Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-04-09 / 16. szám

1P95. április 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 147 pontosult a közönség bizalma. Három hibás start után eshetett le csak a fehér zászló s Hütelen vállalkozott vezetésre Tajték, Tubarose elölt. A fordulónál azonban Nem oda Buda ment a vezető mellé, s még a távoszloюп tul is ugy látszott, hogy e kettő között fekszik a verseny, midőn egyszerre csak belülről elütört Alterum Tantum s érdekes finish után elragadta a diadalt Nem oda Buda elöl, mely nldn Hütelen a harmadik, Tubarose pedig a negyedik helyet okkupálta. A Gátverseny mezőnye nyolcz lóból alakult s Gurul, Juci és Beeswax voltak a legerősebben fogadott lovak. Eleinte Juci vezetett, a harmadik gátnál azonban Caserio s Málva állottak az élre s hozták a megnyúlt társaságot az egyenesre, hol tömörülni kezdett. Az utolsóelőtti gátnál az élen levő Caserio elbukott s a mögötte ugró Párta II.-t is iasonló sors érte, mig Gurul nagyon akadályozva lett ezáltal. Az utolsó gátat Juci és Málva egyszerre ugrották, a sikpályán ez utóbbi bizonyult erösebbnek s némi ellenállás után biztosan hagyta maga mögött Jucit, mely után Aviso II. és Marion holtversenyben érkeztek be. Ez utóbbi talán jobban szerepelt volna, ha útközben el nem szakad a kengyelszija. Az Eladók akadályversenye öt lovat csalt ki a pályára, s mint kimagasló favourite Utolsó szerelem szerepelt, de ö sem felelt meg a közönség bizalmanak, mert Pain jött be előtte elsőnek. Kezdetben egyik sem akart vezetni, s ügetve tették meg az első 300 métert ; majd Utolsó szerelem vállalkozott lassú paceben a vezetésre Gentry előtt, mig Pain a harmadik helyen feküdt, a másik kettővel a nyomában. E sorrendben a fordulóig mi változás sem történt, az utolsóelőtti akadálynál azonban előre vonult Pain, s a sikpálya kezdetén már Utolsó szerelem mellett volt. Ennek lovasa, May, erősen dolgozott, de Pain jockeyja, Salter, még erösebben s igy esett, hogy az outsider Pain, megverte a favourite Utolsó szerelmet ; Gentry harmadik lett, a másik két ló pedig hátul — a homályban. A nap zárszámát képező Eladók versenyének 1600 méterjére öt ló jelent meg s favouriteként More II. fungált, de ö is második lett — Ipse után. Ez utóbbi, tulajdonosa által Vezényelve, a távoszlopig engedte az utat mutatni magának, More II. és Hardzina által, itt előtört, s kevés küzdelem után elragadta a győzelmet More II. elöl, mig Hardzina a harmadik helyre tett szert. * * * II. nap ápril. 7. A második napnak sem igen kedvezett az idö ; hideg, kellemetlen szél fujt egész délután s ez kényelmetlenné tette a szabadban való tartózkodást. A turfnek a hiveit azonban a kellemetlen idö nem riasztotta vissza s oly nagy számmal rándultak ki Alagra, mint tán soha. A két különvonat tömve volt sportsmanekkel, pedig az első 41, a másik pedig 27 kocsiból állott. A közönség számát hozzávetőleg bátran tehetjük 1600—2000 före. De meg is érdemelte a másnap a nagy látogatottságot, mert az első futamtól kezdve az utolsóig mind érdekfeszítően és izgalmasan folytak le. Az első futamban az Allványdijban kilencz ló állolt a vörös zászló alá s közülök a közönség leginkább Hugóm. Juczi, Diogenes és Bácsiban bizakodott. Leesvén a vörös zászló, Diogenes vagy öt hossz elönynyel ugrott el a vezetéssel Juci, Ferdinando el Rey előtt, mig Spinat kissé megkésett. Az 1200 méteres start táján a mezőny nagyon megnyúlt, de