Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-12-23 / 76. szám

660 V ADASZ- ES VÉDS?IŰ.V-LAV 1894. deczember 23. kalácscsal) kedveskednek. Azelőtt való év karácsony estéjét Marvin vendégszerető asz­talánál töltöttem; de most. Marvin még foly­vást ágyban fekvő beteg lévén, .lim barátom­mal töltöttem az estét, ki a ménesbirtok mező­gazdasági osztályánál nyert alkalmazást Mikor éjfél után hazatértem, asztalomon két karácsonyi kalács tűnt szemembe egy tálon, mellette a governor Stanford névjegyé­vel, rajta eme szavakkal : « For mr. А. Кату». Jól esett ez a gyöngéd megemlékezés s midőn a kalácsokot jobban szemügyre vet­tem, feltűnt, hogy azok noha egyenlő nagy­ságúak, szinök kissé különbözik. Fölvettem az egyiket. Fényezett ía-utánzat volt, melyet föl lehetett nyitni. Fölnyitottam. Mily megle­petés I ötezer dollár volt benne, kis papírlapon eme szavak : «A record-breakernek, mr. Kávay­nak !» * * * De, talán már ki is fárasztottam türelmét kedves hallgatóimnak. A mit még elbeszélni akarok, azt néhány szóba foglalhatom. Uj év napján nagy ebédet adott a gover­nor, melyre én is hivatalos voltam. Figyelme irántam valóban lekötelező volt, mert szép unokahuga mellé ültetett, kinek elméssége, szellemessége csakhamar elbűvölt. Miss Jenny fölbátorított, hogy látogatásomat mindig szí­vesen fogadja. S én, a mikor szerét tehettem, hódolatára siettem a kedves leánynak, ki föl­bátorított nem sokára arra is, hogy kérjem meg a kezét nagybátyjától, ki neki, mint árva leánynak, gyámja volt. A govenornak semmi ellenvetése nem volt volt mr. Kávay a «perfect gentleman» ellen s rövid idö múlva miss Jennyt, mint kedves feleségemet szállítottam kényelmes garçon­lakásomba. De hát minden mulandó a világon s igy volt ez az én boldogságommal is. Alig félévi boldogságunk után, feleségem egy alkalom­mal erősen meghűlt, tüdölobot kapott, mely­nek áldozata is lett. Vigasztalhatatlan lettem, csaknem megtébolyodtam nagy veszteségem miatt. Az orvosok utazást, légváltozást ajánl­tak s engedelmeskedtem nekik. Nehéz szívvel váltam el ugy a governor­tól, mint Marvintól s a Chicagóban elhelye­zett pénzemet a bécsi Creditbankra utalvá­nyoztatván, hazatértem, hogy itt, birtokot vásárolva, az okszerű mezőgazdálkodásban és lótenyésztésben, szóval hasznos foglalko­zásban keressek szórakozást és feledést. Kü­lönös passziómot néhány amerikai vérből szár­mazó ügetöim behajtásában és versenyre ido­mitásában találom. * * * Itt Kávay elhallgatott s a házi ur igy szólt : — No, édes Andor barátom, te sokat lát­tál, tapasztaltál, tanultál s miután birtokodat berendezted, mit sem óhajtok inkább, mint ha ezt a két fiamat, kik örömestebbb szentelik magokat a mezőgazdasági, semmint a jogi tanulmányoknak, gazdasági gyakornokokul magadhoz veszed. — Ezer örömmel, — szólt Kávay Andor. — Boldog vagyok mindig, ha a távolban szer­zett tanulmányaimat hazámfiaival közölhetem s ezek, gyakorlati tapasztalataimat hasznukra fordíthatják. * * Itt be is végezhetnök a történetet ; de ta­lán kiváncsiak lehetnek némely olvasóink, vájjon idö multán megtalálta-e történetünk hőse — a feledést? Megtalálta. Az idö minden sebet behegeszt s ö mindig kellemes szórakozást talált a Várdav-család körében. A kezére bizolt fiatal Várdayak — ki­vált Endre — egyébb jó gazdászati gyakorlatok mellett a lovak értékesítésében tesz nagy hala­dást, kiválóan belovagolt s behajtott paripáit kétszer oly drágán veszik töle, mint mástól s a legjobb kézzel bir — hogy sebes ügetök­ként tudja behajtani lovait, s Kávay