Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-01-10 / 2. szám

1892. január 10. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP Ta-1álha|ók .jól bclanilotl lovak, melyek ha társaságban lovagolunk, minden elmaradásnak éllentállni igyekeznek : vagy erősen a marokba dőlnek, vagy fejőket rázzák, azt le vagy felvetik, vagy egyáltalán kellemetlenül viselkednek. Ilyen lovakkal soha sem szabad a munkát restelleni, hanem komolyan kell hozzá fogni, mig. czélunkat elérjük és engedni kényszerítjük és mihelyt engednek, tüstént meg kell ereszteni és jó lesz, ha megelégedésünk jeléül nyakukat simitgatjuk. Ek eleinte némi kellemetlenséggel jár, mert ily erőltetett ismétlése az elmaradásnak némileg zavarólag hat a társaságra, de itt szükséges, hogy következetesek legyünk, mert ha a ló fin volna, azt mondhatnók neki : «Ma ugyan megbocsátok neked, mert иду is arra akarok menni, de kikérem magamnak, hogy máskor igy cselekedni merészelj.» Az a haj azonban, hogy a ló nem ért magyarul és igy engedésünket ugy magyarázná, mintha gyózédelmel aratott volna; mértjis a következő alkalommal kétszeres energiával lógná erejét kihasználni. De ha egy párszor egymásután akaratunk teljésült, akkor a ló már könnyebben fog engedelmeskedni és lassanként a közlekedésnek oly finom neme log a lovas és a paripa között kifejlődni, a melyet még az őket kisérő pajtás sem vesz észre és a mely semmikép sem hat zavarólag a lempóra. A lovas néha csak egész halkan azt kérdezi lovától : «Kész volnál-е?» a ló meg ép ugy azt felelné: cllgen is, uram!» Ez a csöndes dialógus lassanként a finomságnak csodálatos fokáig fejlődhetik és a könnyű kéznek egyik leglényegesebb alkatelemét képezi. Hogy a hölgyek a könnyű kéz szempontjából néha igenis feltűnnek, az a mondottak után, kivált a velük született gyors inlentióban és finom tapintatban találja magyarázatát : hozzájárul még ehhez, hogy az erőszakos eljáráshoz sem a szükséges tulajdonokat sem a hajlamot nem birják. Következik ebből, hogy a lovaknak többnyire elég idő hágyatik arra, hogy tagjaikat a kéznek hatásához alkalmazhassák. A különösen feltűnő eredmények, melyeket néha e tekintetben tapasztalunk, mindazonáltal gyakran egészen más oknak tulajdonit hatók t. i. a hölgy-nyeregnek. Erről egy véletlen eset világosított fel. Egyszer a körülmények arra kényszeritettek, hogy egy nagyon érzékeny csiklandós és inkább nyughatatlan lovat készítsek elő a hölgyek számára. Mikor az idomitásnak azon ...pontjához jutottam, hogy a női ruhákhoz szoktassam a lovat, akkor ugyanazon lovászt, női nyereggel és ruhával ültettem rá, ki azelőtt is e lovat kezeim alatt tanitotta volt: a ló oly csöndesen indult és mozdult, hogy a jelenlévők, kik a lo»at ismerték, valamenwen csodálták. Ily csöndesen még soha sem látták járni Ha egy nő tette volna az első próbát, akkor ő babérokat aratott volna és sok szép phrasist -faragtak volna a nőknek finom kezét és magyarázhatatlan talentumát illetőleg. Megvallom, hogy szinte röstellem, egy ilyen nem igen lovagias leleplezéssel előtérbe lépni ; de : I-ször. Az igazság előtt mindenkor meghajolni szeretek és 2 szőr. Lehetséges, hogy olyan érzékeny lovaknál, melyeket már a térdek nyomása is nyugtalanít. ezen felvilágosítás talán valamely jó lovast, egy épen nem érdemelt megszégyenítéstől menthet meg. Mindamellett hozzá kell jennem, hogy ha ezen tapasztalás némileg gyöngítené is a benyomást