Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-06-06 / 42. szám

1896. junius 6. czegovina kiállítása azokkal a kis hegymászó lovakkal, melyek 130—150 cm. magasságúak csak. Erös, csontos, izmos állatok. A népies tenyésztés az egyes vármegyék szerint van csoportosítva, s különösen Debre­czen városa, Tolna, Torontál, Temes, Sopron, Veszprém, Baranya megyék collecliojában lát­tunk szép példányokat. A jury gr. Szápáry Iván elnöklete alatt összeült, s bizony nem lesz könnyű munkája a dijak kiosztása. Br. Szentkereszti Pál jelentése az ezredéves nagy lókiállitás első részéről. Az erdélyrészi Calkavadász-társulat meg­tisztelő megbízása folytán szerenesés voltam a budapesti nagy lókiállitás biráló bizottsá­gában részt vehetni. Ugy hiszem, csak kötelességem teljesítem, ha azokról, a miket ottan látni és tapasztalni alkalmam volt, jelentésemet megteszem. Mindenekelőtt őszinte és igazán nagy örö­mömnek kell kifejezést adnom, hogy a lóte­nyésztés hazánkban ily magas fokon áll. Határozottan merem állítani, hogy különö­sen a népies tenyésztésben nincs állam ma a földön, melylyel a versenyt — előnyös kime­netel reményében — felvenni képesek ne volnánk, Ugv mennyiség mint minőség tekintetében a kiállítás minden várakozást felülmúlt s ugy hiszem, nemzetgazdaságunk e tontos ágának haladására minden magyar ember igaz büszke­séggel tekinthet. A biráló bizottság három részre oszlott s igy állítva össze munkálatait, terjesztette az össz jury elébe. En a népies tenyésztés osztályában működtem, s igy ezzel fogok első sorban foglalkozni, annál is inkább, mert ez talán a legfontosabb tenyésztés is. A népies tenyésztés volt a kiállítás fény­pontja. Hazánkban a népies tenyésztés kép­zelhetlen magas fokon áll, s ha nem is felel talán mindenütt helyesen meg a gyakorlati igények kívánalmainak, de minden esetre kitűnő jó. Aránylag kevés megye mutatta be tenyésztését, ennek (öoka abban rejlett, hogy az intézkedések későn lettek megtéve. Gyönyörű koljektiv kiállítással állott elő Pest-megye, hála gr. Teleki Józsefnek és Beniczky Ádám urnák, kik óriási érdemeket szereztek maguknak az összeállítás körül. E megye egy sereg lovat mutatott be, a megye tenyésztésénektöbbfajtájából.Kimagasló érdeme a tenyésztésnek az, hogv teljesen megfelel a népies tenyésztés helyes irányának. A bemutatott lovak legnagyobb része nem­csak mint kitünö hámos ló válik be. hanem mint katonai ló is teljesen alkalmas. Ez pe­dig a fődolog, mert a népies tenyésztésnek okvetlenül oda kell irányulnia, hogy jó ka­tona-lovat neveljen, mivel a katona-lónál nincs kitéve a tenyésztő az üzér visszaélé­sének, hanem megkapja lováért biztosan és biztos időben annak tisztességes árát. Pest megyének némely vidékén nevelve lesznek azon ismert sváb lovak is, ezek is be lettek mutatva, még pedig igen helyesen, e lovak ha nem is oly tetszetösek, különösen a nemes lóhoz szokott ember szemében, de azért egész határozottan, akár mint szeré­nyebb igényű városi hintósló, akár mint terhet vonó igás ló, határozott értékkel bírnak, s hiszem, hogy tenyésztésük hasz­not hoz. Egy egész sereg remek, könnyű jukkert mutatott be Somogy megye. Régen láttam ennyi szép és nemes lovat összeállítva. Az ember alig győzte őket bámulni, oly szépek, nemesek és szép járásunk Nem hiányzik bejölük az aczélosság sem, de daczára e sok és nagy előnyeiknek, én e lovak tenyésztését mint népies tenyésztést nem tartom helyes irányúnak. E lovak ugyanis túlságosan nemesek és könnyűek. Katonai czélra nem alkalmasok s