Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-12-25 / 88. szám

I 1315 ileezeiiibo.' 25. VADAS::\ Е1ЖХУB'.lt URLOVASOK SZÖVETKEZETE. Versenynapok 18.)6-ban. A lag április, .-. ... ... 5, 6, 9. 12 Ain// junius, — 14. 16. 18, 20. 21 Arad junius 28. Siófok julius, ... Iß Alag szeptember, 6. 8 Alag november, .. — ... ... ... 8. Néhány szó urlovas-versenyeink propoziczióihoz. A pardubitzi szép napokkal versenyeink lefejeztettek, a vadászidénv is végét járja, s bérkezett a sportsmanre a pihenő, a reflexiók oszaka. Ideje van most a minden tekintetben oly nagyérdekü versenyévnek eseményeit emlékezésre újra megforgatni, a gazdag statisztikai adatokai, melyek immár készen, rendelkezésre állanak, minden oldalról megvizsgálni és a lefolyt versenyek eredményeiből következtetéseket a jövőre vonni. Mai visszapillantásunkat a statisztika egyik kétségkívül legérdekesebb fejezetének, urlovas-versenyeinknek s nevezetesen az urlovasok szövetkezete tevékenységének akarjuk szentelni. Az urlovasok szövetkezetének ez idei évkönyve, annak — sajnos, ugy kell már mondanunk «eddigi» — oly buzgó titkára 'által összeállítva, most keriil sajtó alá és annak reánk nézve legérdekesebb részét képezik ama statisztikai adatok, melyek a szövetkezet tevékenységét alapítása óta legjobban illusztrálják, tehát a versenvnapok száma, a versenydijak összege, az urlovasok és lovaglásaik, valamint az indult lovak száma Ezeket illetőleg a sajtó alatt levő évkönyvből következő táblázatokat veszszük ki : Az urlovasok szövetkezete által annak alapítása óta adott versenydijak összege: 1 Év эгеепупарок áma Sikversenydijak Gátverseny-dijak i Akadályver' senydijak 1 j Összes ver1 senydijak >• w forintokban 1890 2 2450 1500 2200 6150 1891 5 4810 2380 4495 11685 1892 6 7650 л 100 6225 16875 1893 10 14220 7275 19320 40810 koronákban 1894 15 67900 28100 69100 1159100 1895 16 67000 38600 55500 161100 Urlovasok és lovaglásaik száma : Év Versenynapok i i Urlovasok j [Lovaglásaik Év száma 1890 2 16 145 1891 5 34 109 1892 6 31 162 1893 10 45 281 1894 15 43 397 1895 16 1 42 441 Év Hány ló Hányszor Év indult 1890 38 45 1891 70 110 1892 94 162 1893 128 296 1894 188 471 1895 200 490 Semmi e számoknál jobban nem tanuskodhatik arról, hogy az urlovasok szövetkezete alapszabályaiban kimondott czéljának «a/, urlovas-sport müvelése, valamin! a hazai versenyügy és lótenyésztés előmozdítása» milv nagy mértékben lelell meg. Mig az alapítás evében "az egvlet csak két versenynapot tudott kiirni és dijakban öszszesen 6.150 frtot adni. addig a most lefolvt évben az egylet már 16 versenynapon nem kevesebb mint 161.100 koronát' fordíthatott az urlovas-versenvügy és lótenyésztés előmozdítására. Ami azonban legjobban illusztrálja az urlovas-sporl fejlődését, az amaz! urlovasok száma, kik a szövetkezet által tartott versenyeken lovagoltak, és ez is a szövetkezet 6 évi tevékenysége alatt 16-ról 45. illetve az idén 42-re szaporodott, mely utóbbiak közül 21 lovas legalább egy versenyt, a névsor élén álló 3 lovas 11—11 versenyt nyert. De nemcsak saját versenyeinek 'eredményében tükröződik vissza az urlovas' szövetkezet tevékenysége, hanem részben azáltal, hogv épp az urlovas szövetkezet által rendezel t versenyek folytán nrlovasaink között eme sport iránti előszeretet fölkelletett és fejlesztetett, részben pedig ama morális és anyagi támogatás által, melyet a szövetkezet a vidéki pályákon lefuttatott versenyeknek juttatott. mi által ezek száma és értéke is növekedett, volt annak visszahatása a monarchiában lefolyt többi urlovas-versenyekre is, és ha 1888 ban laptársunk, az Allgemeine Sport-Zeitung, gróf Kálnokg Hugó ezredes — akkori dzsidás őrnagy tevékenységéről megemlékezve, még joggal azt írhatta, hogy «az urlovas-sportlal mi egyelőre még nagyon losszul vagyunk és különösen sajnálatot keltő amaz ellenszenv, mely hadseregünk képviselőinél, kik között jó lovasokban csak nincs hiány, a versenyekben való tevékeny részvétel iránt uralkodik» addig 1891-ben máris 31. 1892-ben 30. 1893-ban 35. 1894 ben 50. 