Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-06-06 / 42. szám

1896. junius 6. czegovina kiállítása azokkal a kis hegymászó lovakkal, melyek 130—150 cm. magasságúak csak. Erös, csontos, izmos állatok. A népies tenyésztés az egyes vármegyék szerint van csoportosítva, s különösen Debreczen városa, Tolna, Torontál, Temes, Sopron, Veszprém, Baranya megyék collecliojában láttunk szép példányokat. A jury gr. Szápáry Iván elnöklete alatt összeült, s bizony nem lesz könnyű munkája a dijak kiosztása. Br. Szentkereszti Pál jelentése az ezredéves nagy lókiállitás első részéről. Az erdélyrészi Calkavadász-társulat megtisztelő megbízása folytán szerenesés voltam a budapesti nagy lókiállitás biráló bizottságában részt vehetni. Ugy hiszem, csak kötelességem teljesítem, ha azokról, a miket ottan látni és tapasztalni alkalmam volt, jelentésemet megteszem. Mindenekelőtt őszinte és igazán nagy örömömnek kell kifejezést adnom, hogy a lótenyésztés hazánkban ily magas fokon áll. Határozottan merem állítani, hogy különösen a népies tenyésztésben nincs állam ma a földön, melylyel a versenyt — előnyös kimenetel reményében — felvenni képesek ne volnánk, Ugv mennyiség mint minőség tekintetében a kiállítás minden várakozást felülmúlt s ugy hiszem, nemzetgazdaságunk e tontos ágának haladására minden magyar ember igaz büszkeséggel tekinthet. A biráló bizottság három részre oszlott s igy állítva össze munkálatait, terjesztette az össz jury elébe. En a népies tenyésztés osztályában működtem, s igy ezzel fogok első sorban foglalkozni, annál is inkább, mert ez talán a legfontosabb tenyésztés is. A népies tenyésztés volt a kiállítás fénypontja. Hazánkban a népies tenyésztés képzelhetlen magas fokon áll, s ha nem is felel talán mindenütt helyesen meg a gyakorlati igények kívánalmainak, de minden esetre kitűnő jó. Aránylag kevés megye mutatta be tenyésztését, ennek (öoka abban rejlett, hogy az intézkedések későn lettek megtéve. Gyönyörű koljektiv kiállítással állott elő Pest-megye, hála gr. Teleki Józsefnek és Beniczky Ádám urnák, kik óriási érdemeket szereztek maguknak az összeállítás körül. E megye egy sereg lovat mutatott be, a megye tenyésztésénektöbbfajtájából.Kimagasló érdeme a tenyésztésnek az, hogv teljesen megfelel a népies tenyésztés helyes irányának. A bemutatott lovak legnagyobb része nemcsak mint kitünö hámos ló válik be. hanem mint katonai ló is teljesen alkalmas. Ez pedig a fődolog, mert a népies tenyésztésnek okvetlenül oda kell irányulnia, hogy jó katona-lovat neveljen, mivel a katona-lónál nincs kitéve a tenyésztő az üzér visszaélésének, hanem megkapja lováért biztosan és biztos időben annak tisztességes árát. Pest megyének némely vidékén nevelve lesznek azon ismert sváb lovak is, ezek is be lettek mutatva, még pedig igen helyesen, e lovak ha nem is oly tetszetösek, különösen a nemes lóhoz szokott ember szemében, de azért egész határozottan, akár mint szerényebb igényű városi hintósló, akár mint terhet vonó igás ló, határozott értékkel bírnak, s hiszem, hogy tenyésztésük hasznot hoz. Egy egész sereg remek, könnyű jukkert mutatott be Somogy megye. Régen láttam ennyi szép és nemes lovat összeállítva. Az ember alig győzte őket bámulni, oly szépek, nemesek és szép járásunk Nem hiányzik bejölük az aczélosság sem, de daczára e sok és nagy előnyeiknek, én e lovak tenyésztését mint népies tenyésztést nem tartom helyes irányúnak. E lovak ugyanis túlságosan nemesek és könnyűek. Katonai