Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-05-28 / 38. szám

1897. május 17. HADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 273 Telivér-csikók árverezése Kisbéren. Folyó hó 26-án Lossonczy Mihály ministeri tanácsos ur Ő Méltóságának vezetése alatt a telivér-csikó árverés, gróf Batthyány Elemér, Dreher Antal, gróf Esterházy Béla és Imre, dr. Egyedy Arthur. Fáy Béla, báró Harkányi János és Andor, gróf Kinsky Zdenko, Hunkár Dénes, gróf Lamberg H. altábornagy, Lossonczy Gyula, Meicld György és Tivadar, gróf Nádasdy, Sényi Sándor alezredes, báró Springer Gusztáv, Szabadhegyi Kálmán, gróf Sztáray János és a sportvilág számos többi tagjainak valamint nagy érdeklődő közönség jelenlétében, a következő eredménnyel tartatott meg: 1. pej mén Gunnersbury—

Spinning Jenny frt Scottish Chieftöl. Megv. Geist G. 1500 2. pej kancza Fenék—Lady Eaton Doncastertöl. Megv. Capt. Gaston 800 3. sárga mén Gaga—Doralice Doncastertöl. Megv. gr. Henckel A. 4600 4. pej kancza Fenék—

Dreamland Doncastertöl. Megv. br. Springer G. 1400 5. pej kancza Primás IL—Coureuse Galopintői. Megv. gr. Batthyány E. 850 6. pej mén Kisbér öcscse—

Risk Adventurertöl. Megv. Egyedi A. 2800 7. pej kancza Dunure—

Miss Marie Scottish Chieftöl. Megv. Fáy Halász G. 800 8. pej mén Galaor—

Queen of the May Galopintöl. Megv. Szemere M. 5100 9. pej mén Gaga—Peeress Doncastertöl. Megv. Dreher A. 9000 10. pej kancza Primás II.—L'Eclair Hermittöl. Megv. br. Königswarter H. 1200 12. pej kancza Gaga—Glorvina Springfieldtöl. Megv. br. Königswarter H. 1050 13. pej kancza Gunnersbury

—

Bead-roll Barcaldinetöl. Megv. Capt George 2550 14. sárga kancza Primás II.—Zelica Syriantöl. Megv. gr. Batthyány E. 900 15. pej mén Gunnersbury—

