Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-03-03 / 10. szám

1895. márczius 3. minthogy a valódi ir hunternek tipusa. nem mint a gyors steepleré. azért rendszerint Pardubitz nehéz pályáján teremnek babérok számukra. A mult év legsikeresebb akadályversenylova Geist Gáspár ur istállójában volt. t. i. Rubel. Ez a Ruperra—Henriette-mén mult évben, mint négyéves, nem kevesebb mint 46300 korona óriási összeget szerzett passionatus tulajdonosának, kinek egy évvel azelőtt a fenti összegnek alig kilenczedrészét tudta csak megnyerni, Ebből is láthatjuk, hogy mily nagy haladást tett ez a nem épen nagy. de erős mén egy év alatt: az a körülmény pedig, hogy Rubel is, miként Geist Gáspár ur többi "lova, birtokán, saját felügyelete alatt trainiroztatik, épen ugy mint Németországban a Suermondt-istálló. társa Thene Berg ur és Angliában tnr C. G. Duíf. nagyban hozzájárul a passionatus tulajdonos érdemeinek gyarapításához. Rubelt mult évben csak kétszer verték meg, de mind a két megveretésére van elég mentő körülmény. Igy a bécsi nagy akadályversenyben négyéves létére, a hatéves és jól kipróbált Donnak nem kevesebb mint 12 fontot kellett eedálnia, mi felülmulta tehetségét. Siófokon pedig a hasonló korú Eglintonnak plane nem kevesebb mint 30 fontot kellett adnia. Ezt a megveretést azonban el lehetett volna kerülni, ha Rubel frissen állott volna a starthoz ; de ép a verseny napja előtt érkezett meg a bosszú és fárasztó sarajevúi útról, s igy aztán nem volt csoda, hogy a versenyben nem a hü, kitartó, hanem egy bágyadt Rubel vett részt. Másként lett volna bizonyára a végeredmény, ha Rubel frissen indult volna ki a vörös zászló alá. Rubel mellett Geist Gáspár urnák a félvér Viczában és Syrénben elég hasznos, mondhatni raásodklasszisu steeplerjei voltak. Earl mesternek, ki az Auersperg—Schönborn szövetség és Ferencz Ferdinand föherczeg ö fenségének lovait gondozza, oly steeplerek voltak a kezei alatt, mint Csufondár, , Leidi, Repkény, Solitaire, Erfolg. Tourist, melyek mindegyike igen jól megállotta helyét a nagy ütközetekben is ; de ha Turult is beugratta volna, kétségkívül ez lett volna az első az elsők közt. Az a nézetem, hogy Turul lesz a közel jövő steepler-királya, mert e kitűnő Barcaldine-mén ellen mitsem lehet felhozni. A tatai várúr idomárjának Stylesnek Exaudre, Guschelbauer és Bakonvbiróban hasznos triója volt gondjai alatt : ez utóbbit azonban évközben nem hozhatták ki baja miatt a pályára, most már azonban kigyógyult belőle s az idei saisouban bizonyára fog majd magáról beszéltetni. Lebaudy Róbert ur mindama lovakat, melyekből csak félig-meddig is jó steeplereket remélt. megvásároltatta Jékey Albin száz. által, s mindjárt az első évben szép szerepet játszott a «

rouge et noir» dress versenyeinkben. Bel és külföldi steeplerek nagy száma áll a tatai istállókban a közelgő campagnera készen, melyek közül mult évben kétségkívül a négyéves (most ötéves) Debatte, egy Pumpernickel kancza, érte el a legszebb eredményeket. Katonatiszti istállókból az öreg Gibicz és Bojár — gr. Lamberg H. tábornok lovai — továbbá Athleta. Fatalist, Harald, Ischl, Madame, Patroclus, March, Donald. Monsieur, Montreal, Pribék, Wolfsberg. Gardenia. Barque és Alfons emlithetök fel. A többi kiválóbb Steepler közül első sorban is a pardubilzi nagy akadályverseny kétszeres győztese Lady Anne érdemli a