Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-11-06 / 67. szám

1892. október 16. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 579 a gyanús elemektől, melyek a versenylovakkal, a közönség kárára vétkes manipulatiókat űznek. Innen van az. hogy a lovaregyletek igazgatóságai most nem tiltottak ki határozatukkal a gyepről senkit, hanem a következő 1893-iki versenyévre két trainertől és három jockeytől már előre is megvonták az idomitasi. illetőleg lovaglási engedélyt». Legilletékesebb helyről vett értesités folytán kijelentjük, hogy a lovaregyletek körében szó sem volt arról, hogy két trainer és három jockey engedélye megvonassék, igy az arra vonatkozó közlemény az előzményekkel együtt vagy tévedésen alapult, vagy elhajlást képez az igazságtól. Itt tenni kell valamit. Többnyire kevésbbé fontos az, hogy «ki» mint az, hogy «mit» ir valaki. — Engedtessék el a kevésbbé fontos és maradjunk csak a mi-nél. Annál inkább, mert a kitűzött czél, hogy a magyar ló előnyösebb értékesítésének kérdése ismét a napi rendre kerüljön, igy is eléretett. Vajha a napi rendről le ne kerülne teljes megoldásáig. Erre pedig igen helyes megoldást, vagy csak kiindulási pontot ajánl gr. Széchenyi Aladár, a V.- és V. lap 66-ik számában, hasonló czimü czikkében, melyet röviden összefoglalva a következőkben lehet ismételni : «Boldog emlékű Kozma Ferencz, kinek alkotásai czélszeriieknek és üdvöseknek bizonyultak, tervezett egy a kormány felügyelete és vezetése alatt álló bizományi lóistálló létesítését Budapesten ! Annyira beavatva e tervbe nem voltam, mikép megvalósításának részleteit is ösmerném, ha egyátalán már a részletekről szó volt. Engedtessék meg tehát, hogy e tárgy felett folytatott elmélkedéseimnek kifejezést adjak, melyek pedig jóval megelőzik a távlovaglás megtartását, talán még a propositiók kiírását is. Mint már elözö czikkemböl kiérthető, nem vélem czélszerünek e feladat teljesítését tisztán a kormány kezeibe fektetni. Ez némileg nehézkessé tenné a kezelést és okvetlen több bürokratiát vinne a dologba, mint mennyit ez ügy sikeres megoldása hátrány nélkül megbir. — De szükségesnek tartom, hogy ne csak a felügyeletben és vezetésben vegyen részt, de anyagilag is támogassa. Tisztán a társadalomra nem támaszkodhatunk. Sajnos, ezt az eddigi példák eléggé igazolják. Van azonban még egy harmadik tényező, melyet az actióba be kell vonni. Nem hazafias áldozatot kivánunk e factortól. De saját jól felfogott érdeke és a részvételnek több irányban is megtérülő haszna e factort önként előtérbe tolja ; s ez Budapest fő- és székváros hatósága. Nem lehet czélom, e czikk keretében az alapszabályok kidolgozása, csak eszméket felvetni, melyeknek fejlődni és érni kell. A társadalmi vagy magán vállalkozás bevonásával nem volna szabad engedni, hogy ez intézmény egy nyerészkedő vállalattá fejlődjék, söt szükséges lenne azt ugy korlátozni, hogy az előre meghatározott méltányos kamat törlesztése után mutatkozó minden nyereség, ismét az ügy javára forgattassék az üzletben. Ebből kifolyólag a magán vállalkozás oly körökből toborztatnék, kik nem nyereségvágyból mennek ez üzletbe, de kikre szükség van ott, hogy mig egyrészt szakértelmükkel és tapasztalatukkal támogassák az ügyet, működését irányítsák és részvétükkel ugy a bel-, mint külföld bizalmát szilárdítsák. De más részt abban a helyzetben legyenek, hogy productumaikkal ez intézmény fennállását és fejlődését biztosithassák. Majdnem kizárólag, hivatva lennének tehát lótenyésztő gazdáink, a ménesek és tenyészetek tulajdonosai. A magán vállalkozás bizonyos tökével