meg a maga lovaival némely évben a bécsi pályán többet keres — mint egész birtokok a rossz gabnaárak mellett. De, hogy a szót ne na­gyon szaporítsuk, mondjuk ki rögtön, hogy a mult karácsonyt Kávay Andor már uj fele­ségével töltötte a Várdayék kastélyában s ez a szeretetre méltó bájos feleség, a Várday­család idö-bik leánya Leonóra volt, ki saját­kezüleg dagasztott Christmas-cake-kel lepte meg férjét. Ujkéri. A versenylovak szeszélyességéről. A versenysaison vége egy nagy kérdője­let hozott a mi sportférfiainknak ; Tokio, a melyet a legjobb, söt sokan tenomenalis kétévesnek véltünk, azt mutatta, hogy nagyon megbízhatatlan, s csak akkor tut és győz, a mikor akar. Van egy lovunk, a mely legyőz­heti kortársai legjobbjait — ha akarja, s ki­kaphat kortársai legrosszabbjától.... ha ugy akarja. Egy ló, a melylyel vagyont lehetne nyerni, ha jókedvű-, de vagyont lehetne vele veszíteni, ha rosz órájában indítják. Több lovat ismerünk ilyent csak az utóbbi 10—15 évről ; ilyenek voltak Abon­nent, Donna Christine, Biró, Pedrillo stb. Is­meretes dolog, hogy Biró napos forró időben nem szeretett futni ; ilyenkori futamai után Ítélve, csak másodklasszisunak tarthatták kortársai közt : mig ellenben borongós esős időben felvidult s elsőrangú kortársait is meg tudta verni. — Hasonló volt Abon­nent-, ö is ha disponálva volt valamely nap a versenyen — első klasszist mutatott, ilyenkor galoppja oly gyönyörűen könnyű volt, hogy inkább röpülni látszott mint vág­tatni, ha nem : ugy egy kétes értékű handi­cappernek mutatkozott. Gamianira sem lehe­tett mindig számitni. azaz : ha sikerült a jockeynak «vom Fleck weg» ugy elmenni vele, hogy már a távoszlopnál versenytársai elmaradoztak : akkor nyert is ; de ha a finish­ben valamely lovat melléje hoztak s az ostor­suhogásl látta : akkor megijedt, hátra vetette füleit s a még éppen röpülő ló — mintha ólomlábakat kapott volna — nem birt küz­deni. Bizonyára sokan emlékeznek még. hogy minő ideges volt Donna Christine (mely kü­lönben évjárata legjobb flyerje volt tatán) ha a starthoz kellett mennie, ágaskodott, tánczolt és semmi áron sem akart a többi lóval egy sorba állni ; végül aztán a megboldogult Cap­tain Violet utasitásul adta jockeyjának, hogy 10—15 lépéssel hátrább várja az indulást s igy aztán többször sikerült is meginditni öt s ha egyszer nekirugaszkodott, aztán nem is tudta vele senki a pacet tartani; igaz, hogy (mint többnyire minden rendkívül sebes ló) ö is csak 900—1000 meterig tartotl, de ezen a distanceon specialitás volt. A legmakacsabb lovak voltak, miket honi istállóinkban láttunk az utóbbi években, Ped­rillo s régebben gr. Keglevich Béla sötétpej ménje Zápolya voltak. Pedrillora még min­denki emlékezhetik s hogy tulajdonosának — Kutschenbach — mennyire megkeserítette életét. — Zápolya olyan természetű volt mint Donna Christine; félt a dresstöl s igy a startnál mindig sereghajtó lett ; de ha aztán nekimelegedett — akkor csakhamar behozta a többit s elszaladt mellettük. * * * A telivér kedvelőit érdekli mindig, ha a nemes paripákat nemcsak a versenypályán, a nagy néptömegek előtt, a totalisateur-gépek zakatolása és a bookmakerek lármája közben látjuk és figyeljük meg, hanem otthon is, a trainir-pályán ugy, mini a boxban, hogy ugy mondjuk, pongyolában. Van olyan közöttük, a mely a legszeszélyesebb a nyilvánosság előtt, s otthon csendes, a trialekben mutatja meg, hogy mit tud .. mig a másik szeszé­lyes, tüzes, vad otthon, a publikum előtt csendes báránynyá lesz s a versenypályán megfelel