Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-02-10 / 7. szám

58 ibíJ5 február 10. A versenylovak tehervivési képességéről. Gyakran halljuk versenylovakról, hogy az egyiket a nagy teher nem akadályozza abban, hogy versenyét megnyerje, mig a másik csak kis vagy közép teher "alatt tud eredményeket elérni, s igy aztán különbséget tesznek jó tehervivö (guter Gewichsträger) és rossz vagy kevésbbé jó tehervivö közt. Nem szenved kétséget s ennélfogva bizonvitani feleslegesnek látszik, hogy mennél nagyobb a ló, annál inkább kell neki képességgel birni arra, hogy egy bizonyos nagyobb terhet, párosulva a megfelelő sebességgel, egy bizonyos distanczión át czélhoz vigyen. Az angol telivér szuperioritása, gyorsaság tekintetében a többi ló felett, részben annak is tulajdonitható, hogy az angol telivérek általában nagyobbak, mint ama lófajok, melyeknek szintén tulajdonaihoz tartozik a gyorsaság. Abszolúte véve, a nagyobb lovaknak kell a jobb versenyfutóknak is lenni, s a tapasztalás is azt bizonyítja, hogy a nagy lovak közt több a jó ló, mint a kisebbek közt. Már az éves csikók vásárlásánál is nagyobb a kereslet az úgynevezett «nagy rámában» alkotottak után, s a kevésbbé fejlett vagy növésükben hátramaradt csikók csak olcsó áron cserélnek gazdát. S ha ezt az igazságot, hogy mennél nagyobbra nő a telivér, annál jobb versenyfutó is, általánosságban fel is lehet állítani, viszont nem lehet mondani, hogy a tebvérek nagysága mindig megfelelő arányban is állana azok versenyképességével. A mennyiben azonban a nagyobbra nőtt és jobban (s egyúttal arányosan) fejlődőit loval általában jobb versenyfutónak is tartjuk, annyiban azután feltéllenül el keli ismernünk azt is, hogv a nagyobb ló nagyobb tehervivési képességgel is bir, mint a kisebb vagy kevésbbé fejlődött ló. Ebből azután, a fentebbiek nyomán, az következik. hogy a ló verseny-vagy futási képessége egyenes arányban áll a ló tehervivési képességéhez, vagyis hogy versenyképesség és tehervivési képesség oly fogalmak, melyek egymást fedik. Más szóval : a jó tehervivö — jó ló, a kevésbbé jó vagy rossz tehervivö — kevésbbé jó. illetőleg rossz ló. A ló-alkatisme szempontjából a ló tehervivési képességére különösen nagy befolyással van a ló hátának alkata, s minél rövidebb és íveltebb a gerinczoszlupnak úgynevezett háíi része, minél erösebben s tömörebben függnek össze az egyes csigolyák, minél hosszabbak és szélesebbek azok tövisnyujtványai, s végre mennél több izommal vannak ellátva, a fizikai törvények szerint a hát annál biztosabban és könnyebben képes a terhet viselni. Ehhez képest legjobb a rövid,széles, iveit vagy egyenes hát. Ama kívánalom, hogy a ió mennél nagyobb földön álljon, vagyis hogv a mellső és hátsó lábak közti távolság mennél nagyobb legyen, nem áll ellentétben a rövid hát iránti kívánalommal, mert a liât rövidebb vagy hosszabb voltát a marj hosszabb vagy rövidebb volta dönti el. Ennélfogva alkattani szempontból jó tehervivönek kell tartanunk (különben szabályos testalkat mellett) azt a lovat, mely elég nagy földön all, melynek nagy a hátba benyúló marja, s ennélfogva aránylag rövid háti része van, feltéve, hogy e hát egyenes vagy iveit, s egyultal hogy rövid, izmos, széles és szintén egyenes., vagy iveit ágyék által hidaltatik át a farhoz, ijól zárt kölés). Ellenben a hajlott (homorú) vagy hosszú hát, különösen ha horpadt és líos.