Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-01-01 / 1. szám

26 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ISí)3. január 1. Carolának tribune-lovaglását sem. melyet a Hölgy-zászlóalj» ezimü sikerült énekes bohózat és katonai kiállítási darabban bemutat. Mint ulánus főhadnagy: egészen sneidigiil üli meg a különben szelid kanczát. Azokat a »fesch* huszár- és baka-leányokat leirni tán ugy sem kell. mert ugv is mindenki Végig nézi. Werner énekes kitűnő komikusnak szerződtetése nagyon jó aquisitió volt. Carola is, Hiick-kel együtt saját genrejükben ma feliilinulhatlanok. Az amerikai arany-bronz-gladiátoroknak miiemelési productiói uj atractiót képeznek : a rotterdami Aréna- és Herkules- atléticai clubok aranyérmeivel diszitve jelennek meg, egy-egy kézzel 104 kiiót tolnak ki lassan és egymást is könnyen emelgetik. Felső karjuk 12 és 41 cm. vástag. Mellböségiik 124 és 112 cm. A sport-comicumok hazájából Amerikából vettük e remek recordokat : New-Yorkban két zongorázó recordra játszott, győzött az. a ki második nap ájultan összerogyott ellenfele feje felett gyászindulót tudott játszani. Mr. Frank New-Yorkból 2000 kötélugrást lett egymásután hiba nélkül 14 p. 30 mp. alatt. Stikney. Massachussetböl 4 fontot 4000-szer emelt fel egy karral 59 p. 53 mp. alatt, 1000-sz.er 7 p. 45 mp. Breed, Massachussetböl egy kézzel 218 fontos lisztes zsákot 186-szor emelt fel egy perez alatt, összesen tehát 40.518 fontot. M. Cutlar, a louisvillei kiállításon, saját súlyát felemelé kis ujjával 6-szor, egy kézzel pedig 12-sz.er. Wittniann János, a Hudson-Riveri vasúton egy 35,000 fontnyi sulyu waggont tisztán kézerövel 30 lábnyira tolt el. Cartier professor, a newyorki Tanny-Itallban cyy huzamban 16 óráig tánczolt, Carpenter tanár pedig Philadelphiában 13 óráig. (Ha visszagondolok boldog atléta báli rendezőségeim mnló dicsőségeire, hogy megbámultak, mikor az isteni Pálmai Ilonkával «

auf ein stand» 2 óráig rezgő csárdást jártam ; de tán ebbe még az amerikai tánezprofessorok is kifáradnának?) Egy velocipéd világ-recordról is be kell számolnom, melyet az edinburgi 6 napi futás után ért el Mr. Parkes Neweastl ból. Naponként 8 órát hajtotta gépét. 48 óra alatt tehát 1373 kilométert futott be és ezzel Ashingernek világ-recordját 8 kilométerrel leverte. Karácsonyi sportkarczolataimat a főrangú ifjúság kedvelt tornahelyiségének leírásával zárom be. Gróf Károlyi Tibor, gróf Teleki Géza és Tisza Kálmán ö excellentiáik, gróf Wenckheim, báró Bornemisza és több mágnás és gentry - családnak legifjabb sarjadékai, özvegy Rokelberg Ernöné és fia vollersi Bokelberg Ede tornatanár, kerepesi-uti uj magántornatermében igen szép haladást tettek ugy a tőrvívás, táncz. mint a solidabb tornázás sportjában. A terem a legmodernebb tornaés labdázó szabadalmi szerekkel és kényelmes mellékhelyiségekkel van ellátva. Legközelebb egy tarka kis sportünnepélyre várhatunk meghívót. Tán az angol labdajátékokból is fel lehetne venni egv-kettöt. A felveendő női és férfitanitványok legidősebbje a 16 évet meg nem haladhatja. Roldog tornatanár, ki az örök tavasz bimbóit fejlesztheti. — Boldog uj évet ! Jules. Két év a turf ön. (Egy versenylótól.) «Egy versenyló, a ki élményeit leírja ! — Ezt sohasem hallottam» fogja a tisztelt olvasó mondani. De a mibe en oly bátran fogok, nem is olyan rendkívüli dolog, mert ezt sok négvlábu állat megteszi. — Epen a napokban mondotta egy macska barátnőm, Mici kisasszony, hogy egy Syko nevü kutya gyakran le szokta irni éleményeit az olvasók mulattatására; megkísérlem tehát én is. A versenyek elmultak, minden