Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-07-17 / 39. szám

1892 julius 17. 333 hivatalnál utalványoztatni, melyet az eladó a vásárlás alkalmával kijelölend. A Királyhágón túli megyékből bejelentendő mének иду mint tavaly is az erdélyi gazdasági egyesület által f. évi augusztus 28. 29. és 30-án rendezendő kiállítás alkalmával, te'iát csakis Kolozsvárott és pedig a lókiállitás első napján fognak szemle alá vétetni, a melyre tájékoztatásul a nevezett egyesület részerői közzéteendő programm szolgáland. Budapesten, 1892. évi julius 5-én. Földmivelésügyi m. kir. minisztérium. ATHLETIKA, TESTGYAKORLAT. A « Magyar testgyakorlók köre», mult vasárnap délután az ügető versenypályán minden tekintetben sikerült viadalt rendezett. A műsor 14 számát mindvégig érdeklődéssel kisérte a közönség, köztük szép számmal hölgyek is, a kik nem késtek jóakaró tapsokkal buzdítani a küzdőket. A viadalt a vasparipások diszfeivonulása nyitotta meg, mely után a jury, élén Porzsolt Gyula elnökkel, elfoglalta helyét a kékfehér drapériával díszített bírói páholyban. Általában a versenyzők szép eredményt mutattak íel, sok dijat nyertek a kör tagjai, de elég dijat vittek el a vendégegyletek tagjai is. Sport-szempontból különösen érdekes volt a 3 kiiometeres távfutás, melyben hatan vettek részt, de négyen a verseny alatt kidőlvén, •csak ketten maradtak. Az utolsó körnél az eddig hátramaradt Fabinyi János előre tört s mintegy 200 lépés elönynyel verte le versenytársát. A nyújtón bemutatott gyakorlatok is ügyesek voltak és érdekes volt a koronázási jubileumi emlékverseny ; ennek diját (diszes ezüst serleget) az athleta klub egyik tagja hőditotta el. A versenyek lefolyása különben a következő volt: Juniorok versenye. 100 m. Első Eisler Béla. 2. Távfutás. 3 kítn. Első Fabinyi János, második Kellner Gyula. .3. Kerékpár-verseny. 1000 m. Első Holéczy Ignácz. 4. Magas ugrás. Győztes Réthy Pál, a ki 170 cm. magasat ugrott. 5. Sik-versenv 100 m. Első Sachs Lipót, második Villányi Károly. 6. Bajnoki gyaloglás. 5000 méter. Védő: Vidor Jenő. a ki most is győztes lett, második Kellner Gyula, harmadik Grünwald Mór. 7. Sulydobás távolba. Öt versenyző között legmesszebbre dobta a 1\ kg. sulyu golyót Kellner Gyula. 8. Koronázási jubileumi emlékverseny. Első Császár Géza, második Sachs Lipót. 9. Kerékpárverseny 5000 méter távolságra. Első lett Balogh Hugó, második Tettau •Gyula. A tornázás és vigaszverseny után a dijak kiosztása következett, a melyeket buzdító szavak kíséretében adott át az elnök a győzteseknek. TÁRCZA. A Máramarosból. A vadászat. Egyik akadémiai volt-tanárom, saját kérdéseire csak ö maga tudott eléggé szellemesen felelni: «Mi a levegő, uraim? — A levegő nem egyéb, mint a sebességétől megfosztott szél». Persze, hogy hálás elismerésből megörökítettük a «Borsszemjankó

»-ban. En ugyan nem törekszem oda, de ennek mintájára mégis kimondom: «Mi a tourista, uraim? — A tourista nem egyéb, mint a puskájától megfosztott vadász!» S eme merész mondással megállapítottuk volna a tourista, vadász s következésképen az erdész-typus fajrokonságát. Kár, hogy nincs olyan szép, olyan tökéletes vadász-nyelvtanunk, mint a németeknek, kik öseredeti vadásznyelven meg tudják nevezni a vad táplálékát s azt. a mivé válik, a vad minden tagját, kezdve onnan, hol előbbit beveszi, egészen