Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-12-18 / 73. szám

632 1892 deczember 18. tenyésztési bizottmányok elnökei közül is számosan jelentek tneg, Schmidt József min. tan. ur az állami lótenyészintézetek mai helyzetének rövid ecsetelésével kezdte meg szabad előadását. * * * , . Első sorban az állami ménes-birtokokról szólt, kiemelvén, hogy ezek kezelésében semmiféle rendszerváltoztatást nem tart szükségesnek, s csupán a tovább fejlesztésre óhajt szorítkozni, hogy ezáltal azok a befektetések, a melyeket ezen birtokok felszerelésére eddig az állam tett, most már minél gyümölcsözőbben kihasználtassanak, s igy ezen gazdaságok minél nagyobb mértékben megfelelhessenek a rajtuk elhelyezett ménesek ellátásán kivül még azon feladatuknak is, hogy tiszta jövedelmükkel az országos lótenyésztés kiadásait minél nagyobb mértékben fedezzék. Mint eddig, ugy ezután is gond fog fordíttatni arra, hogy a gazdálkodás terén már megfelelőnek bizonyult eszközlések, újítások a ménesbirtokokon felkaroltatván, ezáltal azok, mint ily értelemben is mintagazdaságok hasznos útmutatással szolgálhassanak a hazai gazdaközönségnek. Áttérve ezután az állami ménesekre, átalánosságban itt is hangsúlyozza, miként a tenyészirány tekintetében rendszerváltozásról, újításokról szintén nem lehet szó ; a czél ilt is csupán a tovább fejlesztés az eddigi alapokon. Az egyes ménesekről szólván, első sorban a kisbéri ménesnél részletesen kifejti azon szempontokat, a melyekre való tekintettel a kisbéri telivér kanczatörzset a jövőben is fenntartani óhajtaná, szemben azon több oldalról nyilvánuló véleménynyel is, mikép ma már elérkezett volna az az időpont, midőn ezen telivér kanczatörzs országos telivértenyésztésünk érezhető hátránya nélkül feloszlatható lenne. Az okokat, a melyek ezen elhatározásánál vezérlik, a következőkbe foglalhatja össze: 1. Telivértenyésztésünk kétség kívül szépen fejlődik ugyan, a kancza-léts/ám nagyot gyarapodott, mindazáltal ez a tenyésztés ma még nem ment [át annyira gazdasági életünkbe, hogy azt ott egészen meggyökerezettnek, a visszaeséstől eléggé biztosítottnak lehetne tekinteni. Miután pedig országos tenyésztésünk fejlesztésében az angol telivér és félvér állandó alkalmazása mulhatlanul szükséges és igy a telivértenyésztés kellő fejlettsége szorosan kapcsolatos az átalános országos tenyésztéssel, a kisbéri telivér kanczatörzs mint minden eshetőséggel szemben rendelkezésre álló tartalék, ma még kétségtelen jogosultsággal bir. Jogosultsággal annyival inkább, miután a kisbéri telivértörzsben a kipróbált munkaképesség mellett még a kellő testalkatra való tenyésztés is figyelemben részesül, pedig ezt a körülményt nem minden telivértenyésztönk méltatja, holott pedig ez később a telivérnek az országos tenyésztésben való atkalmazásánál : az ivadék értékesithetése szempontjából nem jelentéktelen. 2. Kisbéren az állam nagyobb számban tart telivérméneket. A mint egy uj csődör állíttatik be, clZ ci tenyésztő közönség részéről j egész joggal a legmesszebb menő kritikának van alávetve, és a dolog természeténél fogva ez a kitika esetleg nem kedvező. Ha már most telivérkanczáink nincsenek, ki van véve kezünkből az egyetlen eszköz, hogy azok képességét telivérben kipróbálhassuk." Ez a körülmény már magában véve oly fontos, hogy egyedül is indokolná a telivértenyésztés fenntartását, mely hozzá még : 3-szor: jövedelmező tenyésztési ág is. Az idetartozóságnál fogva már itt emiitjük fel, hogy az előadást követő felszólalások során J)esse и ff y Aurél gróf ur, (a ki szintén a kisbéri telivértörzs fenntartása mellett szólt, de ott kiváló