a kötelességének, a mit otthon sem jó bánás, sem büntetés mellett sem tesz meg. Hányszor találunk telivér! jó barátságban ku­tyával vagy macskával.... söt ez a barát­ság néha teljes elválhatatlansággá fokozódik ! Különösen a macskával kötött barátságra van sokpélda ; akutyávalmárkevésbégyakori,talán épen ennek lármás természete miatt, a mi nem maradhat befolyás nélkül a telivér finom idegzetére. Lanercost, a legelső Cambridgeshire nyerője volt ösmeretes arról, hogy szinte «szerelmes» volt egy kutyába s a legjobb egyetértésben éltek. A kutya másé volt s a ló tulajdonosa 50 £-ot igért érte. de nem kapta meg. Ké­sőbb olcsóbban jutott hozzá. — Swintonból a hol Lanercostot trainirozták a Doncaster­meetingre lett küldve, amit az akkori va­sutnélküli időkben gyalogszerrel kellett vé­geznie, s vele ment a kutya is. Doncaster­böl traininghely-cserével Lanercost Middle­hambe lett küldve s az elindulás alkalmával a kutya épen sétáját végezvén, ott hagyták Doncasterben. Alig voltak a lovak Middle­hamben elhelyezve, rohanvást érkezett meg a kutya s egyenest Lanercost boxjába rohant egy örvendetes viszontlátást rögtönözve, mely­nél nem tudni, melyik örült jobban: a ló-e vagy a kutya ; amaz ugatott, ugrált, emez nyerített és szintén ugrált, s a kutyát nem lehetett kizavarni a boxból. Hiába hoztak macskát az istállóba, a kutya nem mozdult, folyvást kergette a macskát, mely aztán éjjelre a ló fölötti padlásra menekült,' a kutya oda is követte, s miután a macska a telöre sza­ladt ki s oda nem követhette, néhány lyukon töltötte boszuját. Ezentúl elválhatatlanok ma­radtak. Némely lónak sajátságai vannak az istállók irányában, különösen a kapuk, illetve a bemenet iránt. Ilyen volt Malton. Nem volt az a csalo­gatás vagy büntetés, a melylyel be lehetett volna vezetni az istállóba mindaddig, a mig az ajtó nem volt annyira kinyitva, hogy ugy látszott, mintha nem is volna ajtó, ekkor azon­ban mint a nyil rohant be egyenesen. Több izben be akarták kötni a szemeit, de semmire sem mentek vele s Chesterben, hol a Chester­cupben volt indulandó, hogy csak ne izgas­sák, istálló helyett egy kitárt kapuju kocsi fél­szerben szállásolták el. A nagy Achievement egyike volt azoknak, a melyeknek antipathiájuk volt a közönséges istálló-kapu iránt. A boxja még most is látható, s magas kettős szárnyú ajtaja van Ha kivezet­ték a gyakorló pályára, a lovászgyerek már a boxban ráült, azután felrántották az ajtó­szárnyakat, Achievement kirohant az ajtón, s a mint kint volt, a legjámborabb állattá vált. Blair Atholnak is voltak szeszélyei, de önma­gát is tisztelte, a minek több izben adta tanú­jelét akkor, mikor le lett festve. Szinte tudni látszott, hogy most ö lesz megörökítve s lehető kedvező állásba helyezkedett el s fel­tűnően türelmes volt. Vannak lovak, a melyek a boxban a leg­vadabbak, s jaj annak, a ki ilyenkor hozzá­juk közeledik ! Ilyen fenevad volt Merlin ; a saját grooinján kivül senki sem mehetett hozzá. Egy izben egy másik istállófiu bement hozzá s röglön nagy sikoltozás hallatszott ; a mint a személyzet visszafutott, már csend volt az istállóban, de mikor a zaj okát keresték és benéztek Merlin boxjába is, borzalmas látvány tárult szemeik elé. A szegény lovászgyerek a földön feküdt, egészen véresre harapva, a két füle teljesen leharapva s a testén térdelt a szó legszorosabb értelmében Merlin. Ilyen volt nálunk — de csak már apaló korában (Count Zdenko vagy Kalandor?) ez is két ápolóját (katonát) tett szerencsétlenné ; igaz.

Next

/
Thumbnails
Contents