addig, melylyel utóbbit «kiadásban elszámolja». Minden vadfaj himét és nőstényét, sőt ezek nem annyira «átkos», mint inkább édes «közös ügyeit» is más-más szóval tudták előadni, ugy hogy e szó kimondásával nemcsak azt tudjuk, hogy párzásról, hanem azt is, hogy mely vadfaj párzásáról van szó! De hát hiába, be kell érnünk azzal, a mink van s igy tárgyalnunk a Máramaros két fejedelmi vadászatát, melyek mindegyike az illető vad párzási idejében gyakoroltatik. Csodálatos, hogy az ember kegyetlensége vagy még inkább leleményessége a vad kiméletét hangoztatva, annak himét törvényesen épen faja fentartását czélzó működése idejében pusztítja, mintegy igazolva a «les extrêmes se touchent» közmondás helyességét azon lyrai ömlengök megelégedésére, kik a szerelem édes mámorában utolérő halált tartják a legnagyobb költészetnek. A mindenütt közönséges vadfajokon kivül van itt a Máramarosban medve, melyet nyomozva, odúból vagy hajtóvadászaton s hiúz, melyet sehogy sem lőnek, lévén ö oly óvatos éjjeli ragadozó, melyet csak mérgezett döggel vágy esetleg csapdával lehet megejteni s igy e kettő, bármily ritkák s érdekesek legyenek is máskülönben, vadászatilag még sem azok. Hanem a fajdkakas és a szarvas az a két nemes vad, melyekre szavaim vonatkoztak s melyeket párzásuk idejében, a fajdkakast áprilisban, a szarvast szeptemberben szokták lőni. Van tehát két vadász-évadunk, rövidek, de annál érdekesebbek, mert minden vidéknek meghozzák a maga föuri vadászát s e tekintetben is megint a Taraczvölgye a legszerencsésebb, mert az ország legelső föuri vadászát, az országos vadász- és védegylet elnökét Nádasdy Ferencz gróf ur ö méltóságát hozza meg nekünk! A legszebbet s a legjobbat is meg lehet szokni, még az egésséget is, ugy, hogy csak a beteg ember beesüli meg kellően az egésséget s a városi ember a hegyek magányát, mert épen ez utóbbi az az egyszerű, de erőteljes táplálék, melynek egyhangúságát a szellemi gyomor végre is megunja s egy kis pikantéria, városi levegő, emberáradat. Színház s más szellemi élvezetek után vágyik, lm mindjárt kevésbbé egésségesek is ! Eilenben az utóbbiakkal túlterhelt s a magas társadalom folytonos diplomatiai készenléte által kifárasztott kebel időnkint ellenállhatatlan vágyat érez a friss levegő, az erdő magánya, lakosai egyszerűsége, de legföképen a testet és lelket egyaránt edző nemes vadász sport után s maga jön a hegyhez s meghozza az itteni kevés számú intelligentiának az atavismus, azaz a nemzedékeken keresztül vérré vált s átöröklött szellemi fölény, jó nevelés és finom modor rövid, vadászatközi élvezetét és miután a szegény hegy most sem mozdulhat meg épen ugy, mint a rómaiak vagy régi arabsok idejében, a mikor Menenius Agrippa illetőleg Mohamed kereste fel ! A nemes gróf a kincstártól a bruszturai és német-mokrai m. kir. erdögondnokságok, összesen közel 90,000 kat. holdnyi területén bérli a vadászati jogot s azt az illető erdész és ennek föerdööre ellenőrzése mellett vadörök segélyével szakszerűen ápoltatja és kezelteti. Ilyen vadőr Német-Mokrán három van : Czepeczaner Krisztián, Cziller Bérezi és öcscse Guszti. Öseredeti alakok, kiket a gróf szakértelme választott ki s a kik minden tekintetben megérdemlik, hogy velük egy kissé behatóan foglalkozzunk. Az igaz, hogy hajtó vagy körvadászat rendezéséhez nem értenek, söt