Vadász- és Versenylap 41. évfolyam, 1897

1897-05-28 / 38. szám

274 ki homsi születésű 40 éves ember, nem emlékezett reá, hogy valaha ily nagymérvű lett volna vidékükön a chamsin. Legfélelmetesebb volt az Orontes hidján való átkelés, mely hid körülbelül 160 -180 m. hosszú, oldalvédje pedig alig egy arasznyi magasságú, a vihar pedig oly rohamokban jött nekünk, hogy lovaink csak ugy támolyogtak jobbra-balra, magunk pedig a nyeregben ugyancsak ide-oda lettünk mozgatva, s minden pillanatban azt hittük, hogy vagy lovastul sodor le a vizbe, vagy felkap bennünket s levisz a nyeregből; a lolyó vizét a vihar a hidon át csapta nagy hullámokban, s egy öszvérünket, alig hogy a hidon átért, körülbelül 200 kilonyi terhével együtt földhöz is vágta. A vihar nöttön-nött, s nagy erővel a magával hordott felkavart kövicses homokot ugy vágta arczunkba, mintha megannyi éles aczélszöget dobtak volna szemünk közé, a lovak többszörösen visszafordultak, s alig voltak rákényszerithetők. hogy ismét előre menjenek, szemünket kinyitani pedig teljes lehetetlenség volt, ugy, hogy tulajdonképpen azt sem tudtuk, merre megyünk. Végre néhány, az esö vizének gyűjtésére ásott gödörre akadtunk, melyekben lovainkkal együtt meghúzódtunk a tomboló viliar elöl, mivel előre haladni már teljes lehetetlenség volt, s az embernek a lélegzés is nehezére esett, ugy annyira, hogy többször azon érzésünk volt. miszerint a vérnek orron és szájon meg kell eredni. Miután egy idö múlva a vihar csökkent, bár még mindig elég heves volt — tovább mentünk, s a rendes hat óra helyeit, tiz órai lovaglás után ériünk Teil el Kelabba. * * * A teli el keiahi — beduin eredetű — lakósok egyik nemes tulajdonságát, szerfölött nagy vendégszeretetét, soha jobbkor nem élveztük, mint akkori, meglehetősen kimerült állapotunkban. Teli el Kelah lakói ma is a Denedschik neve alatt ismeretesek s büszkék arra, hogy az osmánokkal egy időben telepedtek meg Syriában; jellegjük, szokásaik és viseletük határozottan beduin eredetre vail. Majdnem minden ember emir vagy aga, a többi pedig, ki nem az, szolganép, kiken a néger typus halvány nyomai észlelhetők s valószínűleg a Denedschik törzsének rabszolgáitól erednek. Vendégszeretetükben kivétel nélkül minden jövevény részesül, pénzen egyebet mint lovat nem kaphatni náluk. A mi házi gazdánk Abdallah Aga volt, egyike a legtekintélyesebb személyeknek, ki az ö háza mellett adott helyet sátraink számára, az ö istállója fogadta be három vásárolt ménünket, konyhánkra pedig a csirkét és tojást halomszámra hordatta, söt egy termét is felajánlotta nekünk éjjeli szállásul. Volt t. i. házában egy külön, az útra nyiló terme, mely mindenki számára nyitva volt, kávét, nargileht és éjjeli szállást nyújtva a fáradt utasnak. Ebédre 10—15, söt több vendégje is volt Abdallah Agának naponta ; nemcsak utasok, de sok falubeli is az ö asztalánál élt. A ház elé hordatta ki az ebédet, mely óriási tál főtt rizsből, lebenjböl (aludt birkatej) és egy egészben sült ürüböl állott, 9—9 éhes vendég ülte körül, jóizüen fogyasztva természetes evőeszközeik segítségével a párolgó ételeket, mig jól nem laktak — igy részletenkint, mig a kirakottat einem fogyasztották. Midőn aztán két-három napra Teli el Kelahból eltávoztunk s vásárolt lovainkat az őrmester felügyelete alatt, három felfogadott ápolóval Abdallah Aga vendégszerető házánál hagytuk visszatérésünkig, ez a négy emberünk is az ö vendégei vollak. Hálám jeléül egy távcsövet kínáltam neki emlékül, de azt VADÁSZ- ÉS VERSENY-L

