Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-03-04 / 10. szám

1894 márczius 4. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Körültekintés. (Franczia lap a perváti ménesről. — A világ legnagyobb telivérménese. — Sikerült jóslat. — Umberto király versenydija. — Beaufort herczeg lovainak árverése). A «Le Jockey» párisi sportlap február 24-dikiszámában ismerteti a Jékey Albert százados által ala-pitott pervati ménest, dicséröleg emlékezve meg Söllinger századosról is, mint a ki a ménes-gazdaságot okszerüleg vezeti s a zabtermelésre kiváló gondot fordit. Aztán elmondja, hogy Ferváton jelenleg több mint tiO telivér ló van, melyek száma a közelgő fedezési időszakban még növekedni fog. A ménes fedező ménéi — Metcalt, Árabi. Commodore és a Francziaországból importált Bocage — közül, főleg utóbbival foglalkozik tüzetesebben, melytől nagy tenyésztési sikert remél. Végül dicsérettel emeli ki a Lebaudy Róbert ur által eme ménesbe küldött kanczákat : Ramette-et, Isorát. Flower о' the May-t stb. * * * Egyik amerikai szaklap igen érdekesen irja le a Mr. J. B. Hagginx ménesét a «Rancho del Paso»-t. mely San Francisco közelében fekszik, s melyről az amerikaiak azt tartják, hogy a világ legnagyobbszerü ménese. Jelenleg 160 yearlingje van, melyek az-ott levő 300 anyakancza-állományból eredtek. Emez állományban számos hires kancza van. minők a többi közt : Firenze. Fleuresse, Florida. Electricity. Marian. Yolande, Elisabeth. Ethel és Mabel. A legnevezetesebb apamén a hires ménesben Salvator. Prince Charlie eme fia, mely eddig a versenylovak közt a világon a legjobb recordot csinálta. A ménesben jelenleg tizenkét oly yearling van. mely eme hires méntől eredt. A másik nagyon sikeres apamén Sir Medred, melynek 24 egyéves ivadéka tanúskodik termékenysége felöl. Mr. Hagginxnek jeles apaméne az Uj-Zélandból importált Maxim s az Angliából szerzett Calvados. Utóbbi még csak négyéves, apja Galopin, anya Mandrake. A fiatal Torso stallionhoz is a legjobb reményeket köti gazdája. * * * A «Le Sports franczia szaklap angolországi tudósítója Saint-Simon, már napokkal elébb megjósolta, hogy Altcar sikján az agarak Derbyjét mi nyeri meg, midőn ezt irta: «

Le prix me semble devoir m venir à lexture ou Falconers. S ime a megjelölt rendben helyezte ezeket a jury. * * * Umberto olasz király a romai versenyszövetségnek négyezer frankot bocsátott rendelkezésére oly czélból, hogy azt a római helyőrség tisztjei versenyeinek a dotálására fordítsák. A király megígérte, hogy a márczius hó folyamában döntésre kerülő eme versenyen jelen lesz. * * •*• Beaufort herczeg, az ismert angol sportsman, versenyistállóját föloszlatván, f. hó 14-én árverezted el lovait Taítersall uraknál ; ez alkalommal Partington, Benburb m Ragimunde, Son of a Gun s több más ismert ló kerül kalapács alá, aztán több yearling és anyakancza s az Eastern Emperor apamén (Strathconan — Annora. Rataplantól). Versenyek és tenyészkanczák. A V.- és V.-Lapban Cseley Zoltán urnák Prímás Il.-röl irt czikke az emiitett lap hasábjain egy polémiát indított meg, a mely nobilitás szempontjából szinte páratlanul áll, s örömmel és élvezettel olvastam eme polémiát, mialatt írtam hosszú czimü czikkemet, a mely Monostori urat magára haragította anynyira, hogy nevezett ur toll helyett mintha doronggal igyekezett volna érveinek súlyt kölcsönözni. — Elolvasása után, boldogult Bajza Józseffel igy szóltam: Mérges egy czikkecske! A tanár ur nyomdokaiba lépni ugyan nem szeretnék, de válaszként mégis volna néhány szavam. Évek óta figyelemmel kisérvén az angol viszonyokat, érdeklődéssel olvastam amaz utasításokat, melyeket a londoni «Sportsman» newmarketi levelezője a fedezési idény előtt és alatt a szerdai lapokban szokott adni a hozzáforduló tenyésztőknek. Az illető ur, a . ki szintén vallja Németország fölovászmestere Lehndorff grófnak vezéreszméjét «Blut | is der Saft, der Wunders chafft», a hozzá beküldött leszármazási táblák alapján ajánlja a tenyésztőknek egyik vagy másik mént, az «

