Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-01-12 / 2. szám

22 1896. január 12. mert indirekt utón. bőven kárpótolva lesz az állam, hogy ha e gonddal tenyésztett és szakszerűen párosított kanczák utáni inéncsikók, az általános lótenyésztés hasznára, az országban bent maradnak ; épen ezért melegen óhajtom, hogy a kisbéri és mezőhegyest félvér ménesekből a számfeletti, tenyésztésre alkalmas fiatal kanczák, oly feltételek mellett adassanak el. hogy azok lehetőleg belföldi- tenyésztők kezeibe kerüljenek. * * * Az előadottakból kitiinik. hogy a leni emiitett két félvér ménest, én oly fontosnak tartom lótenyésztésünkre nézve, hogy azokat lehetőleg fejleszteni kívánom. De már — 1 bocsánat — Bábolna és bogarassal szemben j nem helyezkedem ez álláspontra: s elég- j nek vélem, ha az állam a keleti vérnek lisz- j ta fentartásáról gondoskodik; de a mai fej- \ lettebb lótenyésztésünk mellett nem tartom j czélra vezetőnek, hogy a kistesti'i s kevés ezélra alkalmas félvér arabsokat, túlságos nagv számban tenyészszftk. Ezek szükségesek voltak, s azok ma is ott, hol a lótenyésztés kezdődik (sajnos ilyen vidék még sok van az országban,) de a telivérrel bizonyos fejlődést elért lótenyésztésnél, az arabs lélvérek nem megfelelők. Ez állitásom mellett bizonyíthat. némelyik vidéki lóbizottsági tag, kinek ilyen kiosztott 15 markos s ezen alóli, könnvü mént valamelyik fedeztetési állomásra elhelyezni kell. Fogaras, azt hallom, feloszlatás alatt áll. Mii kap helyette Erdély, nem tudom, s oly felületesen ösmerem Erdély tenyésztését, hogy véleményt sem merek koczkázlátni, de nekem ugy tetszik, mintha Erdélynek a földmivelési kormányzat jóakaratára még igen nagy szüksége lenne: népies lótenyésztése sok vidéken épen nincs, s a fejlettebb — kitűnő vérrel rendelkező anyagot — pedig testben emelve, a kereslethez közelebb kellene hozni; mert Erdélyben az értékesítési viszonyok még lehetőleg rosszabbak mint Magvarországon. j * * * Szegény boldogult Kozma Ferenczlöl. egyszer egy tájékozatlan — lóbizottsági tag azt kérdezte: «Mondja meg nekem méltóságos uram, ki mosl az országban Brudermann ? ki a ló tenyésztés lelke V» Kozma az ö kedves humorával fele 11:» Hát kérlek, erre bajos felelni — de mégis azt hiszem, hogy Kisbéren Buccaneer s más ménesben egy inas mén.» Én is elérkeztem a legközvetlenebb befolyáshoz a lótenyésztésnél: & mének kérdéséhez. Magyarországon az az anomalia áll fenn. hogy majdnem mindegyik gazda foglalkozik lótenyésztéssel, kisebb-nagyobb mértékben, de nagyon Icevés azoknak a száma, leik tenyésztésükben ménlovakat nevelnek s még kevesebben vannak. kik saját ménjükkel fedeztetnek, ugy hoyy majdnem az összes mének beszerzéséről az államnak kell gondoskodni; innen van azután, hogy az ország kancza llományának megfelelő számban ma sincs elegendő fedező mén és még rosszabb lenne az arány, ba a fedeztetés végett, kiosztott mének a — kívánatos — szigorúbb selejtezésnek vettetnének alá. Pedig e bajon minden módon igyekszik segíteni a földművelési kormányzat, még nagy pénzügyi áldozatok árán is. Maga neveli az állami ménesekben a méneket, megvesz a tenyésztőtől — azt lehet mondani — mindfen használható félvért. évenkint a ménállományt több telivérrel pótolja; nemcsak, hanem hozzányúl — tenyésztési szempontból - a legproblematikusabb s fináncziális szempontból a legdrágább módhoz is, az éves méncsikók vásárlásához. És még sem képes, megfelelő számban fedezőmén! előállítani. Ivz a kérdés az. hol fenebbi amaz állitásom. «hogy nálunk össze vannak keverve a magán-tenyésztői, feladatok az