csöndes és unalmas, ez tehát jó időtöltés lesz. Elhatároztam tehát, hogy éltemből két évnek a történetét irom meg. mivel most csak hároméves vagyok. — Elhatározásomat közöltem Micivel, a ki azt helyeselte és rögtön vállalkozott az írásra s kért. hogy csak dietáljak. neki. majd egyesült erővel csak tulteszünk Syko uron. S én igy kezdtem : Néhány héttel ezelőtt az egész világ tudta, hogya Cesarewitschet és Cambridgeshire! megnyertem : addig azonban nagy sanyargatásnak voltam kitéve és azt hiszem, hogy a trainingtelep összes lovai között én részesültem a legroszabb bánásmódban. — Igaz. hogv állítólag gyáva voltam a versenyben és egy egérlyukba is bebújtam volna,midőn «fînishre» került a dolog s ily tulajdonok nem válnak , egy versenyló dicséretére: de ennek megvolt az oka ; csakhogy én nem beszélhettem el. Egy újságíró azt mondotta rólam, hogv jobb I lett volna gazdámra és másokra nézve is, ha kocsiba fogtak volna s ez a nyilatkozat reám I nézve nem igen volt hizelgö. A mint emlékszem, első nyilvános szerep! lésem Sir Charles Hardale vearlingjei között a donc-asteri árverésen volt. A hatos számot vezessék elö ! monda Mr. Edmund Tatlersall. s ekkor engem, a ki reszkettem, elövezettek és csak akkor vettem magamat észre, a midőn egy állvány előtt álltam, mely körül sok sportsmant és szakembert láttam. «A hatos szánni neve: «Waverley,» apja Wizard of the Nord, anyja Romance. — Wizard a 2000 guineát, Derbyt és Legert. Ro- mance pedig az 1000guineát és Oaksol nyerte, a I mit talán mondani is telesleges. — Mint hasonlít ez a csikó apjához. — Ugy-e bár my lord»? mondá Mr. Т

attersall: azután a mellette álló főúrral váltott néhány szót és igy folvtatá : sohasem láttam ilyen hasonlatosságot. A legszebb az összes yearlingek között, rég láttam párját. Nos mit ígérnek uraim ? . . . Ezer guineát. kapitánv ur! Köszönöm. 1200. 1500, 1600, 1800, 2000, 2300. 2500 guinea igérve Waveriyért Wizard of the Northtól. Ez is potom ár! Senki többet, uraim.» Ekkor Mr. Tattersall felemelte a kalapácsot s igy szólt : Nem igér még 100-at Sir Charles? Nem ? Leütött a kalapácscsal és én el voltam adva. Vevőm az ismert sportsman Sir Francis Flyakite, akinek sok lova volt Newmarketben. Engem a többi csikóval együtt, a melyeket itt vett. útnak indittottak és nemsokára Newmarketben voltunk. Iskolai éveimet csak röviden fogom tisztelt olvasóimnak elmondani. Oly ember kezébe kerültem, a ki jól bánt velem s igy rövid idő alatt beletörődtem uj helyzetembe. Nem igy voltak azonban ama társaim, a kik durva kezekbe kerültek s a kiket, mihelyt a lovasoknak kissé jobb kedvök volt, össze-vissza rángattak, sőt meg is vertek ; sok szép és sokat igérö yearling megy igy tönkre ; — ha ugrándozik vagy ágaskodik : durva kezek hátra rántják, elbukik s vagy erősen megsérti magát, vagy egészen elpusztul. «Felágaskodott és hátra esett», ezt mondják a tulajdonosnak, de azt elhallgatják, hogy erőszakkal rántották hátra. Hogy a trainer nem lehet mindenütt egyszerre jelen : az nagy baj a ló tulajdonosokra nézve s töltenének csak azok néhány napot ott és látnák csak. hogy bánnak ott lovaikkal, tudom hogy jól meggondolnák, mig egy csikóért annyi pénzt adnának. A mint már mondottam : szerencsés voltam. hogy egy oly ügyes ember kezébe kerültem. mint Ned Atkins, a kinek annyi türelme és tapasztalata volt. Midőn a spanyol-lovast, azután néhány nap múlva a nyerget és kantárt reám tették, könnyen viseltem és semmitől sem féltem, s ha továbbra is ily keretben maradtam volna, mily más szerepet vittem volna a turfön. Mily boldog napok voltak azok Newmarketen. midőn