Minever Lord Lyontól. Megv. gr. Trauttsmansdorff L. 600 Összesen 33150 Átlagár 2368 Távlovaglás Mezőhegyesről Erdélybe és vissza! > * * • .i \ , T , Azt hisszük érdekelni fogja sportköreinket azon távlovaglás, melyet a m. kir. állami ló'enyészintézetek Mezőhegyesen rendszeresített hadapród iskolája, ez ide/ tanfolyama e hóban tett Mezőhegyesről AlsóSzombatfalvára (Fogarasmegyébe). onnan ki a Verestorony szorosba és vissza Mezőbegyesre ! Eme igen tanulmányos lovas Kiránduláson részt vett Ehrnberger Ernő főhadnagy lovagló tanár vezetése alatt a tanfolyam 5 növendéke, úgynevezett szolgálati nyerges lovakon. A lovak kiválasztásánál szem előtt tartatott az, hogy a nagy uton a lehetőség szerint mentől több fajú ló legyen használva illetőleg kipróbálva. Minthogy azonban minden lovasnak az egész utat egy lovon kellett megtennie, igy a lovagolt összesen 6 ló faj szerint következőkép oszlott meg: 1. Granat-Gidran 11. 7éves kancza, apja : Granat angol teliyér, anyja: 51 Gidran XXXIII. (lovagolta Ehrnberger főhadnagy. 82 kg. suly.) 2. Granat-Gidran 2—7 éves herélt, apja: Granat angol telivér, anyja: 75. Gidran XXXIV, — mindkettő a mezöhegyesi Gidran ménes nevelése, — (utóbbit lovagolta Keczán hadapród növendék; 74 kg. suly.) 3. Vihar 17—7éves kancza, ap. Vihar angol telivér, anyja : 104 Turiósó XVI. a mezöhegyesi ménes nevelése, (lovagolta Hahn hadapród növendék 85. kg. suly.) 4. Nonius XXXVI. 7—8éves herélt, apja Nonius XXXVI. anyja 252. Nonius XIII, a mezöhegyesi Kis-Nonius ménes nevelése (lovagolta br. Strahlendorf 77 kg. suly), továbbá az éves korban vásároltak közül: 5. Mezö-Záh 1, 7éves herélt, apja: North-Star, anyja: Fánny erdélyi kancza Gróf Vass Albert mezözáhi ménesének nevelése (lovagolta Pöschl hadapród növendék 81 kg. suly.) 6. Tetétlen 28. 8éves herélt, apja North-Star-Furioso. anyja Tücsök, Dangu után, gróf Teleky József nevelése, (lovagolta Kneusel hadapród növendék 71 k. suly.) Ezen szolgálati nyerges lovak egész télen át, úgymint a tavaszon lovardai szolgálatot végeztek a tanfolyamon, csak akkor mozogtak a szabad terepen, ha ezt az idö különös kedvező volta megengedte. Az ily nagyobb ut nrmgtevéséhez szükséges trainingbe is csupán három héttel az indulás előtt vétettek. Tekintetbe véve még azon körülményt, hogy Mezőhegyesen az ottani éghajlati terep és talajviszonyoknál fogva a lovak minden időszakban patkó nélkül járnak és a nyergesek csak a training megkezdésekor lettek vasalva, valóban kíváncsisággal néztünk elébe annak, hogy hogyan teszik meg azok ezen nagy távolságot szokatlan köves uton begyes-völgyes terepen. Nos hát kimondhatjuk, hogy a lehető legpompásabb eredménnyel ! A fennebb jelzett körülményekhez az is hozzájárult még, hogy a lovasok folyton tartott zimankós, esős, hideg időben lovagoltak és mindennek daczára megtették a jóval 800 kilométeren felüli utat 11, de leszámítva azt, hogy Alsó-Szombalfalván egy teljes napon át időztek, 10 nap alatt, ami megfelel annak, hogy rendes szolgálati lovak 10 napon át átlag 80—85 kilométer távolságot hagytak naponta magok után, ami bizonnyal nem mindennapi dolog; de semmi szin alatt nem ugy, hogy a lovak oly rendkívül kitűnő állapotban jöjjenek haza, mint ezt a mezöhegyesiek tették. Egytől egyig oly ruganyosan mozogtak, hogy gróf d'Orsay ménesparancsnok, aki ló-dolgokban szigorúan szokott Ítélni, azon megjegyzést tette, midőn a tisztikarral a hazatérők elé lovagolt, hogy «a lovasok és lovak ugy néznek ki, mintha' sétalovaglásról jönnének». Megápolás után a lovak pontos bírálat alá vétetvén, kitűnt, hogy minden tekintetben teljesen ép, egészségesek, menten a legkisebb nyereg vagy heveder töréstől és takarmányukat a legjobb étvágygyal fogyasztják el, — ezen körülmény az uton is mindig és mindegyik lónál észlelhető volt. Ha most már szembe állítjuk a felsorolt kisebbnagyobb nehézségeket a lovak által oly fényesen beigazolt szívósságukkal, fellétlenül azon meggyőződésre kell jönnünk, hogy e szívósság semmi egyébben, mint a lovaknak Mezőhegyesen történő rendkívül szigorú felnevelési rendszerében rejlik, ahol azok úgyszólván «edzve» neveltetnek. Innen van az, hogy a mezöhegyesi ménesben nevelt ló bárhol olyan nagyon jól megállja helyét. Amint, már fennebb is említve lett, mind a 6 ló minden tekintetben oly kitűnő conditioban érkezett be, ugy, hogy azoknak jóságuk szerinti osztályozása, melyik volt jobb, nehezen volna lehetséges; azonban újra bebizonyult, hogy ugy kitartás, valamint szívósság tekintetében távlovaglásban, hol különböző talaj, éghajlati, elhelyezési, takarmányozási viszonyokkal küzdeni kellett, a részt vett dédapa és dédanyáig leszármazáson tiszta Nonius oly kitűnően megfelelt, hogy mindenkor hasonló czélra első sorban ezt választhatnók, tehát bátran mondhatjuk, hogy practikus használati lónak és katona pótlónak is a Noniusok a legkitűnőbben megfelelnek. A távlovaglásnál bebizonyult az, hogy a lovak mellső patkói hegyfalába aczél lemezek forrasztása igen czélszerü. Egész uton egyetlen ló átvasalása vagy csak patkó igazítás is felesleges volt, mert az aczél lemezek tökéletesen megvédték a vasak kopását. Érdekesnek tartjuk felemlíteni azt is, hogy ugy az induláskor mint megérkezéskor megmérettek a lovak lovas alatt, és eredménykép feljegyezhetjük, hogy a suly veszteség — per lovas és ló — összevéve átlag 15 kilogramot tett ami ily nagyobb úthoz Képest elenyészöleg csekélynek mondható. Amint értesülünk, ezentúl évente tesz a tanfolyam nagyobb szabású lovaglásokat, melyeknek már hogy ez elseje — minden tekintetben kiválóan sikerült — az kétségtelen. TÁRCZA. Fadlallah alezredes utja Syriában. (Negyedik közlemény.) Damaskus, 1897. május hó 3. A f. é. ápril hó 5-röl kelt jelentésem kapcsolatában — eddig tett utamról következőkkel szötnolok be.