AP. ; mondván: hogy ha ö ezt elfogadja, az emberek az ö házát korcsmának lógják nézni, a mennyiben megfizetteti magát — visszautasította. Igy tehát Abdallah Aga adósai maradtunk, mivel ez alkalommal a legjobb akarat mellett sem vehettem tőle egy lovat sem ; egészben egy kis rovarporral tudtunk hálánkat leróni, mit ö maga kért tőlünk, látván azt, hogy őrmesterünk a férges istállóban sikeresen alkalmazta ezen szert * * * A te'l el kelahbiak ajánlatára mentem innen a tenger partján fekvő Chan Abdiba. melynek közelében Berkailban Mohamed pasa lakott, kinek istállójában állítólag néhány jó ménnek kellett volna lenni. Chan Abdiban alkalmunk volt valóságos czápákat láthatni, a halászok egy éjjel 16-ot, más éjjel pedig hatot fogtak —3 méternyi nagyságban. Egy ösies vadászati módot is űznek még az Akkar hegység lakói, a sólyommal való vadászatot. Omár bég, Mohamed pasa fia, ki a körülbelül órányira fekvő Berkailba bennünket elkísért, bemutatta útközben vadászsólymát munkában. * * Teli el Kelabba visszatérve, ennek vendégszerető lakosaitól elbucsuztunk s Damaskus felé folytattam utamat. Két napon át igen rossz sziklás ösvényeken vezetett utunk a Libanon hegyein keresztül, különösen második nap, midőn Hermilnél az Orontes hídján nem kelhettünk át, minthogy leszakadt, a teherhordó állatokat és a vásárolt méneket egy hosszabb k rülö uton küldtük Ras Baalbeck felé, magunk pedig a rövidebb utat választottuk, a hegyeknek vágtunk, hogy az Orontesen átgázolhassunk. Mielőtt az Oronles völgvébe leszabhattunk egy roppant meredek sziklafalon kellett leereszkednünk. lovainkat gyalog vezetve, valóban szikláról sziklára ugorva, sokszor 5—8 métert Csúszva jutottunk előre, egy-egy kiálló sziklába ismét belekapaszkodtunk s igy zerge módjára végre szerencsésen leértünk a völgybe. Kis pihenés és reggeli után következett azután az Orontes jobb partján való felkapaszkodás, bár itt is nagy meredekeken kellett járnunk, mégis jobb volt a lejövetelnéi; csak egy helyen, egy előugró sziklán (melyen csak egy lábnyi szélességű ösvény volt, alatta pedig egy meredek falú 3—4 öles mélység); kellett a lovakat átvezetni; egy teherhordó lovunk, mely az élelmet és a fényképészeti készüléket hozta, rosszul lépett s szemünk láttára lezuhant a mélységbe, onnan pedig a völgybe gurult le ; csodálatos módon sem magában, sem terhében kár nem esett. * * * Április hó 28-án Baalbekben (Heliopo!is( voltunk s itt a hires Akropolis romjait is megtekintettük, mely Syria legjobb épségben maradt és legfenségesebb romjainak egyike. Baalbekböl Zalehbe mentünk s minthogy öt vásárolt ménünk ugy a hosszas ut fáradalmai következtében, mint a szabadbani tányázás s rossz időjárás által meglehetős nagy mértékben ie voltak csigázva és romolva, azonkívül az egyik mén láb-szárára rúgást is kapott; itt egy istállót béreltem számukra, az őrmester felügyelete alatt ott hagytam az egész karavánnal együtt őket, hogy kissé összeszedjék magukat, magunk pedig vasúton Damaskusba mentünk, hogy az ott hagyott vásárolt mént átvegyem, s hol esetleg még reméltem egy-két mént is vásárolhatni. Innen azután Beirutba helyeztem át föszállásomat, onnan esetleg, Ha jó lovak hollété1W'7. május 28 röl hirt kapok, még néhány kisebb kirándulást szándékozom tenni, mialatt remélem, eddig vásárolt lovaim teljesen össze fogják magukat szedni a behajózás előtt. * * * Mindmáig hat mént vettem és pedig: 1. Saklavy Jedrán, 7éves, 157 cm. magas sárga, nemes küllemű mén, az Anaze Ruelák törzsétől származik. 