czélra nem alkalmasok s igy használhatóságuk igen egyoldalú. A paraszt tenyésztőnek nincs meg a piacza s igy nem számolhat vele biztos pénzre, azonkívül felnevelése e lovaknak költséges és nehéz is, a mi a paraszt tenyésztőnek nem való. Igen ajánlatos volna, hogy mérvadó körök mielőbb intézkedjenek, miszerint most ottan csontos és erös mének által legyen segítve a bajon. Minden esetre azonban kiemelendő, hogy a lovakat maguk a paraszt tenyésztők mutatták be saját kocsijukban befogva és saját maguk hajtották, s az is bámulatos volt, hogv e könnyű, nemes és talán használatra tulfiatal lovak között majdnem kivétel nélkül csak ép lovat lehetett látni, mi fényesen bizonyítja azt, hogy Somogvmegve lakóinak megvan a kellő érzéke és szakismerete a nemes ló kezelése és felnevelése iránt is. Alig hiszem, hogy egész Somogv-megyében mindenütt ilyen fajta lovak neveltessenek, hiszem. söt reménylem. hogv van ottan népies használatra alkalmasabb ló is s valóban kár, hogy azok nem lettek bemutatva. Ssólnok- és Györ megyék kiállítása nem sokat engedett Pest megyének, csakis mennyiség tekintetében s a löbb faj bemutatása által multa Pest megye ezeket felül. De Szolnok és Györ megyéből a mi ki volt állitva. teljesen kifogástalan volt. A többi vármegyék is mind jó lovakat mutattak be s ha az emiitett megyéket nem is közelíthették meg, de minden esetre kitünö jó lóanyag áll rendelkezésükre. Kivált végre még Háromszék vármegyéből két kis pej. Kár, j hogy Erdély oly gyengén volt képviselve, pedig a lótenyésztés ott sem áll alantas fokon csak az összeállítás körül mulasztották el az illetékes lótenyész-bizottságok és gazdasági egyletek megtenni kötelességüket. Áttérek röviden a hámes lovakra. Ez valóságos látványosság volt. Azt hiszem, kevés ember mondhatja el azt, hogy látott még valaha ily sok szép és jó fogatot. Egy egész sereg szebbnél szebb és jobbnál jobb fogat járt naponta körül a kiállítás erre szánt helyén. Igazán napok kellettek rá. mig az ember csak észre is vehette őket s igy is volt bizo nyára elég, mi kikerülte figyelmét. Döry József pej négyese vitte el a babéri, de méltán is, mert ilyet az ember igazán csak festve lát. Az Andrássy gróf, Wimpfen gróf, Jankovieh Elemér ur, Károlyi gróf, Szápáry gróf. Muzslay Gyula ur, Sennyey István báró, Fejérvári Jenő, Lipthay Guido ur fogatai olyanok voltak, hogy azoknál szebbet és jobbat képzelni alig lehet. Volt még az emiitetteken kivül is egy egész sereg szép fogat, melyeket azonban mind egyenkint megemlíteni végtelen hosszadalmas lenne. A háti- és a vadász-lovak kiállítása szintén igen szép volt, de talán és három osztály közül ez volt a legkevésbbé meglepő. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem vott ott egy csomó igazán szép és jó háti- és vadászló, iianem azt, hogy Magyarország tenyésztése talán e téren még különb kiállítást is képes lenne bemutatni. Az erdélyi részekből két tenyésztés nyerte el a legmagasabb kitüntetést. Az Illés Viktor ur és Tholnay Reginald ur lovai. Mindkét ur ! tagadhatatlanul szép egyedeket állított ki. minek föbizonyitéka az, hogy a nagy Magyarországgal szemben is a legjobbaknak ismertettek el. Én azonban, ki az erdélyi tenyésztést s főkép a ménesek tenyésztését ismerem, egész határozottan ki merem mondani azt, hosiy ha Erdély többi ménesei is kellően képviselve vannak, akkor a babérokat más erdélyi ménesek hozzák haza. Valóban kár és talán megbocsáthatlan hiba is, hogy br. Wesselényi Béla és