az egyenes elején már tömörült s ekkora, a vezető Diogenes mellett Grande Reserve, Juci szinei látszottak, majd pedig Bácsi állott az élre s 5—6 hossz elönynyel jött a társaság élén a távoszlopig, hol a hátvédből egyszerre csak előtört Spinat, de hiába való volt minden erőlködése, mert Bácsi bárom hoszszal könynyen aratta ellene győzelmét, mig Grande Reserve harmadik lett Diogenes s Juci előtt. A második számot képező Rákosi dij gátversenyben, mely a nap föfutama volt. hat ló állott a küzdtérre, u. m. Amulet (Wilton), Banya (May), Fenegyerek (Hall), Couleur (Á. Bulford), Elsa (Morris) és Rendes (Salter). A közönség eme 8500 koronával dotált futamban leginkább Amuletben bizott, de nagy számú hive volt Fenegyereknek és Banyának is; az outsider Rendes volt. Adott jelre Elsa erős paceben vállalkozott a vezetésre Amulet, Couleur előtt, mig Banyát May folyton a hátvédben tartotta. E sorrendben az egyenesig lényeges változás nem is történt, itt azonban a vezető alább kezdett hagyni erös tempójából s előbb Couleurt. majd Rendest bocsátotta maga elé. Elég zártan értek igy az utolsó gátig, melyet Couleur vett elsőnek Banya előtt, de látszólag az ugrás után keresztbe futott, mi miatt Banya pillanatra kiesett iramából. Ugyanekkor a Couleur mögött ugró Rendes megbotolván, elbukott, de sem a lovasnak (Salter), sem a lónak mi baja sem esett. A versenyt, általános bámulatra, Couleur nyerte meg, inig Banya második, Elsa pedig harmadik lett. A futam után Banya lovasa, John May óvást emelt a győztes ellenkeresztezés miatt, mit azonban a versenyigazgatóság, hosszas tanácskozás után, elvetett. Couleur eme győzelme nagy meglepetést okozott ; nagyon kevesen hitték, hogy az Ercildoune-kancza megverhessen oly lovakat, mint Amulet, Banya, Fenegyerek stb. À győztesnek A. Bulford ült nyergében, mig rivalisai, May, Salter. Hall stb. voltak. Az a styl, melyben ma Couleur versenyét nyerte, azt sejteti az emberrel, hogy nem csupán abrakját fogja megkeresni. Az Áprilisi gátversenyben öt lovat küldöttek ki a starthoz, melyek közül Ipse mindjárt az indulás után kitört, s igy csupán csak három ló maradt a versenyben. Aviso II. vezetett az egész uton, s végül is igen könnyen nyerte meg a versenyt a szerencsétlenül lovagolt Tamara ellenében, mig a fö-favourite, Jewel, csak harmadik lett. A Keresztúri akadályverseny-ben négy ló pályázott u. m. There she Goes, Wolf, Main- mast és Naturalist. Scbawel Jacques ur Main- mastot jelentette ki győztesnek, s ez meg is telelt a beléje helyezett bizalomnak, mert az egész uton vezetve, nagy fölénynyel verte le Naturalistot, mely még nagyon gyatrán ugrott. Wolf egy darabig jól benn volt a versenyaz «omelettes aux fines herbes-,» pedig idehaza ugyancsak fogyott a kaszinóban. De : végre is — ugy ahogy beletörődtünk a helyzetbe, s a kemény hidegeket is nem sokára megtanultuk elviselni. Mulatságról — értve a mifajtánkat — természetesen szó sem volt, zsourokról, piknikekről nem is álmodhattunk. Igaz ugyan, hogy volt orfeum, de olyan, hogy ha elmentünk oda, nem mulattunk, hanem unatkoztunk. Magunk között vigadtunk tehát s a zöld asztal mellett a zöld gyeppel is foglalkoztunk : hébe-korba, lovainkkal, a gyakorlótéren versenyeket rendezgettünk. Látjátok ezt a forradást itt a fülem mellett ?, nos, ezt egy futam alkalmával kaptam, midőn sárgámmal, az Adélelel elbuktam s az rám taposott. Poharához nyúlt, koczintottunk. — Szervesztek