Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-01-12 / 2. szám

n Országos lótenyésztés. Földmivelésügyi m. kir. miniszter, 101234 sz. 1895. II/l. Hirdetmény. Egyéves méncsikók vásárlása. Felhivatnak ama méntulajdonosok, kiknek birtokában legalább is négy jó származású, erős csontú, szabályos testalkatú, saját nevelésű egyéves méncsikó van s azokat az államnak eladni kívánják, bogy ebbeli szándékukat — a helynek, a hol a csikók állanak, valamint a csikók származásának, magasságanak, színének és arának pontos megjelölésével, a földmivelésügyi m. kir. ministeriumhoz benyújtandó s 50 kros bélyeggel ellátott írásbeli nyilatkozatban, legkésőbb 1896 évi február hó l-ig bejelenteni szíveskedjenek, mivel az ezen határidőn tul érkező bejelentések figyelembe vétetni nem fognak. Budapest, 1895 évi deczeinber hó 18-án. Földmivelésügyi na. kir. minister. 2—3 Néhány szó az általános lótenyésztés kérdéséhez s lóértékesitéshez. A magyar gazda kiváló előszeretettel foglalkozott minden időben a lótenyésztéssel: csakhogy mig régenten ez inkább passzió volt; ma már a lónevelést is a számításon alapult gazdasági érdek határozza meg. Hajdan elég volt egy kiváló gyeplüsló. bogy a tenyésztés hirét megalapítsa; ma csak az a tenyésztés fizeti ki magát a mely a közszükségletnek nevel; itt megvan a kereslet, és nem kell az értékesítés nehézségétől lartani. Magyarország lótenyésztése azért fejlődött annyira, mert mindjárt a kezdetnél, oly kiváló férfi kezeibe' volt az intézkedés letéve, ki belátta, hogy a tenyésztésnél oly irányt kell követni, mely az ország általános szükségletének leginkább megfelel; az voll akkor, s ez még ma is. az ugy nevezett magyar jukker ; ezt javította az állami támogatás oda. hol ma van ; á mely jukker-anyag a telivér béfolyása folytán ma már — kétségtelenül, szívósabb, edzettebb csontú s nagyobb testű lett, ugy .hogymint. kocsis-.. s

: katona-dó ma is a legtöbb szükségletet elégiti' kij igy az értékesítés ennél legkönnyebb, annálinkább. inert a külföld is előszeretettel szerzi be katonasága részére — nálunk e kiváló anyagot. De tagadhatatlan, hogy ha az ez irányban nevelt ló a legáltalánosabb szükséget ki is elégiti: a gazdasági intenzivitás egy részt, más részi pedig a nagy városok rohamos fejlődésé szükségessé . (eszi, hogy lóneveléslinkben az általános iránytó} eltérő nagyobb lestü, részint igába s gépbe alkalmas hideg vérű, részint a nagy városok szükségletét eminenter pótló, nagy termetű s akczióval biró ló nevelésére, is kiterjeszszlik figyelmünket; nem lehet továbbá figyelem nélkiil hagyni azt sem, hogy napról napra hang'osabban nyilvánul az óhaj, hogy a mai nap annyira divatos trabberek előállításáról is gondoskodni kell; mert ha mai napság valaki bármi ezélrá keres is piaczunkón lovat - mindenütt, (ép ugy a váróéi batardban, mint az eke, vagy igás szekérbén) újra és ismét ajukkerrel találkozik. Pedig hát nevelünk mi más czélra is lovakat, nemcsák a katonaságnak, csakhogy az a baj, hogy senki sem tudja hol? Itt is, ott is akad egy-egy, de tömegben sem itt, sem. ott nem találja meg a vevő. A lóvásárt rendező, buzgó bizottság, már évek óta igyekszik öszpontositani az értékesebb anyagot-, de őszintén valljuk' meg: nem nagy eredménynyel; mert ha a külföldi vásárló meg is jelenik, megint csak jukkert talál, s ha nem ezt keres, mást csak elvétve vehet; söt