Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-01-01 / 1. szám

1893. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. mégis jobb szerettem volna, ha Tom Nunnt látnám a hátadon és nem azt a Jim Tacklet a ki valóságos mészáros, durva lovas, ki a sarkantyú mellett az ostort igen is tudja használni, és ez az ember sehogy sem tetszik nekem». — És mondhatom, hogy Ned nem túlzott, a midőn Jim Tuckleról oly kedvezőtlenül nyilatkozott. A mint a nyeregbe emelték, rögtön észrevettem a különbséget, á mely közte és Tom Nunn között volt ; szegény szájamat össze-vissza rángatta és az egész ember, mint holt teher a kantáron csüngött, a mit az én puha szájam kétszeresen érezett. Ezek után félni és izzadni kezdtem és ekkor hallottam, a mint egy üres fejti ur igy szólt barátjához: «Ez nem «fit»; tegyünk a másikra, a mint látom Tom Nunn már felült reá». S engem az a gondolat, hogy Tom Nunn lovagol ellenem, mind izgatottabbá tett. Bajaim korán kezdődtek. Mindjárt mihelyt az induló felé ügettünk, a szél egy darab papirost hajtott felénk, a mitől én megijedtem, s kissé félre ugrottam, s ez elég ok volt mészáros jockeymnak. a ki a nyeregben egy kissé félrebillent, arra. hogy szájamon egy nagyot rántson, sarkantyúját oldalamba döfje és az ostorral olyat húzzon reám, hogy egész napra elmúljon a kedvem és nyugalmam. Egészen felháborodtam ; «110 várj csak», gondolám magamban s a füleim bátraszegödtek. . . . Hiábavalók voltak Jim Tncklenak sarkantyudöfései és ostorcsapásai, mégsem birt rávenni mintegy háromnegyed óráig, hogy többi társaimhoz menjek. — Végre elindultunk, s ámbár igen rossz startot kaptam, szavamra mondom. hogy mégis megnyertem volna a versenyt, ha lovasom jól lovagolt volna; inert az indulás után régi jó kedvem ismét visszatért és kimondhatatlanul vágytam társaimat ismét megelőzni. De ez nem történt meg, mert midőn a távoszlophoz értünk: az én «mészáros legényem», ki aligha birt annyi megfigyelő tehetséggel, hogy érezze, miszerint könnyen futok, elkezdett verni, ugy hogy a sok ostorcsapás következtében consternálva lettem, a versenyről egészen megfeledkeztem s figyelmem csak arra irányult, hogy fájó testem mely részére csap le ismét az ostor. — Fél boszszal levertek s az újságok azt mondták, hogy az egész pályán csak tántorogtam. s az utolsó perczben sem akartam versenyezni, egy szóval igen gyáván viseltem magamat. — Mily kevesen tudták az okát ! Eme borzasztó epsomi versenynaptól, a melyen vesztemre ismerkedtem meg Jim Tuck levai : kezdődik szerencsétlenségem a turfön. Ezt a napot nem tudtam elfelejteni; — mint erőteljes és vidám ló léptem az epsomi pályára, honnan megtörve és kedvetlenül tértem vissza boxomba a «Westminster Stakes» után. — Hiába vigasztalt, sajnált s gyógyitotta sebeimet,melyeket Jim sarkantyúi és ostora okoztak, hü Neddem. igy szólván : «Inkább ö érdemelné meg ezeket az ütéseket. mint te, kedves lovacskám; és ha kezeim közé kerülne, meg is kapná» ; hiábavaló volt Mici hizelkedése, mindezek nem birtak rávenni. hogy abrakomhoz nyúljak. — Négy napig folyt ez igy. s csak Mici erélyes fellépése vetett véget ez állapotnak ; elmondotta, hogy igy nem állhatok bosszút Jim Tucklen, mert vagy meglőnek vagy eladnak valami bérkocsisnak. Ezt beláttam, kezdtem régi életmódomat folytatni s ekkor lassan eröm is, kedvem is visszatért. Azonban nem sokáig pihentem, mert több versenyre voltam nevezve, s gazdám, a ki nagy játékos volt, folyton futtatott. Versenyt csak egyet nyertem, és azt is csak véletlenségből, mivel az első lovat disqualificálták. Aztán ismét futottam, s gazdám abban