Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-11-27 / 70. szám

608 Mezőhegyesi tájfajta tenyésztés. Az országos fedező méneknek most már egy negyed százada történő következetes használata folytán, a kis gazdák kezén levő kanczaanyag, az országnak nem egy vidékén már annyirajavult, vér, termet, mozgás, átöröklö képesség, stb. dolgában, mikép elérkezett az ideje annak, hogy az ily vidékeken a tovább tenyésztés most már teljes szakszerűséggel, a kanezaanyag szigorúbb megválogatásával. továbbá az egyedek alkatának s az illető vidék lóanyaga és természetes viszonyainak tekintetbe vételével, előre megállapított tenyésztési jellegnek megfelelő párosítással folvtattassék. Ez az egyedenkénti és bizonyos kitűzött jelleg irányának megfelelő párosítás, kapcsolatosan a tenyésztésre való anyag időnkénti osztályozásával s a meg nem felelőnek kizárásával, a leggyorsabb és legbiztosabb eljárásnak is ígérkezik arra, hogy az illető vidéken a tenyésztés egyátalán gyorsabb lendületet vegyen, az anyag egyöntetűbbé, a különféle használati czélokra alkalmasabbá s egyúttal keresetebbé, érdekesebbé tétessék. Sokat igérö pedig ez az eljárás, főleg akkor, ha egyúttal gondoskodás történik arra nézve is, hogy a tenyésztők a már nemesitett jobb tenyészanyagot el ne adják ; hogy az ivadék czélszerü ápolás és takarmányozás mellett neveltessék f'el ; s végül — bár nem ez a doiogban az utolsó tényező — ha az igy megjavított, értékesebbé tett tenyész-anyag után nevelt eladó lovak kereslete és a jobb áron való értékesítés lehetősége is fokoztatik. Körülbelöl ezek a szempontok vezérelhették a mezőhegyesi ménes jelenlegi parancsnokát, a midőn dicséretes buzgalommal arra törekedett, hogy vidéke kisebb tenyésztőit egyesítse arra, mikép közös eljárással törekedjenek egy közös tenyésztési czélra : egy — a vidék kancza anyagának, takarmányozási és használati viszonyainak megfelelő, de azután eladással is jól értékesíthető egyöntetű jelleg elérésére, a mely jelleg azután idővel állandósulván, valóságos tájfajtára fejlődhetik. A földmivelési minisztérium pedig, méltányolván a ménesparancsnok ur törekvését, nem csak felhatalmazta öt az ez irányban való eljárásra, de egyúttal nem megvetendő segédeszközt is bocsátott rendelkezésre, midőn megengedte, hogy erre a czélra a mezőhegyesi félvér törzsmének kedvezményes fedeztetési dijak mellett legyenek felhasználhatók. Az elvi megállapodásokat gyorsan követte a gyakorlati életbeléptetés, ugy, hogy ma már tényleg megkezdődött az a tenyésztés, a melynek irányát bevezetöleg már jeleztük s a melynek czélját és eszközeit az alábbiakban részletesebben is ismertetjük. A végczél egy oly jellegű táfajta előállítása, a mely közepes magasság mellett, megfelelően termetes, nemes alkatú, jó mozgású, kitartó, a mely nyereg alatt és kocsiban gyorsabb hajtásra, valamint igában, gazdasági munkára, egyaránt jól használható, egy szóval körülbelül annak a jellegnek az elérése, a melyet ma a kis Nonius törzs nemesitett egyedeiben bir az ország. Természetes, hogy ez a végleges czél csak huzamosabb idö multával lesz elérhető; de viszont kétségbe nem vonható az sem, hogy az egyöntetű eljárás, a tudatos törekvés eme czél elérésére, már magában véve is alkalmas arra, hogy lendületet adjon a vidék tenyésztésének, hogy javítsa az anyagot s ezzel elösegilse az érdekelt, kis gazdák anyagi gyarapodását is. Az egyöntetű tenyésztésről egy bizottság gondoskodik, a melynek ez idö szerinti elnöke a mezőhegyesi ménes parancsnoka d'Orsay Olivér gróf s a melynek tagjai az eddigi megállapodás szerint az elnök által kéretnek fel. Ez