melyet a hölgyek lovaglásáról kapunk, mégis hrtározott tény marad az, hogy a nők gyors felfogásuknál és finom érzéküknél fogva a könnyű kézzel való vezérlésben nem ritkán bámulatos fölényt tanúsítanak. V-ik. alapszabály : A folytonos figyelem. A könnyű kéz határozottan feltételezi a folytonos figyelmet, mert a szünetlen viszony, mely ilt a ló és lovas közt kifejlődik, magával hozza, hogy a ló folyvást a lovas márkának minden legcsekélyebb mozdulatára vigyáz, ennek pedig az a következése, hogy a ló a maroknak még azon mozdulait is tekinietbe veszi, sőt vezérlő halásnak tartja, melyeket a lovas talán csak szórakozásból vagy indolentiából csinált, és ezeknek engedelmeskedve, tempóját vagy járását is válloztatni kész. Nem mulaszthatom el ez alkalommal, egy sajátságos tapaszlálást fölemlíteni, mely ezen eszmejárásba belevág. Évek során hiába kerestem magyarázatát egy jelenetnek, mely nekem ismerőseim több lovainál feltűnt kivált, ha ezek egészben puhaszájunk voltak. Valahányszor l. i meglett feszítve a gyepi Li, vagy kantárszár, az illető állatok tüstént erősen beleindultak a marokba és csak egy idő múlva engedtek a kéznek. Ha hazulról eltávoztam egy pár hónapra, visszajövetelem után cfeaknem minden lovamnál, kivált j pedig kocsi-lovaimnál is rábukkantam ezen kellemetlen tulajdonságra. Nem hinné az, ember, hogy mennyire vesződtem ezen kicsinységgel és mennyire ludott az engem haragítani, mert okát éppen nem tudtam felfedezni. Pár év ulán ugy váratlanul, egy fiatal kisasszony szerezte nekem a lelvilágosilásl. Leczkét adtam azon időszakban fiaimnak és baraíaim gyerekeinek és akkor alkalmam nyílt, egy nő\ésben elmaradt szép kis telivér lovat egy igen csinosan lovagló bájos kis leányka számára idomilani. Minden hosszabb távozásom után nagy fájdalmamra ugyanezen hibát találtam, az említett kis lóban is. Mi lehetett c.-ak ennek az oka ? . . . Végre minekutána harmadszor átadtam volna szép tulajdonosának az újonnan rendbehozott kis paripál, rövid idő múlva két erélyes vesszöcsapás suhintását hallom a lovardában és oda tekintve, nyugtalanul látom ugrálni a kis loval. Kérdésemre: hogy mi leheteti az oka ezen szigorú eljárásnak? az volt a válasz: hogy mig ő egy pár ur mellett beszélgetve lovagolt, kétszer váratlanul elmaradt a kis állal. . . . Most egyszerre világos lett elöltem az egész rejtély! és eszembe jutollak ismerőseimnek számtalan lovai, ugy mint a sok kocsis, kiken annyiszor bosszankodtam. A dolognak menete, melyről ezen kis jelenet felvilágosított, a következő: Ha egy lovas beszéd közben észrevétlenül kezeit mozgatja, vagy egy kocsis álmos lesz és leereszti markát, a gyeplőszúr hatást gyakorol, mire az érzékeny és finom szájú ló elmarad, ezt meg a lovas vagy kocsis, kinek eszébe sem jutott,' hogy megállni kívánjon, zokon veszi és a szegény állatol megbünteti. Ha ez többször ismétlődik, akkor a ló, mely néha löbb logicával bir mint az ura. ezt büntetés előjeléül veszi és megszalad, vagy legalább erősen a marokba dül. Ez szerintem legvilágosabban magyarázza meg azon igen altalános és gyakran előforduló jelenséget, mely előttem oly soká rejtély maradt. De ez egyszersmind a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy menynyire szükséges a folytonos figyelem, ha azt kívánjuk, hogy lovaink finoman legyenek a marokba állítva. Ezen szüntelen figyelem pedig nem is nagyon (árasztó, mert könnyen szokássá és szinte