Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-01-01 / 1. szám

4 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1891 január 1. már nem lehettek rendben. «Gigerlnek» harmadik helye a «Bécsi Criteriumban» «Nim» és «Álnok» mögött, csak azt a lovat gyanittatják benne, a melyik a tavaszszal volt. Meg leumauasablira lehetne venni a budapesti Kladrubi díjban kivívott győzelmét «Pajtas» lelett, de ' Pajtás» szintén roarer s ugy látszik, bogv 1200 meterre, vagy ennél hosszabb távolságra már nem az a ló, a milyennek 950 meterre mutatta magát egy «Handicap» ben. melyben «Csángó», «Almádi» és mások felett győzött. «Gigerl» azonfelül a «Kétévesek őszi nagy versenyé»-ben is helyezetlenül futott s ez is a mellett tanúskodik, hogy «Gigerl» nem az a nagy ló, melyet benne sokan sejtenek. Az utóbbi évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a Folgárdij nyerői a Derbyben is szép szerepet játsztak». «Zsupán» a Derbvl megnyerte, «Lgod» és «Kincsőr» második, «Prado» pedig harmadik volt abban, de mindennek daczára tiigerl csak akkor fog ezek nyomába léphetni, ha tavaszig javul, vagy ha fent kifejtett Ítéletünkben csalódtunk. A ménekre nézve csak még néhányról akarunk röviden megemlékezni. Nem messze áll a «Derby olassishoz» «Crossbow» és «Babonás » Buekaboo-nak most emiitett fia az év folyama alatt rendkívüli javulást mutatott s ama nézetben vagyunk, hogy jelenlegi tulajdonosa nem fogja megbánni, inikép a Pityt

lie-blind verseny után 5150 frtért tulajdonába vette. «Or-YÍfről» már fenebb szóltunk, s minthogy roarer, a hosszabb versenyekben nem sokat várunk tőle. Hasznos mének lehetnek Benczúr. General-Consul, Franc-réal, Dragonier, Pajtás és a kél Pásztor-ivadék Sziporka és Csendes, mely utóbbiak, ha oly arányban javulnának tavaszig mint a szintén Pásztortól származó Bojtár, a Derby-classisig felérnének. S mindezekből kifolyólag azt liiszszük, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint az ez évi tenyészversenyekben Beter, Mac-Intosh, Morisco, Álnok, Allegro, Csővár és Gigerl vannak a főszerepekre hivatva, melyeknek gárdájához még csatlakozni fog egy-két olyan ló, melynek eddigi képességéről sejtelmünk sincs, mint nem gyanítottuk, hogy Villám és Atyafiban mi rejlik. S e helyütt végül, midőn az idei Derby-évjáraf kilátásait mérlegeljük, el nem titkolhatjuk sajnálatunkat a fölött, hogy a jelenleg sokban változott viszonyokhoz képest, «a Budapesti tavaszi meeting alatt a háromévesek számára nincsen oly nagy concurrentiánk», mely a fejlődött állapotokhoz arányítva, valóban «jelentőségteljesnek volna nevezhető». A «Nemzeti-IIazaii dij» az egyetlen nagyobb ilynemű concurrentia, de ennek dija, viszonyítva a bécsi « Trial-Stakes» és a bécsi Derby dijához, ma már kisebb, sem mint a «tavaszi meeting» kimagasló pontját képezhesse, másfelől pedig csak magyarhoni lovaknak van nyitva. S midőn már 20,000 frlos «St-Legerünk» van őszszel a háromévesek számára, ugyancsak két 20,000 frios dijunk kétévesek számára, (egyik tavaszszal. másik őszszel) s 40,000 Irtos «Szent-Istvàn-Jijunk» a nyári meeting alatt három éves és idősb lovak számára ; feltűnően hiányzik egy kimagasló concurrentia a tavaszszal háromévesek számára. Nézetünk szerint a legközelebbi nagy alkotásnak egy ilyen dij kiírására kellene irányulni. Minthogy pedig a magyar Lovaregylet, hasonlóan, mint azt a bécsi Jockey-Club a király ö telsége 40 éve- uralkodásának emlékére a bécsi «Jubüeumdij» alkotásával tette, — minden bizonynyal ilymódon fogja a «koronázás 25 éves jubileumát» is megünnepelni: ennélfogva alig volna más kedvező alkalom egy ilyen nagy dij kiírására, mint épen a koronázás 25 éves évfordulója. — Mily szép is volna, 1892 re három évesek számára egy nagv dijat kiirni, melyet «koronázási»-emlékdijnak» nevezhetnénk. Fidibus. GRÓF KÁROLYI GYULA. Gróf Károlyi Gyula mint sportsman és lótenyésztő. A napilapok bőven és elismerőleg