igy használhatósá­guk igen egyoldalú. A paraszt tenyésztőnek nincs meg a piacza s igy nem számolhat vele biztos pénzre, azonkívül felnevelése e lovak­nak költséges és nehéz is, a mi a paraszt tenyésztőnek nem való. Igen ajánlatos volna, hogy mérvadó körök mielőbb intézkedjenek, miszerint most ottan csontos és erös mének által legyen segítve a bajon. Minden esetre azonban kiemelendő, hogy a lovakat maguk a paraszt tenyésztők mutatták be saját kocsi­jukban befogva és saját maguk hajtották, s az is bámulatos volt, hogv e könnyű, nemes és talán használatra tulfiatal lovak között majdnem kivétel nélkül csak ép lovat lehetett látni, mi fényesen bizonyítja azt, hogy Somogv­megve lakóinak megvan a kellő érzéke és szakismerete a nemes ló kezelése és felneve­lése iránt is. Alig hiszem, hogy egész Somogv-megyében mindenütt ilyen fajta lovak neveltessenek, hi­szem. söt reménylem. hogv van ottan népies használatra alkalmasabb ló is s valóban kár, hogy azok nem lettek bemutatva. Ssólnok- és Györ megyék kiállítása nem sokat engedett Pest megyének, csakis men­nyiség tekintetében s a löbb faj bemuta­tása által multa Pest megye ezeket felül. De Szolnok és Györ megyéből a mi ki volt ál­litva. teljesen kifogástalan volt. A többi vármegyék is mind jó lovakat mu­tattak be s ha az emiitett megyéket nem is közelíthették meg, de minden esetre kitünö jó lóanyag áll rendelkezésükre. Kivált végre még Háromszék vármegyéből két kis pej. Kár, j hogy Erdély oly gyengén volt képviselve, pedig a lótenyésztés ott sem áll alantas fo­kon csak az összeállítás körül mulasztották el az illetékes lótenyész-bizottságok és gazda­sági egyletek megtenni kötelességüket. Áttérek röviden a hámes lovakra. Ez való­ságos látványosság volt. Azt hiszem, kevés ember mondhatja el azt, hogy látott még valaha ily sok szép és jó fogatot. Egy egész sereg szebbnél szebb és jobbnál jobb fogat járt naponta körül a kiállítás erre szánt he­lyén. Igazán napok kellettek rá. mig az ember csak észre is vehette őket s igy is volt bizo nyára elég, mi kikerülte figyelmét. Döry József pej négyese vitte el a babéri, de méltán is, mert ilyet az ember igazán csak festve lát. Az Andrássy gróf, Wimpfen gróf, Jankovieh Elemér ur, Károlyi gróf, Szápáry gróf. Muzs­lay Gyula ur, Sennyey István báró, Fejér­vári Jenő, Lipthay Guido ur fogatai olyanok voltak, hogy azoknál szebbet és jobbat kép­zelni alig lehet. Volt még az emiitetteken kivül is egy egész sereg szép fogat, melyeket azonban mind egyenkint megemlíteni végtelen hosszadalmas lenne. A háti- és a vadász-lovak kiállítása szintén igen szép volt, de talán és három osztály közül ez volt a legkevésbbé meglepő. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem vott ott egy csomó igazán szép és jó háti- és vadászló, iianem azt, hogy Magyar­ország tenyésztése talán e téren még különb kiállítást is képes lenne bemutatni. Az erdélyi részekből két tenyésztés nyerte el a legmagasabb kitüntetést. Az Illés Viktor ur és Tholnay Reginald ur lovai. Mindkét ur ! tagadhatatlanul szép egyedeket állított ki. minek föbizonyitéka az, hogy a nagy Magyar­országgal szemben is a legjobbaknak ismer­tettek el. Én azonban, ki az erdélyi tenyésztést s főkép a ménesek tenyésztését ismerem, egész határozottan ki merem mondani azt, hosiy ha Erdély többi ménesei is kellően képviselve vannak, akkor a babérokat más erdélyi mé­nesek hozzák haza. Valóban kár és talán megbocsáthatlan hiba is, hogy br. Wesselényi Béla és Miklós, gr. Teleki Sámuel, br. Radák