állami feladatokkal» beigazolásl nyer; mert nem lenne-e természetes az, hogy a ki állatot akar nevelni, gondoskodjék a neveléshez szükséges apaállal beszerzéséről ? S mit teszünk mi ? Nem nevelünk mént, de követeljük az államtál. hogy ö neveljen számunkra, ezenfelül kívánjuk, hoyy az általunk nevelt rnénesikókat esztendős korban vegye meg tőlünk, tehát abban a korban, a mikor emberfeletti tudomány kell hozzá, hoyy az ismeretlen származású csikó jövendő ten y észértékét megítélni tehessen ; ez által tehát az összes felnevelési költséget, gondot, rizikót az államra hárítjuk és ha az éves korban megvett csikók közül néhány (nagyon kevés) tenyésztési ezélra beválik, akkor jelentkezünk, s követeljük, hogy e méneket nekünk mint bérvagv állomási mént rendelkezésünkre bocsássa az állam. Nem törődünk vele. md>e kerül az államnak ez a támogatás; ki törődnék vele, hány vált be a megvett csikók közül tenyészménnek ?. csak vegye meg az állam s hogy a bevált kevesen kivül, a többi még remondának sem jó, ki törődnék mindezzel '? Pedig én azt hiszem, egy ilyen tenyésztésre bevált csikó, mire az állomásra kimegy, benne van annyij jában az államnak. Iiogv ez áron egy jóalI katu 3éves telivér is megvehető lenne. 1 Felmerül most az a kérdés, hogy ha az állam beszüntetné az éves méncsikók vásárlását. , | mivel pótolná a hiányt ? Nem habozom ki- | J mondani, azzal, hogy rá kényszerítené a te- i j nyésztöket — saját érdekükben — még pedig első sorban a ménestulajdonosokat és vagyonos nagy községeket arra. hogy teljesítsék mint tenyésztők feladatukat, s neveljenek mént. megszüntetvén az állam a bérmén-intézménvt. Éz intézkedés által magánosok s községek is kényszerülnének mént nevelni; mi állal a magan tenyésztők is megjelennének a piaezon mint vevők, mi altal a kereslet is nagyobb s ez által ismét az értékesítés is könnyebb lenne, mi megint a mén-nevelést, gazdasági szempontból is észszerűvé tenné. Természetes, hogy ez intézkedés némi visszahatással járna és éppen ezért nem lehetne az éves ménesi kék vásárlását s a bérmén intézményt egy tollvonással beszüntetni: de semmi sem áll útjában annak, hogy az állam most már kijelentene, p. u., hogy /900 évtől kezdve nem vesz csak 3 éven felüli mént. s nem ad többé ki bérmént. Négy év alatt elég ideje lenne a ménesbirtokosoknak s nagyközségeknek elkészülni, hogy megfelelő ménjük legyen, viszont az állani a bevont bérménekkel, az állomásra kihelyezett méneknek nemcsak számát, de szinvonalat is tetemesen emelné. Igazában, soha sem tudtam megérteni, miért vállalja az állam magára a közvetítő szerepét az által, hogy megveszi A) tenyésztő ménjét esztendős korában, hogy B) tenyésztőnek adja bérbe négyéves korában V Miért nem bérli, vagy veszi meg B) tenyésztő a mént egyenesen A-tól. Ha csak nem volt az a ezélja ez intézkedésnek, hogy a magántenyészetek experimentálhassanak. No ezt némelyik alaposan meg is tette, mert majd minden évben más bérménnel tett kísérletet.; pedig hát az mind hiába, egy mén nem passzolhat 12 különböző fajú, vérű, alkatú kanezára ; ha majd ott leszűrik. hogy kanczáinkat válogatjuk ugy öszsze. hogy egyöntetű legyen, akkor nem kell experimentálni majd. s könnvü lesz megfelelő mént találnunk. Az állam tökéletesen eleget tesz feladatának, ha a tenyésztő tenyésztésre alkalmas ménjét megveszi, s megfizeti oly árral, hogv a tenyésztő megtalálja számadását a felnevelésnél, Nagyon hátrányosan hat ugy az általános tenyésztés emelésére, mint az értékesítésre is hogy egyes vidékeken össze-vissza minden meggondolás nélkül fedeztetik kanozájukat