néha tömegesen van a luxus-lóvásáron a remondaklasszison aluli ló is képviselve. Ez összevissza való tenyésztésen akart segitni egyik kiváló szakférfi, mikor a tájfajta tenyésztés eszméjét felvetette: valóban nagyon kivánatos lenne az eszme megvalósítása és hiszem is, hogy nagy buzgóság és kitarlás mellett a jövőben sikerülni is log; de ma a gyakorlati alkalmazásnál annyi akadály merül fel, hogy részben való megvalósítására is még hosszú időn keresztül várnunk kell; pedig minden ország állattenyésztése akkor van czélnál, ha ugy a belföldi, mint külföldi vevő tudja mit s hol vehet? Majd ha meglesz a mi lótenyésztésünknek is, mint a külföldi szarvasmarha-tenyésztésnek, Inthalja, Simmenthalja stb. — és nem holmi általános, erdélyi, sváb stb. szavakkal jellegezzük tenyészállatainkat, okkor meglesz a vevő is és nem kell majd küzdenünk az érté-kesités gondjaival. Tagadhallan, hogy az általános gazdasági válságnak kihatása meglátszik a ló értékesítésénél is s épen azért az utóbbi időben, számosan foglalkoztak a nyilvánosság előtt az általános lótenyésztés értékesítés ügyeivel; a mult évi májusi gazdakongresszus is behatóan tárgyalta az idevonatkozó kérdéseket s most legközelébb az 0. M. G. E. szakosztálya is foglalkozott ez ügygyei s a gazdakongresszus óhajának inegfelelöleg intézkedett az anquette előkészítésére. Minden a nyilvánosság előtt (elvetett eszmének megvan a haszna, bogv a közönség gondolkozásának retortáján keresztül szűrődvén : a haszonvehetö felszineri marad ; a mit sem érö pedig a semmiségbe vész. E szempontból veszek magamnak bátorságot arra, hogy — bármi tekintetben csalhatatlanságot nem vindikálva magamnak - párszót én is szóljak a napirendre került lótenyésztés s értékesítés kérdéséhez. Azt hiszem nincs magyar lótenyésztő, ki •készséggel el ne ösmerné, hogy lótenyésztésünk mai fejléttségét a magyar állam kiváló támogatásának köszönhetjük; hisz a hozott pénzbeli áldozatok mellett sok tekintetbenjnég a tenyésztők feladatát is az állam teljesítette; helyes volt: csak baszna volt az országnak beiöle; de nem lehet tagadni, bogv az erős támogatás némileg elszoktatott a magunk lábán való járástól és ma is sok olyan követéléssel állunk elé. a minek teljesilése a társadalom s a mi (tenyésztők) kötelessége lenne. Pedig hát egyszer, valamikor (készségesen elcsmerem jó sok idő múlva) be kell következni, mikor az állam azt mondja: eddig áldoztam, dolgoztam helyettetek, mert nem voltatok elég erősek a fejlődésre; most már fejezzétek bemagatoka munkát. Ez idő ugyan ínég messze van, de azért — azt hiszem — nem cselekszünk rosszul, ha a magunk dolgát mi végezzük, az államtól pedig a szükségesen s méltányoson kivül. mást nem követelünk. Ez a szempont vezérel véleményem nyilvánításánál, azért azt, mit — a mai viszonyok mellett — állami feladatnak tartok, külön választom a társadalmi feladatoktól. Ugy a mi. mint minden lótenyésztés fejlődésének alapját'a telivér képezi; azt hiszem, nincs senki, ki telivér nélkül, magas fokra fejlesztett lótenyésztést^ elképzelni tud ; nálunk is a fejlődést, a telivér elterjedésének köszönhetjük; s e tekintetben Kisbérnek érdeme elvitázhatatlan; mert hiszen nem is oly régen volt még. hogy telivérröl, Kisbér említése nélkül, alig beszéltünk. Ma már, hála istennek, ez nines' ugy: telivértenyésztésünk áninyira megerősödött. hogy vannak, kik