Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-02-23 / 9. szám

80 Kívánatosnak tartottuk továbbá az urlovas sport emelése érdekében több liszti verseny Jétesitését, mint egyik leghathatósabb módját annak: a nagy istálló tulajdonosok lovait legalább egyes versc-nvekből kizárni és igy az urlovasnak magának alkalmat nvujlani saját lovával versenyt nyerhetni; ha ez a tartalékos tisztekre is kiterjesztelik, ugy urlovas ezáltal kevés lenne kizárva. E tekintetben sem találunk baladást, amennyiben mindössze áprilisban egy tiszti gát- és egy akadályverseny van kiírva, mindegyik 1200 korona értékben. Legalaposabb okunk panaszra a propozicziókkal szemben azonban. I^i a dijak j elosztását veszszük szemügyre. Ha nálunk az urlovas-sport aránylag oly ! kevés kiterjedést tudott eddig elérni, ugy annak talán többet, mint ahogy általánosságban gondolnók, a dolog financiális oldala az oka. Az aránylag még mindig csekély számú versenyek, a kis dijak, de még inkább ama csekély összegek, melyek a nem nyertes, de helyezett lovakra esnek osztalékul, nagyon nehézzé teszik, hogy az urlovas, hacsak kiváló szerencséje nincs, saját lovával költségeit fedezve lássa és azért egyik leghathatósabb eszközét az urlovas-sport szélesebb körökbe való terjedésének abban látjuk, ha a nem nyertes, de helyezett lovakra, ugy, amint az Németországban van, nagyobb osztalék esik. Mig ott az első után helyezett lovakra összesen dijakban mindig több esik, mint amenvnyit az első dij kitesz, pl. 1-sö dij 2000 inka. aztán 1200, 800. 500. 300 és 6-dij még 200 márka, addig az urlovas szövetkezet propoziezióinál sehol sem találunk többet, mint 3 dijat, a 3-ikban mindig csak 100 korona magasságban, söt mig a mult évi proposicziókban legalább a 2-ik dij gyakrabban 300 koronát tett ki, ez idén ez is legtöbbnyire csak 200 koronával állapíttatott meg. Hogy erre pénz nem jutna, nem lehelne állítani, csak el kellene venni onnan, a hová az nem való. A föntebbi táblázatból látjuk, hogy mig az összes urlovas-versenyekre 108,200 korona fordíttatott, addig jockey- (istállóim-) versenyekre 61,300 korona esik. E két szám szembeállítása után bátran mondhatjuk, hogy az urlovas szövetkezet igazgatósága eltéri itt amaz iránytól, a mely a szövetkezet alapításánál szem elötl tartatott és a mely az alapszabályokban is ki van fejezve eme szavakkal: «urlovas-sport müvelése». A jockey-versenyek az urlovas szövetkezet propoziczíói keretén belül csakis azért lettek kreálva, mert a Magyar Lovaregylet oly kikötéssel szavazta meg az évi 20.000 kor. szubvencziót, hogy ez összeg jockey-akadályversenyek kiírására fordittassék ; az igazgatóság azonban ebbeli kötelességének teljesen eleget tett volna, ha kizárólag csak emez összeget fordítja jockey-versenyek díjazására, többet e téren bizonyára a Magyar Lovaregylet sem várt töle, legkevésbbé pedig azt, hogy mindjárt háromszor annyit fordítson e czélra. Ha az urlovas-sport fejlődését, szélesebb körökbe terjedését akarjuk elérni, épp azon kell lennünk, hogy a nagy istálló-tulajdonosok lovait, melyekkel az urlovas maga a versenyt föl nem veheti, az urloyas-pályától lehetőleg távol tartsuk, nem pedig hogy azokat ily óriási dijakkal ínég oda csődítjük, j Semmi ok sem volt arra, hogy épp az urlovas-szövetkezet irja ki a monarchiában a legértékesebb akadály-versenyt, még pedig jockeyek számára. Ezáltal azután előáll az az anomalia, hogy egyedül egy, a nagy pályáról ide vonzotl ló a