hozták meg már a megb ildogult főúr tevékenységét a közügyek terén ; hadd szóljunk mi már most róla mint sportsman és tenyésztőről. Az ősrégi Kaplonv nemzetségben a nemes sport (a vadászat, lovaglás, és lótenyésztés) mindig a «nobile officiumok» közé tartozott., apáról ti ura szállott az, s igy a megboldogult is 17-ik évétől kezdve 53 éves koráig — daczára ama. sokoldalú elfoglaltatásnak, mi későbbi években idejét (mint magas állású főúrnak a közügyek terén, s mint több nagy uradalom örökösének a gazdászati téren) nagyon igénybe vette : mégis a mi kevés ideje felmaradt, azt a sportnak, különösen a vadászatnak szentelte (mint testvére Victor s eddigi életük után Ítélve Tibor és István is), de a mellett a versenvügy és telivér lótenyésztés és nemesítés is mindig foglalkoztatta. Ennek alapját ugyan már atyja vetette meg 1830 körül, midőn az angol vér bevitele által méneseibe, és azok kiváló egyedeinek a verseny-pályára idomittatása által ama nagy átalakításhoz csatlakozott, melynek kezdeményezője a halhatatlan gr. Széchényi István volt, s melynea folytán az ország nagyobb és jobb kancza-anyaggal biró méneseiben az angol telivér lett az uralkodó. Volt már alkalmunk gróf Károlyi György ö excjának e részbeni tevékenységét bővebben részletezni e lapokban ( 1877-ben történt elhalálozásakor) s elmondtuk akkor, hogy a szaniszlói és derékegyházi ménesekben oly kiváló anyagot hagyott hátra, melyből nemcsak a grófiház sokoldalú igényei elégíttethettek ki (verseny- és vadászlovak, hintós és kocsis lovakkal) de a felmaradt anyaggal a környék lótenyésztésére is emelöleg hatott. Gróf Károlyi Gyula e részbeni tevékenységét csak atyja elhalálozása elölt pár évvel kezdhette meg, midőn az a versenyistálló gondozását fiára bizta, ki már akkor a lovas- és lövadászatokon, valamint a közélet terén is országszerte ismert és általánosan kedvelt férfi volt. Fiatalságában ő is a tüzesebb oldalát vette; lovagolt a kopók és agarak után, a versenyeken, s a lövadászat itthon és a külföldön (nagy vadra) fömulatsága volt, később azonban a vad-tenyésztő és a ló-nemesitö lépett előtérbe. Azonban mint vadász, fiatalságában sem tartozott ama destructiv hajlamúak közé, kik egyébre nem gondolva, csak ebbeli szenvedelyüknek élnek s csak azért űzik e metiert, hogy elmondhassák (nagyon pontosan vezeteti lő-naplójukLan) miszerint ennyi meg ennyi vadat lőttek. Ezekkel ellenkezőleg a megboldogult naplót se vezetett ielövéseiröl s csak ritkán beszélt róla. Midőn tavaly egyik barátja emlité, hogy Ő felsége a király pár nap előtt lőtte l000-dik zergéjét — mondá : «annyit nein lőttem, de azt hiszem, hogy 500-on felül lehet». Hogy mennyi szarvast, vaddisznót ejtett el, szintén nem lett feljegyezve. Tudjuk azonban, hogy nemcsak itthon, de a külföldön is (Skótiában, Lungauban stb.) sok évig eljárt vadászni. Az utóbbi évtizedben a parádi és bujáki uradalmának erdőségeiben őszszel a cserkészet szarvasokra, télen pedig vadászatok a sörtevadra volt a legkedvesebb szórakozása, néhány barátjával (gróf Dessewll'y Aurél gr. Károlyi Tibor, azelőtt Viktor is, gróf Szápáry Iván, Beretvás Endre stb.) Első sarkantyúit a legnemesebb sportban a csákói kopó - vadászatokon mint lovas-vadász szerezte meg 1855 körül mint 17 éves ifjú atyja oldalán, ki kitűnően érthetett a falka-vadászathoz, mert egy ideig a falkanagyi tisztséget ő vitte. E társaságot 1854-ben Gr. Batthyány László és br. Wenkheim Béla toborzottá össze és 1862-ig működött: hazalias érzelmű és sportkedvelő tőurakból állt, s mintegy 40—45 tagja volt, köztük sok olyan, kik akkor meg sem álmodták (igen borult levén Magyarország politikai láthatára), hogy később fényesen kisüt a naps hogy egykor majd miniszterek, parlamenti előkelőségek főispánok lesznek ; élükön báró Wenckheim Béla, br. Orczy Béla, gr. Szapáry Gyula, Tisza Kálmán, br. Siinonyi Lajos, gr. Keglevich Béla, br. Podmanitzky Frigyes, s a nemrég