Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-12-18 / 73. szám

1892. deczember 11. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 633 dïnttal, a többieket pedig meghagyjuk érintetlenül, söt az országnak egyes legelhanyagoltabb részeiben még az ingyenfedeztetést is tovább fentartanók. Csupán a legjelesebb •egyedeknél, a melyeknek száma 100—150-et tesz ki, emeljük 1-, de semmi esetben sem 10-15 frton tul. Ily emelés nem ró érezhetőbb terhet az egyes tenyésztőkre, mellette a magánmének tartásában az állammal való versenyzés könynyebbé tétetnék, azonkivül pedig ez igen jelentékeny mértékben hozzájárulhat ahhoz, liogy az állami lótenyészintézetek pénzügyi egyensúlya helyreállittassék. s ennek alapján azután az állami kezelés meg nem osztott •erőkkel járulhatna a lótenyésztés terén mutatkozó egyébb feladatai megoldásához. Egyidejűleg gondoskodni kíván a kormányzat arról is, hogy a községek számára a mének megszerzése megkönnyittessék, ugy, hogy minden község, mely az államhoz fordul mén •ért, biztosan meg is kaphassa azt, még pedig ugyancsak az eddigi ismeretes könnyítések mellett. Miután azonban az egyéves ménesikók vásárlásával ez a czél egyrészt csak pár •év múlva volna elérhető, másrészt pedig az •eddigi tapasztalás szerint ezek állami felnevelése (miután közülük aránylag kevés válik be ménnek) nagyon költséges is : a esikóvásárlás jövőre is csak az eddigi keretekben tartatnék lenn, ellenben nagyobb mennyiségben fognak vásároltatni teljes korú mének. És reménylbetö, hogy miután ezen intézménynyel a anagántenyésztök felnevelt méneik számára az államban készséges vevőre találnak, a mén,nevelés is az eddiginél nagyobb lendületet fog csakhamar venni. * * * Előadása végén még egy messzemenő horderejű czélzatot jelzett Schmidt min. tan. ur. Szándéka ugyanis a végből, hogy lendületnek indult lótenyésztésünk produktumainak kellő értékesítése megkönnyittessék : ugy a mutatkozó közóhajnak megfelelően, mint azon szándékáltál is vezettetve, hogy a fedeztetési és bérdijak emelése által a tenyésztőkre rótt, habár -csekély teher is ellensulyoztassék, a tenyésztő közönséggel egyetértöleg és együttesen oly intézményeket létesíteni, a melyek a.kalmasak legyenek lovaink forgalmát, azok könnyebb és jobb értékesítéséi, ugy a belföldön, mint a kivitel által elősegíteni. Az előadás után megindult eszmecsere folyamán előadó min. tan. ur részint bővebben kifejtette előadása egyes részleteit, részint egyéb tekintetekben is figyelemre méltó kijelentéseket tett. Így Lossonczy Mihály ur felszólalására : a béruijak emelése tárgyában közölte, hogy a bér-méneket illetőleg abban történt megállapodás, miszerint a telepekről eddig bérben volt mének évi bérösszege érintetlenül hagyassék. A logarasi ménesnél a bérösszeg 300 frt volt, ez érintetlenül hagyatott. A bábolnai ménesnel 300—350 frt volt s csak egyes kiváló jeles példány bérdija emeltetett 500 frtra és egy másiké 450 frtra. s a felemelés ellen ' semmi ellenvetés nem történt. — A mi a kisbéri ménest illeti, ennél a legmagasabb bérösszege í>50 frtra lett emelve, s a bérménekre reflektáló 8 tenyésztő közül ezt 7 elfogadta. A többi 500 frion alul maradt. — Mezőhegyesen 450 Írtról egy esetben 600 frtra emeltetett. A telivéreknel történtek a legnagyobb változások. A legnagyobb bérdij volt 800 frt s ez az idén 1000 frtra emeltetett, s csak egyetlen egy jeles telivérnek bérdija lett 1500. Kijelentette továbbá, miszerint a fedeztetési dijak emelése a méneknek az egyes állomásokra való kiosztása alkalmával, a lótenyésztési bizottmányok jelenlevő