Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-04-09 / 16. szám

14« VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1895. április 9. 17. Ugvanaz 4é p к Roules. 18. Br. Schossberger V. 4é stp к Filler. Ötödik nap. Hétfő, április 15-én. I. Handicap. 1500 kor. 1200 meter. 1. Beretvás E. ur 3é stp к Czigányleány. 2. Lov. Bzowski S. flidn. 3é sga к Angora. 3. Chernel Gy. ur 3é sga m Csobdncz. 4. Ugyanaz 3é sga m Öreg ur. b. Ugyanaz 3é stp к Baby. 6. Ugyanaz 3é p к Andromeda. 7. Gr. Degenfeld I. 4é sga к Juci. 8. Ugyanaz 4é sga к Raison. 9. Dreher A. ur 3é sga к Irmgard. 10. Gr. Esterházy В. 3é sga h Váratlan II. 11. Gr. Esterházy M. 3é sga m Alterum tantum. 12. Fibich J. hdn. 3é sga к La Marquise. 13. Geist G. ur 3é sga "m Adut. 14. Ugyanaz 3é p к Rózsika. 15. Hegedűs A. hdn. 6é p m Bérlő. 16. Hoffmann L. száz 4é p m Blasius. 17. Br. Pletzger R. fhdn. 3é sga m Ferdinande el Rey. 18. Rohonczy G. ur 4é p к Rendes. 19. Mr. Rosé 4é sga к Benza Ida. 20. Br. Schossberger V. 4é p к Antipyrin. 21. Gr. Teleki Gy. 3é stp Kisbarna. 22. Mr. C. Wood 3é sga m Nem oda Buda. IV. Akadályverseny-Handicap. 1200 kor. 4000 m. 1. Gr. Batthyány G. fhdn. 4é sga к Gárda. 2. Chernel Gy. ur 4é sga к Párta 11. 3. Geist G. ur 5é p к Syren (hib. név.) 4. Ugyanaz 4é f m Gentry (fv.) 5. Ugyanaz 4é sga к Gurul. 6. Giesecke G. hdn. id. p h Wolf. 7. Gormasz R. hdn. 4é p rn Bajazzo. 8. Harkányi I. ur 5é p Barbara. 9. Hoffmann L. száz. 4é sga к Bonton. 10. Rohonczy G. ur 4é sga к Beeswax. 11. Ugyanaz 4é p k. Rendes. Alagi versenyek. Végre valahára megszólaltak a turf mezején az ütközetekre hívogató harangok. Megkezdődött az 1895-iki versenysaison. Miként a mult évben, ugy az idén is az Urlovasok fáradhatlan és mozgékony szövetkezete nyitotta meg a versenyévet Alagon. Kedvező auspiciumok mellett kezdődött meg az esztendő a szövetkezetre nézve, mert most teljesen konkurrens nélkül van ; eddigi rivalisa ugyanis, a cseh lovaregylet, nem tudja megtartani prágai versenyeit, mert, tudvalevőleg, a smichowi pálya tulajdonosai nem kötötték meg az idénre már a szerződést az egylettel, igy Alag magára maradt, — a saját javára, nem deczentrálódván a sportsmanek figyelme, azok legnagyobb része most Alagra jött el. Volt is mozgalmas élet a magyar Carlshorstban : oly változatos képet, mint szombaton. még nem nyújtott az alagi versenytér. Jóllehet kellemetlen hűvös, szeles idö volt, közönség azért mégis nagy számmal rándult j ki a versenyekhez. A fővárosban és a közelben tartózkodó főúri világ számos tagja meg- j jelent és a diszes hölgykoszorú sem hiányzott. Az előkelőség megjelent tagjai közt láttuk : Jankovich-B. Gyula, br. Kotz Venezel. Harkánvi Andor, Inkey Antal, gr. Károlyi Tibor, gr. Sztáray János, Br. Üchtritz Zs., gr. Keglevieh Béla. gr. Andrássy Géza, gr. Andrássy Tivadar, gr. Széchényi Miklós, gr. Teleki Gyula, gr. Pálffy Ödön, gr. Zichy Antal, Zoltán Elek altábornagy, br. Sennyey István, Lossonczy Gyula, Miklós Ödön, Geist Gáspár, Jékey Albin. Dreher Antal. Beretvás Endre, gr. Degenfeld Imre, Kund Jenö, Schawel Jacques, Wackerow Károly, Luczenbacher Miklós, Rohonczy Gida, Chernel György stb. urakat, valamint az urlovasok előkelőségét. S maga a sport? Minden tekintetben sikerült. A szombati napot, azt imigy jellegezhefjük : nagyszámú közönség, jól megrakott mezőnyök, érdekes