a reményben, hogy egyszer mégis c«ak lesz kedvem futni : ismét fogadott reám. Csak annyi belátása lett volna, hogy ne Jim Tucklet ültesse reám. «Ma csak biztosan fog nyerni. Jim»? kérdé gazdám inasa Ascotban a jockeytöl, midőn a nyergelő előtt készen állottunk, hogy a «New Stakesben» induljunk. «На nem. akkor összetöröm bordáit», volt a durva válasz, mire. én felindulásomban elkezdtem remegni. A jockev megtartotla szavát — s fele uton — bár meglehetősen mentem, elkezdett verni : én pedig makranczos lettem s ö majd betörte bordáimat : a versenyt persze elvesztettem. Ezután már valahányszor futottam, mindig ugyanaz a dolog történt, folyton háború volt köztem és Jim között. — Trainerem fejét csóválta s igy szólt: «Nem foghatom fel a dolgot, ez a ló olyan szelid mint a bárány, s a lovász-fiu bármit tehet vele, ellenben mihelyt a pályára jön. olyan lesz mint egy felbőszült vad állat.» Szegény gazdám, csak nem tudta belátni — mi ennek az oka. — A «.July Stakesben» ismét csúfosan levertek: azonban néhány nap múlva kipróbáltak a versein/ nyerőjével, a kit gazdám verseny után nagy összegért vett meg, s azt könnyen levertem. Volt ámulás és bámulás ; én pedig nevettem magamban, a midőn Mici elmondá, hogy mint második favoritét candidáltak a jövöévi Derbyre. * * * Sir Francis Flyakite igen jól töltötte a telet Monte-Carloban. Sikerült ugyanis neki a bankot kétszer szétugrasztani s tavasz nviltával az a ló, melyet a July-Slakesben történt győzelme után vett meg : megnyerte a 2000 guineat. Ismét kipróbáltak vele és ismét levertem. Természetesen ekkor gazdám nagy összeggel fogadott meg a Derbyre, szintúgy barátai és ezek után a nagy közönség is fogadott reám. söt még az istálló első jockeye Jim Tuckle is tett 800 fontot reám, oly feltétlenül bizott bennem. «Mily ovatióban fog részesülni Jim Tuckle, hogy a Derby-nyeröt ö lovagolja» mondá nevetve Mici. «S mennyi pénzt fog nyerni» foh tatám én gúnyosan. A Derby már elmúlt, de azért elmondom, hogyan bánnak itt egy Derbyerackkel. Két detektív és egy erős athléta őriztek, hogy senki idegen ne közelíthessen hozzám. Newmarketböl Epsomba egy kényelmesen berendezett kocsiban utaztam, a melyet négy ló húzott, mert a vasutban nem bizta? és a vasút nem volt elég jó a Wizard of the Northtól származó Wawerlynek. A Derbyre nyergelés megtörtént : s aztán felcantereztünk s az indulási oszlophoz mentünk volna, de a régi történet ismétlődött, s miattam az indulás majd egy fél órát késett ; mert több izben megálltam s makranczoskodtam, végre elindultunk. De most jö a java : Sir Francis Flaykite engem jelentett ki nye rönek, pedig nem én, hanem az az outsider, a ki a July-Stakesben győzött, s a kit én a trialben számtalan boszszal megvertem — az nyerte meg a versenyt ! — A közönség dühösködött, s Jim Tuckle csak rendőri fedezet alatt mehetett a mázsához ; gazdám azonban nem igen károsult.mivel istállótársamat hosszu«odds»meIlett már régebben megfogadta. Ned pedig mindkettőnkre tett. s igy tehát minden rendén volt. A következő napon visszavittek Newmarketbe; bizony most jó volt a vasuti-kocsi is, s előbbi helyemet győztes istállótársam számára tartották fel. Néhány nappal a Derby után Mici azzal az újsággal jött, hogy gazdám az ascoti és stolbridgei kötelezettségeimet töröltette s hogy engem Newmarketben a juliusi árverésen minden áron el fog adni. Hogy vártam azt a napot; azonban féltem is, mert nem tudtam, ki lesz uj gazdám. Nemsokára ismét Mr. Edmund Tattersall állványa előtt álltam ; azonban akkor már félelem és reszketés nélkül ; 1000 guineáért végre megvettek, s vevőm