képviselői meghallgatása után s a mennyire csak lehet ezek véleménye figyelembe vételével fogmegtörténni. Az ország egyes részeiben csikólegelök és kifutók alakitása iránt már is megindított mozgalmat a kormány továbbra is készségesen fogja támogatni, s mivel egyes vidékek éghaj- j lati viszonyai) nevezetesen a nyáron át hoszszan tartó szárazság) folytán ott a csikók legelön nem táplálkozhatnak : oda fog törekedni, hogy ott, a hol ez a hátrány egyéb módon, pl. vetett takarmány által meg nem szüntethető, legalább községi csikó-kifutók létesíttessenek, olyanok, a minők már nálunk is több helyen behozva, czélszerüeknek bizonyultak arra, hogy a csikók a fejlődésükre és kellő edzettségükre nélkülözhetlen mozgást megkapják. Dessewffy Aurél gr. urnák a ménesek kanezaanyagának ügetésben való kipróbálása iránt történt felszólalására válaszolva kifejté előadó min. tan. ur, hogy igenis, teljes mértékben méltatja a kipróbálás ezen módját s hogy már régebben lett gondoskodva arról, hogy ugy a mezohegyesi, mint a fogarasi ménesekben a fiatal kanczák, s első sorban azok, a melyek testalkatuknál fogva erre leginkább hivatottaknak látszanak : kocsiba fogva, ügetésben idomíttassanak és kipróbáltassanak, s ez az eljárás a jövőben is fejlesztetni fog. A szakosztály ezek után határozatilag kimondotta, hogy az előadott irányelveket mindenben magáévá teszi és azokhoz hozzájárul. A ló-értékesités kérdése pedig január első felében megtartandó szakosztályi gyűlésben fog külön tárgyaltatni. Magyarország lótenyésztésének történetére, fejlődésére és jelen állapotára vonatkozó adatok. c) A jelen hor. Ily viszonyok nem igen kedveznek az állattenyésztésnek, s ha Magyarország mégis kiválóan állattenyésztést üzö állam volt bajdanában s részben még most is ez képezi közgazdaságának legjelentékenyebb részét, ezt a nép pásztorkodási hajlamán kivül, főleg annak tulajdonithatjuk, hogy a gabona-termelésre és belterjes gazdálkodásra hiányzott bajdanában a könnyű közlekedés és hiányzik még jelenleg is az elégséges munkás kéz. Magyarországon ugyanis csak 2634 lakos esik 1Ц mértföldre, mely számnak csekélységét akkor látjuk be, ha tekintjük, hogy pl. Francziaországban 3800, Angliában 6500 és Belgiumban 9300 lakos van egy mértföldön. A közlekedési viszonyok javulása az utolsó évtizedekben főleg a vasutaknak szaporításában nyilvánult és az állami utak is némileg javultak; a megyei utak azonban többnyire . jelenleg is igen rossz állapotban vannak. Ily közlekedési viszonyok mellett, s midőn az alföldi utak teljes javulása a szükséges kő hiánya miatt nem is egyhamar várható, természetesnek tűnik fel, hogy a magyarországi nép nagy mérvben űzte a lótenyésztést és túlnyomóan megmaradt a keleti jellegű könnyű, sebes lovaknál, mely a feneketlen sáros vagy homokos utakon egyedül képes hosszú távolságokra a közlekedést fenntartani. Az országnak Ausztriával és Stiriával határos részei az alpesi nyujtványok és völgyek vidéke, hol a vörös lóher képezi a legelök egyik fö alkatrészét ; itt többé-kevésbé tisztán található a nyugoti származású nehezebb igára alkalmas kisebb «nori» fajta, mely a határtól kezdve befelé mindinkább elvegyül s végre megszűnik. Tiszta nori íajta található Vasmegyében Pinkafő vidékén, módosulva található a Muraközben s egyáltalán Vasmegyében, továbbá Zala- és Sopronmegyék területén 45—50 kilometerre a határszéltől. Pozsony, Győr, Nyitra, Bács, Hont és Gömör megyék egyes vidékein inkább nyugati jellegű nehezebb igás lovak találhatók, melyek egy része jövőre nézve alkalmas anyagot képez j hintós lovak