1895-ben pedig 58 volt amaz urlovasok száma, kik nálunk belföldön legalább egy versenyt nyertek. Azonban bármily örvendetes legyen és bármily nagynak lássék is e haladás, semmi okunk sincs még megpihenni és megállapodni, ha összehasonlítjuk иi lovas-sportunkat más országokéval és nevezetesen a németekével. Valósággal összetörpül urlovasaink száma a németeké mellett, mert mig nálunk a lefolyt évben 58 urlovas szállt sikerrel nyeregbe, addig Németországban nem kevesell/, mint 264 amaz urlovasok száma, kik a lefolyt évben legalább egy verseny! tudtak nyerni. Oly arány ez, mely megdöbbent és mely önkénytelenül is késztet ez óriási különbség okait kutatni és azokkal közelebbről foglalkozni. Mint nálunk, ugy Németországban is, az urlovasok zöme a hadsereg tisztikarából kerül ki és ez természetes is. Ha nem is az a czélja jelen soroknak, még sem hagyhatjuk (a tárgyról szólva), említés nélkül ama nagy fontosságot és értéket, melylyel a versenylovaglás a lovasság tisztikarára nézve bir. Tagadhatatlan, és senki, legkevésbbé egy lovas tiszt, nem fogja kétségbe vonni azt, hogy a lovasság az iskolalovaglást, mely által engedelmes és helyes arányban menő lovakat kapunk, nélkülözni tudná : azonban ez csak eszköz a czélhoz: czél maga a ló használata. A lovasság eleme a gyorsaság és mozgékonyság még a legnehezebb terepen is. és nem azonos-e ez vadászat és versenynyel? A lovas tisztnek kell, hogy könnyed, merész lelkülete legyen, mert a nélkül sohasem jön az ellenségre. Már most béke idejében hol edződjék jobban a lovas szive, mint a versenyben, a hol alkalma van néha legalább látszólagos veszélylyel szembe nézni és azt legyőzni. Németországban, hol alkalma vol« a lovasságnak 1870—7l-ben ez irányban tanulni és a saját mulasztásokból tanulságot Ueonni, épp azért örvend oly általános popularildsnok a rersenyloraglás a haáseregben és épp azért részesül a legnagyobb támogatásban иду a mérvadó katonai körök, mint a nagyközönség részéről is. Hogy nálunk a hadsereg tisztikarában megvan a lovas sport iránti érzék és ebiszeretet. annak legjobb bizonyítéka a bécsbei lini távlovaglás, a melynél a részünkről részvett lovasok száma teljesen arányban állott a német tisztek számához és melynek sikere teljesen igazolta azt. hogy lovas tisztjeink szakértelem és kitartás tekintetében korántsem állanak német bajtársaik mögött. Miért nem nyerhetne tehát a mi lovasságunknál is a versenylocagULí oly kiterjedést, oly általánossiígot. a melynek az a német lovasságnál örvend ? Igaz, egyrészt a mérvadó katonai körölnél sem részesül az minálunk oly mérni támogatásban, mint a németeknél, mert mig pl. ott nw lovas tisztnek sohasem tagadtatik meg a szabadság. melyet az ama rzélból kér, hogy versenyt lovagolhasson, söt a versenylovaglás czéljából kért szabadság a lovas tisztnek nem is számíttatik be a neki évente járó szabadságba, addig mi akárhány esetet tudunk, midőn lovas tisztek csak azért nem jöhettek el egvik vagy másik versenyre, mert fülebbvalóik sokkal fontosabbnak tartották az illetőknek jelenlétét a mindennapi foglalkozásnak Csakhogy a németek tudnak saját kárukon tanulni. amit pl. a bécs-berlini lovaglás is mutat, mert mig nálunk e téren is teljes csend állott be és mig azóta akkor aratott babérainkon pihenünk, addig a németeknél (a mire egy későbbi alkalommal részletesebben fogok visszatérni) azóta rendszeresen minden hadtestnél évente tartatnak kisebb hairzászati feladatokkal egybekötött távlovaglások, melyekre a dijakat maga a német császár adja. De sokat tehet az urlovas sport emelésére hadseregünkben az urlovas szövetkezet is. söt hogy kell valamit tennie, arra bizonyíték az, hogy mig a monarchia összes verseny-gyepein sikerrel lovagolt urlovasok száma, mint a Rennkalender statisztikájából (lásd utolsó kiadás) látszik, daczára a versenynapok és versenydijak szaporodásának, évről-évre szaporodott, addig 3 év óta az urlovas szövetkezet versenyeiben tevékeny lovasoknak száma nem hogy szaporodott volna, hanem évrőlévre, (ha kevéssel is) alább szállt. Nem elégséges tehát pusztán a versenyek és dijak szaporítása — mely téren egyelőre az egvletn 'k jelenlegi anyagi viszonyai sem engedik meg tovább menni — de azt hiszszük, elégséges és üdvös hatású lenne e téren a vevseny-propozieziók (melyek 3 év óta úgyszólván semmi változást nem mutatnak fel) kellő módosítása is. Épp a bécs-berlini távlovaglás, melyen tőlünk számarányban kevesebb lovas liszt vett részt, mint a németek részéről, de magasabb százalék beérkezéssel, adhat nekünk arra nézve némi utmutatást. és pedig kutatva amaz okokat, miért vett és vehetett részt ott eredménynyel annyi lisztünk, ebből urlovas versenyeinkre azt következtetjük, hogy: Nem kell annyira korlátozni a lovasok számát, azoknak saját testsúlyára való tekintettel, lehetővé kell tenni, hogv az anyagilag kevésbbé kedvező viszonyok között levő tiszt (aránylag csekélyebb értékű lóanvaggal) is lovagolhasson versenyben némi kilátással, hogy költségeit kinyerhesse ; végül minél kisebbre kell szabni a versenyzés költségeit, tehát: «emelni a teher-scálát urlovas-versenyekben. szaporítani az akadályversenyeket viszonyítva a sikversenyek számához, több hadseregi versenyt kiirni. arányosabb viszonyba hozni