Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-01-17 / 3. szám

1892. január 17. Az 1892-diki berlin-hoppegarteni versenyföltételek is megjelentek már. Négy meeting van a jövő idényre megállapítva, 20 versenynap- I pal, mely alatt 122 verseny iesz lefutva, (510,300 márkával díjazva. A versenynapok e szerint nem szaporodtak, csupán a dijak értéke emelkedett némelyik versenynél. Az egyes meelingeknél a versenynapok következőleg oszlanak meg : a tavaszi ineetingben lesz 6 versenynap 36 futammal, 161,500 márka díjjal ; a nyári meetingben : 5 versenynap, 31 futammal, " 175,800 márka dijjal; a juliusi meetingben: 2 versenynap 13 futammal 64,000 márka dijjal s az őszi meetingben: 7 versenynap, 42 futammal, 209,000 márka dijjal. Összesen 20 versenynap alatt lesz 122 futam 610,300 márka dijjal. Ez összegből 68,300 márka tizenöt nemzetközi versenyre esik, 83,000 márka pedig oly versenyekre, melyekben auszlria-magyarországi lovak is futhatnak, összesen tiz versenyben. Istállóink ama lovai tehát, melyek Ausztria-Magyarországban ellettek, összesen 151.300 márkát nyerhetnek, vagyis az összes kiirt dijaknak körülbelől egy negyedét. * * * A Baden-Badenben ujonan alapított 25,000 márka értékű nagy «Hansa-dij», mely a folyó évben kerül először döntésre, 66 nevezéssel zárult. Eme nemzetközi versenyre csak 13 külföldi ló van nevezve, melyek közül AusztriaMagyarországra 11 esik, ezek közt oly lovak, mint Trick-Track, Coureur, Gutkeled, Liebling, melyek ha a döntés napján egésségben s fit léphetnek a pályára, jelentékeny szerepet fognak játszani. Németország részéről a legtöbb figyelmet érdemük a benevezett lovak közül : Nickel, Zenobia, Mirmidone, Wickingerés Simon. * * * A badenbadeni «Jubiläums-Preis» az 1893dik évre 69 aláírással zárult ; tehát a föltétel szerint megkívánt 100 aláirás nem érkezett be s igy még kérdéses, megtarlatik-e a verseny. Érne nagy nemzetközi versenyre, hogy a nevezések ily gyér számmal érkeztek be, annak egyik íőoka az lehet, hogy az utóbbi években a dijat mindig franczia istállók lovai vitték el, melyek ellen Németország legjobb lovai hasztalan küzdöttek. A mi istállóink közül is csak egy nevezett, két lovat, a gr. Festetics Tassilo istállója, Coureurt és Cullodent : Franciaország részéről az arany kupás dijra négy ló van kötelezve, u. in. : Arenberg herczeg Glycine-je, M. P. Aumont Americain-je, M. L. Merino Zuliná-ja és a br. Schickler Charles VII-je. * * * A franeziaországi akadályversenyek mult évi statisztikája fényes bizonyságot tesz arról, mily népszerűségnek örvend ott eme sport. A mult évben Francziaországban akadályversenyekre nem kevesebb mint 5.270.917 frank díjösszeg került kiosztásra. Kapcsolatban ezzel érdekesnek tartjuk itt fölemlíteni amaz apalovakat, melyeknek ivadékai 1891-ben az akadálypályán legtöbb sikert arattak. Igy : Clocher ivadékaira 245,885 frank nyeremény esett; a Zut ivadékaira 186,380 frank; Bruce ivadékai 159,900 frankot, Saxifrage ivadékai 149,465, Border Minstrel ivadékai 139,755, Castillon ivadékai 136,313 s Patriarche ivadékai 124,400 frankot nyerlek. * * * A gróf Lahens-ügy, mely annak idején a paui versenyek alkalmával oly nagy port vert föl, a legfelsőbb törvényszéken is elintézést nyert. Eme hollandi istállótulajdonos, tudvalevőleg, a paui stewardok által, egész istállójával, kitiltatott a versenypályáról s ez a kitiltás a «Société des Steeplechases» által valamennyi pályára kiterjesztetett. Gróf Lahens pedig a stewardokat bepörölte a törvényszéknél, hogy őt igazságtalanul ítélték el. A törvényszék a panaszt jogosultnak tekintette, VADÁSZ• ÉS VERSENY-LAP elitélte a stewardokat. Ezek aztán felebbeztek s a döntő bíróság nekik adott igazat : a grófot j panaszával elutasította s a pörköltségek meg( térítésére itélte. * * * Az angolországi versenypályákon a közelébb mult évben, a legjobb recordok voltak : 1000 meterre a 3é «Charon»-é 1 p. 1/