gyerekek, — most rájövök a szép lányra. Szem s fül lettünk, mert az a modor, melyben Viktor II, a perronon a hölgygyei foglalkozott, s annak megjelenése, nem sejttette az emberrel az orfeum-csillagot, a courtisanet. Nem az a szerelem látszott közöttük lenni, mely csak egv óráig tart. — Az ösz folyamán L***-ben, nem messze tőlünk, az ottani versenyegylet tiszti versenyeket rendezett, melyek nem voltak provincziális jellegűek, olyanok a milyeneket mi szoktunk tartani a przemysli fészekben, hanem nagyobb szabásuak. Leutaztunk mi is a meetingre; Adelet neveztem az egyik akadályversenyre .... Lemázsáltattam már magamat, s már a kengyelvasban volt a lábam, hogy nyeregbe szálljak, midőn hátam mögül sikoltozásokat hallok. Visszaugrom, s látom, hogy a Czekey hadnagy — ismeritek ugy-e — Csillája elszabadult a lovászgyerektöl s vágtat én felém. A közelben levők, persze, ijedten szaladgáltak szerte széjjel segy világoskékruhás hölgy is sikoltozva menekült arra felé, hol én álltam. Nagy ijedtségében egy előtte fekvő fatömbben megbotlott s eleseti. Észrevettem a veszélyt, oda ugrottam s még a kellő pillanatban megragadhattam az arra száguldó paripa zabláját. Szép megmentettem nem tartozott ama hölgyek közé, kiknek ily eset után szagositókat kell orrocskájuk alá tartani ; nem, mert rögtön felugrott s mosolyogva köszönte meg angol nyelven segítségemet. Szemébe néztem, meg voltam igézve ; a mennyországot láttam megnyílni azokban. Csak néhány szót válthattam még vele, mert indulásra szólt a harang — s néhány perczczel később aztán félájultan húztak ki Adele alól Vérző arczczal jöttem a tribüné felé, midőn egyszere csak egy hölgy egy zsebkendőt adott át, hogy tartsam oda a sebre. A szép megmentettem volt. Nézzétek, ez a kendő volt. Egy szép csipke kendőt vett ki blouseja zsebéből, sarkába «Eveline» volt himezve. — Bekötöztettem a különben jelentéktelen sebet, s siettem szép ismeretlenemnek megköszönni a szívességét ; az örülésig beleszerettem. Árva leány, nagynénjénél élt, ott L***-ben tudtam meg tőle; apja ezredes volt az angol hadseregben, de ugy ö, mint anyja már évekkel ezelőtt meghaltak s nagynénje ve tte a fiatal leányt gondja alá. Engedelmet nyertem, hogy meglátogassam őket, s nap nap után mindjobban belészerettem. Kalandok, élvezetek után sóvárgó lelkemelég kárpótlást talált, ha csak Evelin gyönyörű szemeiben gyönyörködhettem. Mily lesujtólag hatott aztán rám a mult hónapban az a rendelet, hogy áthelyeztek bennünket E***-be. Bezzeg most már ócsároltam állomás mat, szivesen maradtam volna ott továbbra is. Mit csináljak, töprenkedtem magamban ... nem tudok meglenni Evelin nélkül. Eszmém támadt, egyenesen oda álltam a nagynénihez, s kijelentettem neki, hogy komoly szándékaim vannak, I jöjjenek ök is el E

v**-be, hisz nem köti ; semmi sem ahhoz a lengyel városhoz. Sokáig habozott a néni, végre is rászánta magát, eljött, itt van, a mint láttátok a gyönyörű leánynyal ki jegyesem » Fura dolog, gondoltam magamban ; talán bizony a két nö csak behálózni akarja az én Viktor Il.-met, de midőn közelről megismertem őket, át kellett látnom, hogy tévedek. Becsületes vén matróna a néni, immaculata a gyönyörű lány. Nem is csodálkoztam aztán, midőn a mult hetekben aranyszegélyű kártyát nyújtanak át nekem : Gr. B. Viktor uhlánus hadnagy és MissR. Evelin **hó 14-én esküsznek örök hűséget az e***-i székesegyházban ... ez állott rajta . . . óhidi. 1* i