második lermészetté válik az emberben, ha mindjárt eleinte fog komolyan hozzá. Végre instinctive figyel a legelénkebb beszélgetés к ízben is, a nélkül, hogy arra külön kellene gondolnia. Ur. Széchényi Dénes. Körültekintés Hogy mily óriási lendületet nyert Angliának leiivérlenyésztése, erre nézve a közelebb megjelent «Racing Calendar» ujabb adatokat nyújt. Ebben, mint minden évben, kimutatás van a mult évben elletett csikókról. Eme jegyzékből látjuk, hogy az 1891. évben az egyesült királyságokban nem kevesebb mint 4188 anyakancza állt a tenyésztés szolgálatában. Ezek közül 250 abban az évben nem, 99 pedig félvér mének által fedeztetett ; a többi kancza ulán 1192 mén és 1241 kaneza-csikó volt az ellési eredmény. A meddőn maradt kanczák száma 20<>/o, a mennyiben 4188 kanczaközül 884 volt meddő; 168 kancza elvelélt, 159 kimúlt az ellés elölt, 195 öt pedig ellés elölt exportáltak. A.legkitűnőbb apalovak közül Barcaldine legtöbb ivadékot mutathat föl. szám szerint 39-et: aztán következik Esteriing és Gaillard mindenik 34 ivadékkal, Melton 3Ö-czal, Minting és Hampton 29-rzel, St. Simon és Timothy 2 7-tel, Merry Hampion és Royal Hampton 26-l.al, Highland Chief. Kendal,' Paradox s a Németországba kivilt Charibert 25 ivadékkal. A most már Graditzon fedező St. Gatien még 20 csikóval áll a lisztán. « * A nemrég alakult «Dresdener Iteiterbeim» czimü versenyegylet közelébb két szép dijat tűzött ki; egyik a 9000 márka értékű «

Glesses SaxoniaH ami ira p» 2000 meterre, mely nyitva van 3é és id. ausztria-magyarországi mének és kanczák számára is s f. é. május 20 án kerül döntésre s nevezni lehet rá f. é. február 16-ig az Union-CÍüh főtitkárságánál Berlinben. A másik a 15,000 márka értékű «

Grosser Saxenpreis», melyért szintén fúlhatnak 1891 -ben elletett auszlria-magyaroi szági mének és kanczák, 1893 tavaszán. A táv 2000 meter s szintén f. é. február 16-ig lehel rá nevezni a berlini «Union-Club» főtitkárságánál. A versenylljlételekel más helyen kő zöljük. * * * VersenyIótiilajdönösokra nézve nem érdektelen az a pör, mely közelébb Parisban folyt le. Lgyanis, Andrews idomár néhány lovat nevezeit az auteuili versenyekre. Mikor ezeket a a lovakat a versenypályára. Paris ulczáin át, kivezették, a Compagnie Urbainenak egy droskéje nekiment egyik lónak és súlyosan megsebesitetle azt egyik esánkján. «Boissy» (a mén neve) eme baleset miatt nem nyerhette mpg a «Prix Hennessy»-t, melyre favorit volt, sőt néhány hét múlva St. Ouenben sem felelhetett meg, sérülése miatt, az istálló várakozásának. mely átlátta, hogy versenyezélra a mén többé nem alkalmas " s kénytelen volt Boissyt eladni. Azonban, a 25,000 frank eladási árt csekélyelte Mr. Andrews s port inditolt a Compagnie Urbaine ellen kártalanítás végeit, 50.000 frank erejéig. Ezt az összegei ugyan nem ítélte neki meg a törvényszék, azonban 5000 íranknyi kártalanítási összegig elmarasztalta a társaságot. * * * A frauezia ménesbizottság elé a párisi Tallersall Francaisban tizenhat mént vezettek elé. A bizottság, mely De Piazen, Delaunay és Portalés urakból állt, a következő méneket vette meg ez alkalommal a franozia kormány számára : Phlégethon ell. 1886. (Fontainebleau—Ismérie) 20,000 frankért Archdeacon úrtól; Sucre d'Orge ell. 1887. (Plulus—Virgrine II.) 18,000 frankért, Petit Le Rov, úrtól és Chérit ell. 1885. (Saltéador—

Queen of the Chase) 12,000 frankért Abeille E. úrtól.