5 mp. 1200 meterre a 4é «.lohn Morgan»-é 1 p. 16 4/

6 mp. 1400 meterre a 4é «Signoriná»-é 1 p. 34 l/

6 mp. 1 mértföldre 5é «Nunthorpe»-é 1 p. 42 2/

6 ÍJ mértföldre 3é «Buccaneer»-é 2 p. 43 2/

д mp. (Common Derby-ideje 2:56 4/

6 volt) 2 mértföldre: «Queens Birthday»-é 3 p. 28 mp. Hogy ezek a recordok kitűnőek volnának, épen nem lehet állítani s azt tanusitják. hogy az angol versenyeket nem valami nagyon sebesen lovagolják. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. п. A könnyű kéz előnyei. A finom és könnyű kéz általánosan elismert előnyöket bir t. i. hogy az emberezzel kevésbbé fárad s következőleg többet győzhet és azután, hogy öreg napjaiban is, mikor már engedni kezd az erő, sokkal több próbát tud kiállani lóháton, mint mások hasonló körülmények között. Van azonban még egy más előnye is a könnyű kéznek, melyet csodálatomra oly kevés ember bir felismerni. Ez abban áll, hogy egészen hasonló körülmények között, a finom kézzel biró egyén mindig több szép lovat fog felmutatni, mint mások. Természetesen csak, ha az némi ambitióval bir és a könnyű kezet nem csak arra használja, hogy lovait elaltassa és ezeket azután önmagukra bizza. Az okok a köbetkezők : Festők és szobrászok közt általánosan elismert aesthetikai szabály az, hogy embereknél és állatoknál egyaránt a szépség és a kellem a könnyű és szabad mozdulatokban nyilatkozik, s hogy a megfeszített erőködés, érdeket kelthet ugyan, de a szépről ennél szó nem lehet. A ló mindama mozdulatnál, melyet könnyen visz véghez, sokkal szebb és kellemessebb benyomást fog tenni a nézőre, mint túlfeszített erőködéssel. Tapasztalható ez minden alkalomnál. Egy futtató telivér például szépségével sokkal inkább fog feltűnni a /<canter»-ben, mint mikor a WinningPost előtt erőködik. Ugyan ezt láthatni a «traber»-nél is, mely könnyű fel és alá ügetésben sokkal szebbnek tűnik fel, mint mikor félig kimerülve végerőködéssel küzd. Egy puha szájú lónak a nyaka könnyen és természetesen fog meghajlani és igy sokkal szebb lineákat fog mutatni, mint egy olyan lónak, a nyaka, mely fejének egész súlyával a marokra dűl, ha még oly erősen is lenne az meghajolva. Ama fesztelen grácia továbbá, mely egy finom szájú ló nyakának könnyű és természetes hajlásában mutatkozik, mikor zabláját rágja, átmegy a többi tagokra is, és elterjed az egész állatra. Minden mozdulata szebb és hajlékonyabb lesz és jobb kedv szinét ölti magára, sőt ha igy kezeltetik egy ideig a ló, a karok gömbölydedsége is jobban mutatkozik és farkát is többnyire szebben hordja. A kinek alkalom nyilik és nem resteli a csikók felnevelését figyelemmel kisérni, szemügyre véve különbféle kezekben való fejlődésüket, folyton a fölött fog csodálkozni, hogy mily nagy mértékben mutatkozik néha ezen különbség. Lovak, melyek közönséges körülmények között épen nem tűnnek fel, ha finom kézzel figyelmetesen lovagolva vagy hajtva lesznek, idővel nem ritkán oly szép figurát fognak mu43 tatni, hogy már messziről is bámultot keltenek. Ezt az előnyt igen kevés ember ismeri, máskülönben jobban reflektálnának reá. Oly lovaknál ellenben, melyek nehezen dűlnek a marokra, megfordítva áll a dolog. A nyak izmai bizonyos kemény merevséget kapnak, a karok feszesen mozdulnak és a fark inkább behúzódik, azonkívül