Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-01-11 / 2. szám

16911 január 11. 33 19 ert egy Forbiddenfruit után nevelt 3éves lova futott Blaskovich Ernő 4é Waternymphje (Kincsem anyja) ellen, melyen Harrison jockey ült, s noha a Forbidden-fruit mén jó szivvel s igyekezettel felelt meg lovasa buzdításának, de Waternyhmptöl a diadalt nem ragadhatta el ; iutottak még Botlka Béla ur Minimája s gróf Esterházy Miklós 3é Bánkbánja. 1865-ben a pozsonyi gyepen Ecsed nevü ménjét lovagolta, s az utolsó fordulóig Claudius-szal (melyen hg Bohan Eajos ült) derékfutásban haladt, midőn Ecsed letört, s a 7 lóból álló mezőnyből gr. Baworowski Zoe-ja nyomult fel s fél hoszszal nyert. Ecsed mint ismeretes, azután a ménesbe jutott s igen hasznos apaló lett. Lovagoltak e versenyben : br. Ludwigstorf, gr. Kinsky Zdenko, hg Rohan Viktor, Schmidt kapitány, gr. Esterházy Miklós. — Gr. Dessewfíy Aurél e meetingen mint Steward szerepelt, de lovagolt is kétszer, s Győző nevü pej kanczáján (ap. Little Harry a. Dora) az «Egyleti dijat» nyerte meg gróf Esterházy Miklós ellen, ki Fustowojtoff-ot (emlékszik e még valaki a lengyel forradalmi hősnőre ?) lovagolta ; ellenfeleik voltak : Schmidt kapitány, br. Mecklenburg és Kund Béla urak. Az akkori pozsonyi versenyeken még a következő urlovasok szerepeltek : gr. Keglevich István, gróf Erdődy Rudolf, herczeg Taxis Egon és Otto, gróf Esterházy Imre, gróf Esterházy Antal, gr. O'Hagerty és hg Esterházy Alajos. Más gyepeken a 60-as években még mint urlovasokkal találkozunk : gr. Festetics Pál, Blaskovich Ernő (ki sokszor lovagolt és győzött), Blaskovich Miklós, br. Podmaniczky Géza, gr. Szapáry Iván (mindenütt), gróf Sztárav János, gr. Andrássv Gyula (a volt külügyminiszter), gr. Andrássy Aladár, Semsey Lajos, Bottka Béla, Szentimrey Kálmán. (Most aligha van ennyi urlovasunk, ha a katonatiszteket leszámítjuk). Az 1864—1868-ig terjedő időszakban gr. Károlyi Gyula nagyobb mérvben kezdte és lovai a pesli, bécsi, pozsonyi, debrec-zeni,kassai, s,-újhelyi pályákon futottak s néha külföldön is ; nevezetesebbek voltak közülök : Forgószél (apja a derék Forbidden fruit, a. Loretta), melylyel 1865-ben Debreczen gyepén az. «Alföldi dijat» nyerte Nunquam Dormio, Waternymph, Hortobágy, Revolver és Chrisophras ellen: majd a pesti őszi versenyeknél az 1500 frtos «Pesli dijat» vitte haza, oly lovak elől mint Kétes, Waternymph, Puebla és Sagitta. Forgószél később mint apaló is sikeresen működött a félvér-fenyésztésben. — Ez éppen emiitettnek testvére Fergeteg meglehetős handicapper-ló volt.' Jobb volt nála Honvéd kapitány, (szintén Forbidden fruittöl) mely már csak nevénél fogva is (az első eset az akkori schwarzgelb világban) nagyon popularis volt, (s azzá tette gazdáját is), nemcsak Budapesten és Pozsonyban (hol 1867-ben a Dunadijat nyerte) hanem Bécsben is, hol a Megnyitóversenyben győzött 4 vetélytárs ellen. Egyéb lovai voltak ez időtájt még : Sympathy, Hajadon, Harmat, Bombonnel, The Hisingstar, Negresse, Dandin, Geor- gine (az utóbbiak Dangu után) ; — az akadálypályákon Count Iván és mindenekfelett Büszke voltak legjobb lovai. Mindakettő Connyngham után lett nevelve; amaz a Rebeecakanczából, emez Evelynből. A ménesben akkor Forbidden fruit és Connyngham apalovak voltak leginkább a telivér kanczákra, mig a nagy szép hintós nemzésére Durham és Dangu szolgáltak, az előbbiek Angliából hozattak, az utóbbit gr. Pálffy hozta Francziaországból, s mondhatni, hogy szép ivadékokat nemzettek. Count Iván sokat futott, többi közt 1866-ban a debreczeui akadályversenyben győztes lett Beatrice, Flick és Mumfi ellen. Büszke volt, mondhatni legkitűnőbb lova ; itthon is 2—3 évig sok versenyt nyert, 1867-ben pedig a baden-badeni nagy akadályversenyt, melyben (mini legtöbbnyire másutt is) gróf Szápáry Iván lovagolta. A nagy károlyi nevelésű id sárga mén itt 160 font teher alatt könnyen nyert harmadfél