inbreeding», a vérrokonság (hogy igy fejezzük ezt ki) beltenyésztése elvén. A kanczának megfelelő mén kiválasztása első sorban mindig a pedigree alapján történik, azután jö tekintetbe a testalkat s csak harmadsorban a versenypályán felmutatott eredmény. Ezt teszi az emiitett levelező, a nélkül hogy mondjuk igy) személyes ösmeröse volna az illető állatoknak. Ez tehát egy tenyésztési áramlat, a hol az alap a megfelelő mén és a megfelelő vér «Meszelése», s e szo mellett megmaradni jó lesz. bármennyire haragudjék is reá Monostori ur. Emez utasításokat olvan nagyhírű tenyésztők is igénybe veszik niint Mr Miles Anson, Mr Taylor-Sharpe és sok. nagyon sok más, a kik saját nézetük mellett nemcsak megtűrnek mást, de azt igénybe is veszik. S ez történik Angliában, az angol telivér honában ! A tisztelt tanárur belekapaszkodva egy mondattöredékbe, hogy va versenycarriére nem criteriuma a tenyészértékrieks ama merész következtetésre jut. hogy vhát akkor törüljük el a lóversenyeket stb. — Az én mondatom töredéke igy nem elég világos, azt belátom, de a ki az előzőleg mondottakat Figyelemmel kisérve olvasta azt, hogy én a «ménesek gyöngyének» állítom azt a kanczát, a mely fényes származás mellett a versenypályán is kitüntette magát, és a kinek nem az a szándéka, hogy erőnek erejével ne értsen meg : ki fogja egészíteni az ott mondottakat a hiányzó szóval is. igy, hogy a versenycarriére nem egyedüli criteriuma a tenyészértéknek. — A versenyeket eltörölni — vagy ennek eltörlését csak indítványozni is — ezt a tanár úrra hizom ; nekem magamnak sohasem jutott eszembe, s nézetem itt teljesen megegyezik a t. szerkesztőség nézetével, mikor azt állítja, hogy a telivért továbbra is csak a versenyzés, s az ezt megelőző training tarthatja fenn a képesség ama fokán, melyen jelenleg van. A versenyzés nem bizonyítja be az egyén tenyésztési potentiáját, hanem mechanikus képességének potentiáját, és ebből, csakis ebből a továbböröklési képességre következtetni, tisztelt Monostori ur, nem lehetett sem eddig, s nem fogunk ezentúl sem, és nem állítottam én sem, s nem fogom ezentúl sem. Ha a versenycarriére (ugy a mint Ön mondja) egy olyan critérium volna, mely mögött a származás fényessége csak másodsorban következnék, akkor, hogy a méneket is behozzuk a kancza-kérdésbe, bizonyára Gunnersbury sohasem került volna Kisbérre s nem volna most Magyarország első fedező mène ; Morgan az ö közepes versenyeredményeivel nem került volna Pettendre, Kisbéröccsét nem vette volna meg a magyar állam, Valauris-t nem a német kormány s igy tovább. Akar Ön még több példát? Szívesen szolgálnék vele, van még quantum satis! «A ki a keletkezés és átörökítés problémájába mélyebben belepillantott, az tudhatja, hogy a szerzett tulajdonok is átöröklődhetnek, következéskép nem érthet egyet czikkiróval abban, hogy : « egy jeles ménnek vagy kanczának individuális potentiáját sem gyakori versenyzés, sem erős training nem képes megsemmisíteni» ; mert igenis bizonyos, hogy az á kancza, csö dör, mely sántán, bénán került a ménesbe : nemzeni fog de — ha lényegesebb accidensérte — ugy hogy defektust visz magával, azt a defektust vagy az arra való fogékonyságot ivadékaira átörökítheti, tehát ily értelemben individuális potentiáját megsemmisítheti a verseny és a training.» Igy ir Monostori ur s alább megmagyarázza, hogy a defektus alatt szöveti, szervezeti defectust ért. Legyen szabad nekem, a doktornak, az eme sorokban elmondottakat bonczolás alá vennem. Tehát: a ki (értsd ezen a ki alatt M. K. urat) az átörökítés problémájába mélyebben belepillantott, az tudhatja — igy mondja Ön — hogy a ménesbe vitt defectust át lehet örökíteni, értve eme defectus alatt szöveti, szervezeti defektust. Ezt én tagadni merem, a kővetkezők alapján: Az orvos amputál egy beteget, a kinek marad egy lába és a másik helyett egy szöveti, szervezeti defectusa, a melynek daczára megnősülvén, hiszi-e azt M. K. ur, hogy az esetleg születendő gyermekek is csak egy lábbal s a másik láb helyett egv szöveti szervezeti defectussal fognak birni? De maradjunk az állatoknál! A mopszli kutyák füléi és farkát már generácziók óta meg szokták nyirni és én mégsem hallottam, hogy a mopszlik ujabban nyirott tíillel és farkkal kezdenének napvilágra jönni, pedig ez is szöveti szervezeti és még hozzá szerzett defectus. Nos, uram ? Tudnék még sok más között egy példát egy évezredek óta szerzett detectusról. a melyet újra és ismét újra kell megszerezni az illetőknek, de a példa drasztikusabb, semhogy ide kiírjam. Ha kíváncsi: megtudhatja a szerkesztőségben. A legnagyobb jóakarat mellett sem tudom a sánta és béna lovakat ugy egy füst alatt tárgyalni, mint az Önnél történt. A béna ugyan sánta, de a sánta még nem béna. A bénaság alatt legalább én ugy hiszem a paralysist szokás érteni és igy érthető, hogy az inrándulás. vagy valami lobos bántalom következtében sánta lovat nem lehet bénának mondani. Blaskovieh Ernő ur Urambátyám-ja, ha jól emlékezem, az Asszonyságok dijában futott utoljára Budapesten, s megsántulva került le a versenypályáról ; vájjon megvette volna-e a magyar állam, ha béna lett volna ? Fenék a trainingben megsántult, Kegyúr pláne többször sántult meg ; tavaly Angliában Ascot gyepén az Orvieto annyira megsántult, hogy szinte három lábon ment istállójába és hasonló történt sok száz más ménnel, a melyek mind sántán kerültek ménesbe s nagy keresletnek örvendtek, (a mi bizonyára nem történt volna, ha bénán kerültek volna oda). Kincsem diadalainak sorát valószínű, hogy lényegesebb accidens akasztotta meg, a melyből bizonyára szöveti elváltozással (s azt hiszem, hogy ezt érti M. ur a homályos értelmű szöveti defektus alatt) került a ménesbe, a nélkül, hogy e szöveti elváltozás (vagy szöveti defectus, ha igy jobban tetszik) valamit levont volna az értékből, melylyel mint tenyészkancza birt a tulajdonosnak. Látható ebből, hogy nem lehet a tisztelt M. ur módjára csak ugy kategorikusan kijelenteni azt, hogy eme lovak, melyeknek carriérjét bizonyára csak lényeges accidens terelte más irányba, a saját bajukat, a mit ez accidens alkalmával szereztek, átörökítik ivadékaikra.' Azt mondhatja valaki, hogy Fenék például kiheverte baját.... Hát látszólag talán, de valójában nem, mert a szöveti elváltozás bizony megmarad élete hosszáig, a nélkül hogy ivadékaira átöröklődnék s az állat tenyészértéke csökkenne. A bénaság örökölhetőségét elismerem s vele több más betegségét. A betegségek és nem az accidensek okozhatnak a szövetek szerkezetében olyan elváltozásokat, a melyek nemcsak a szöveteket képező sejtek életfunctióját megmásítják, de az ivadékokra át is öröklődhetnek, de e betegségeket én nem tudom szerzett tulajdonságoknak tartani, mert a betegség nem tulajdonsága a testnek. —Válaszom máris hoszszura nyúlt s be kell fejeznem. Az igen tisztelt M. ur az én czikkemet nem tartja érthetőnek, de a most elmondottak után kérdem töle, hogy kezét szivére téve, mondja meg sine ira et studio, hogy az övé érthetöbb-e, tökéletesebb-e ? Az ügyet ezennel a magam részéről elintézettnek" és befejezettnek tekintem, ha befejezésként Monostori úrra fordítom vissza czikkének ama végső sorait, a melyeket reám akart olvasni, és bucsut véve töle, ezeket mondom neki: Kívánatos, hogy kétértelmű, vagy érthetetdlen a tájékozatlanságot növelő közlemények ne rontsanak meg semmit azon a reális áramlaton, a melu a tenyésztés terén ujabban tapasztalható. Dr. B-r. 2