menne bele, mely, mint elébb emlitém, csak előre meghatározott kamatozásra nyújt kilátást. Szintén egy bizonyos feltételekhez kötött tökével és ezenkivül minden esetre évi segélylyel is támogatná az intézményt. Mely évi segély visszatérítésére az állam többé igényt nem tart és az vagy az üzlet nagyobbitására fordittatik, vagy első sorban az üzleti veszteségek fedezésére szolgál. A fő- és székváros, érdekközössége szintén anyagi támogatás által nyilvánulna, melynek módozatai, hogy t. i. a töke, évi segély, értéket képviselő telek, vagy jog adományozása lenne-e, már a részletekhez tartozik. A bizományi istálló működése nyilvánulna részben az anyag nyilvántartásában. Bizományi áruk elfogadásában. A fö és székvárosban nemzetközi vásárok és árverések tartásában, melyről a bel- és külföldi érdeklődő közönség idején és kellőleg tájékoztassék. Végül saját számlájára is vehetne, melyekkel ugy a bizományba adott lovakkal is, külföldi szállítást vállalna, vagy időnkint a kereslet mérve szerint és előre elkészítve a talajt a külföld nagyobb piaczaira is kisebbnagyobb szállítmányokat irányitana, melyeket ott szabad kézből, vagy árverésen értékesítene. A bizományi istálló működésének minden részletében a legnagyobb nyilvánosságnak kellene honolni. Minden ténykedéséről a napi sajtó és szakközlöny utján tájékozná a közönséget. A keresletet, a kínálatot, a bizományi árut, mind közhírré tenni kötelessége lenne, mert csak is e nyilvánosság által remeinetö, hogy a megingott közbizalom hasonló intézmény iránt ismét kedvezően hangoltassék. Most még önkéntelenül az a kérdés merül fel, hogy a kezdeményezés melyik tényezőt illeti. Azt hiszem, hogy e kérdésre a mai viszonyok között csak egy válasz lehetséges : a kezdeményezés a kormány elodázhatlan feladatát képezi ! Itt neki kell tenni valamit ! A bécs-berlini távlovaglásról. A kiváló hippolog s a poroszországi lótenyésztésnél gazdasági tanácsos Stoeckel K. M. tollából igen érdekes czikk vonta magára az átalános figyelmet, mely sok hasonló tárgyú elmélkedés közül kimagaslik s közöljük azt mi is ezennel egész terjedelmében, i Ez a távlovaglás, — irja Stoeckel — oly nagyszabású, oly komoly jelentőségű katonai sportesemény, hogy az irodalomban hasztalan keresünk hasonló merész vállalkozást. Egyes fogadásokra önkéntes távlovaglásokra nagy számmal vállalkoztak sikerrel, azonban még soha ily nagyszabású vállalkozás, oly nagy számú résztvevőkkel, az együttlovaglók és az ellenkező irányból lovaglókkal szemben, a i küzdelemnek kettőzött szigorításával, még nem történt. Nem lehet e szerint csodálkozni a fölött, hogy ez a távlovaglás a közvéleményre, mint nagy szenzációnalis esemény hatott s az összes sajtó behatóan foglalkozott ezzel. Rendkivül nehéz a távlovaglást tisztán hippologiai szempontból tárgyszerüleg megbeszélni, mert a propositió rendkivüli befolyásainak rendkivüli erőkifejtést is kellett elöidézniök, melyek igényeikkel a lovak képességének minden eddig ismert hatását felülmúlták. A távlovaglásnak hippologiai eredményéről | szólva, elmondhatjuk, hogy a jelenkor nemes lova emez óriási kísérletnél oly képességet mutatott, melyhez hasonlót nagyon bajosan lehetne a multakból idézni; oly képességet, melyet a legtöbb szakember teljes lehetetlenségnek tartott. Ez első sorban a lovak által tanúsított képességre vonatkozik. A mi a lovasok képességét illeti, a folytonosan tartó lovaglásra nézve, ily nagy távolságoknál, az régenten gyakrabban előfordult, mint mai napság. A hajdani fejedelmi futárok, változtatott postalovakkal tettek egyfolytában ily nagy, söt