hoszszal : ellenfelei voltak Hamilton hg Jack of Thrumph-ja, Flersheim ur Bon Espoirja, 4-dik gróf Esterházy Miklós «Cure All-je (lovagolta maga a tulaj donos) ; futottak még Pigeon, Gameboy és Beauregard. Ez volt az első eset, hogy magyar ló feltűnést keltett (mint később Kisbér és Kincsem) idegen földön. A győzelem váratlan volt • Büszke egyenlő teher alatt indult a hírneves angol és franczia lovakkal. A fogadásokban az angliai Jack of Trumps és a franczia Pigeon voltak a főkedvenczek 3:1, mig Büszke ellen 20-szoros pénzt kináltak. Csodálták gr. Szápáry mesteri lovaglását, mig Büszke tulajdonosát szerencsekívánatokkal üdvözölték jeles tenyésztményeért. Mindjárt el lett határozva, hogy Büszkét kiküldik Angliába a liverpooli nagy nemzetközi akadályversenyre. Büszke 1868. márczius 8-án indult e nagy versenyben, (gr. Szápáry lovagolta) s bár nagy tehetséget mutatott, de nyertes nem lehetett. Ennek okairól a «Sporn» következőleg irt akkortájban : «Mi méltányolni tudjuk a bátorságot, mely gróf Szápáryt az előtte is jól ismert Effenberg esete után (ez akkortájban Németország legjobb akadályversenylova volt, s 18(i6-ban szintén indult a Liverpoolban, de a nagy teher alatt szintén nem győzhetett) sem riasztá vissza a liverpooli gyeptől, mert a győzelem basonlithatlan lett volna. Elmondtuk azonban már két év előtt, midőn Effenberg túlságos megterhelése alatt is oly csodálatra méltóan nyargalt, miért nem nyerheti meg e dijat soha valamely nem angliai és ismert jelességü ló ; e versenyben mindig van néhány készakarva palástolt oly Dyaktörő hely. s aztán elejétől végig oly óriási iramban és szeleburdisággal vezettetik az egész verseny — hogy 8-dik világ csudája lehetne, ha a túlterhelt idegen lovak a harmincz fonttal kevesebbet vivő belföldi mukkerek ellen e 4 mértföldnyi sáros pályán győzhetnének. A verseny lefolyása igazolja ez állításunkat ; Büszke is, mint két évvel ezelőtt Effenberg, bátran futott 12 stone (168 font) terhe alatt ; gr. Szapáry a «legelső lovag» névre érdemesité magát ama mesteri lovaglással, melylyel Büszkét valamennyi akadályon a legelegánsabb correctséggel vezeté át ; helyét a pálya háromnegyedén át mindig megtartá az első vonalban, s csak azután a mély talajban lettek érezhetővé az extra-fontok, s Szapáry elszánta magát — inkább lemondani a dicsőségről, mint Büszkét holtra hajtani e süppedékben. Annál szerencsétlenebbül jártak az oly lovak, melyeknek lovasai nem ismerték föl magukat a helyzetben ; igy a hires Chimney-Sweep, az angol vadászversenyek leghíresebb lova, lábát toré, ugy hogy ott helyben agyon kelle lőni ; «Fan» a versenyek kedvencze. mindjárt a harmadik gátnál visszasiklott lovasával együtt ; a patak ugratásnál 6-—7 ló dőlt ki, ugy hogy ezentúl Büszkével csak mintegy 8—10 ló futott tovább. Most jött az a mély talaj, mely az esőzések folytán támadt, s melyben csak a könnyebb terhű lovalt gázolhattak tovább ; ugv hogy a győztes The Lamb (mely 17 fonttal vitt kevesebbet mint Büszke) a második Pearl diverrel (12 fonttal kevesebbet vitt Büszkénél) halálfáradtan és zihálva, inkább döczögték mint futották az utolsó száz lépést». A jelző táblán hét ló lett helyezve, ezek közt Büszke is. Utána 14 nem helyezett ló. (Egy színes kőnyomatu kép jelent meg ekkortájban, melyen gr. Károlyi Gyula és Büszke hátán gr. Szapáry Iván láthatók).' Sok lenne az istálló egyes eredményeit felsorolni, mely később a tulajdonos házasodása s hosszabb ideig külföldön léte miatt nem igen szerepelt. Elég legyen annyi, hogy a rajzolt 1863—68-ik időszak alatt legeredménydúsabb esztendeje volt az 1866-iki, midőn a «nyertes tulajdonosok sorában» gróf Károlyi Gyula a harmadik helyet foglalta el 13408 írttal ; első volt a Henckel-istálló 16737 frttal, utána Lühe tiré 16,390-el. * 1867-től kezdve a Pesti Lovaregylet «Stewardjai» közé tartozott br. Wenckheim Béla és gr. Szápáry Iván mellett. Pályabirák