Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-01-05 / 1. szám

6 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1896. jannár közül igen jelentékeny veszteségeket okoz a csikóbénaság. A bántalom öröklékeny s miután tudvalevőleg a lófnjták nagyobb részénél az angol fajta szerepel mint nemesítő, s emez okból mind nagyobb mértékben veszik azt igénybe, ezzel arányban a csikóbénaság is mindnagyobb mérvben terjed, különösen a magán ménesekben, ahol leginkább telivér mének vannak alkalmazásban. Atbelegség nálunk terjedőben van ; mutatja ezt ama körülmény is, hogy magán íélvérméneseinkben, továbbá egyes községek előrehaladottabb tenyészeteiben, midőn azon fejlettségi fokot elérték, bogy ott angol telivér mint fedező mén alkalmazható, a csikóbénaság fellépett, holott előzőleg ezen bántalmat, vagy hozzá hasonlót, ott egyáltalában nem ismertek. Oly mének, melyek csikó-korukban bénák voltak, többnyire rossz fedezők, ezen bántalomra való hajlamosságot utódaikra is átörökítik s egyes vidékeken észlelhető, hogy az ilyen mének után származott csikók legnagyobb része bénaságban elhullott, holott ilyen betegségben tömeges elhullást korábbi időkben nem észleltek. A betegség fellépésének meggátlása a legbiztosabban elérhető lenne a betegségen átment egyedeknek kizárásával a tenyészetből. De miután a gyógyult esetek közül igen sokszor kitűnő példányok is kerülnek ki, ezeknek a tenyészetből való kizárása a gyakorlatban, különösen telivéreknél, igen nagy nehézségekbe ütközik. Az állami angol félvér-ménesekben olyan kanczának. mely csikó korában béna volt, főleg ha ivadékai is ezt a bántalmat megkapták, a tenyészetből való kizárását lehetőleg tekintetbe veszik. Az angolországi tenyésztők olyan telivért. melynek jó versenymultja van, ! ritkán bocsátanak eladásra külföldre s ha mégis egy-egy kiválóbb példány nagy áldozatok árán megszereztetik, ezeknél a fontosabb küllemtani hibák és egyéb fogyatkozások mellett néha, mint igen hátrányos'utulajdonság szerepel a csikóbénaság átörökítése, melyet > sok utód tényleg örököl is. Egyes importált angol telivér mén igen sok ivadéka pusztul el csikóbénaságban nemcsak az importálást követő években, hanem később is. Hogv az importálás, illetőleg az éghajlat változása milyen befolyással bir a csikóbénaság átörökítésére, oly kérdés, mely hazai legértékesebb lóanyagunk érdekében megérdemelné a legalaposabb tanulmányozást. Miután a tenyészetből való kizárás, mint a fentebbiekből látható, sok esetben lehetetlen, ezenkívül maradna három módja a védekezésnek, mely a gyakorlatban kivihető: 1. az elkülönítés és fertőtlenítés, 2. óvó intézkedések a csikó születése után és 3. a betegek sikeres gyógykezelése. Az elkülönítés és fertőtlenítés csak annyiban birnak fontossággal, hogy a ragály anyaga az egészségesekre át nem terjed, ami megbecsülhetlen előny ugyan, de a betegség fellépésére befolyással nincs, amennyiben elvetélbet oly vehem, mely már bénaságban szenved. Továbbá a bántalom a rendes időben történő születés után mindjárt fellép, daczára a köldök leggondosabb ferlötlenitésének. Ily esetben alig lehet egyébre gondolni, mint arra, hogy a csikó már vehem korában beteg volt s a bántalmat szüleitől örökölte, amit támogatni látszik ama néhány észlelt eset, a hol az anya csikó korában bénaságban szenvedett s ezt utódjára át is örökítette. Az alább közölt esetek legtöbbjénél minden kétséget kizárólag azért nem bizonyítható be a bénaság, miután régebben csak az izületek lobos megduzzadását tartották egyedüli tünetnek, mely a bántalom folyamán fellép, pedig eme tünetek veleszületett eseteknél igen ritkák. Átrakodásokat a mellső szemcsarnokba, agybántalmakat, tüdölobot, hasm-nést