küzdelmek, egy-két akcidens, a íavouritek veresége : ez lenne a megnyitó nap signaturája. Minden egyes futamban tekintélyes számú konkurrenst bocsátott ntnak az inditó, s a zászlók közti versenyek mezőnye isö—8 lóból alakult. A mérkőzésekben részt vett lovak klaszszisa sem hagy sok kivánni valót fenn, mert hiszen ott láttuk a vörös zászló alatt: Nem oda Budá-t, Alterum Tantumot, Hiitelen-t, Rózsiká-t, Rhadost-ot, lschl-t stb., melyek a főpályákon is figyelembe veendő ellenfelek voltak mindeddig. Általában véve — s ezt csak örömmel konstatálhatjuk, — Alag rohamosan halad ama czél felé, hogy az legyen tényleg, a mi a németeknek Charlottenburg vagy Carlshorst. Idővel talan — reméljük — Alagról ugy beszélhetünk, mint a francziák Auteuilröl. Azt hiszszük. nem követünk el szerénvte. lenséget, ha felemiitjük, hogy a kik tipjemk után játszottak, szép • nyereségre tettek szert * * * I. nap. A megnyitó nap főszáma a lavaszi akadályverseny volt, melynek győztese tavalv a nagy akadályversenyből is mint nyertes kertilt ki. Tavaly Rubel, az idén Ischl diadalmaskodott. Követni akarja Ischl a Rubel példáját? Öt ló állott ki a 3000 koronás dij elnyeréséért, u. m. Rhadost, Preston Kate, Ischl, Syren és Bajazzo. A közönség Rhadostban bizakodott leginkább, de azért elég szép szánni hive voit Syrénnek is, a beavatottak pedig tudni akarták, hogy Bajazzo nyeri meg a futamot — meg is nyerte —hátulról. Érdekes lefolyású volt a futam; a pálya kétharmadán együtt voltak a lovak, s azon tul is csak Bajazzo kezdett elmaradni, söt a? egyenesre majdnem egy vonalban jött be a másik négy Steepler. Az utolsó gátnál még ugy látszott, hogy Rhadost fog könnyű diadalt aratni, mert ö ment legfrisebben társai közt. Az ugrás után azonban mellette termett Ischl s Westlake erös ostorozása mellett ütközetbe bocsátkozott Rhadosttai, ez azonban nem tudott Ischl támadásának ellenállni, s kénytelen volt a czélnál Ischlt fejhoszszal maga elé ereszteni, mig Syrén harmadik lett. * * * A Megnyitó versenyben tizenegy ló vett részt s mint favouritek Bácsi, Du, s a Geist-lovak szerepeltek. Indulás után előbb Grande Reserve, majd Du, és Czigányleány szinei látszottak elöl, mig Chance a hátvéden tartózkodott. Az egyenesen Du kalauzolta a társaságot Álarcz és Tizianeilá-val a nyomában. A távoszlop előtt azonban hozzá csatlakoztak Bácsi és Rózsika s e három között feküdt immár csak a végütközet, melyből Rózsika vált ki elsőnek, Du előtt, mig Bácsi harmadik lett, mögötte pedig Adut érkezett be. A Hároméves nyeretlenek versenyére kilenez lovat öltöztettek toilettebe, s közülök leginkább Hütelen, Nem oda Buda és Csatáry-ban magát nevetséges történeteinek, adomáinak előadásával, a pikantériától, a szépnem körében. Amit egyszer hallott, azt rögtön megtanulta s emellett a leghívebben utánozni tudta az egyének mozdulatait, arczjátékait. Nem volt kupié, orfeumbeli nóta, «szinmü», melyet ne tudott volna előadni. Émlékszem, hogy egy este, itt fenn a székes fővárosban, együtt voltam vele egyik «mulatóban», hol egy újonnan szerződtetett külföldi great atraction pajkos kuplékat adott elö, melyek azelőtt nem hangzottak sehol sem — s a mi Viktor II-tönk az előadás után a P***-ben ugyanabban a modorban, teljes hűen dúdolta el azokat. Erös természete volt, nem fogott ki rajta a Roedererek, a Monopol