kanczaanyagot óhajt együtt látni), oda nyilatkozott: mikép az országban a telivérkanczák száma ugy egyes uradalmakban, mint magánosoknál annyira felszaporodott, hogy ma már tulproduczió állt be, s ennek folytán az esztendős telivércsikók csak nyomott árakon kelnek. — Ezen felszólalásra adott válaszában előadó miniszteri tanácsos ur kifejtette, miképen felfogása szerint tulprodukczióról e téren még nem lehet szó, hanem igenis a versenyek számának rohamos emelkedése magával hozta egyéb hasznos hatásukon tul azt is, hogy jelenleg sok olyan ló, a mely minőségénél fogva tulajdonképen nem verseny-klasszisba való volna, használtatik versenyzésre és ezután tenyésztésre. Természetes tehát, hogy ily klaszisu anyakanczák éves csikói sem kelhetnek magas áron, ellenben a valódi versenylónak ígérkező esztendősökért ma is megfelelő árak érhetők el. * * * Előadása további folyamában Schmidt min. tan. ur a kisbéri félvérménest illetőleg oda nyilatkozik, mikép eddigi tapasztalásai után reményű, hogy helyesen választott telivérmének segélyével fenntartható lesz azon az utóbbi években már tényleg megkezdett rendszer, hogy ezen igen becses félvéranyag félvérmének alkalmazása nélkül is tovább fejleszthető, nemesíthető lesz. A bábolnai ménes-ben ma még nem érkezett el az ideje annak, hogy angol vér használtassék; söt a bábolnai arab mének iránt a tenyésztők részéről való kereslet nemhogy apadna, de fokozódik, söt terjed oly vidékeken is, a hol az angol vért hosszabb idö óta használták. Ennélfogva ez a ménes mint tiszta arab ménes volna jövőben is fentartandó, s oda vérfelfrissités czéljából időnkint más arab tenyészetekből, tán magából az arab ló őshazájából is reproduktorok lesznek hozandók. A mezöhegyesi wewes-ben sem volna indokolt megváltoztatni a jelenleg ott követett azon rendszert, hogy a nemesítés a már jónak bizonyult angol íelitérrel folyik, de azon ivadékra, a mely az eredeti tömegesebb testalkatból és fajjellegböl nem kívánatos mértékben kezdene kivetkőzni, az illető törzsből származott félvér mének alkalmaztatnak. Egyébiránt sok függ itt a mének egyedi jó tulajdonságaitól, s amennyiben egyik vagy másik törzsben akad oly félvér, vagy található oda oly telivér mén, a melynek kiváló tulajdonságai a törzs jellegében sikeresen használhatóknak bizonyultak, az ilyen mén nagyobb mértékben alkalmaztatik. A fogarasi ménes a jelenlegi körülbelül 80 dbra menő kanczalétszáminal volna fenntartandó, miután az itt nevelt mének, bár a hegyes vidékeken igen szép sikerrel alkalmazhatók, azon körülménynél fogva, hogy nagyon kicsinyek, jövőre is alig lehetnének kiterjedtebb mértékben használhatók az országos tenyésztésben. Mivel azonban ily kis állomány mellett a kezelési költségek igen jelentékenyek, s a meglevő berendezések nem használhatók ki eléggé, gondoskodni kellene ezen kettős hátrány mellőzéséről, a mi esetleg ugy történhetnék, hogy a jelenlegi ménes mellett még egy, az erdélyrészi igényeknek megfelelő angol félvér ménes állíttatnék fel. Ez azonban egyelőre még nincsen a kivitel stadiumában, csupán eszme, a melylyel foglalkoznunk kell. * * * A méntelepek állapotával részletesebben foglalkozott az előadó miniszteri tauácsos ur. Ezek a telepek a magyar kormányzat alatt rohamosan fejlődtek, ugy a mének számát, mint azoknak kihasználását tekintve ; mert mig a hadügyi kormányzattól való átvétel idején alig volt a telepekben 1000 mén, s még 1882-ben is csak mintegy 80,000 kanczát fedeztek a telepbeii mének (számszerint 1770) és ezért mintegy 200,000 forint fedezési dij folyt be, egy évtized múlva. (1892ben) már 2626 mén 132,000 kanczát fedezett s