-zu ágyék is járul hozzá, kevés tehervivési k épességre mutat. Ez az elmélet, természetesen, tapasztalatokon alapszik, de az elméieltel ellenkező tapasztalat (pedig van elég) még nem dönti meg az elméletnek általanos helyes voltát, mert ha például a hires Eclipse, inelylyel annak idején sikerrel egy ló sem vehette fel a küzdelmet, s mely minden distanczián és minden teher alatt győzedelmeskedett, 'kissé hajlott hátú volt is, még mennyivel jobb versenyfutó lehetett vala, ha hátának alkata semmi kifogás alá nem esett volna. Én azt hiszem, hogy Filkó, mely a legközelebb mult években elég sikerrel szerepelt pályáinkon, de a melynek feltűnően s szinte elrutitó módon hajlott háta van, ha e hibával nem bir, s hátának alkata korrekt, csöppel sem lett volna rosszabb, mint édes testvére, a hires Filou. S a mily lényeges faktor általában a lovak nagysága azok jóságára, illetőleg versenyképességére nézve, ép ugy ama kivételek, hogy kis lovak is tudnak aránylag nagyot véghez vinni, nem ellenkezik az általános szabálylyal, mivel erre nézve is azt hiszem, hogy a hasznos kis Titian (mely most 10 éves korában sem több 162 cméternél), teste egyes részei arányainak teljes hasonló összhangja mellett, ha 10—12 cméterrel nagyobbra nőtt volna, bizonyára Derby-ló, illetőleg Derbynyertes lelt volna. S a milyen jó versenyló volt Titian, épen oly jó tehervivönek bizonyult; 1889-ben a Taurus-Handicapet 60, a bécsi nagy Handi- cape! és a Nemzetközi dijat 57^, a 3200 meteres Államdijat Bécsben 61, 1890-ben a Ritterdijat 66| s a Vederemo-versenyt 67£ kilo teher alatt nyerte meg. Arra nézve, hogy jó lovak jóságukhoz arányban jó tehervivök is, vagyis, hogy a versenyképesség és tehervivé-i képesség versenylovaknál oly fogalmak, melyek azonosok, még igen sok példát tudnék felhozni. Kis Iblya, mely nagy lónak épen- nem nevezhető, midőn a mult év második (elében nem várt magas formába jött. a szeptemberi kanczadijat 62, az Államdijat 57, a Lovaregyleli dijat (holt versenyben Dornröschennel) 64, s a Primas II. versenyt ugyancsak 64 kilo alatt nyerte meg. Calypso inkább a kis lovak közétartozott, még is 1893-ban a Freudenaui Nagy Handicapet 61, s 1894-ben a Cambuscun-versenyt 66£, s a Nagy Bucsu-Handicapet 60 kilo alatt nyerte meg. A kis Botond is nyert 1892-ben egy Handicapet 66 kilo alatt, s valamennyi lónak, mely e versenyben részt vett, terhet adott. Botond tehát a legjobb (utó ló. s egyultal a legjobb tehervivési képességgel biró ló is volt a mezőnyben, s hogy ezt igazolja, abban kicsinysége nem hátráltatta. Pedig a 11 lóból álló mezőnyben Botondnál csak egy ló volt kisebb (Harvest). Tegetthof (az Észak-Német Derby nyertese), mely most 10 éves korában 165 cm. magas, s igy most is a kisebb telivérekhez tartozik, kétéves korában 65 kilo alatt nyert egy handicapet, melyben valamennyi ellenfelének terhet adott. Atyafi és Pajzán sem voltak Tegetthofnál nagyobbak, mégis aránylag nagy terhek alatt szép eredményeket érlek el. De a most ein- hielt lovaknál még jóval kisebb volt Theo- rist (ez most 17 éves s csak I57 cm. magas), még is ügyelemre méltó versenyképességet és e mellett teherhordási képességet is tanúsított. minek igazolására elég 1882-ben aTaurus-Handicapban aratóit győzelmére utalni, melyben 60 kilo teher alatt érkezett be e valóban kis b> elsőnek. Azl hiszem tehát, hogy a/ért mert egy ló kicsiny vagy a kisebbek közé tartozik, egyáltalában nem lehet azt a következtetést vonni, hogy az nem jó teherhordó. Ha tud jól futni, tulási képességének arányában képes lesz az terhet is vinni.