Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-05-22 / 28. szám

250 VADÁSZ- LS VERSENY-LAP 1892. junius 26. hoszszal verte meg Matyit, mely két hoszszal előzte meg Warriort a második helyen, aztán Felhő, Derék, hátul Imperátor. A nyer test Kodolitsch tábornok megvette 1500 forinton. A « Vörösvári dij» (1200 frt 2600 meterre) volt a nap berekesztő versenye. Eme gátverseny-handicapban 5 ló fogadta el a terhet, melyek közül Flamingo volt a fogadási piacz választott lova s kivüle Piroska és Czimbalmos voltak kérdezősködés tárgyai. Sima start után Czimbalmos jelölte az utat Isa előtt, aztán Piroska, Titian, hátul Flamingo. Körülbelöl eme sorrendben ugrották a lovak a sövényeket az utolsó előtti gátig, hol Flamingo az élre szökkenve föl, első kelt át azon, nyomában Czimbalmos, mely az utolsó gátnál Flamingót elfogta s biztosan haladva befelé az egyenes pályán, három hoszszal könnyen előzte meg Prince Paris fiát, mig Piroska három hoszszal hátrább harmadik helyen érkezett be Titian előtt. Isa orrvérzés miatt föltartatott. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. b) Oldaljárások. Minthogy a katona, helyének elfoglalása kedveért arra szorul, hogy oldalast is mozdíthassa lovát, szükséges, hogy ez egy oldaljárást tudjon, erre én a «vállat be» való mozdulatot választanám. Ezen oldaljárást legelőbb megértheti minden ló és azonfelül mint gyakorlat, úgyis az idomitásnak egy fontos elemét képezi. c) Hátralépés. Ezt sokat gyakorolnám, mert egy ló, a mely jól, engedelmesen és minden sietés nélkül egyenes vonalban hátra tud lépni, bizonyosan már elérte az egyensúlynak egy helyes mértékét. Fej-állitás. A mi a fej-állitásnak általános elveit illeti, eziránt már eleget fejtegettem személyes nézeteimet, iel en kis munkámnak előbbi szakaszaiban. Ezen nézeteknek ugy mint mind annak, mit azóta tárgyaltam, logicus következése az, hogy a fej-állitás kérdésében nem volnék nagyon szigorú, mihelyt az illető ló, jól megyen és helyesen engedelmeskedik. Épen ugy kevés súlyt fektetnék a fejnek, most sokaktól oly nagyon védett lefelé való hajlitására. Lehetetetlen, hogy eszembe ne jussanak ilyenkor a régi huszárok az úgynevezett pálinka-kereszttel (8 évi szolgálat jelével) milyenek az én időmben még oly nagy számban voltak láthatók, hogy р. о. a 7. huszár ezrednél az én szakaszomnak első glédája csakis ilyenekből állott. Ezen öreg katonák közt igen sok jó lovast lehetett találni, kik paripájukat mesterségesen tudták forgatni, mind a mellett hogy számtalan csillagvizsgáló volt e lovak közt, mint azt még sok jó régi kép bizonyítja. Vastag pofájú és rövid nyakú lovak, melylyeknek fejét csakis a feligazitásnak tökéletes feláldozásával, lehetett volna a most divatozó nézetek szerint lehajlítani. Pedig be jól lehetett sokszor az ilyen lovakat használni! Mi azonban a fejnek befelé állítását illeti, arra épen nem figyelnék. Itt meg kell állanom, mert ez a pont sok lovasban botránykozást ébresztene és megvallom, hogy az én szememet is sértené. Egy hamis oldalra hajlított lófej oly sértő benyomást tesz reám, a lovardaban, mint egy hibás hang a muzsikában és megvallom, hogy saját házamban alig volnék azt képes hoszszabb ideig eltűrni. Más oldalról: nem engedem magamban lábra kapni az ilyen subjectiv érzelmeket, mihelyt olyan tárgyról van szó, mely gyakorlatilag igazán hasznos lehet és inkább igyekszem tárgyilagos lenni hogy kitalálhassam azt : a mi