is megsegít.« Mintha csak a sivár politikai élet helyett is a gazdasági és társadalmi tevékenység terén szerezne magának kárpótlást. Ez érdeklődés hozta össze Palinba a január 25-én megtartóit méribeosztásra Zala- és Vasvármegyék nagyszámú és előkelő tagjait, melyhez azonban nagymértékben hozzájárult Parcsetich Ottó parancsnok kiváló egyénisége, ki feltűnően éri a társadalmi élet élénkítéséhez s kinek a két vármegye lótenyésztési ügyének emelése körül is elévülhetlen érdemei vannak. Ez alkalommal megjelentek: gyarmatai Durmann Antal altábornagy a méntelepek országos főfelügyelője, úgyis mint földmivelési miniszter képviselője, Komposcht Alfonz alezredes székesfehérvári parancsnok, továbbá Csertán Károly alispán, Koller István, Baranyai Ödön. Somogyi Gyula, Vizlendvay Sándor, Parcsetich Ottó, Bajky Lajos, Karczag István. Honerla Herman, dr. Mayer Ferencz. Thornka Endre, NagyKanizs város képviseletében. Müsset Ferencz, Ebenspanger Ernő, Linzer Ferencz, Janich József, Buesz Antal Zalamegyéből, — báró Seebach Bezső, K.ss Gyula, Szegedi Kálmán, Badó Gyula, Csérnél György és Mező Gyula vasmegyei földbirtokosok s njég számos községi jegyző és birtokos. Beosztalott összesen 152 drb. mén, ebböl Zalába 103, Vastnegyébe 47. Palinba marad tartalékba 2 drb. A ménlelepen tapasztalt rend, a lovak kitűnő kondicziója s az altisztek és legénység képzettsége és buzgalma fölött általános volt a megelégedés, minek sietett is meleg szavakban kifejezést adni Durmann altábornagy, ki iránt való ragaszkodás tán soha sem nyilvánult meg hatásosabb módon, mint ez alkalommal, midőn előléptetése után elöször jelent meg e helyen hivatalos minőségben. Lókiállitás Bécsben. A bécsi cs. kir. gazd egyesület lótenyésztési szakoszlálya az idén május 22—30-ig rendezi a XVII-ik bécsi lókiállitást, egybekötve egy külön kiállítással, melyben kocsik, szerszámok, istállóberendezések és minden egyébb oly ipari termékek lesznek bemutatva, melyek a lótenyésztéssel vagy lótartással összefüggenek. Az egész kiállítás két részből fog állani : az első május 22. — 25-ig, a második 27.— 3J-ig tartatik. Bel- és külföldiek egyaránt részt vehetnek a kiállításban. Bejelentéseket elfogad a titkárság: Bécs I. Herrengasse 13. TÁRCZA. Utazásom Belső-Arábia, Kurdistan és Örményországban. Irta: br. Nolde Ede. I. Damaskusból a sivatagon át a Háiyanniéh várkastélyig. (Folytatás.) Tél közepe volt, hogy elutaztunk Damaskusból, s miulán folyvást dél-felé (majdnem egyenes irányban) baladtunk : azt hittem, hogy csakhamar melegebb vidékre érünk; de nem ugy: hanem minél tovább értünk Dél-felé, annál hidegebb lelt utoljára a fagypontig, daczára, hogy Kairóval egyenlő szélességi fokra jutottunk, s hogy talaj-magasságunk nem volt 700—800 méteren felül a tenger szinén. Elértünk a Djuff-városboz és várkastélyhoz is, de előre küldtem Nasroullaht két lovassal, liogv keleti szokás szerint jelentse be érkezésünket a város és vár (ha ugyan várnak lehet nevezni az ilyen sár-téglákból rakott épitménvt) kormányzójának, Djoharbeynek. Ez azonban már messziről kémlelt a vár faláról s megijedt a sok lovas és fegyveres láttára (hátul még a karaván is nagy port vert fel) s ki tudja mi lesz ebböl!... Egyszóval a mint a kapu elé érkeztünk, azt zárva találtuk. Az összefutott araboktól kérdezősködvén Nasroullah és két lovasom iránt: azt felelték, liogv azok bebocsatlattak a várba és a kormányzó parancsát várják, ki a városba ment, de nemsokára megérkezik. Mit volt mit tenni, mint várni; ekközben nem hiányzott az arabok részéről a sok kínálgatás, — hogy igyak velük egy kis kávét... Ez olyan forma, mint az indusoknál a béke-pipa-szivás. De hátból?... itt az utczán a kapu előtt!? «Az nem lehet... bizony sajnos —mondogatták az arabok ; — örökös szégyen lenne Djoffára — ha egy ily nagy ur a kapu előtt akarná ezt tenni!... Ekközben megjelent Nasroullah a kaput védő egyik torony-erkélyén, s beszélt hozzám, hogy ö is, meg a két katona is ugy látszik fogoly, mert fegyvereiket is elszedték; aztán intett, hogy