juniusi meeting alatt kiirt akadály-versenyeken jockey alatt egymaga többet nyerhet, mint valamennyi urlovas alatt akadály-versenyben induló ló összevéve. Reméljük, hogy eme nagy dij csak az idén a Millenium kedvéért, — melynek rievét is viseli — lett kiirva először és utoljára és korántsem lesz állandósítva : hisz pusztán ez egy dij árán két ujabb versenynapot lehetet volna kiirni, a mi ugyancsak ugy az urlovas soknak, mint a szövetkezet pénztárának inkább hasznára lett volna. A nevezési dijak átlaga 30 koronát fölül nem múlja, e tekintetben tehát kellőleg szem előtt tartotta az igazgatóság az urlovasok érdekeit. A versenynapok számát illetőleg, sajnálattal, a mult évvel szemben csökkenést találunk, — 15 nap 16 ellenében - pedig ép ez idén el lehetett volna várni, hogy tekintettel a kiállításra, mely nagyszámú közönséget egyesit majd a fővárosban, az igazgatóság meg fogja ragadni az alkalmat, nagyobb számú versenyek megtartására, miáltal nemcsak az erkölcsi sikert biztosította volna magának, hanem előre lát latólag jövedelemforrásra is tehetett volna szert. Egyáltalán a verseny-határnapok megválasztásánál azt a hátrányt találjuk, hogy az urlovas-szövetkezet nem igyekezett a kiállitásl eléggé kihasználni. Ugyanis az áprilisi meeting nem esik még össze a kiállítással, júniusban pedig csak 4 versenynap, szeptemberben 2 van, tehát ugyanannyi, mint a mult évben, pedig juniusbun, midőn a kirándulás az alagi gyepre, már mint kirándulás maga is eléggé élvezetes, ugyancsak elég közönség, elég lovas és ló lett volna ott. A helyeit épp ünnepnap tartatik a kétnapos meeting Aradon, hová a fővárosból aligha fog néző közönség lerándulni, és hogy az aradi publikum révén a versenyek ott mennyire jövedelmezők, azt eléggé kárára, az urlovas szö- • vetkezet már ismételve tapasztalta. Az aradi meeting eddig öszi, vadász-meeting volt, kapcsolatban az arad-mácsai falkavadász-társaság együttlétével, czélszerü lett volna ezt tovább is őszre, a vadász-idényre hagyni, söt azt hiszszük, még czélszerübb lett volna, ha az urlovas szövetkezet eme meeting rendezésétől saját zászlója alatt egyáltalán eltekint és aztcsak dijak adásával vette volna pártfogása alá, talán ez esetben az aradi verseny-egylet maga saját érdekében nagyobb tevékenységet fejlelt volna ki, mint ahogy az eddig történt. Igen czélszerü ujjitást találunk a propozicziókban a távolságok tekintetében, a mennyiben az 1200 méteres versenyek a programúiról letűntek, söt kívánatosnak találjuk az 1300 és 1400 méteres versenyek törlését is, mert ily rövid távolságú versenyek rendesen már a starttal vannak eldöntve, amely pedig tudvalevőleg urlovas-versenyeknél ritkán szokott jól sikerülni. Azonfelül az ily rövid versenyek tul ságos előnyt is biztosilanak a hirtelen-fordulatu pályán az ügyesebb, finish-lovaglásban gyakorlottabb lovasnak is. Egy további lényeges és czélszerü változás végre az, hogy kimarad! az eddigi propozicziúkban loglalva vo 1 ama határozvány, mely szerint egyes versenyekből oly urlovasok, kik 3 vagy 5 versenyt már nyerlek, ki voltak zárva. Ezt az igazgatóság bizonyára arra való tekintetből tette, hogy a mult évben ismételve előfordul! az az eset, hogy ily versenyekre nem akadt elég lovas. Másrészt azonban éppen urlovasok nevelése érdekében czélszerünek tartanok, hogy ha oly urlovasok. kik versenyt még egyáltalán nem, s olyanok kik még 3 versenyt nein nyertek, némi leherkédvezményben részesittetnének, a mi