a különböző vadász-ebfajokat setn igen ismerik, de mi is egy vadászeb az ö szimatjukhoz képest, itt, a hol a vad úgysem hajtással, sem lesben, sem kutyával nem vadászható. hol legfeljebb a véreb nyer alkalmazást a sebzett vad kutatására ! ? Hol a kutya, már t. i. a kóborkutya csak orrával tartozik beszámolni, melyre a vadászat érdekében egy frtnyi lödij van kitűzve ! Bizony az itteni vadászatok nem kivannak terjedelmes apparatust, hanem fáradhatlan edzett testalkatot, élénk megfigyelő képességet, a helyi viszonyok alapos és a vad életmódjának és szokásainak még alaposabb ismeretét, szóval egy magas hegységi, vadászvérü vezető kell, a ki oly kitartó hegymászó és szerencsés vadászhoz, mint grófunk, méltó ! S ebben mindhárman egyeznek. Télen át utána látnak a mérgezéseknek, nehogy a sürü havazás akár a dögöt, akár áldozatát eltemesse, s tavaszszal már alig várják, hogy a havasokat bejárhassák s kipuhatolják, hogy melyiken hány fajdkakas szólal meg? Nyáron át ellátják, a szarvas-sózókat s kisebb vadat, öszszel leginkább császármadarakat szállítanak. Rendkívül ügyesen halásznak. A modernebb Cziller testvérek mesterséges légygyei sok, de rendszerint apróbb. Krisztián pedig kukaczczal kevés, de nagy pisztrángot fog. Utóbbi a legöregebbik s vadászkifejezéseit rendületlenül tartja meg, akár halászni, akár gombát szedni küldöm, mert ha nem hoz semmit, halra-gombára is rámondja : «I mecht bitt'n 's meldt si halt nix, trotzdem i mitasick und obasick olles ausg'spürt hab !» Kéz zel fogható módon ludja ama bizonyos veszedelmes medve históriáját szemléltetni, melyet régente lött, ledobja magát a földre, ott hempereg nyög és ordít, mint amaz hajdan — Bérezi meg sürög, forog, ugrál, fejét hányjaveti s igen mulatságos hangokat hallat akkor, midőn «gyenglbbek kedvéért» a fajdkakast utánozza ! Guszti még sokkal fiatalabb, semhogy róla ily történelmi nevezetességek feljegyezhetök volnának. A Jägerlatein-nal nem igen foglalkoznak, mert az szakemberek előtt hálátlan théma, bár «mesélni» sokat és jól tudnak, inkább dalokban dicsöitik a szerelmet s a vadászatot, a mint következik: Schön heiter is im Himm'l Schö' kühl is auf dar Erd' Schü' Schatzerl lass' mi eini Eb's wenn's mi do dafreart ! I lass di ja nit eini 1 mach' dear ja nit auf Weilst du gestern Abends spat An anders Madl hast g'ha't. Es kann dear kani recht sein, Es kann dear koatn g'fall'n Wen nst gearn a'a scheni hast So lass dear ani mal'n. vagy pedig : Und da Wildschütz, dea muass früh aufsteh'n. Muass sei Büchs'l nehm'und auf d'Olmageh'n. Ja dea muass früh aufsteh'n Und auf d'Olma gelin Dort drob'n wo da Schildhahn pfalzt ! Und da Schildhahn is a schena Vog'l Hat grumpe Feda und an schwarz'n Schnobl Ja grumpe Feda Au schwarzen Schnobl Dort droben auf dear Alm ! De daczára, hogy e dalt kiséri az itteni utánozhatlan Ludín—

Jodln leghatalmasbika, melyről Scheffel az «Ekkehard

»-ban azt mondja, hogy az úristen előtt anynyit ér, mint egy miatyánk — egyikük már nem énekli e nótát, mert sok hamvas áfonyaevéstől megfeketedett szájára egy kaczagó mokrai szépség azt találta mondani, «Án schwarzen Schnobl hast eh sclio, jetzt hol'dear no a grumpi Feda nam (nachher) bist da ganzi Schildhahn selba!» Remény lem megbecsülik ebbeli diseretiómat s nem kivánják, hogy meg is nevezzem az illetőt ; elég annyit