legnagyobb figyelmet s mellette leginkább kiválnak Mainmast. Utolsó szerelem, Coeur d'or, Bukfencz, Pola, Purzbichler, Fex és Dorn- röschen testvére, a kitűnő Délibáb. Sokkal nehezebb dolog akadályverseny-lovakat osztályozni, mint a sikverseny-lovakat, mert köztudomásu dolog, hogy egy-egy steeplechaseben ritkán megy tisztán, minden akcidens nélkül minden egyes versenyző. Rubel mellett, melyet, én kétségkivüi a legjobb steeplernek tartok, azt hiszem, Délibáb, következik a sorban, mig a következő helyeket Bakonybiró, Leidi. Lady Anne s Csufondárnak ítélem ; 'a' tiszti lovak közül pedig a legjobbnak Gibiczet tekintem, mely után Ha- rald. Atbleta. Ischl és Elly sorakoznak. K. S. Körültekintés. Lurzenbacher Miklós ur megtartotta felolvasását szerdán délben az «Orsz. gazd. egylet» termében: « Az országos lótenyésztés emeléséről» melynek szövegét lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük, s melynek elolvasását melegen ajánlhatjuk t. olvasóinknak. Oly sokoldalú megfigyelést, oly önzetlen irányt és hasznos javaslatokat tartalmaz az tenyésztésünk mindén ága iránt, minőt régóta nem volt alkalmunk élvezhetni. Megvalljuk, hogy— szárI nyaló hirek után — egészen mást vártunk, s j csak örülni tudunk —hogy az nem valósult; söt ellenkezőleg — az állami ménes-intézetek szigorú és következetes eljárását a tenvésztörzsül szánt egyedek felnevelése és kiválogatásánál — nagy méltánylással emiitette fel az értekező. Nagyszámú és diszes közönség gyűlt egybe a felolvasásra, melynek be] végeztével őszinte ováczióban részesítették Luczenbacher urat. * * * A fentebbiekkel részben ellenkezőleg (de csak a kis gazdák lótenyésztését érintve) Döry Miklós ur (Mihályiból, Sopron-megyéből, ki ezelőtt lóteny. bizottm. elnök volt.) — arról panaszkodik (Lótenyésztésünnk hanyatlása!? Budapesti-Hirlap, márcz. 2.), hogy a kisebb lótenyésztő nehezen kaphat csak egy jó kanczájának is fedezömént, vagy ha kapna is — csak selejtest, melylyel inkább nem is fedeztet. Sürgető szükség volna tehát (nézete szerint) —; hogy az állami fedezö-mének szaporittassanak (mivégre vagy a jelenlegi állam-ménesek bővíttessenek, vagy ujabbak létesíttessenek) javaslatait az értekező ugy a földmiv. miniszter ö exoja. mint a májusban összegyűlő gazd. congresszus figyelmébe ajánlja. — Panaszkodik még D. M., hogy az állami fedeztetés nagyon drága s a szegény földmives nem viselheti el ! ? D. M. ur e né, zetét kevesen fogják helyesnek ismerni, mert azt a 2—3 frtot, a mennyit a szóban íorgó gazdák kanczáira alkalmas mének után vesz a kincstár — nincs oly kis gazda (a ki már lovat tart), hogy duplán is meg ne fizethetné, csak kissé gazdálkodóbb legyen. A mi az értekező abbeli vádját illeti — hogy az állam tiszt legénység ló Gárda-huszárok — 4 5 11. Gárda-uhlánusok — 4 6 VII. huszárok 2 21 46 XV. « — • 2 6 1. tart. dragonyosok — 6 22 VIII. vértesek — — 2 VII. uhlánusok — 7 13 XIV. 4 8 20 XI. lovasosztály . . .(stábé) __ 1 3 Szász gárda-lovasok — — 1 XVII. uhlánusok — . 6 2 XVIII. « — 4 5 Összesen 6 63 131 Mint ebből látszik — ügyes vezénylés és gyors támadás mellett — a lovasság a két napig tartó ütközet alatt — sokszoros attaqueben is aránylag igen keveset vesztett. A St.-Quentin melletti ütközet után történt üldözés. A st.