mindenesetre a kezdő lovasok vállalkozó kedvét emelné és egyes esetekben az istállótulajdonosokat is úrra indítaná, a teher-kedvezmény kedvéért, lovaikat ily lovasok által lovagoítatni. Eme kedvezmény esetleg az általános határozványokban nyerhetne kifejezést. Midőn e jelen sorokban az urlovas-szövetkezet az idei propoziczióit éles bírálat alá vettük, azt hiszszük, hogy meggyőződésünkhöz híven, igazságosan és tárgyilagosan jártunk el. Ha nézeteink a mérvadó körök nézeteivel ez alkalommal egészen nem egyeznek is. ugy mégis kötelességünknek tartottuk azoknak nyíltan kifejezést adni, magának a közös czélnak «az urlovas-sport müvelésének» érdekéhen s ama reményben, hogy a kimondott szó érvelésre," megfontolásra, megbeszélésre okot adván, idővel gyümölcsét is fogja eredményezni; hisz tudjuk, hogy az igazgatóság intencziöi a legjelesebbek, annak tevékenységéről csakis elismeréssel tudunk nyilatkozni. valamint az urlovasok is köszönetlel lesznek az igazgatóságnak, mely az idén is nagy építkezési költségei daczára oly tekintélyes összeget bocsátott rendelkezésére az urlovas-sportnak. — ff. — ÜGETÖVERSENY, TENYÉSZTÉS. Néhány szó az ügetőversenyekhez & a tenyésztéshez. Az «Egetö versenyegylet» még mindig a kezdet nehézségével küzködik*), mig a nagy közönség, mondjuk, «vegyes érzelmű»kíváncsisággal kiséri e vajúdásokat. A kik barátai ennek a «sporf»-nak, nagy örömmel fogadták a kezdeményezési, s igyekeznek gondolkozásuknak a lótenyésztő nagy közönséget is megnyerni ; mig másrészről azok. kik eine «sport»-nak nem barátjai, távol tartják magukat, nemcsak, hanem — nem egész tárgyilagossággal — elitélik magát a kezdeményezést is. Mint «sport»-ról nem szólok, mindenki kövesse hajlamát; — különben is a gusztus nem egyféle; hogy divatos, ezt mutatja rohamos elterjedése ; igy ez ellen is, —• mint minden divat ellen ha hasznosnak nem tartanok is. meddő lenne a küzdelem. Mint pénzügyi vállalat az illetők dolga, kik a pénzt adják, s hogy Budapest fejlődéséhez hozzá fog járulni, az tagadhatatlan, stb. Ezért én csak a tenyésztők szempontjából kívánom motiválni, a fenn emiitett «vegyes érzelmeket». Hogy ezt tehessem, lehetetlen nem szólni a telivér tenyésztésről, mi örök igazságként, mindenkor a lótenyésztés elöhaladásának alapja. Köztudat, hogy a telivér, a keleti (arab) vérből lett azzá a mi ma; lelt pedig azzá, az okszerű nevelés s fejlesztés állni: mi köznyelven semmi mást nem jelent, mint kiváló jó tulajdonokkal biró egyedeket párosítottak, a csikó-lelnevelést gonddal eszközölték s kipró hálták, hogy a jó tulajdonokat megállapíthassák; mi hál az alapja a telivérnek? A vér? vagy a próba?... Szerintem külön-külön egyik sem. Mert ha nem állapitható meg, bogv a próbát dicsőségesen kiállt ló melyik vérből származik, a tulajdonság individuális marad s a további fejlesztésnél experimentálni kell és — esetleg — soká kell várni a sikerre; viszont, ha a próbánál sikert felmutatott vért a tovább tenyésztésnél — nem vetjük folytonos kipróbálásnak alá, egy idő múlva az eredmény az lesz hogy a vért nem találjuk, az vizzé vált. A vér, ugy mint a próba tekint etében, az angol nemzet volt az, mely a lótenyésztés mai fejlődésének alapját megvetette s behozta már igen-igen régen a törzskönyvet s kipró*) Mialatt e czikk Íratott: azalatt eldőlt az ügy, mint e lapok mult számában jeleztük ; de azért e tanulságos czikket közöljük, mert sok tekintetben tisztázni fogja az eszméket. A föszerk.