befolyt mintegy 450,000 frt fedeztetési dij is. Ennek a gyors lendületnek kétségkívül meg volt a kevezö hatása az országos tenyésztésben. viszont azonban tagadhatlanul mutatkoznak némely nem jelentéktelen hátrányai is. Egy az, hogy a rohamos szaporítás megingatta az állami lótenyészintézetek pénzügyi egyensúlyát, más oldalról (és főleg pedig) hátránya az, hogy ugyancsak ennek folytán aránylag egyre kevesbedik azon magánosok és községek száma, a hol méneket tartanak. Ez utóbbi körülmény pedig azért veszedelmes, mert ez nagyrészt az oka annak, hogy lótenyésztés-ügyünk nem képes mennyiségileg oly gyorsan fejlődni, mint az kívánatos és szükséges volna. Miután pedig az állam sem pénzügyi tekintetekből, sem pedig a meglevő helyiségek tiszti söt legénységi létszámánál fogva nincsen abban a helyzetben, hogy a jövőben a telepbeii mének létszámát nagyobb mértékben és az országban mutatkozó szükséglet arányában szaporíthatná; a fentemiitett s kétségtelenül létező hátrányos helyzeten csakis ugy lehet segíteni, ha a magánosok és a községek részére szükségessé s egyúttal lehetővé is tétetik a mének tartása. A kérdés csak az, hogy miként jussunk ehhez a czélhoz. Ehhez kü lönbözö utak kínálkoznak ; legrövidebb ut az lenne, hogy ha egyes vidékeken, helyeken, vagy egyes tenyésztőkkel szemben vonnánk meg a mén tartását. Képzelhető volna természetszerűleg, hogy egyszerűen a nagyobb tenyésztőktől első sorban, és másodsorban azon vidékektől, melyek már aránylag előrehaladottabb állapotban vannak. Ez lenne, igy felállítva, a legegyszerűbb módja a dolognak; de ebben nagy veszedelem rejlik, mert éppen ezen említett tenyésztők azok. a kiktől legjobb lovakat kapunk. Hogy ha ezektől megvonjuk a legjobb csödör-anyagot, az a veszedelem fenyegetne bennünket, hogy mig ott, hol a tenyésztés kezdetleges állapotban van, jó lovat nem kapunk, addig az egész tenyésztést mélyen lesújtó visszaesést fognánk tapasztalni. A másik eljárás az lenne : hogy hagynánk fel azon vidékeket, a hol a lótenyésztés kezdetlegesebb stádiumában van, és azon vidékekre fektessük a fősúlyt, hol a lótenyésztés virágzóbb. Azonban ez eljárás sem volna helyesnek mondható, mert méltán érhetné a kormányzatot az a panasz, hogy ott nem gyámolit, a hol arra legnagyobb szükség van. Ily körülmények között a kibontakozásra más ut nincs, minthogy nem egyszerre, hanem egymásután következetesen és folytonosan vigyük oda a tenyésztőket, hogy egyrészt érdemes legyen csödöröket tartaniok, másrészt szükséges is, hogy tartsanak. Erre egyeden egy módot ismerek, s ez az, hogy a bérdijat és fedeztetési dijat felemeljük. Ez a rendszabály veszedelmes akkor, hogyha egyszerre minden előkészítés nélkül történik, de hogyha ez lassan történik, nem jár semmi veszedelemmel azért, mert az emelés olyan csekély mértékben történnék csak, a mely azokkal a másnemű költségekkel, a mibe egy csikó felnevelése kerül, semmiféle arányban nem áll. Ez oly mértékben, mint az proponáltatik, nem sújtja érezhetően az egyes tenyésztőket s azon elönynyel is jár, hogy az állam pénztárára mindenesetre érezhető szaporulatot okoz a bevételekben, és" a kibontakozás sokkal könnyebben lesz elérhető. Ezen emelésnél az volt irányadó, hogy ott emeljünk, a hol a lótenyésztés virágzó állapotban van, másodszor azoknak a csödöröknek emeljük a fedeztetési diját, a melyek keresettek a közönségnél. Irányadó volt még az is, hogy olyan csödörök fedeztetési diját emeljük, a melyeket inkább a nagyobb tenyésztők használnak. A végeredmény pedig ezen elvek szem előtt tartásával az : hogy az állomáson levő mének i részénél emelnök a fedeztetési dijat 1 fo-