nem veitek bénasági eseteknek s e miatt a feljegyzések, minthogy ez elősorolt tüneteket különálló betegségeknek tartották, hiányosak. Hasonló tévedésnek az állatorvos most is ki van téve és a kórisme megállapítása egyes esetekben csak bacteriologiai vizsgálat által volna lehetséges. A közölt esetekben, egynek kivételével, csak hasmenés van feljegyezve a kanczáknál a szoptatás korában, de mindannyinak utódai között előfordultak bénák, a mi a mellett látszik bizonyítani, hogy annak idején az anyák is szenvedtek kisfokú bénaságban, de felgyógyultak, A közölt esetek angol telivér méntől származott félvér kanczákra vonatkoznak, melyek ezután kerülnek kiselejtezésre. I. Doncaster-kancza, született 1887-ben, születése után gyengeség- és hasmenésben szenvedett. 1894-ben Pásztor angol telivér után hozott méncsikót, mely koraszülött volt és gyengeség miatt elhullott. II. Verneuil-kancza, született 1886-ban, szopós korában hasmenésben szenvedett. 1893-ban hozott Baldur telivér mén után kanczacsikót, meiy bénaságban megbetegedvén, a bántalom a tüdőket és az izületeket támadta meg. A beteg elhullott. III. Egy Craig Millar-kancza, született 1886ban, születése után erős hasmenésben szenvedett. 1894-ben hozott Edgar angol telivér után kanczacsikót, mely születése után mindjárt erős hasmenésben szenvedett, mindkét csánkizület és hátsó szár bokáig megdagadt. A beteg az alább leirandó higanygyógymóddal kezelve gyógyult. IV. Egy másik Craig Millar-kancza, mely szintén 1886-ban született. Születése után hasmenést kapott és a végtagjai megduzzadtak. 1892-ben hozott Gunnersbury angol telivér mén után méncsikót, születése után a bélszurok igen nehezen távolodott el, később a csánkok megduzzadtak. Az alkalmazott higanygvógymód után a bal csánk duzzanata visszafejlődött, a jobb csánk nagymérvű hullámzó daganata maradt vissza, mely szúrcsapoltatott, a műtét folytán nagyobb mennyiségű sötétbarna váladék ürült ki a sinoviával, de ezzel nem keverve, hanem teljesen külön válva. Az izület ezután egy nagyobb intratracheal fecskendő segélyével 1 : 101)0 sublimal-oldattal kimosatott. A beavatkozás után az izület nagymérvű lobosadásba jött. A lob megszűntével merev izület maradt vissza a csánk csonthártyáinak megvastagodása folytán, mely egy félév múlva annyira javult, hogy az állat mozgás közben izületét eléggé meghajlította. A közölt eseteknél ugy a kanczák, valamint később az ivadékaik köldökzsinórja születés után azonnal aláköttetett, a mely elövigyázati intézkedés nagyjában kizárja az ez uton való fertőzés lehetőségét. Óvó intézkedések a csikó születése után. (A kisbéri állami ménesben szokásos eljárás). Az újszülöttek inficiálásának lehető elkerülése végett a következő elövigyázati intézkedések szükségesek. A szülés megtörténte után az illető rekeszből, a beszennyezett alomszalma tiszta alommal cseréltetik fel. Rendesen történő szülésnél a köldökzsinór leválása ulan az szivacs segélyével 10% carbololdattal fertötlenittetik s a vérnek a köldökzsinórból való kiürülése után szarvasszarv-olajjal bevonatik, a mi által pörk képződik, mely leszárítja a köldökzsinór leszakadt végét és megakadályozza az ezen uton való fertőzést. Ez az eljárás elönyösebb, mint a lekötés, mert megtörténhetik, bogy a vérrel telt köldökzsinór alákötése alkalmával a kötésen belül maradt nagyobb mennyiségű vér izgatása, vagy véletlenül az ápoló kezeiről odakerült fertőző anyag következtében gennyes kö döklob fejlődik ki. Alákötés csak olyan esetben szükséges, a hol a leszakadás utan beálló erős vérzés egyéb módon nem szüntethető meg. A kancza tögye, mielőtt a csikó először szopnék 1 : 5000 sublimatoldattal fertötlenittetik. s a sublimat 