*) Miután Hamahbói márczius hó 30-án elindultam, négy napi utazás után értünk Aleppoba. A körülbelül 130 kilométernyi ut részben a nagy syriai sivatag szélén, részben azon keresztül vezet, s meglehetős szomorú képet nyújt az utasnak. Müveit föld alig van egy kevés, s az elszórtan fekvő, rendkívül szegényes falvak gyéren népesedettek, néhány rossz állatján kivül a fellahnak egyebe nincs, mi nyomorult létét fenntartsa. Az ut maga tulajdonképpen csak egy a teve — s egyébb karavánok által kitaposott ösvény — de mégis a «sultani» (országul) *) E jelentés a magy. kir. Földmivelésügyi minisztérium lótenyésztési osztálya főnökéhez, s egyúttal az utazó jóbarátjához mélt. Lossonczy Mihály úrhoz intéztetett, ki azt — a lótenyésztés ügye- és az utazó személye iránt érdeklődők tekintetéből — szives volt átengedni hogy közölhessük. Mint látjuk és érezzük : az alezredes ur, rég nem látott szülőföldének tájait, lakóit és állapotát — épp oly szinesen tudja festeni — mint br. Nolde, kinek utazását ezen a vidéken, ez év elején közöltük. A föszerk. büszke nevét viseli, mellette lépten-nyomon az útközben elhullott állatok hullái, vagy a dögevö állatok által már megtisztilott csontvázaik hevernek; fákat naphosszat nem látni, viz pedig csak a cziszternákban található, melyek hol sűrűbben, hol ritkábban akadnak az ut mentén, bűzhödt, piszkos esővizükkel egy ideig ellátván az utasokat, mig a nagy melegben kiszáradva, gyenge áldásukat ök is megvonják; — ezután már a karavánok teveháton, börtömlökben hozzák a vizet magukkal onnan, hol folyóvíz, vagy a mi nagyon ritka — kút van. Ezen esöviz élvezete négy napon át, — daczára annak, hogy felforraltuk, megszürtük és czitromsavval vegyiive éltünk csak takarékosan ve e : egyetemben Aleppo egészségtelen, mocsaras klímájával, okozta azt, hogy én április 8 án Aleppoba érkezve, másnap komolyan megbetegedve, de a gyorsan hitt orvosi segély mellett hála istennek, harmadnap már annyira felépültem bajomból, hogy kötelességemnek zavartalanul ismét megfelelhettem. Többé-kevésbé az expediczió minden tagja, de a velünk levő bennszülöttek is megsínylették az esöviz, nem külömben az Aleppon keresztül folyó Ciialos vizének élvezését. Alig is van európai ember, ki Aleppoban előbbutóbb meg ne betegedne, typhus-jellegü megbetegedések, valamint aleppoi rózsa név alatt ismert görvélykórszerü daganatok az arczon és nyakon, igen gyakoriak, s különösen az éghajlathoz nem szokottaknál rövid idö múlva szoktak jelentkezni. Ezen utunkon. Hamahtól Aleppoigés vissza, voltak a legnagyobb melegek, 38°—40° R. volt naponként, mig éjjel rendesen sokkal hűvösebb lett, — 10°-nál több alig, kevesebb azonban elég gyakran volt az éjjeli hömérsék. * * * Hamahbói Selemiyeli felé folytattam utamat, részben azért, mivel Selemiyeh telepitett beduin lakosai mint lótenyésztők jó hírnévnek örvendenek, részben pedig mivel reméltem, hogy közelében, a sivatagon valamelyik nagyobb beduin-törzs tartózkodik. Mindkét reményemben azonban csalatkoztam. mivel sem a lakósok lovai közül, bar igen sok nemes lovuk van — alkalmasat nem találtam, — a beduinok közül pedig az Anaze el Sbaak törzse, a selemiyehi lakósok állítása szerint, körülbelül 15 napi távolságban a sivatagban tanyázott, azonban mely irányban, azt nein mondhatta meg senki sem. Selemiyeli közelében egy két kisebb beduintörzs tartózkodott akkor, lovaik azonban ezeknek nem voltak. Innen Homsba tértem vissza, hol a húsvéti ünnepeket töltöttük. Homsban sem első, sem második alkalommal nem kedvezett a szerencse nekünk, mind a kétszer igen kellemetlen, viharos esős időjárás volt. Első alkalommal egy éjjel hirtelen oly vihar kerekedett, hogy nagy ropogás közben arra ébredtem fel, hogy a sátor összedőlt felettem, rúdja pedig eltörte és reám boritolta az ágyat. Ezúttal pedig nemcsak egész tartózkodásunk ideje alatt üldözött a rossz idö, hanem teljes mérgét csak elindulásunk napján, április hó 20-án adta ki reánk. Teli el Kelah felé lovagoltunk, mely helység Homstól 6 órányira, a Tripoliba vezető országút mentén fekszik, s honnan 12 év előtt O'Bayan mostani bábolnai törzsmén vásároltatott. Alig, hogy a homsi kertek közül kiértünk a szabad térre, a chamsin — délnyugati szél — oly borzasztó erővel tört reánk, hogy egy pillanatra szintén visszavetette lovainkat, s valósággal neki kellett őket a viharnak mint egy akadálynak hajtani. Oly vihar volt az, minőben ritkán van része az embernek, egyik kisérö katonánk,