a traininget megkezdtem. Mindjárt találkoztam Micivel, a kiVel hamar megbarátkoztam. Ö és az a fiu, a ki gondozott (első tanitómnak Ned Atkinsnek fia) "Voltak legjobb barátaim, mivel mindketten szerettek és mellettem voltak minden bajomban. Nagy kedvvel és előszeretettel galopoztam az úgynevezett Limekilsen, s alig vártam a napot, a melyen megmutathatom, hogy tudok menni, ha akarok. «Lassan öregem lassan», szokta mondani Ned Atkins, a midőn megtartottuk helyünket a sorrendben (ámbár akaratom ellenére), «majd eljön az a nap, a melyen mindnyájunkat megelőzzük». Egy reggel végre bennünket kétéveseket a város másik oldalán fekvő versenypályára vittek, a hol egy jó galopot kaptunk ; én csodálkoztam, hogy nem indultunk egymás után, hanem egyszerre ugrottunk el és Ned kedvemreengedett menni, a mit én kimondhatatlan örömmel vettem igénybe. Kezdettől fogva elöl jártam s társaim közül egy sem birt velem jönni, s Ned sem tudott egyhamar visszatartani. Végre feltartott és lépésben mentünk a többihez vissza : a midőn oda értünk, észrevettem, hogy a trainer társaságában egy előkelő fiatal ur van. a ki igen érdeklődik irántam, mivel a pony hátáról erősen vizsgált. «.ló lesz a lincolni versenyekre, ugy-e bár?» mondá hosszú szemle után. «Bizonyára, Sir Francis», viszonzá a trainer, «s az igazat megvallva: nagyon meglepett, hogy társait oly könnyen verte meg; a Rrocklesbyre bizonyára nagy esélyei vannak.» En is azt hiszem, mondá Sir Francis (és ekkor tudtam meg, hogy ez gazdám volt,) «s én fogadok reá a mennyit csak kaphatok». — Ekkor rágyújtott egy czigarettára s a trainerrel megfordították lovaikat és az istálló felé ügettek. Igen hideg és kellemetlen volt a második lincolni versenynap, a midőn engem a Brocklesbyre (a mely az első nagyobb kétéves verseny) tavaszszal felnyergeltek, s a hűvös szél ugyancsak felborzalta szőrömet. — Daczára annak, hogy jeges eső esett, mégis büszke voltam, hogy végre szerepelhetek egy versenyben. igazi jockeyval a hátamon, s elégedetten haladtam az induló-pont felé, a hol már több szép ló volt s látszott rajluk, hogy tudnak menni, de én nem féltem tőlük. Több rossz «start» sokakat (elizgatott, de én nyugodtan maradtam s midőn a zászló leesett, lovasomnak sikerült engem elindítani. Rögtön elöljártam két hoszszal és ezt a távolságot mindvégig meg is tartottam. A versenyt, a mely csak öt furlong volt, megnyertük, s ha lovasom kiereszt, tudom, hogy sokkal több hoszszal nyertem volna meg. Hogy éljeneztek ! . . . Mily nagy kegyben voltam a verseny után. Gazdám, barátai és a beavatottak óriási összegeket nyertek rajtam. Ned is nyeit 30 shilinget. söt mi több, Mici is fogadott egy ugyanabban az istállóban lévő kandúrral egy jó ebédbe, a ki azután, talán azért, mert elvesztette a fogadást, vagy talán, hogy szerelmes volt Micibe. egész éjjel az én ablakom alatt nyávogott. Második szereplésem Northamptomban az «Althorp Park stakesben» volt. TomNunn lovagolt, a ki Lincolnban is győzelemre vezetett s oly lovassal a hátamon mint ö, mindig biztosnak éreztem magamat : oly könnyű keze volt és a kantárt oly gyöngén fogta, mintha selyemből lett volna. — Ismét az történt a mi az előbbi futásomban, hogy versenytársaimat kifulasztottam és könnyű győzelmet arrattam; hozzátartozóim ismét nagy összegeket nyertek. Mici pedig annyi ebédet és vacsorát, hogy nem tudott vele mit csinálni. A következő verseny, a melyben indultam, a «Westminster stakes» volt. az epsomi tavaszi meetingen. «Biztosan meg fogod nyerni lovacskám,» igy szólt Ned. a mint a nyergelöbe vezetett és nyakamat veregette, «azonban