nem volt más : mint első jockeym, Tom Nunn. — Mily boldog voltam, midőn Micivel a hátamon és Nedtöl a kantérszáron vezetve elhagytam Newmarketet. Pajtásaim mindketten velem jöttek, mert uj gazdám Nedet is magához fo gadta, ö pedig Miéit nem akarta ott hagyni : igy költöztünk uj lakásunkba Blankshirebe. Itt Tom Nunn. a könnyű kezű jó lovas, legtöbbször maga lovagolt, jól bánt velem és én is engedelmes voltam ; bejártuk az egész vidéket, nem ugy mintha három éves volnék, hanem mintha egy öreg vadász-ló lettem volna; Torn egy czérnaszálon is elvezetett. l'j tulajdonosom minden régi nevezést töröltetett és a Cesarewitsehre és Cambridgshirre készített elö : mindkét versenyben maga lovagolt. s mindkettőt megnyertük; az elsőt könnyen, a másodikat küzdelem után egy fejhoszszal. Az újságok ismét dicsérték szívósságomat és kitartásomat és szép futásomat s mindezt csak a. jó bánásmód idézte elö. Régi ellenségemet, a mint hallottam, az én két győzelmem tette tönkre s később egészen elpusztult. Ned barátom pedig kétszeres győzelmem után, egy vasárnap reggel arany lánczczal és órával s majd akkora patkót ábrázoló melltüvel — mint az én patkóm — állított be hozzám. Gyanítottam, hogy fogadott és nyert is rajtam Ezenkívül Micinek is vett egy ezüst nyakéket, a mi tőle nagyon szép volt Most. pedig, ha jól kitelelek, mint négyéves ló és szép reményekkel lépek majd a pályára. Azonban fáj, ha visszagondolok, hogy rossz bánásmód és ügyetlen lovas miatt mennyit j szenvedtem, s hogy ezek nélkül mily nagy carriérem lehetett volna. (Angolból.) ifj. Bensőn William. AflARÁSZAT ÉS KOPÁSZAT. Erdélyi falkavadászatok. Az erdélyrészi falkavadász társulat vadászatairól a rendes heti jelentések közölve lettek annak idején a «Vadász és Verseny-lap»-ban : ezeknek kiegészítéséül küldöm a statistikai kimutatást a vadászaton lovagolt lovak jegyzékével együtt. A vadászatok okt. 17-én kezdődtek és a hirtelen beköszöntött tél miatt már nov. 25-én befejeződtek. Összesen 32,vadászat volt. 31 nyul- és 1 róka-killel; ebből esik a sebes falkára 16 vadászaton 16 nyul- és 1 rókakill; mig a lassú falka ugyancsak 16 vadászaton i4 killel számolt be. A vadászatokon részt vettek a rendes tagok közül : Br Wesselényi Béla falkanagy és segédje gr. Bethlen Károlyon kivül br.'Wesselényi Béláné, gr. Teleki Lászlóné, Bujanovich Ágoston altábornagy, gr. Bánffy György, id. br. Wesselényi Miklós. Antos István, br. Szentkereszty Béla, br. Jósika Gábor, Szereday Aladár, Bakó Ferencz, gr. Toldalagi László, Zeyk József, Fejérváry Jenő, gr. Teleki László. Paget Olivér, gr Almássy Imre, br. Szentkereszty Pál, gr. Bawarowszki József, gróí Klebelsberg Zdenko. gr. Mikes Zsigmond, gr. Teleki Adám, Palóczy Lajos, gr. Spanochi Leo, gr. Mikes Ármin, br. Kemény Ákos, gr. Bánífv Miklós, Béldi László, Az 1-sö és 2-ik huszár ezredből : Sényi Sándor őrnagy, Mariássv Atilla kapitány, Hg Hohenlohe Frigyes fhdn . Szabó Béla fhdn., Bora Árpád fhdn., br. Bánlfy Ferencz fhdn. Waslawiczek fhdn. Cserey fhdn. Aubin Károly hadnagy. A méneskartól : Brander Gyula kapitány. Mint vendég : br. Horváth Jenke, Salamon Géza, gr. Schwei- nitz Erigyes (Németországból), Kohl Károly kapitány, Mariássv László kapitány, báró Schleinitz Werner, br. Rothenthal Béla fhdn. gr. Bethlen József. Összesen 48-an. A vadászatokon lovagolt 106 drb ló közül 6 angol telivér, 67 angol félvér, 5 keleti félvér, 11 erdélyi, 2 székely. 8 lipizzai és 4 nori faj volt.Származásra : 70 Erdélyben, 29 Magyarországon. 4 Podoliában, 2 Angliában lett nevelve, egynek származása ismeretlen. Br. Wesselényi Béla falkanagy.