Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-01-10 / 2. szám

Ю VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1892 január 10. veit választott méncsikóját Bajorországba, Lang-Puchhof urnák s e csikó most Németország egyik legnagyobb reményű évesei közé tartozik. Gróf St. Génois igen nyájas, szeretetreméltó ember volt: mindig derült kedélyiyel birt, előzékenyen fogadta Eleonora-udvarban számos vendégét; irodalommal is foglalkozott, sportlapokban löbb ezikke jelent meg és sporlba vágó novellákat irt Saint Court név alatt, melyekre büszke volt. Gróf St Génois Móricz elhunyta érzékeny csapás az egész sport-ügyre és különösen telivértenyésztésünkre nézve; ép oly megdöbbentő érzéssel fogadtuk váratlan elhunyta hirét, mint most érezzük, hogy helye a sportvilágban soká betöltetlen marad; legyen áldott az ő emléke. A ménes jövő sorsa és fenállása nincs bizlosilva ; minden valószínűség szerint soká nem fog együtt maradni. Az uj mének. Gr. Károlyi István állal Angliában a newmarkeli árverésen vett négy telivér-mén megérkezett s a lovardába szállították. A gróf néhány ismerősének, kikkel véletlenül összejött, kijelentette, hogy az uj év első napján fogja őket elővezettetni : igy egy kisebb sport-kör, élükün a grófnéval, jöll a lovarda homokján össze s igen élvezetes sport-szemlében részesült. A mének következő sorrendben vezettettek elő: «

Tartarus» 6é p m. Bobért the Devil — Tantrum, Lord Lyon—

Vex : nagy ló, feltűnő jó arányokkal, rendkívül aczélos, tiszta csontozattal. kissé nehezebb fej, jól illesztett nyak és vállapok. Gróf Dessewffv Aurél szt-mihályi ménesébe fog menni. «Perferment» 12é stp m, Cardinal York— Patronage, Prime Minister—Bigolbochc—

Rataplan, nagy, hatalmas, erős ló, széles és tiszta csontozattal, rendkivüli kötéssel és veserészekkel. magasra illesztett nyakkal; a nagykárolyi ménesben fog elhelyeztetni. . « The Warrenn 4éves, sötét, majdnem fekete mén, Edward the Confessor—