1 : 3-ra higitott eczetes vizzel teljesen eltávolittatik. Ezután a tögyek reggelerrkint egyszer eczetes vizzel lemosatnak, hogy a csikó esetleg a csecsbimbókra ragadt tisztátalanságtól meg ne betegedjék. A csecsbimbók ártalmas beszenynyezése mindannyiszor megtörténhetik, valahányszor a kancza lefekszik. A naponkinti tögylemosásnak még az az előnye is van. hogy a tögyek telt vagy üres állapota önkéntelenül is szembe tűnik, különösen hol nagyobb számú anyakancza van, s ezen körülmény ellenőrzi, hogy a csikó étvágya rendben van-e s hogy valamely megbetegedés bekövetkeztétől, annak hiánya miatt, nem kell-e tartani. Az anyaméh a szülés után 2-ik, 3-ik naptól kezdve, ha váladék lép fel, irrigáltatik gyenge carbololdattal vagy ujabban, ami sokkal czélszerübb, mert nem izgat, 1 : 500 salicylsav-oldattal. A váladék által beszennyezett czombok és sarokször eczetes vízzel lemosatnak, mert a farok csapdosása által a hüvely szennye a tögyek re vitetik át s ennek folytán a csikónál megbetegedések, különösen súlyos gyomor- és bélhurutok jöhetnek létre. A beteyek gyógykezelése. Antipyreticus szerek a láz ellen hatástalanok. A lobos besziirödésekre alkalmazott Prie-snitz-borogafások sem bizonyultak jóknak, csak siettették az állat elhullását, mert a felszívódás folytán többnyire metastaticus tüdölob lépett fel. Metastasis következtében létrejött thrombosis folytán egész izületek, különösen a csüdizület szétesik s a bei eg kiirtása ilyen esetben elkerülhetlen. Hasonló esetek, szerencsére, igen ritkák. Előfordul továbbá, hogy a végtagokon fellépett nagyfokú beszürödések hirtelen visszafejlődnek; ez is igen kedvezőtlen kimenetelű, mert a fertőző anyag ilyenkor leginkább a hasüri szerveket támadja meg s többnyire elhulláshoz vezet. Eme kedvezőtlen kimenetel könnyen magyarázható ily esetben a fertőző anyag romboló hatásából a szövetekre. Ellene küzdeni nem lehet még az alább leirandó higanygyógymóddal sem, miután csak huzamosabb kezelés által lehetséges a kör fertőző anyagát annyira gyengíteni, hogy a szervezetre elveszitse veszélyes hatását. Hogy micsoda körülmény idézi elő a lobos beszürödések gyors felszívódását, eme kérdést bizonyossággal nem vagyok képes megoldani. Talán a fertőző anyag nagy fokban virulens voltanak hatása a vér keringésére okozza ezt a gyors változást? A nagy láz alig befolyásolja a vér keringését a fertőző anyag tovavitelére nézve, miután több esetben tapasztaltam, hogy igen magas láz (40'5° C.) mellett a nagymérvű beszürödések a végtagokon 6 — 8 napig maradtak helyben s azután oszlottak lassan el, miután gyógyulás állott be az esetek túlnyomó számánál. Igen sok esetnél kizárólag hasmenés lép fél a kezdet szakában; miután eme tünetből a diagnózis egész biztosan nem állapitható meg, a gyógykezelés sok esetben késedelmet szenved. Ily eseteknél jó eredménynyel adagolható 100 gramm Tinctura amara és 15 gr. Tinctura opii sitnpl. keverékéből egy evőkanállal adagonkint, egy-egy tojás sárgájával. A tojás részben a könnyebb beadás, részben nyelési, illetve idegen testek által okozott tüdölob elkerülése végett alkalmaztatik szopó betegeknél. Szorulás esetén 20 gramm karlsbadi só, 2 gramm Rhebarbara-gyökérrel adagoltatik. Kólikatünetek esetén 1% carbolvizes csörék a végbélbe, szükség szerint, a kiürítés bekövetkeztéig. A betegség folyama alatt többször friss viz nyújtatik a betegnek, a melyet mohón fogyaszt a nagy nedvveszteség következtében. Jó levegőről állandóan gondoskodni kell, s az állat lehetőleg hűvösen tartandó. Már 4- 2—3° C. külső hőmérsék mellett a kóristálló ajtaja nyitva hagyható délben néhány óráig. Olyan eseteknél, a hol a bántalom hasmenéssel kezdődik, legtöbb esetben annak