különösen a kistenvésztők. De hát hány olyan fedeztetési állomás van az országban, hol egy 3-tagi ménállományban ott van a telivér, a félvér arabs mellett; ily állomásra behozza kanczáját, a kis tenyésztő, talán jobbnak is látná, szeretné is a nagyobb, jobb angol ménnel fedeztetni, de ez éppen el van toglalva; mit csináljon ? haza nem viszi, igy fedezteti a kis arabssal; a másiknál éppen ellenkezőleg történik. Bizony nagyon óhajtandó lenne, hogy az össze-visszáséig megszűnjék, s e végből egész kitartással törekednünk kell. hogy a tenyészkerülefek létesüljenek s a tájfajta tenyésztés felvirágozzék. * * » Addig is. mig az intézmények megvalósulnak. tapasztalásból ajánlok t. lóbizottsági társaim figyelmébe egy egyszerű, némi tekintetben czélra vezető módot e visszásságok megszüntetésére. Mi. itt Hevesben, ezelőtt mintegy 10 évvel gr. Zichy István — akkori körösi telepparancsnokkal — ketten-hárman összebeszélvén, beutaztuk az egész megyét, minden fedeztetési állomás és környékének lóanyagát — hatósági intézkedéssel — magunk elé rendeltük, megvizsgáltuk a csikókat, kanczákatl meghatároztuk a legmegfelelőbb mének faját s lehetőleg az egyedeket stb.: minden községben jegyzökönyvet vettünk fel, ezt felterjesztettük a földmivelési kormányzathoz — a mének kiosztásánál figyelembe vétel végett. Ez eljárás elég hasznosnak bizonyult, s nem kis részben járult hozzá, hogy most népies lótenyésztésünk sok más megyéjével kiállja a versenyt, s évenkint 120—150 drb ló válik be katonai czélra. Mellékesen megjegyzem, hogv a körútnak eredménye.még a ezombbélyegzés megszűnte is. Itt volna az ideje, hogv a megyei lótenyészbizottságok is némileg átalakíttassanak, illetve, hogy az ujabb időben, létesült, több megyei intézménynyel működése összhangba hozassék. Annyi mindenfele bizottság foglalkozik kisebb-nagyobb részben a tenyésztési kérdésekkel, hogy alig lehet kiigazodni köztük. Ill van a megyei; járási, mezőgazdasági bizottság. apaállatokat vizsgáló bizottság ínénvizsgáló bizottság, lótenyész-bizottság, gazdasági egylet stb.. mit tudom én mi minden. Azután a inezörendöri törvény életbeléptével a községekben is megváltoznak a tenyésztési viszonyok. Bizony van még nekünk — a tenyésztés körül — nagyon sok administrativ teendőnk is. Nagyon hosszura nyúlnék a részletekkel való foglalkozás, azért még csak ama óhajomnak adok kifejezést: Vajba ! azok a kiváló uraink, kik most egyes a lótenyésztést érintő — közdolgokkal foglalkozó csoportok elén állnak, belátnák azt, hogy kevesen vagyunk arra, miként szétforgácsolt szellemi és anyagi erővel. nagyot alkothassunk, mig egyesülve, mennyi üdvös eszme valósulhatna meg. Olyan jól esik elképzelni, hogy egyszer majd a kocsi-versenyt, díjugratást, luxuslóvásárt stb. rendező társulatok egyesülve a Tattersallal, s az államtól s fővárostól hathatósan támogatva, milyen üdvös intézkedéseket valósitnak meg. Éegyen ugy ! Kelt Rhédén. 1896 jan. 6-án. Isaák István. Angol arab-tenyésztés, A graditzi por. kir. I'öinénes, hogy angol-arab tenyésztést létesíthessen, tiz darab kiválogatott angol telivér kanczát küldött az arab pej telivér ménhez (a fiatal (PBajdnhoz) Neustadtba. Ez az O'Baján Bábolnán, ne,velteletl — amaz eredeti O'Baján után. melyei ezelőtt mintegy 10—12 évvel Luczenbacher Miklós ur és Fadlallah őrnagy, akkor kapitány) a syriai sivatagból hoztak (több kancza és még egy mén kíséretében). Ezt az O'Bajánt tavalynézte meg gr. Lehridorff Bábolnán, s ba jól emlék" szünk. 3500 írtért vette meg. Ilyenformán gr. behndorff lenne az, aki folytatni akarja azt a kísérletet,.