*) IIa nem tud futni, lehet bár *) Tartar, mely az osztrák és német Perbyt nyerte, jóformán csak egy pony volt. (te arányos termettel és aczélos alkattal bírt. 1 társai közt óriás, a nagy terhet még kevésbbé fogja tudni czélhoz vinni sok esetben a к s terhet sem. Mozdony 182 cm. magas volt, s a sikversenyekben sem nagy, sem pedig kis teher alatt alig tudta magára vonni a figyelmet. Macbeth 173, Mentő 175, Вас 176", Vérmes 178, Arran 182 cm. magasak voltak, de a versenypályákon semmi vagy igen csekély eredményt érlek el. Ezek alapján tehát alig hiszem, hogy futó képesség és teherhordási képesség közt különbséget lehetne felállítani, mert a mint n versenyképességet a ló klasszisa és momentán kondicziója határozza meg, ép ugy a teherhordási képesség is csak e két tényezötöl függhet, F. Néhány szó a «Debreczeni Lovaregylet» ez idei propoziczióihoz. Lapunk mai számában a «Hivatalos» rovat alatt közöljük a Debreczeni Lovaregylet ez idei versenypropoziczióit. Miként a mult években, ugy az idén is kétnapos meeting fog lezajlani a debreczeni pályán, még pedig április hó 20 és 21-én. A versenydijak összege 13820 korona és 100 aranyra rug, a mult évi 10820 korona és 100 aranynyal szemben, a szaporulat tehát 3000 korona. Ez az emelkedés abban rejti magyarázatát, hogy az első versenynapot egy uj futammal toldották meg. Ugyanis «Eladók gátversenye» czim alatt egy 1200 koronával dotált item van kiirva. a programm negyedik számául. A szaporulat továbbá a második dijaknak 100 koronáról 200 koronára való felemelésére s néhány első díjnok 100—200 koronaval való jobbilására fordíttatott. A második napon az eddig negyedik számot képező «Akad dyversenv» eltűnt a programúiról s helyébe 1400 koronával díjazott «Nyúlási gátverseny» szerepel. Mint egyik szembeötlő változást fel kell még említenünk, hogy a «Nagy akadályver seny» távolsága, mely eddig 4000 méterre terjedt, most 4800 méterre hosszabbitatott meg. Végül, hogy az első napon az ötödik és hatodik számot képező akadályversenyek távolsága felcseréltelett. mert mig mult évben az Eladók akadályversenyének távja 4000 méter volt, addig az idén az 3200 méter, a másik akadályversenynél pedig megfordítva van a dolog. A startoló masinák. (2 képpel]. Ama számos panasz közt. melyet a kiterjedt, de teljesen demorizált amerikai versenyügy ellen ujabban felhoznak, jelentékeny szerepe van a jockeyk elleni panasznak. Az amerikai jockey nagy ur és rendesen lelkiismeretnélküli ur, a ki a starternek csak akkor engedelmeskedik, mikor neki tetszik ; csal. a hol csak tud ; játszik, iszik, mulat : szóval : kevés kivétellel teljesen megbízhatatlan individuum Különösen a startertől nem igen félnek s csak igy magyarázható meg olyan dolog, a milyen kél évvel ezelfíll történt, hogv Chicagóban az amerikai Derby alkalmával H óráig tartott a start, s ez alatt Garrison leszállt lováról (Boundlessröl) oly czimen, hogv a nyergen akar valamit igazítani, s a startidönek jó részén át lova mellett áltl. mikor végre a többi már elfáradt, lel ült az ö pihent lovára s megnyerte a ver-1 senyt. Sehol a világon ilyesmi elő nem-fori dúlhat csak Amerikában, és sehol sem kaphat I egyik vagy másik ló — szántszándékkal -« olyan kedvezőtlen startot, mint ül. Nem is csoda lia ilyen dolgok után a/j amerikai publikum is szeretne «fair» startol