a felügyelő bizottság határozatait a tenyésztőkkel egyetértésben hozza ugyan, néVADÁSZ- És VERSENY-LAP. zeteltérés esetén azonban a tenyésztők alávetik magukal a bizottság határozatainak. Részt vehet az egyesülésben a vidék minden kisebb tenyésztője, a ki kötelezi magát, hogy a megállapított alapelvek s az időnkint nyerendő utasítások szerint fog eljárni. a tenyésztési eljárás a következő: A tenyésztők minden évben julius végéig az elnöknél bejelentik, hogy a jövő évadban hány kanczát szándékoznak fedeztetni. A bejelentéseknek megfelelően azután szeptemberben a kanezák és később csikóik, különböző helyen összpontosittatnak, a bizottság osztályozza őket, a szerint, a mint a tovább tenyésztésre alkalmasak vagy nem s az alkalmas kanczákat egyúttal párositja, vagyis meghatározza, hogy melyik kancza melyik ménnél lesz fedezendő. Ménekül a mezőhegyesi ménes félvérlörzs ménéi, kivételes esetekben a telivér törzsmének is használtatnak, valamint egyelőre a gyengébb kanczaanyagra a ménes próbaménei. A félvér mének fedezése a megállapított dij feléért, a próba-ménekkel való fedezés ingyenesen történik ; s az igy fedezett kanezák amaz ivadékai pedig, a melyeket majd a bi • zottság tovább tenyésztésre log osztályozni, a félvér ménekkel harmad, vagy negyed árban, söt kivételesen ingyen is fedeztethetök lesznek, úgyszintén, különösen jó, ily kanczákra kivételesen a telivér törzsmének is kedvezményes áron vehetők igénybe. A tenyésztés sikerének hizlositása érdekében alapelvileg kimondatott, hogy a tenyésztésre osztályozott kanczákat és ivadékot, a tulajdonos a tenyésztésből való kizáratás terhe mellett, nem adhatja el, csak nagyon kivételes és indokolt, esetekben engedélyezheti az eladást a bizottság elnöke. Ugy a kanczákról, mint azok ivadékairól rendes törzskönyvek vezettetnek s a származott csikók bélyegeztetnek és a nyereghelyen jobbról «m. t.» betűkkel, balról a törzskönyvi folyó számmal. A tenyésztési kedv emelése, valamint a kanezák és ivadékaik megfelelő gondozása és tartásának előmozdítása czéljából. évente juta lomdijosztásokat is fognak tartani. Hogy pedig a tagok birtokában a jó kancza anyag minél gyorsabban szaporodjék, azok felhívattak, hogy ugy vásárlási, mint eladási szándékukat az elnökségnél jelentsék be. a mely azután igyekezni fog az eladót és vevőt összehozni. Mihelyt pedig a lóanyag szaporodik, a fölös számú lovaknak jobb és könnyebb értékesithetése czéljából évente árveréseket is fognak rendezni. Az eszmét az illető tenyésztők a legszebb érdeklődéssel fogadták, ugy. hogy az idén már 300 kancza párosittatott. Mivel pedig a siker egyéb tényezői : a vezetés körében az ügy buzgalom Cs szakértelem s a közönségre hatni tudás, másrészt meg a jó mének, szintén megvannak, alaposan lehet reményleni, hogy ez a kezdeményezés, már aránylag igen rövid idö alatt, igen figyelemre méltó eredményeket fog felmutathatni, még pedig több irányban. Első sorban tény, hogy a ménes törzsménei. a melyeket a ménesben folytatott szigorú egyedenkénti párosítás folytán, sokkal nagyobb számban kell tartani, mintsem hogy azok a ménes kancza-anyagán teljesen kihasználhatók volnának, n ost, az országos tenyésztés nagyobb javára, egészen kihasználhatók lesznek. Arra is biztosan lehet számitani, hogy az ily mének hesználata folytán, a vidék tenyészanyaga, rövid idö alatt nagyot fog javulni s eladásra is az eddiginél értékesebb állatok kerülnek majd. A kis tenyésztő pedig a ki eddig bizony nem a czélszerü párosításra fektette a súlyt, hanem többnyire csak azt a mént használta, a melyhez a legkényelmesebben és legolcsóbban jutott, vagy