sec-ek légiója s ugyancsak pórul jártak azok, kik «haza akarták öt vinni» ; — ö vitte haza valamenyit. Szép, boldog napok voltak azok! Egyszer csak, mint a derült égből lecsapó villám, érintette nemcsak öt, hanem többi társát is az a rendelet, mely a századot áthelyezte Przemyslbe. Tán halálhírénél is lesújtóbban hatott rá eme parancs, mely öt oda fel a zordon tájra, az orosz-lengyel határra, utasította; alig tudott megválni a kedves várostól, a közeli fővárostól, a színházaktól, az orfeumoktól, azok hölgyecskéitöl és a balettánczosnők kéjt lihegő világától. Égy ideig gondolkodott is, hogy nem lesz-e okosabb, ha quietál, de aztán meggondolta a dolgot és elment társaival — Przemyslbe. * * * Két esztendeig nem találkoztam Viktor II.vel, onnan felülről nem egykönnyen szabadulhat meg az ember, még ha nem czivil is ; messze van, meg neki — mint leveleiben többször irta — nem lett volna kellemes—a rövid szabadságolások idejére a régi kedves helyekre ellátogatni. Az öszszel rövid levélkét kaptam tőle, melyben tudtomra adta, hogy vége immáron a przemysli napoknak; áthelyezték őket E***-be, s kétheti szabadságot kapván, néhány nap múlva megérkezik. Meg is érkezett a kijelölt időben. Viktor, a huszár, ki idefönn állomásozik a fővárosban és én, Viktor III, vártuk künn a «központiban.» Nem változott meg egy cseppet sem a két év alatt — mintha tegnap láttam volna utoljára, s csak kis fekete, felkunkorodó bajusza tette férfiasabbá szép arczát, — sa kadét, zsinór helyett arany csillag ragyogott a gallérján. «Dzien dobry», (szervusz gyerekek) — ugrott ki e szavakkal a kupéból, s utána gyönyörű szőke hölgy jelent meg egy idősebb növel az ajtóban. Viktor II. segilett neki a kiszállásban, s irigykedve néztem, hogy ily gyönyörű útitársa volt. Most is látom aranyszőke hajával, mely ragyogott a verőfényben, s gyermekded tiszta kék szemével, melyekkel oly csodálatosan tudott nézni. Gyönyörű lény volt, könnyű és érzékeny, mint a pünkösdi rózsa. — «Miss Evelin» — «A két Viktor» : — mutatott be a második Viktor bennünket, a gyönyörű hölgynek, ki nevetve veté ránk szemeit, melyek ragyogtak mint a sarkcsillag. Nem jővén Viktor II egyedül, rövid beszélgetés után elváltunk azzal, hogy estére majd találkozunk a P***-ben. A három Viktor együtt ült aznap este a P***-ben, a gyönyörű hölgy nem volt velük.... Mi sem természetesebb, mint hogy a viszontlátás örömeinek kifejezése után mindjárt faggatóra vettük Viktor II barátunkat. — Hogy tettél szertarra a gyönyörű hölgyre? — fordultunk hozzá. — Hja, gyerekek, nagy sora van annak, igyunk előbb egyet — az Ö egészségére, — de, ugy-e, szép lány? Nem lettünk volna férfiak, ha nem adtunk volna neki igazat. — Nos —kezdette el a hölgygyel való ismerkedésének történetét, — ahogy megérkeztünk abba a lengyel városba, ugy éreztük magunkat, higyjétek el bosszú ideig, mint mikor az ember nagyon kimulatja magát. Tudjátok milyen érzés .... Nevetve jutott eszünkbe egy magyarra lefordíthatatlan betegségforma, mely ellen savanyuságot szoknak használni. Sehogy sem találtuk magunkat ott fenn a világ végén, de nem is lehetett másképen ama gyönyörű napok után ; társaim mind-mind sóvárogva vágytak haza vissza; képzelhetitek hát, mennyire kívánkoztam elzónázni onnan ; nem izleft nekünk eleinte semmi, nem repetáitatluk meg solia sem a «houmardokat»,