Miklós, gr. Teleki Sámuel, br. Radák Adámné, gr. Béldy Akos és Kálmán, gr. Bethlen Árpádtól egy ló sem volt jelen; mert e ménesek bármikor felvehetik a. versenyt Illés és Tholnay különben kütünö méneseivel. Talán e kiállítás eredménye is utmutatóul szolgálhatna a arra nézve, hogy az a réges-régen kért és szorgalmazott erdélyi magas félvér ménes felállítása bizony nem volna káros és hátrányos a magyar lótenyésztésre nézve. Hátra volna még az állami lovakról teendő jelentésem. Valóban félve veszem a tollat a kezembe, midőn egyéni, de igen szerény nézetemet az állami lovakból megtenni készülök, de végre is megteszem azt, mert teljesen nyugodt a lelkiismeretem annak tudatában, hogy nézetem kimondásában épen semmi magán érdek nem befolyásol. Az állami ménesek ma már túlélték magukat, s létezésük ilyen alakban teljesen felesleges. Az állam, ki sem költséget, sem semmi fáradságot nem kiméi a lehető legkitűnőbb lovak elöállilására, annak olyan lovakat kellene előállítani, a melyek a magán tenyésztők productumait minden tekinlftben magasan tnlszárnyalják. Fájdalom azonban a kiállitás, nái a dolog egészen megfordítva állott. A magán urak fogatai, háti lovai, söt voltak még fogatok a népies tenyésztésből is, a melyek az állami ménesek kiállítását határozottan felülmúlták. Ennek oka talán főkép abban rejlik, hogy az állami tenyésztések anyaga nincsen kellően kipróbálva és kihasználva s igy az a sok generatiókon keresztül kipróbálatlanul ménesbe sorozott anyag által a lovak végre I is elpuhultak. I Tudom én azt, hogy az állami lovak is alá vannak próbáknak vetve mielőtt ménesbe kerülnek,de ugy látszik e kipróbálás illetve használás nem elegendő, E próba bizonyos rendszer szerint történik, mely távol alatta áll azon munkáknak, miket egy magántulajdonos lovának végeznie kell. Az államnak, melynek oly kitünö etetés és ápolás áll rendelkezésére, nem volna szabad, hogy ily puha lovat neveljen. Az összes állami kocsilovak közül csakis négy kis fogarasi pej volt ott, a melyik kedvvel és aczélossággal ment. Szép ép lovat lehetett ott látni eleget, de igazán menős lovat nem. Az, hogy az állami lovak magas áron kelnek még mindig el, az nézetem szerint nem elegendő bizonyiték jóságuk mellett, ez egyszerűen azt bizonyítja, hogy az állami tenyésztés iránt egy örvendetes bizalom van. hol a nem szakértő vevő is vehet a nélkül, hogy ki lenne téve annak, miszerint esetleg hibáslovatvásárol. Igen természetesen csakis az állami félvértenyésztésröl szólok. E h lyen nem mulaszthatom el azonban megjegyezni, hogy azon kedvező körülményre, hogy a lótenyésztés ma hazánkban oly magas fokon áll, határozottan föbefolyása van az állami tenyésztéstésnek s igy az teljesen meg is felelt hivatásának. de addig mig a magántenyésztések óriási lépéssel haladtak, addig az állami tenyésztés utóbbi időkben helyt állott, hogy ne mondjam, visszafelé ment. Ezek volnának röviden, mit a kiállítás első részéről mondhatok, még csak azt kivánom megjegyezni, hogy sohasem láttam biráló bizottsági elnököt, ki szorgalmasabban és lelkiismeretesebben teljesítette volna kötelességét mint gróf Szápáry Iván ö méltósága; jelen voltak rajta kivül az összes beválasztatott és kinevezett jury-tagok és csakis három — fájdalom mindhárom erdélyi — ur tündöklött távollétével. A mi a rendező bizottságot illeti, az valóban nem érdemli meg a dicséretet, mert épen semmit sem tett meg arra nézve, hogy a biráló bizottságnak munkálatában segítségére legyen.