tenyésztésére. Állami mének | régebb használata folytán e vidékeken már. jelentékenyen javult az anyag. A Bakony és Vértes északi és déli hullámos dombos lejtője s a Balaton tája bö rétekkel többnyire gondos és elöhaladtabb tenyésztőkkel és kitünö nagy hátas- és közép-hámos lovakkal. E vidék kétségkívül az első helyet foglalja el lótenyésztésünk terén. Itt legjobb gyümölcsöket termett az állami méneknek 2 évtized óta folytatott czélszerü alkalmazása. A lovak jellege nagyobb termet mellett nemes és számtalan földmives tenyésztőnél található urifogatba való ló. Ide számítjuk Somogy, Fehér, Tolna, Veszprém s részben Komárom és Esztergom megyéket is. A kárpáti hegyvidék, mely Árva. Szepes, Marmaros megyéken keresztül az erdélyi hegylánczolaton át Brassó, Hunyad és KrassóSzörény megyékig levonul. E hegyvidéken az alpesi hegyvidék lovától egészen elütő jelleget mutatnak a lovak. A kárpátok zordonabb égalja, kevésbbé termékeny talaja apró s nem tehervonásra. hanem teherhordásra kiválóan alkalmas lovat szült. Eme lovak, mint emiitettük, az erdélyi hegyek magyar és oláh vidékein nemesebbek s gyorsabbak, mint a szláv lakosságú északi Kárpátokban. Emez anyag idővel javítva a külföld számára is kiviteli czikket képezhet. Erdély hullámos és sik területe a Maros és Küküllö völgyeivel. E területen igen jó rétek és legelök vannak s egyáltalán nagyon kedvezők a viszonyok a lótenyésztésre. Túlnyomóan keleti jellegű közép- és kis hátas lovakkal bir nagy tömegben. A lovak nemesek, igen SZÍVÓS természetűek s kiválóan katonai czélokra alkalmasak. Igen gyors és kitartó kisebb termetű kocsi-lovat is nagyobb mennyiségben lehet Erdélyben találni. Az alföld tenyésztése : ezen legnagyobb területen, mely a tulajdonképeni magyar gazdaság jellegét hordja, négy vidéket kell megkülönböztetnünk. a) A Tisza bal partján a Marostól északra terjedő rónaság televényes, kötöttebb, igen termékeny talajjal, mely nedves időjárás mellett,, kitünö és a test tömegét fejlesztő rétekkel és legelökkel bir. E területen túlnyomó a keleti származású, de jobb tartás és részben nyugati keresztezések folytán kissé nagyobb testű magyar ló. Jóminöségü középhátas- és hámos lovakat lehet itt találni. Ide tartoznak: Békés, Csanád, Csongrád megyék és Arad megye sik része az erdélyi begyekig. b) A homokvidék, mely az emiitett megyék északi határain tul a Tiszának keletről nyugatra való folyásáig, valamint a Mátra hegység aljától le a Tisza és Duna közébe egészen Bácsmegye határáig terjed. E vidékek lazább homokos talaján és száraz legelőin maradt meg leginkább épségében a hajdani keleti jellegű könnyeb hátas magyar ló; melv itt különösen katonai szolgálatra nagy számban található. A száraz legelök és a rossz tartás folytán azonban e területen a lovak egy része elsatnyult és javitásra vár. Ide soroljuk Bihar, Hajdú, Szabolcs, Borsod, Heves, Nógrád és Pest megyéket, valamint Szalmár megye egy részét. c) A Duna és Tisza közti déli rész, vagyis Bács-Bodrog megye területe kötöttebb és nedvesebb, de szintén nagyrészt televényes homok-talajjal. A lovak jellege nagyobbrészt keleti ugyan, de egy része nyugati vegyülékkel. kitünö nagyobb hátas- és közép-hámos lovakat lehet vásárain találni. E lovak katonai czélokra különösen kedveltek. d) A Bánság, Temes és Torontálmegyékkel, melyek területén a Németországból bevándorol! telepitvényesek meghonosították a magukkal hozott nyagati származású németországi lovat, mely mai napig is bár némileg módosítva, megtartotta nyugati jellegét. Egy évtized óta többbnyire Nonius mezohegyesi ménekkel párosítva az anyag már