Adámné, gr. Béldy Akos és Kálmán, gr. Bethlen Árpádtól egy ló sem volt jelen; mert e ménesek bár­mikor felvehetik a. versenyt Illés és Tholnay különben kütünö méneseivel. Talán e kiállí­tás eredménye is utmutatóul szolgálhatna a arra nézve, hogy az a réges-régen kért és szorgalmazott erdélyi magas félvér ménes felállítása bizony nem volna káros és hátrá­nyos a magyar lótenyésztésre nézve. Hátra volna még az állami lovakról teendő jelen­tésem. Valóban félve veszem a tollat a kezembe, midőn egyéni, de igen szerény nézetemet az állami lovakból megtenni készülök, de végre is megteszem azt, mert teljesen nyugodt a lelkiismeretem annak tudatában, hogy nézetem kimondásában épen semmi magán érdek nem befolyásol. Az állami ménesek ma már túlélték magu­kat, s létezésük ilyen alakban teljesen feles­leges. Az állam, ki sem költséget, sem semmi fáradságot nem kiméi a lehető legkitűnőbb lovak elöállilására, annak olyan lovakat kel­lene előállítani, a melyek a magán tenyésztők productumait minden tekinlftben magasan tnlszárnyalják. Fájdalom azonban a kiállitás­, nái a dolog egészen megfordítva állott. A magán urak fogatai, háti lovai, söt voltak még fogatok a népies tenyésztésből is, a me­lyek az állami ménesek kiállítását határozot­tan felülmúlták. Ennek oka talán főkép abban rejlik, hogy az állami tenyésztések anyaga nincsen kel­lően kipróbálva és kihasználva s igy az a sok generatiókon keresztül kipróbálatlanul ménesbe sorozott anyag által a lovak végre I is elpuhultak. I Tudom én azt, hogy az állami lovak is alá vannak próbáknak vetve mielőtt ménesbe kerül­nek,de ugy látszik e kipróbálás illetve használás nem elegendő, E próba bizonyos rendszer szerint történik, mely távol alatta áll azon munkáknak, miket egy magántulajdonos lová­nak végeznie kell. Az államnak, melynek oly kitünö etetés és ápolás áll rendelkezésére, nem volna szabad, hogy ily puha lovat neveljen. Az összes állami kocsilovak közül csakis négy kis fogarasi pej volt ott, a melyik kedvvel és aczélossággal ment. Szép ép lovat lehetett ott látni eleget, de igazán menős lovat nem. Az, hogy az állami lovak magas áron kelnek még mindig el, az nézetem szerint nem ele­gendő bizonyiték jóságuk mellett, ez egyszerűen azt bizonyítja, hogy az állami tenyésztés iránt egy örvendetes bizalom van. hol a nem szak­értő vevő is vehet a nélkül, hogy ki lenne téve annak, miszerint esetleg hibáslovatvásárol. Igen természetesen csakis az állami félvér­tenyésztésröl szólok. E h lyen nem mulaszt­hatom el azonban megjegyezni, hogy azon kedvező körülményre, hogy a lótenyésztés ma hazánkban oly magas fokon áll, határo­zottan föbefolyása van az állami tenyésztés­tésnek s igy az teljesen meg is felelt hivatá­sának. de addig mig a magántenyésztések óriási lépéssel haladtak, addig az állami te­nyésztés utóbbi időkben helyt állott, hogy ne mondjam, visszafelé ment. Ezek volnának röviden, mit a kiállítás első részéről mondhatok, még csak azt kivánom megjegyezni, hogy sohasem láttam biráló bi­zottsági elnököt, ki szorgalmasabban és lelki­ismeretesebben teljesítette volna kötelességét mint gróf Szápáry Iván ö méltósága; jelen voltak rajta kivül az összes beválasztatott és kinevezett jury-tagok és csakis három — fáj­dalom mindhárom erdélyi — ur tündöklött távollétével. A mi a rendező bizottságot illeti, az való­ban nem érdemli meg a dicséretet, mert épen semmit sem tett meg arra nézve, hogy a biráló bizottságnak munkálatában segítsé­gére legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents