Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-12-23 / 76. szám

660 V

ADASZ- ES VÉDS?IŰ.V-LAV 1894. deczember 23. kalácscsal) kedveskednek. Azelőtt való év karácsony estéjét Marvin vendégszerető asztalánál töltöttem; de most. Marvin még folyvást ágyban fekvő beteg lévén, .lim barátommal töltöttem az estét, ki a ménesbirtok mezőgazdasági osztályánál nyert alkalmazást Mikor éjfél után hazatértem, asztalomon két karácsonyi kalács tűnt szemembe egy tálon, mellette a governor Stanford névjegyével, rajta eme szavakkal : «

For mr. А. Кату». Jól esett ez a gyöngéd megemlékezés s midőn a kalácsokot jobban szemügyre vettem, feltűnt, hogy azok noha egyenlő nagyságúak, szinök kissé különbözik. Fölvettem az egyiket. Fényezett ía-utánzat volt, melyet föl lehetett nyitni. Fölnyitottam. Mily meglepetés I ötezer dollár volt benne, kis papírlapon eme szavak : «A record-breakernek, mr. Kávaynak !» * * * De, talán már ki is fárasztottam türelmét kedves hallgatóimnak. A mit még elbeszélni akarok, azt néhány szóba foglalhatom. Uj év napján nagy ebédet adott a governor, melyre én is hivatalos voltam. Figyelme irántam valóban lekötelező volt, mert szép unokahuga mellé ültetett, kinek elméssége, szellemessége csakhamar elbűvölt. Miss Jenny fölbátorított, hogy látogatásomat mindig szívesen fogadja. S én, a mikor szerét tehettem, hódolatára siettem a kedves leánynak, ki fölbátorított nem sokára arra is, hogy kérjem meg a kezét nagybátyjától, ki neki, mint árva leánynak, gyámja volt. A govenornak semmi ellenvetése nem volt volt mr. Kávay a «perfect gentleman» ellen s rövid idö múlva miss Jennyt, mint kedves feleségemet szállítottam kényelmes garçonlakásomba. De hát minden mulandó a világon s igy volt ez az én boldogságommal is. Alig félévi boldogságunk után, feleségem egy alkalommal erősen meghűlt, tüdölobot kapott, melynek áldozata is lett. Vigasztalhatatlan lettem, csaknem megtébolyodtam nagy veszteségem miatt. Az orvosok utazást, légváltozást ajánltak s engedelmeskedtem nekik. Nehéz szívvel váltam el ugy a governortól, mint Marvintól s a Chicagóban elhelyezett pénzemet a bécsi Creditbankra utalványoztatván, hazatértem, hogy itt, birtokot vásárolva, az okszerű mezőgazdálkodásban és lótenyésztésben, szóval hasznos foglalkozásban keressek szórakozást és feledést. Különös passziómot néhány amerikai vérből származó ügetöim behajtásában és versenyre idomitásában találom. * * * Itt Kávay elhallgatott s a házi ur igy szólt : — No, édes Andor barátom, te sokat láttál, tapasztaltál, tanultál s miután birtokodat berendezted, mit sem óhajtok inkább, mint ha ezt a két fiamat, kik örömestebbb szentelik magokat a mezőgazdasági, semmint a jogi tanulmányoknak, gazdasági gyakornokokul magadhoz veszed. — Ezer örömmel, — szólt Kávay Andor. — Boldog vagyok mindig, ha a távolban szerzett tanulmányaimat hazámfiaival közölhetem s ezek, gyakorlati tapasztalataimat hasznukra fordíthatják. * * Itt be is végezhetnök a történetet ; de talán kiváncsiak lehetnek némely olvasóink, vájjon idö multán megtalálta-e történetünk hőse — a feledést? Megtalálta. Az idö minden sebet behegeszt s ö mindig kellemes szórakozást talált a Várdav-család körében. A kezére bizolt fiatal Várdayak — kivált Endre — egyébb jó gazdászati gyakorlatok mellett a lovak értékesítésében tesz nagy haladást, kiválóan belovagolt s behajtott paripáit kétszer oly drágán veszik töle, mint mástól s a legjobb kézzel bir — hogy sebes ügetökként tudja behajtani lovait, s Kávay meg a maga lovaival némely évben a bécsi pályán többet keres — mint egész birtokok a rossz gabnaárak mellett. De, hogy a szót ne nagyon szaporítsuk, mondjuk ki rögtön, hogy a mult karácsonyt Kávay Andor már uj feleségével töltötte a Várdayék kastélyában s ez a szeretetre méltó bájos feleség, a Várdaycsalád idö-bik leánya Leonóra volt, ki sajátkezüleg dagasztott Christmas-cake-kel lepte meg férjét. Ujkéri. A versenylovak szeszélyességéről. A versenysaison vége egy nagy kérdőjelet hozott a mi sportférfiainknak ; Tokio, a melyet a legjobb, söt sokan tenomenalis kétévesnek véltünk, azt mutatta, hogy nagyon megbízhatatlan, s csak akkor tut és győz, a mikor akar. Van egy lovunk, a mely legyőzheti kortársai legjobbjait — ha akarja, s kikaphat kortársai legrosszabbjától.... ha ugy akarja. Egy ló, a melylyel vagyont lehetne nyerni, ha jókedvű-, de vagyont lehetne vele veszíteni, ha rosz órájában indítják. Több lovat ismerünk ilyent csak az utóbbi 10—15 évről ; ilyenek voltak Abonnent, Donna Christine, Biró, Pedrillo stb. Ismeretes dolog, hogy Biró napos forró időben nem szeretett futni ; ilyenkori futamai után Ítélve, csak másodklasszisunak tarthatták kortársai közt : mig ellenben borongós esős időben felvidult s elsőrangú kortársait is meg tudta verni. — Hasonló volt Abonnent-, ö is ha disponálva volt valamely nap a versenyen — első klasszist mutatott, ilyenkor galoppja oly gyönyörűen könnyű volt, hogy inkább röpülni látszott mint vágtatni, ha nem : ugy egy kétes értékű handicappernek mutatkozott. Gamianira sem lehetett mindig számitni. azaz : ha sikerült a jockeynak «vom Fleck weg» ugy elmenni vele, hogy már a távoszlopnál versenytársai elmaradoztak : akkor nyert is ; de ha a finishben valamely lovat melléje hoztak s az ostorsuhogásl látta : akkor megijedt, hátra vetette füleit s a még éppen röpülő ló — mintha ólomlábakat kapott volna — nem birt küzdeni. Bizonyára sokan emlékeznek még. hogy minő ideges volt Donna Christine (mely különben évjárata legjobb flyerje volt tatán) ha a starthoz kellett mennie, ágaskodott, tánczolt és semmi áron sem akart a többi lóval egy sorba állni ; végül aztán a megboldogult Captain Violet utasitásul adta jockeyjának, hogy 10—15 lépéssel hátrább várja az indulást s igy aztán többször sikerült is meginditni öt s ha egyszer nekirugaszkodott, aztán nem is tudta vele senki a pacet tartani; igaz, hogy (mint többnyire minden rendkívül sebes ló) ö is csak 900—1000 meterig tartotl, de ezen a distanceon specialitás volt. A legmakacsabb lovak voltak, miket honi istállóinkban láttunk az utóbbi években, Pedrillo s régebben gr. Keglevich Béla sötétpej ménje Zápolya voltak. Pedrillora még mindenki emlékezhetik s hogy tulajdonosának — Kutschenbach — mennyire megkeserítette életét. — Zápolya olyan természetű volt mint Donna Christine; félt a dresstöl s igy a startnál mindig sereghajtó lett ; de ha aztán nekimelegedett — akkor csakhamar behozta a többit s elszaladt mellettük. * * * A telivér kedvelőit érdekli mindig, ha a nemes paripákat nemcsak a versenypályán, a nagy néptömegek előtt, a totalisateur-gépek zakatolása és a bookmakerek lármája közben látjuk és figyeljük meg, hanem otthon is, a trainir-pályán ugy, mini a boxban, hogy ugy mondjuk, pongyolában. Van olyan közöttük, a mely a legszeszélyesebb a nyilvánosság előtt, s otthon csendes, a trialekben mutatja meg, hogy mit tud .. mig a másik szeszélyes, tüzes, vad otthon, a publikum előtt csendes báránynyá lesz s a