Kisbér feloszlatását, sem tartanák károsnak; én c véleményen nem vagyok, éppen azért, mivel a telivér a lótenyésztés alapja, s az államnak kell hogy feladata maradjon a legjobb vérről való gondoskodás, s azt, mit az egyesek nem képesek beszerezni, az össznek kell megvenni: Kisbér feladatának jövőre is — szerintem — annak kell lenni, hogy kiváló elsőrendű apaménekröl gondoskodjék, s ezek kipróbálásának biztosítása végett kevesebb száinu, de elsőrendű kancza-anyaggal is rendelkezzék. De semmi esetre sem kívánatos, hogy sok, de másodrendű kanczáktól neveltessenek csikók Kisbéren. Van még egy szempont, mit figyelmen kivül nem hagyhat az állam; az: hogy előállhatnak t viszonyok, melyeknél fogva - az állam közbelépése nélkül — több s nagyon jó anyag , vándorolna külföldre, mi esetleg káros., befö.-, lyással lehetne telivér tenyésztésünkre. Ezért is szükségünk van Kisbérre. ., { Azt hiszem, tel ívéi-tenyésztésünk fejlődésével elérkezett már az idő. hogy másodrendű , ménekért nem kell külföldre utaznunk, s hogy, ilyenek itthon is beszerezhetők. , A félvérekre beszerzendő olcsóbb s. versenyekben kevesebb képésséget mutatott telivér, méneknél, a kifogástalan alkat s csontozatra kiváló figyelem fordítandó, épen az általánoslótenyésztés érdekében. A telivértenyésztéssel nálunk oly kitünö . férfiak foglalkoznak szakszerűen $ alapos., tudással, hogy nekem egyátalán . ném leheitett czéloin' a telivértenyésztéssel máskép, mint annyiban — mennyiben az országos félvér lótenyésztésünket érinti — foglalkozni.-,; A kisbéri és mezöhegyesi félvér tenyészanyagban foglaltatik — szerintem . ^ a" magyar általános lótenyésztés kincse; mert a telivér anyag elég pénzzel minden időben beszerezhető; de ez a félvér anyag, csak hosszas, czéltudátos, költséges tenyésztés által volt előállítható s épen azért ezt Sehonnan, pótolni nem lehet ; ez az oka. hogy minden' magyar lótenyésztőnek figyelme kiyálqlageme. két félvér tenyész-intézeire van fordítva s féltett, közkincsként őrzi azokat; éppen ezért némi., lehangoltsággal gondol arra a kitűnő tenyészanyagra, mely (évek hosszú során át)a fiatal kisorolt kanczák árverése alkalmával külföldre vándorolt: Azl hiszem, nem tévedek, ha állítom, hogy Németország nem kevés hasznát vette e kivándorolt tenyészanyagnak. Az országos gazdakongresszúson, már általánosan nyilvánult a vélemény, hogy > ezen lehetőleg változtatni kell, s oda törekednünk, hogy e jó, kiváló tenyész-anyag itthon maradjon. annál inkább, miután erre nagy szükségünk van, mert az országban általános a panasz, hogy a jó tenyészkancza :— daczára a lóte

: nyésztes általános fejlődésének — napról-napra fogy. '' ' ;' ' . .".. ." * Emez állítás ellentétesnek .látszik,, pedig mégis ugy ván, mert a gazdasági válság anynyira megszorította akis gazda,jövedelmét, hogy fiatal. — tenyésztésre leginkább alkalmas —, kanczáját is oda adja a katonaságnak, m,ert. csak ez a vevő, s megtartja a katonaczélra sem alkalmas kanczat — (mert ezt nem veszik meg) — tenyésztési czélra Tudom azt, hogy ha a kisbéri és mezöhegyesi teüyésztésre alkalmas fiatal kanczák. oly feltételek mellett bocsáttatnak árverésre, hogy azok magyar gazdák kezébe jutnak, az allamnak — pénzügyileg vesztesége lesz, mert az átlag ár semmi esetre sem fogja elérni .amai magasságot; de, — szerény véleményein szenfit — érne veszteség csak látszólagos,