vigyázzak, nehogy én is oly veszedelmes és egyúttal nevetséges helyzetbe jussak; — rá ne hagyjam magam beszélni — kávézás vagy más ürügy alatt a kapuk közelében látszó, s a vastag falba nyiló zugbejárások (sötét lyukak) egyikébe menni, hová engemet az arabok hívogattak. Micsoda hamisság készül itt? Végre megjelent a torony erkélyén a Djohar, s következő egyezkedésre jutottunk. Tőlem ne tartson semmit se, se embereimtől, én békés uton vagyok, a Nedjedbe iparkodom és pedig egyenest az ö urának lbn-Rashid emirnek meglátogatására. Azok a török katonák. | akiket környezetemben lát, eddig kíséretül szolgáltak, mert idáig rendetlen és rablókkal telt országokon át utaztunk, de most már, hogy az Emir birodalmába értünk, — hol rend és törvény uralkodik: persze nem lesz reájok szükségem és el is bocsájtom őket mindjárt, csak liadd pihenjék ki magukat egy kevéssé, addig is mindenben jót állok értük... Tehát már most engedjen be a várba.... mert hiszen ha akarnám — de isten ments ily gondolattól — annyi fegyveressel nekem gyerekjáték elfoglalni a kastélyt... Ereszsze ki tehát tolmácsaimat, fogadja fel ö is én is hogy köztünk és embereink közt jó barátság, áll fenn... s én magam — kiséret nélkül bemegyek, hogy a béke-kávét vele megigvam. «No az már más! kiáltá örömtelve Djohar. Ha te megfogadod az éló istenedre, hogy nekem és embereimnek és a városnak semmi bántódása nem le-z: én is megfogadom a prófétára és embereim is — hogy hajatok szála sem görbül meg nálunk.» Ugvis lett. Mi visszahúzódtunk egy darabnyira a kaputól, mialatt Nasrovllaht és társait kiereszlették. Én pedig — előbb embereim parancsnokainak utasítást adva netani i szükségre — előlovagoltam egymagam a várkapuig s eltűntem a sötétségben. Kissé merész lépés volt részemről, de ismertem már az arabokat, hogy fogadásukat szentül tartják; másrészt, ha én nem mutatok bizalmat, utazásom fennakad (viz és élelmi szerek mialt) azonkívül mint gyanús ellenséget tekintenek. A mint belovagoltam a kapu alá, melyet hátam mögött hamar becsuktak: már ott várt a Djohar előkelőbb embereivel s alig hogy leszálltam lovamról, izgatottságtól elém sietett s kezemet megcsókolta, mire én is megöleltem öt s homlokán csókoltam Erre megbivott, hogy lépjek be szerény hajlékába s elkezdtünk menni lépcsőkön fel és lépcsőkön le, mindenféle szűk sötét folyosókon és nyilt tomáczokon át (miközben a kinzókamrákon és akasz'óhelyeken is áthaladtunk) mig vegre a nagy kávézó, illetve fogadási terembe vezetett. Ideje volt, mert mondhatom, hogy a mit addig láttam, nem igen kellemes volt. A nagy terem közepén hatalmas tüz lángolt, köröskörül pedig alacsony ülőhelyek voltak, hová letelepedtünk, de előbb kardomat leövezve — egy szolgának adtam át, hogy tarlsa melleltem. A Djohar egy intésére a szakács kávét hozott s öntött mindkettőnknek, s alig érinték ajkaim a csészét: midőn a korI mányzó beteljesülve látván igérelemet, bani gos szóval parancsot adott, hogy gyorsan nyissák ki a várkaput. Minlha csak színpadon lettünk volna, oly hamar átváltozott a jelenet, mert alig telt el egy perez, midőn már közel 50 fegyveres emberem lódult a terembe s vendégszeretöleg szintén kávéval írissittettek fel. E pillanattól fogva a legszívélyesebb közeledés álll be magam és táborom, másrészről a Djohar, a kastély és a város lakói közt. * J * * Djof város Arábiában elég tekintélyes hely, mintegy 10000—12000 lakossal. Víztartói és kutjai gazdagok, konylianövényzete és kerljei szépek; de különösen datolya-gyümölcsösei, melyek hiresek kiváló izükről. Itt könnyen vásárolhattam be annyi ürül, szárnyast a mennyi kellelt, söt bornyut rs, ugy hogy a legközelebbi utazásra (a veszélyes hirü Nefud sivatag) élelmi szereimet bőven kiegészithettem. Eredetileg csak 2 napol akartam itt tölteni, de időközben oly heves és tartós homokvihar lámadt künn a pusztákon, hogy még kél napig kellett vesztegelnünk. Az első szép napok egyikén meghívtam táboromba a Djohart és főbb embereit; nagy ebédet lálaltattam fel s itt látlám elöször egy