természetes és okszerű. Próbálni akarom azért tisztába hozni azon kérdést : hogy a lófejnek befelé hajlitása egy olyan elv-e, mely a természetre van alapítva ? vagy hogy a mi generátiónk ezzel csak egy conventionaliter elfogadott és szokássá vált előítéletet követ e ? A fejnek befelé hajlitása. Ez ellen szólnak a következő okok : 1. Hogy azon népeknél, melyek életüket lóháton töltik ugy mint a mexieanusoknál, a magyar csikósok, a római és andalusiai gulyások, az arabsok és az amerikai cowboy-oknál a lófej befelé hajlitásának elve, egy tökéletesen ismeretlen fogalom. Lovaik azért, a mi nézetünk szerint, hamisan vannak állítva. 2. Hogy nem találni angol vadász-lovast, ki ezen pontra figyelne és 3-szor Hogy, ha mi egy circuszban figyelemmel kisérjük azon pillanatot, mikor egy olyan lónak a fejéről, melyen valamely egyén állva produkálta magát, lerántják a kantárt és azután a sok kiabálás és csattogtatás közt sebesen körülhajtják, akkor következetesen, söt talán kivétel nélkül azt fogjuk észre venni, hogy a ló kifelé tartja a fejét és nem a circusz közepe felé. Ezen okok határozottan és világosan bizonyítják, hogy a lófejnek befelé hajlitása nem szükséges arra, hogy a lónak hajlékonysága és forgatási tehetsége fejlesztessék. Mikor egyszer alkalmam volt a boldogult Oyenhausen ezredesnek, az ide vágó kételyeimet előhozni és mi erről társalogtunk, ö többi közt a befelé hajlítás elvének eredetét is hozta elö, hivatkozván egy a középkorból való könyvre, mely Jegelsűbben említi ezt mint rendszabályt. Azon könyvben áll, hogy a lovas a lovardában, fejét mindig a lovarda közepe felé forditsa és azonkivül igyekezzék lovának fejét is oda hajlítani, mert a föllebbvalók többnyire a közepén szoktak tartózkodni és azért a tisztességes magaviselet kívánja az emiitett eljárást. Az ilyen felfogás is csak megerősítené azon nézetet, hogy a befelé állítás semmi más, mint egy tradició utján átvett convencionalis regula. Mikor azonban tekintetbe veszem a dolognak másik oldalát, akkor még is találok olyan okokat is, melyek a befelé hajlitásnak természetessége mellett szólnak és igy azt bizonyítják, hogy a szóban levő elv, mégis több mint csupán egy conventionalis szabály és pedig: 1-ször Ha azt azt akarjuk, hogy a ló szép egyformán haladjon egij körben akkor kell, hogy az állatnak egész teste ahoz alkalmazódjék, ugy hogy az oldalbordák sora is kifelé hajoljon, minél természetes, hogy a nyak is folytassa ezen hajolást. A circusban kifelé igyekszik a ló és csak a korlát által lesz a pályájába szorítva, mig itt az kell, hogy ö maga tartsa meg a kört 2-szor. Ha a lovat körben akarjuk tartani a nélkül, hogy a korlát arra kényszerítse, mint a circusban, akkor a belső szárt meg kell feszítenünk és a fejet befelé kell húznunk, miből a testnek gömbölyitése magától fejlődik. A külső szárnak nyomása ugyanarra szolgálhat, hogy a lovat megfordítsuk saját tengelyén, de nem volna czélszerü egy egyforma gömbölyüségnek elérésére. 3-szor. Baucher-nak systhemája szerint egy lovat a jobbik kaijának emelésére szorítani lehet az által, ha jobbra állítjuk a fejét és egyszersmind azon segítségeket alkalmazzuk, melyek a vágtatásba való beugrásnál használtatnak. Igaz, hogy ezen gyakorlásnak tanítása többnyire elösegittetik az által, hogy sokan a vesszővel érintik meg az illető lábat, de tény, hogy azt, habár lassabban, mégis ezen utolsó segítségnek kihagyásával is lehet elérni. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy a lónak csontváza és izmai közt való összeköttetés olyan, hogy könnyiti a válnak előre tolását és az illető első lábnak emelését, mihelyt ugyanazon oldalra hajlítjuk a nyakát. 4-szer. Ugyanezt tapasztalhatjuk akkor is, mikor vágtatásba indítjuk a lovat. A ki hosszabb ideig azzal mulatott, hogy tanitatlan csikókat vágtatásban megindulni kényszeritsen, az ezt igen jól tudja. Tapasztalt idomitók közt egy ismeretes mulatság próbálni : hogy ki tud előbb, egy alig idomitott csikót a jobbik vagy a bal lábon beugratni? azaz, ki fogja lépéséből vagy igen rövid ügetésböl, előbb az illető lábon vágtatva megindítani ? Minthegy oly csikók ritkán értik a czombnak hatását és igy alig lehet őket a czombok segítségével a szükséges rézsútos helyzetbe hozni . . . sok ilyen lovas kifelé huzza a lónak fejét, (azaz balra, ha jobbra kiván vágtatni) és akkor inditja meg a lovat, mikor ezt a szükséges rézsútos helyzetbe hozta. Mások a lónak fejét szabályosan befelé állítván, azon lesznek: hogy kifelé nyomhassák a lónak elejét és csak ha ez nem sikerülne, mert a csikó nem érti a belső szárnak nyomását, csak akkor húznák balra (vagyis kifelé) a lónak fejét, de ezt tüstént megint befelé forditanák azon pillanatban, melyben a lovat megindítják, mi által ez sokszor rögtön elöveti a jobbik első lábát. Az ilyen lovasoknak sokkal többször fog sikerülni azon erőltetett beugratás, mint az előbbieknek. A ki mind a két módot kipróbálta, az nekem igazat fog adni, Ezen okok megint mind a mellett szólnak, hogy a befelé állítás mégis természetes és nemcsak conventionalis dolog. 5-ször. Még feltűnőbben mutatkozik az, hogy ha a 17-ik századból való Duke of Newcastlenak oly hires könyvét olvassuk és ennek tanácsa szerint próbálunk egy lovat egy bizonyos lábon beugratni. Ez tulajdonképen a legbiztosabb módja a dolognak és még akkor is segit, mikor a többi eszközök mind nem hatnak. Engem legalább soha cserben nem hagyott. Szerinte rövid ügetésben kis körben kell lovagolni, a lófejet befelé állítva és mi több, minden szokásunkkal ellentétben a belső czombot többet használva mint a külsőt ; igy folyvást jobban össze kell szedni és egyszersmind tüzesiteni a lovat, mig magától vágtatásba indul és csaknem mindig helyesen fog beugrani. Mmd ez a lapiczkának a nyakhajlással már fennebb emiitett összefüggése mellett szól. Azért én nem csak az iskolázott lónál, hanem minden finomabban idomitott lónál fentartanám a befelé állításnak elvét, kiváltképen, lia körökben lovagolunk. De épen azért, annál határozottabban kívánnám, hogy az előbb tervezett gyakorlatoknál kihagyassanak a volte-ok vagy is körök. Mind ezen pro és contra nézetekből pedig az következik, hogy ha már azon kiinduló pontra állítjuk magunkat : hogy rövid idő alatt hadi lovakat állithassunk elö és ha azzal elégszünk meg, hogy ezek a többé-kevésbbé vad-lovasnépek példája szerint a passade alapján legyenek idomítva és inkább szegletesen forduljanak minisem körökben, akkor szükségképen a fejnek befelé hajlitását is fel kell áldoznunk, bármennyire is kívánatos marad az finoman betanított lovaknál. Fontosabb ez a kérdés mint az első pillanatban lenni láts. ik, mert e világban mindent együtt birni nem lehet és azért kell, hogy bizonyos körülményekben képesek legyünk csak is a legszükségesebb dolgokat kiválasztani és a többit feláldozni. Ha egy czélt sebesen kivánok elérni, akkor