az ilyen lovak, ha botlanak, sokkal inkább vannak az esésnek kitéve, mint mások.Sokan azt hiszik,hogy lovas markában támaszt nyer a ló.pedig egészen máskép áll a dolog ; mert már csak azért, hogy a visszatartó nyomás daczára előre léphessen, kényszerülve van testének súlyát jobban előrehelyezni, mint olyan, mely maga hordja fenn nyakát, minek ! természetes következménye, hogy előbb esik el. Mások meg azt hiszik, hogy legalább futtató lovakat szükséges mentül erősebben a marokba hajtani. Ez is nagy előítélet. A futtató lónak jobban kell a marokba indulnia, mint másnak. Ez bizonyos. Hanem mi ennek a czélja ? az, hogy fejét és nyakát oly csöndesen tartsa, hogy a futásban a legcsekélyebb zavart se érezze. Mihelyt ezen czél el van érve, akkor a mi több, az már szükségtelen vagy csak egyéni Ízlés dolga. Angolországnak leghíresebb jockey-jai valamenyien egyúttal щеп'jó kéz hírében állottak. 111. A szártól való elmaradás. Mikor marad el a ló a szártól? E kérdésre nézve elágazók a vélemények. Kétféle elmaradás van : absolut és relatív. Sok lovas a szártól való elmaradást, abban látja, mihelyt a ló kevésbbé a marokba indul, mintsem azt ők kellemelesnek találják vagy megszokták. E körülmény azonban zsinórmértékül nem szolgálhat, mivel vannak lovasok, kik felső testük egész súlyával a szárba dülleszkednek, mig mások épen csak ujjaikkal kívánják lovaikat vezérelni. Több finom érzékű és tüzes lovat még czérnaszálon is lehet vezetni, anélkül, hogy a kéztől elmaradnának. A czérnaszál kifejezést e helyütt nem phrasisként használom. Magam voltam jelen, mikor tüzes lovakat czérna-szállal producáltak és pedig közönséges nyers czérnaszállal, melyet erőltetés nélkül kézzel lehetett elszakítani. Ilyen paripán számtalan lovas nem jól érezné magát és azt állítaná, hogy a ló a szártól elmarad. Ilyen ló és olyanok között, melyek tiz fontos sulylyal dűlnek a marokra, sok fokozatot vehetünk észre és azért szükséges, hogy világosan vonjuk meg a halárt, hol kezdődik a kéztől való elmaradás. Nézetem szerint a nyomásnak foka itt nem határoz, mert ez mindig csak r lativ fogalomhoz vezetne. A meddig a ló minden intésre, történjék az akár a nyelvvel vagy vesszővel akár hanggal vagy a czombok segítségével, folytonosan kész egyenesen előre indulni, részemről soha sem mondanám azt. hogy elmarad a szártól, akármily csekély legyen is a nyomás, melylyel a marokba indul. Csak ha minden uton-módon kerüli a szár hatását, ha oldalvást vagy hátra lép és épen nem szeret eló're haladni, csak is akkor ismerném el, hogy igazán elmarad a szártól vagyis hogy kéz mögött jár. Ezen nasy hátrány és kellemetlenség ellen, mely kiváltképen nemes vérű és finom érzékű lovaknál fordul elő többször, egy igen egyszerű eszközt szoktam használni, mely azóta, hogy reá jöttem, sohasem hagyott cserben ; miért is ' kötelességemnek tartom azt itt felhozni. Mindennekelölt egész figyelmünket kizarólag arra az egy pontra kell fordítanunk, hogy a ló soha és semm i körülmények közt leg kevésbbé se gátoltassék előre lépni, ha erre a legcsekélyebb felszólítást kapja. Ha sebesebben indulna is, mint mi azt kivánnók, nem szabad gátlólag közbevágni és a marok csak óvatos finomsággal jöjjön elejbe tekintet nélkül a szép és correct járásra. Ilyen 1 »