voltak gr. Batthyány László és gr. Festetics Géza; teherhatározók: br. Ambrózy Lajos, br. Orczy Béla és gróf Sztáray János. Inditó : gróf Festetics Pál. Ugyanez időben az újonnan alakult bécsi Jockey-Club választmányába a magyar sportsmanek közül megválasztatott három főúr, u. m. gr. Batthyány István, gr. Károlyi Gyula és gr. Festetics Tassilo. Időközben a megboldogult más közgazdasági és sportegyletek életbelépésénél is hatbatóan segédkezett. A gróf Nádasdy Ferencz által már 1868-ban megkezdett lepsényi falkavadászatokra ő válogatta ki Angliában a kopókat és ő is tagja volt a társulatnak ; ugy szintén már jóval előbb (1864-től 1867-ig) a «Nemzeti hajós-egylet» alapitó és működő tagja lett, valamint a balatoni első Yacht-egyletnek is: s e társaságnál töltötte tavaly (1890 juniusában) utolsó fürdői sejourját még vidáman boldogan — kimondhatlanul szeretett családja körében; bár ekkor már sejtette, hogy — napjai megszámlálva vannak. Az 1861. országgyűlés feloszlásakor ő is leköszönt, de 1865-ben megjelent a főrendiháziján s a kiegyezést pártolók közé tartozott ; 1866-ban azonban (a porosz háború idejében a Klapka-féle legio alakításával, melynél testvéröcscsei Tibor és István szolgálatot vállaltak) az ő neve is kapcsolatba jött, nagy bizalmi állást tulajdonítván neki — mely Bismarckkal hozá össze ; — ez ügyben párbaja is volt ; az ügy, mely miatt ez történt, még inkább növelé népszerűségét még a hatalom akkori emberei előtt is. 1871-ben nősült meg, nagybátyjának gr. Károlyi Istvánnak bájos unokáját, Georgine comtesset vévén nőül, kitől egy fia (Mihály gr.) s egy leánya (Erzsébet comtesse) született. — Képünk ifjúságának akkori deliségében ábrázolja öt mint lovas-vadászt, e deli termetét mind végig megtartá. Valódi fejedelmi alak volt ; arisztocrata a szó nemes értelmében ; előkelő, de nem feszes, I sőt kedves, megnyerő modorú. Mindenki tiszI telte és szerette. Ez időben gr. K. Gyula két országgyűlésen 1872—75 és 1876—78-ig Hevesmegye kápolnai kerületének képviselője volt és a Sennyey-féle párthoz tartozott. Időközben neje, gyönge constituticja miatt, boldog házasságuk negyedik évében betegeskedni kezdett és daczára a leggondosabb orvosi ápolásnak és enyhe éghajlatnak (télen át Francziaország déli részében Pau és a Provence örök tavaszu éghajlata alá vitte őt gyengéden szerető gondos férje) — hosszas betegeskedés után 1878-ban meghalt. Atyját is elveszté egy évvel azelőtt ; e kettős gyász mialt ez időtájt némileg visszavonult a társadalomtól és terjedelmes birtokainak rendezése és ellenőrzésével foglalkozott ; mégis — midőn a közbizalom egyik tiszai ármentesitő társulat elnökségével kinálta meg, elfogadá a terhes hivatalt és e társulat a legjobban igazgatottak egyike lett, mit az ő rendszeretetének köszönhetett. Majd a földhitelintézetnek igazgató-tanácsosságát és a magyar irói segélyegyletnek elnökségét is elvállalta. * * * 1880-ban a «Magyar Lovaregylet» — br. Wenckheim Béla elhunytával — egyhangúlag elnökévé választá és e bizalmát még háromszori választásnál ismételte, oly fényes tisztség, mint talán az aranygyapjas vitézi rend, melylyel őt később a Veres kereszt egylet orsz. szervezeténél tanusitoP szolgálataiért ő felsége megtisztelé. Ugyanakkor az országos lótenyésztés emelésén működő 7-es bizottmány (a mostani 9-es) is elnökévé választá. 1881-ben másodszor nősült meg, Pálffy Geraldine comtesset, e fejedelmi szépségű fiatal leányt nyervén meg és ez időtől kezdve élte legboldogabb éveit. Palotájának ablakai és termei ekkor nyiltak meg, hosszú évek óta először — mulatságok és bálokra. A fiatal deli jegyesek az akkori nagy jelmezes carousseleken is lovagoltak. Boldog családja körében, köztisztelettől környezve és oly nagy vagyon birtokában, mely módot nyújtott minden vágyait kielégíthetni, ezenkívül első szülöttje egy fényes nevü nagy I nemzetségnek, előkelő vezértagja a főúri tár_ 1*