Gruach, Blair Athol—Becky Sharpe, Wild Dayrell ; kisebb ló. igen tetszetős külsővel és arányokkal, jó bordák, igen szépen illesztett nyak, kis fejjel, elég csontozattal, talán a hátsó jobb csánk némileg angolos; tiszta inai versenyczélokra is még igen alkalmassá tehetik nálunk. «Oscar» 6éves viiágos sárga mén Bend'Or— Freia, Hermit—Thorsday Thormanby, nagy, hatalmas ló, versenyconditióban ; még deczemberben futott versenyben, sok főid lelett áll, erős, tiszta csontozattal, arányos tagokkal, az ut fáradalmai legjobban látszottak e lovon : a többi három egészen fris és fényes volt. Oscar, féltestvére a Kisbéren levő Baldurnak, mely Doncaster után van nevelve ; — e sárga mén trainingben marad s valószínűleg látni fogjuk a pályán. Gróf Károlyi István még veit Newmarketben egy hároméves pej kanczát : « Cerealn-i. Harwesl—Lady Alwvne, mely odaát maradt trainingben s ott valószínűleg futni is fog, mert nevezve van a «British Dominion Stakes» és az «Amphion Plate»-ben Sandown-Park versenyterén. Az egész társaság a legnagyobb elismeréssel nyfiatkozott a bemutatóit anyag jósága felett s különösen tekinteltel a kiadott árra : mind az öt ló nem többe mint 1090 guineába került, ez olcsó ár fölött a jelenlevők csodálkozásuknak adtak kifejezést. Gr. Károlyi István kiváló előnyös tulajdonai mellé egy ujabbat mutatott be, hogy kitűnő lóismerő s igen szerencsés vevő. A gróf az elővezetés alatt elbeszélte, hogy az árverés rendkívül rossz időben folyt le s a londoni vonatokkal, az Idő miatt, alig jött ki vevő s az árverés utáni napon, az ebédnél, egyik sporlsman Tartarusért, melyet ő az árverésen 320 guineáért vett, 1000 fontot ígért : ő ez ajánlatot azonban nem fogadta el. A mi még nem egészen kifejlett teiivértenyésztésünkkel szemben, négy ménnek egy időben Angliából való behozatala mindenesetre sport-esemény s nagyon örvendetes dolognak tartjuk, hogy a társadalomból kiváló egyesek vállalkoznak ily szabású importatióra s gróf Károlyi Istvánnak teljesen sikerült eljárásához, a telivértenyészlés érdekében, gratulálunk. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. I. A könnyű kéz. lll-ik alapszabály : Gyors felfogás. Ha az ember egyenesen áll és előre lépni kiván, akkor testével kissé előre kell hajolnia, máskülönben akárhogy mozgassa is lábait, helyéből ki nem mozdulhat. Bármely állat is alá van e (örvénynek vetve. Nem képes, előrehaladni a nélkül, hogy súlyát előre helyezze ; de ép ezen oknál fogva nem is tud megállani vagy lassabban járni a mig súlyát hátra nem veszi. Ha tehát a ló szaladni akar, azzal fogja kezdeni, hogy akaratlanul előre helyezze súlyát a kivánt irányban és pedig fokonként növesztve, habár nagyon gyorsan. Az első pillanatban csak egy pár lattal fog előre nyomódni, mindjárt utána 10 fonttal azután szászai és igy tovább. Ezen progressió a körülményekhez képest lassabban vagy gyorsabban fog fejlődni, a mihez néha csak pár pillanat kell. Ha a lovas ily sulyváltozást azonnal észrevenni képes, akkor annak a kantárszár meghúzásával könnyen elejét veheti és minél gyorsabban terjed ki e sulyváltözásra az ő figyelme, s minél előbb igyekszik ezt meggátolni, annál kevesebb erőfeszítésébe kerül. Képzeljünk most egy lovast, ki mérsékelt tempóban vágtat oly lovon, melynek szaladási ösztöne igen nagy. Ha gyorsan észreveszi- a lónak intentióját és tüstént hozzá lát, mikor a súlynak változása még csak pár latból áll, akkor ujjainak csekély nyomása elég lesz a növekedő sulvvállozás ellensúlyozására. Ha csak akkor fog hozzá, mikor a suly-elhelyezés már 10 vagy 20 fontra fejlődött, akkor markának egész erejét kell felhasználnia és ha ínég tovább késik, akkor már hátra kell dűlnie és lestének egész súlyával dolgoznia. Néha csak pár s alig érezhető pillanatról van szó, oly rohamosan történik e processus. Ezen különbséget bármikor világosan észlelhetjük, ha több lovas egymás melleit elvágtat előliünk. Az egyik az által fog feltűnni, hogy lovát csak ismételt erős szárfeszitésekkel fogja tempóban larlhalni, mig a másiknál, alig veszszük ugyané processusl észre, mert oly finoman történik, hogy