-quentini fényes győzelem után Goeben tábornok igen erős üldözést rendelt el. A III-dik lovasosztály gróf Dohna-féle dandárja már január 30-án reggel 6 órakor útnak indult. Egészben véve azonban nem sikerült a sebesen menekülő francziákat utóiérni s csak néhány száz (hátvédhez tartozót) foghattak el. Felemlitésre csak a XIV. uhlánusok tevékenysége érdemes. Ennek az ezrednek a III. escadronja elővédként lovagolt, s közel 100 foglyot ejtett hatalmába, azonkívül több erősen megszállott majort is elfoglalt, mikor is az uhlánusok az akkor zsákmányul ejtett Chassepot-fegyvereket ragadták magukhoz és gyalog harczoltak. A XIV. uhlánusok 1. és 2-ik escadronja balra, a 4-dik escadron pedig jobbra ment a nagy uton előre. A francziákat az uhlánusok egész Cambraig üldözték, s csak akkor vonultak vissza, midőn innen az ellenség erősen tüzelt rájuk. Az uhlánusok vesztesége csak egy sebesült volt. Az első hadsereg összvesztesége január 20-án egy halottból. 4 megsebesült emberből és 2 lóból állott, mi nagyon csekélynek mondható. Az Aulnoye melletti vasút rombolás január 23-án.. A gárdalovasok 1. escadronjának január 23 Landrecies és Maubeoge között a vasúti pályatestet szét kellett rombolnia. Az ezred emlékrata igy hangzik : «Fél hét órakor reggel az escadron három szakasza (egy szakasz még tábori őrsön volt) jól felszerelve nehéz kalapácsokkal, feszitö rudakkal, csavar-kulcsokkal stb stb-vel, útnak indult. A vállalat czélpontjául a Berlinnontól délre fekvő Sambre-hidat tűzték ki. Havazott és ez a rosz idö csak növelte a vállalat sikerére a kilátásokat. Egy szakasz előre ment, hogy az aulnoyei állomáson a távirdát rombolja szét és hogy biztosítsák egy esetleg Maubege vagy Avesnes felöli meglepetéstől a rombolási munkálkodást. Aulnoyeban a pályaudvaron több vonat állott, midőn a mi élünk odaérkezett. Óriási felfordulás történt erre az állomáson, vagy egy tuczat lokomotív teljes gőzerővel kirobogott a pályaudvarból Avesnes, illetve Maubeuge felé. Nők, gyermekek jajveszékellek, a férfiak pedig kiabáltak: Les Prussiens! L'ennemi! Les ulans! E közben embereink folyvást tüzeltek karabélyukkal, mert a vonatokai katonai vonatoknak nézték és meg akarták akadályozni, hogy a lokomotivok elrobogjanak. Lassan, lassan ebbe a chaoszba visszatért egy kevés rend, a ki és a mi el tudott menekülni, az elmenekült és nem lehetett őket beérni. A pályaudvart katonáink megszállották, a távirdát elrombolták, a pénztárt — üresen találták, a pompás módon kiállított buffettet azonban ugyancsak hatalmukba kerítették. Azonkívül a pályaudvaron a legfontosabb kitérőket is szétrombolták. A negyedik szanasz most a negyedórányi távolságra fekvő Sambre-hidhoz indult el, hogy a pályatestet ott elrombolja, az eskadron többi része pedig a pályaudvaron maradt. Egy Landrenes felöl jövő puhatoló lokomotív rögtön visszarobogott, mert a katonáknak nem sikerült gyorsan elrejtőzniük s egy a vasutat hirtelenében, a kisiklásra elkészített pályatestre csalni. A munka gyorsan haladt előre, mert ez már a harmadik pályatest volt. melyet ezek az emberek romboltak szét ; csakhamar sinek és talpfák repültek a Sambreba, épp igy néhány távirdaoszlop is, mikorra az állotpásból bennszülöttektől tolt négy személykocsi megérkezett. Ezt a négy kocsit most egyesült erővel a vágányréshez tolták, ugy bogy a bid teljesen el lett zárva. Eközben egy szakképzett egyéves önkéntes a gözszivattyut, mely az aulnoyei állomást vízzel látta el. nagy avatottsággal szétrom-