nagyobb utakat is, de semmi esetre sem ily gyorsan s nagy kérdés, vájjon volt-e valaha oly futár, a ki ily nagy távolságot váltott lovakkal ugyanannyi idö alatt végzett volna, mint legtöbb sikert aratott távlovaglóink. Eme sikerek nyomán jogosult lehetne állitásunk, az ellenkezőnek bebizonyításáig, hogy oly eredmények, minőket a lovaknak igen nagy száma ezutial tanúsított, eddig egyátalában nem fordultak elé s ezekhez számithatjuk mindazokat a lovakat, a melyek 100 órányi idö alatt czélhoz érkeztek: söt még bátran adhatnánk hozzá 10 órát. hogy a lovasnak és lónak a képességét még mindig nagyon figyelemre méltónak tartsuk. A propositió, mely a távlovaglásnak az alapját képezte, több rendbeli támadást idézett elő s a föláldozott lovak nagy száma ép ugy, mint a beérkezetteknek gyakran szánalmas kondíciója nagyon keserű és éles ítéleteket vontak magok után. A sok kifogás és javítási javaslat közt, melyek fölhangzottak, azok, melyek a lovaknak «frisen, egésségesen» beérkezését kívánják, vagy azok, melyek csak oly lovak győzelmét tartják érvényesnek, melyek már másnap vagy harmadnap, lovassági gyakorlatban «flott» vehetnek részt, komolyan egyátalában nem vehetők. Nagy fáradságba kerülne a «fris» kifejezést szabatosan megállapítani, a mit csak az Íróasztalon lehetne. Nagy átalánosságban a távlovaglásra nézve azt lehet mondani, a mit átalában hosszú távokranézve, melyek mint azt a bokros érdemű, de nagyon kevéssé ismert br. Biel G. 1830-ban irta, többnyire oly egyének által védelmeztetnek, kik magok soha lovat nem futtattak és a kik, helyes mértéken tulcsapva. a lóanyagra romboló befolyással vannak. A lovaknak az utolsó vércsöppig és leheletig való kilovaglását több oldalról kárhoztatják. Nem kell azonban hinni, hogy a propositió eme tényeken sokat változtatott volna, ha máskép lett volna az megállapítva, ha pl csak oly lovakat tekintettek volna gyöztesekül, melyeket beérkezésük után 3, 4 vagy 5 nap múlva a lovasaik a pályán lovagolhatják. Meg kell vallanunk, hogy mindezt sokkal könnyebb elmondani, mint megtenni. A «frisen» való megérkezéstől, a lónak ily óriási erőfeszítésénél szó sem lehet. Bénaságoknak és egyéb sérüléseknek nagyobb számban kellett elöfordulniok s azt, hogy igen sok ló pusztult el ezúttal, azt minden lóismerö előre tudhatta. Az egész ügy megítélésénél a súlypont a kettős izgatottságban, kettős küzdelemben s kettős követelményben rejlik, melyben a lovasoknak osztozniok kellett. Nemcsak abban rejlett a legnagyobb erőkifejtésre törekvés, hogy mindeniküknek a saját lovas-társaikkal kellett küzdeni s mint egyesnek az összeredményt fokozni és még ha a saját győzelme iránt való reménye kialszik is, oda működni, hogy a beérkező saját bajtársainak a számát szaporítsa. Ezek mind oly mozzanatok, melyek külön mértéket követelnek a képességek formájára nézve s melyek a lovast is egész önkéntelenül kényszeritették mindent elkövetni, hogy átalában beérkezhessék. Egészen másként áll a dolog minden tekintetben, egyes lovas távlovaglásánál. Itt a lovas egészen másképen intézkedhetik, időnkint kímélheti a lovát s kedvezőbb viszonyok közt gyorsabb menetre szoríthatja, jobban érzi a lónak állapotát, szóval egész gondolata, érzéke és cselekvése más ; szabadabb és függetlenebb elhatározásainál. Itt a lovasnak minden idege kifeszült, mindenik az egész vállalatnak kényszerítő hatalma alatt állt s az egész ügy valamennyi résztvevőre nézve a legkomolyabban vett dolog volt. Az ily erőltetett lovaglásnál mindig nagyon nehéz a lónak- végső erejét idejekorán kiismerni, ép ugy mint a palaczkban 1*