mert egyszer csak puszta szeszélyeskedéssel, bizonyos külső formák, szin, stb. után indulva párosította ; söt az a kis tenyésztő is, a ki több igyekezettel, mint hozzá értéssel a gyorsabb 1892 november 20. haladás, a nagyobb és értékesebb ivadék nyerhetése végett, észszeriitlenül és magát a következményekben nagyon megbőszülő módon csak a minél nagyobb mént kereste, ezután már részint a párositó és osztályozó bizottság eljárásán, részint pedig az eredményeken okulva, hamarább elsajátítja majd az észszerű tenyésztés és tartás elveit, melyek azután előreláthatólag szélesebb körökben is elterjednek. És a mi végül szintén igen fontos körülmény az egészben : a tenyésztők ily módon arra szoríttatnak, hogy a tovább tenyésztésre leginkább beváló anyagot, semmi áron se adják el, holott pedig tudjuk, hogy az ország nem egy vidékén a lótenyésztés gyorsabb lendületének igen nagy akadálya az, hogy a tenyésztők a jól sikerült ivadékot, az elérhető magasabb ár által csábittatva, eladják s megint csak a régibb még meg nem javított kanczákkal tenyésztenek tovább. A mezőhegyesi úttörő kezdeményezés tehát sok mindenféle szempontból nagyon megérdemli legalább is azt, hogy az ország tenyésztő-közönsége jóakaratú figyelemmel kisérje e vállalkozást, hogy azután, ha beválik — a mire nézve pedig nagyon sok a biztatójel — az adott nyomon másutt is meg lehessen indulni. Mert a mint bevezetöleg kiemelni igyekeztünk, az országnak nem egy vidéke jutott már ma is odáig, a hol azt a gyorsabb további haladást, a melyet ugy magának az egyes tenyésztőnek, mint pedig szemben az egyre élesbedö külföldi versenynyel. egész közgazdaságunk érdeke is megkiván, csak is ugy lehet elérni, a kisebb, de összességükben országos lótenyésztésünk körében igen fontos szereppel biró tenyésztők között is, ha ezeknél ugyancsak a jelzett módon meghonosítjuk az egyöntetű eljárást, az észszerű és czéltudatos párosítást s főleg, ha kézzel fogható sikert mutatván fel, rábírjuk őket, hogy a jobb mének után nevelt kanczákat semmi áron el ne adják, hanem ezekkel tenyészszenek tovább, valamint az ivadékot jól tartsák és gondozzák. Nemcsak a szükségesség volna meg ma már ebben az irányban, de szerencsénkre megvan a lehetőség is. Vannak a lótenyésztés terén íérfiaink. a kiknél hasonló ügybuzgalom, szakértelem és népszerűség dolgában nincsen hiány, valamint annak se volna nehéz módját ejteni, hogy alkalmas mének álljanak majd rendelkezésre. Magyarország lótenyésztésének történetére, fejlődésére és jelen állapotára vonatkozó adatok. b) Az ébredez. 1825 és 1850 közt azonban a magán törekvés kezdte pótolni az ürt, mit az állam eljárásáviil a tenyésztés ügyén hagyni jónak látott. Férfiak, kik az ország minden szellemi és anyagi érdekének szolgálatában elsők voltak «Széchenyi István» és «Wesselényi Miklós» buzdították a tenyésztőket a helyes irány követésére. — Ők voltak, kik magyarázni kezdék, hogy az uri ménesekben megörökült spanyol fajtát angol vérű lovakkal kell felcserélni s ök voltak elsők, kik megíelelö méneket hoztak és hozzattak s kik a ló tehetségének valódi próbakövét — a versenyeket s a lovas vadászatokat — meghonosították s ezek által kétségbe vonhatatlanul be is bizonyították, miszerint tenyésztésünknek ismét a legnemesebb vérre kell törekednie. Ugyanez idötájt történt, hogy báró Fechtig, ki Magyarországban jelentékenyebb birtoktes! let bérelt, különös körülményeknél fogva j 8—10 darab rendkivül jó telivér arab ménre j s körülbelöl ugyanannyi arab kanczára tehe: tett szert, mely kis törzs mintegy alapját ké: pezte azután ama repródurálóknak. melyek