2. Maneghie, 6éves, 161 cm. magas,almás szürke, igen hatalmas, nemes mén, szép száraz fejjel, szépen illesztett nyak, jó mar, arabs lónál feltűnő jó hát és derék, erös jó csontozat, hátul egy kissé szük. Teljességgel hitelesen igazolták, hogy kétéves korában az Anaze el Sbaak törzsétől vették s aleglisztább nemes vérű családból származik. Járása igen szép. Bemélem, hogy ezen mént szerencsésen haza szállítva, működése Bábolnán, áldásthozó leszen. 3. Hadban, 6éves, 157 cm. magas, világosszürke, igen nemes, magasvérü ló. szintén az Anaz el Sbaa törzsnél neveltetett. 4. Hami 3éves, 156 cm. magas, deres, rrös csontozatu korrekt mén, az Anaze Hadad törzstől vásároltatott éves korában. 5. Koheilan Adjuse, 2éves. 156 cm. magas deres méncsikó; apját láttam, mely egy idősebb mén, levágott füle és sok égési sebhely által megcsonkítva és eltorzítva, de rendkívül hatalmas és impozáns ló, a miért is ezen csikaját megvettem. 6. Ibrahim 5éves, 160 cm. magas, sölét deres, sok nemességgel; apja és anyja az Anaze el Sbaak törzsétől valók. Altalánosságban ezen méneket mind igen jutányos árakon vettem, mit nagy részben vezetőnk becsületességének köszönhetek. Összesen eddig megközelítőleg 400 drb. lovat láttam utazásom ideje alatt; a jó, nemes anyag azonban fájdalom, igen ritkul s mind nehezebb lesz első osztályú méneket, csak elvétve is találni. További eljárásomról legközelebb Bejrutból teszem következő jelentéseimet. Fadlallah aiezr. m. p. A német gazdák egy népies lóversenyen. Tisztelt főszerkesztő ur! Becses lapjának olvasó közönségét talán érdekelni fogja a Magyarországon tanulmány utat tevő német gazdák részére f. hó 19-én Kaposvárott rendezett, verseny és korzó, azért pár sorban küldök róla értesítést. Minthogy a Balatonról jőve utjokban Fiume felé összesen csak 2—2} órát időztek a német gazdák Kaposvárott, elhatároztatott számokraegy oly látvány előállítása, mely ezen rövid időben megtekinthető. 3 órakor d. u. érkezvén a somogymegyei gazdasági egyesület által fogadtattak és rövid ebéd elköltése után a honvédgyakorlat térre mentek ki, hol először egy ) népies lóverseny tartatott meg tiszteletökre, melyre a dijat a somogym. gazd. egyesület adta ; 26 nyalka lovas indult ki bö gatyában, nyergeletlen lovon, szép és nemes paripákon, többnyire Aszaió községből, de volt persze más község is képviselve. Nem győzték a németek a lovak nemességét és a nagy vért csodálni, mely azokban mutatkozott, szintúgy a lovasok bravourját, eleinte nem akarták elhinni, hogy azok nem parasztruhába bujtatott lovászok. A körülbelül 2609 méteres pályán a inezöny persze igen megnyúlt, de dacára a sikos talajnak és erös kanyarulatnak a verseny szépen sikerült; minden incidens nélkül első lett Boros András aszalói lakos 5 éves sárga kancáján. A verseny után felvonultak a térre a készen álló fogatok, 18 négyes és annyi kettes fogat, és 20 kiválasztott parasztfogat, melyek külön közben mozogtak. A négyesfogatok közt külön felemlítendő: ifj. Gróf Széchényi Imréé, Gróf Festetich Kálmáné, Jankovich Gézáé, örgr. Pallavicini Edéé, Somssich Andoré, Chernel Gyuláé stb. Ugy az uri mint a parasztfogatok nagyon elnyerték tetszését a németeknek, a lovak származása, ára után élénken tudakozódtak, több fogatot próbáltak és számosan kilátásba helyezték, hogy szükséglet esetén mint vevők eljönnek. Minthogy a bemutatásnak nagyon jó idö kedvezett és szép hülgykoszoru is künn volt a téren, a német gazdák, ugylátszott, a [legjobb hangulatban távoztak este }7-kor Kaposvárról Fiume felé. Gaál Gyula.