versenypályán megfelel a kötelességének, a mit otthon sem jó bánás, sem büntetés mellett sem tesz meg. Hányszor találunk telivér! jó barátságban kutyával vagy macskával.... söt ez a barátság néha teljes elválhatatlansággá fokozódik ! Különösen a macskával kötött barátságra van sokpélda ; akutyávalmárkevésbégyakori,talán épen ennek lármás természete miatt, a mi nem maradhat befolyás nélkül a telivér finom idegzetére. Lanercost, a legelső Cambridgeshire nyerője volt ösmeretes arról, hogy szinte «szerelmes» volt egy kutyába s a legjobb egyetértésben éltek. A kutya másé volt s a ló tulajdonosa 50 £-ot igért érte. de nem kapta meg. Később olcsóbban jutott hozzá. — Swintonból a hol Lanercostot trainirozták a Doncastermeetingre lett küldve, amit az akkori vasutnélküli időkben gyalogszerrel kellett végeznie, s vele ment a kutya is. Doncasterböl traininghely-cserével Lanercost Middlehambe lett küldve s az elindulás alkalmával a kutya épen sétáját végezvén, ott hagyták Doncasterben. Alig voltak a lovak Middlehamben elhelyezve, rohanvást érkezett meg a kutya s egyenest Lanercost boxjába rohant egy örvendetes viszontlátást rögtönözve, melynél nem tudni, melyik örült jobban: a ló-e vagy a kutya ; amaz ugatott, ugrált, emez nyerített és szintén ugrált, s a kutyát nem lehetett kizavarni a boxból. Hiába hoztak macskát az istállóba, a kutya nem mozdult, folyvást kergette a macskát, mely aztán éjjelre a ló fölötti padlásra menekült,' a kutya oda is követte, s miután a macska a telöre szaladt ki s oda nem követhette, néhány lyukon töltötte boszuját. Ezentúl elválhatatlanok maradtak. Némely lónak sajátságai vannak az istállók irányában, különösen a kapuk, illetve a bemenet iránt. Ilyen volt Malton. Nem volt az a csalogatás vagy büntetés, a melylyel be lehetett volna vezetni az istállóba mindaddig, a mig az ajtó nem volt annyira kinyitva, hogy ugy látszott, mintha nem is volna ajtó, ekkor azonban mint a nyil rohant be egyenesen. Több izben be akarták kötni a szemeit, de semmire sem mentek vele s Chesterben, hol a Chestercupben volt indulandó, hogy csak ne izgassák, istálló helyett egy kitárt kapuju kocsi félszerben szállásolták el. A nagy Achievement egyike volt azoknak, a melyeknek antipathiájuk volt a közönséges istálló-kapu iránt. A boxja még most is látható, s magas kettős szárnyú ajtaja van Ha kivezették a gyakorló pályára, a lovászgyerek már a boxban ráült, azután felrántották az ajtószárnyakat, Achievement kirohant az ajtón, s a mint kint volt, a legjámborabb állattá vált. Blair Atholnak is voltak szeszélyei, de önmagát is tisztelte, a minek több izben adta tanújelét akkor, mikor le lett festve. Szinte tudni látszott, hogy most ö lesz megörökítve s lehető kedvező állásba helyezkedett el s feltűnően türelmes volt. Vannak lovak, a melyek a boxban a legvadabbak, s jaj annak, a ki ilyenkor hozzájuk közeledik ! Ilyen fenevad volt Merlin ; a saját grooinján kivül senki sem mehetett hozzá. Egy izben egy másik istállófiu bement hozzá s röglön nagy sikoltozás hallatszott ; a mint a személyzet visszafutott, már csend volt az istállóban, de mikor a zaj okát keresték és benéztek Merlin boxjába is, borzalmas látvány tárult szemeik elé. A szegény lovászgyerek a földön feküdt, egészen véresre harapva, a két füle teljesen leharapva s a testén térdelt a szó legszorosabb értelmében Merlin. Ilyen volt nálunk — de csak már apaló korában (Count Zdenko vagy Kalandor?) ez is két ápolóját (katonát) tett szerencsétlenné ; igaz.