azt alig lehet látni. Gyors felfogás, a helyzet rohamos felismerése és gyors, sőt praeventiv, de nyugodt közbevágás játsza itt a főszerepet. Nyugodt közbevágás, mondom, mert minden darabos vagy durva behatás az ideges lovat megijeszti és felizgatja, avagy a fájdalom által oly kétségbe ejti, hogy fejét és nyakát egészen előre tolja és ez által a súlyt még jobban előre veti. Az öt alapszabály vagy alapvonás közül, melyekre a könnyű kéz okait vezetem vissza, ez a legfontosabb ; és méltán állithatni, hogy a könnyű és finom kéz gyors felfogásnak és linóm érzéknek eredménye. Sajnos, ez egyúttal oly tényező is, mely sokI ban a tehetségtől függ és a melylyel ennélfogva még legelőbb volna amaz előitélet igazolható, hogy jó kézre születni kell. Hogy ideges lónak könnyű kézzel való vezérlése gyors felfogást és finom érzéket feltételez, az kétségtelen, de ez nem elég, mert még egy tényező van, a melyet a tudomány csak legújabb időkben fedezett fel és ez az idegközlésnek egyéni képességtől függő gyorsasága. Lovagló-leczkék adásakor nem egy tanítvány ejtett kétségbe, ki, midőn mindent szépen és helyesen csinált, mindig és mindennel egyúttal legalább egy hajszálnyival késett. Ama fiatal embereknél, a kiknek gyors felfogásáról meg voltam győződve, már rossz akaratot voltam hajlandó feltételezni, midőn mind azt, mit röglön parancsoltam vagy miről ők jól tudták, hogy miképkell megtenni, azt anynyira elkésve foganasitották, hogy annak hatása felényire sülyedt le. Fáklyát gyújtott azért előttem és tnvhébb ítéletre terelt annak megludása, hogy ujabb időben az akarat idegközlési gyorsaságát képesek megmérni és hogy e mérések alkalmával bámulatos különbségeket észleltek, ama gyorsaság tekintetében, mellyel az idegek az akaratot az agyból az illető tagokhoz vezetik. Az egyiknél 90 meiert tesz e közlés fél perez alatt, másoknál meg alig ér el 25 meiert. Ennek megtudása sok dolog iránt világosított fel, a mivel mindeddig nem voltam képes tisztába jönni. Tárgyunkra nézve azt lehet ebből következtetni, hogy oly lovas, kinek idegei lasabban működnek, nem érheli el a finom vezérlésnek azon fokát, a mit az ezen tulajdonnal jobban megáldott egyén elér, mért is kénytelen lesz még praeventivébb eljáráshoz szokni ; azon esetekben р. o. mikor a sebesebb idegvezérléssel ellátott ember akármilyen zavarnál csak akkor vág közbe, mikor azt mondhatja magána.s : «most jön» ! a másik a megelőző symplhomákra kénytelen figyelni és már akkor közbevágni, midőn azt mondja: «most fog jönni.» Ezt gyakorlás utján szintén meg lehet tanulni. Mindenesetre jó lesz azonban lia az ilyen emberek kevésbbé ideges lovakat választanak magoknak és azon vágynák, hogy lovaik vala mivel erősebben nehezedjenek a marokba. JV-ik alapszabály: Egy kérdés, mely néha a lóhoz intézendő. Ha sebesebb tempóban lovagiunk, nem elég arra gondolni, hogy hová kívánunk jutni, hanem folyvást arra is kell gondolnunk, hogy minduntalan előfordulhat olyan körülmény, mely vagy a tempónak vagy az iránynak vállozását teszi szükségessé. Ha ilyes valami beáll, nem szép és nem kellemes, ha mindenkor bajlódni kell a lóval, mely nem szívesen hagyja el a társaságot, melyben talán lovagiunk. Azért egy gondos lovas, még lia semmi oka sincsen is tempójának változtatására, mégis olykor-olykor tudakolni fog az iránt, bogv kész volna-e az ő lova minden váratlan kívánságának eleget tenni és annak tüstént engedelmeskedni ? Ez okból néha valamivel elmarad, hogy lássa, vájjon mikép figyel lova a marokra és ha kielégítő választ kap, folytatni fogja útját. «Hiszen ez régi dolog» ! fogja néhány lovas mondani: «Die Halb-arréte» mint azt német lovardákban nevezik, (Trancziául demi arrête), és igázok lesz. Nem is szándékozom ezzel uj felfedezést bemutatni, de minden ember át fogja látni, hogy nagy különbség van annak mechanikus ismétlése között, a mit az ember értelem nélkül betanult és annak az okok és czélnak teljes tudatával való gyakorlati kivitelé között. A «demi-arrete» nek csak akkor lehet igazán hasznos következése, ha a lovas czélját eléri, azaz ha ő marad az ur és a ló enged.