Vadász- és Versenylap 33. évfolyam, 1889
1889-02-23 / 9. szám
ишшш 84 VADASZ- ÉS VER-3ENY-LAP 1889 február 23. elővezetett oly lovat meg fognak venni, mely katonai hátas szolgálatra alkalmas és megfelelő árért eladó. Egv éviized óta küzdünk e lapokban es a katonai lóvásárok intézménye, azaz annak biztosítása mellett, hogy eladó lovát mindenki közvetlenül a hadseregnek eladhassa ; s azért élénk érdeklődéssel figyeljük meg és közöljük olvasóinkkal évről-évre emez intézmény fejlődését. 1885-ben létetett az első kisérlet : akkor 3D helyen összesen 320 ló vetetett. 1885-ban 45 helyen 488; 1887-ben 53 helyen 903 ló. E három évben mindig csak őszszel tartattak a katonai lóvásárok, mert az őszi kimustrálás folytán akkor van a túlnyomó szükséglet. Hogy azonban a tavaszszal 4 évet betöltő csikók legjava is a hadsereg számára lefoglalható lehessen, igen kívánatosnak látszott tavaszszal is rendezni ily vásárokat. A mult 1888-ik év tavaszán már meg is állapíttatott az országszerte tartandó tavaszi vásárok programmja, midőn az akkor beállott bizonytalan európai helyzet a négyéves csikóknak nagyobb számban való bevásárlását hadseregünk részére tanácsosnak nem mutatván, a megkezdett tavaszi vásárok beszüntettettek. Összesen csak néhány Dunán-tuli megyében vétetett 146 remonda mult év tavaszán. Annál nagyobb reményeket lehetett jogosan a mult év őszén 53 helyen rendezett vásárokhoz kötni, mert az első három évnek fokozatosan fejlődő eredménye után, minden vérmes számítás nélkül várható volt, hogy az 1887-ik évin 903 vett remonda után. most már jóval meg fogja baladni az ezret az 1888. őszi vásárok eredménye. He mily csalódás I Összesen csupán 459 ló, tehát alig fele a mult évi létszámnak vetetett az ezen őszi vásárokon. Eme váratlan hanyatlás okainak kiderítése képezte az értekezlet egyik főtanácskozástárgyát s ennek folytán remélhető, hogy ezentúl minden oldalról meg fog tetetni mindaz, mi az ügyet előmozdíthatja s a tett tapasztalatok alapján mellőztetni fog mindaz, mi az ügy kárára lehetne. Mintán ugyanis a hadügyminiszter képviselője a leghatározottabban hangsúlyozta az értekezleten, miszerint a tenyésztőktől való közvetlen vásárlás e minisztérium komoly szándéka. s hogy a katonai vásárló bizottságoknak kötelességévé tétetik a lótenyész-bizottmányokkal való öszhangzatos eljárás ; annálfogva most már csak azon mulhatik, ha vagy maga a tenyésztő közönség nem használja fel a kínálkozó alkalmat, vagy pedig a végrehajtó közegek nem tennék meg kötelességüket. Remélni akarjuk, hogy ez esetek egyike sem log bekövetkezni, hanem az összes tényezők buzgó közreműködése mellett most már évről-évre fokozatosan fog e közhasznú intézmény gyarapodni, mely által a tenyésztő több pénzt, a hadsereg pedig jobb lovakai kaphat. * Az 1889. évi tavaszi vásárok sorrendje következőleg állapíttatott meg. 1. csoport. Léván márczius ___ ... __„ 10 én. Nagv-Sallón « ___ ___ ll-én Galanthán « ... 13-án Érsekújváron « ___ 14-én. Mosonyban « ... ___ 16-án. Győrött « __ ... ... 17-én. Nagy-lgmándon « .... ... ... 19 én. II. csoport. Sárbogárdon márczius Keh érváron « Kis-Czellen « Szombathelyen « Pápán « Csornán « 8-án. 10 én 12-én. 13 án. 15-én. 17-én. III. csoport. Csurgón (Somogy) márczius Kaposváron Dombováron Német-Bolyon Baranyaváron Hőgy észen О zorán Envingen « « « « « « « IV. csoport. márczius.— Czegléden Mezö-Turon Jász-Apáthin Hatvanban Füzes-Abonyban Miskolczon Tornaiján V. csoport. Forrón márczius ... Tőke-Terebesen « _„ _ Kis-Várdán << Nyíregyházán « ___ . Debreczenben « Nagy-Károlvba « ... VI. csoport. Kalocsán márczius ... Zomborban « ... .. Nagy-Becskereken « Temesváron « Makón « H-M.-Vásárhelyen « Orosházán « Békés-Csabán « 9-én. 10 én. 12-én. 14-én. 15-én. 17-én. 19-én. 20-án. 8-án 10-én 12-én 13-án 15-én 16-án 18-án 10-én 12 én 14-én 15-éu 17-én 19-én ... ... 8-án. ... ... 10-én. ... ... 12-én. ... ... 14-én. .... ... 15-én. ... ... 16-án. 17-én. ... ... 18-án. Összesen tehát 42 helyen fog katonai bibizottság által f. évi márczius 8. és 20-dik.a között remonda-vásár tartatni. Rajta tehát, használjuk fel a bőven nyújtott alkalmat mi tenyésztők, nehogy a remondavásárok sikerének csökkenése folytán esel leg ismét a kereskedők monopoliumává válhassék a katonai kiszállítás. Ez ellen küzdi iink mi mindig, a nélkül azonban, hogy a lókereskedők kizárását óhajtanok. Ez nem is lehetséges, de nem is volna egésséges nemzetgazdasági elv. Szállítson tenyésztő és kereskedő lo\at a hadseregnek, vetélkedjenek egymással, legyen meg a concurrentia, — de ne legyen monopolium, mint régebben volt ! Ha a concurrentiában — mint reméljük — a tenyésztő közönség fog idővel teljes győzedelmet aratni, azaz a szükséges katonai lovak túlnyomó részét ő fogja közvetlenül a hadsereghez juItatni, annál jobb lesz tenyész tőre és hadseregre egyaránt : de ha egyformán osztozkodnának is a lószállitásban tenyész tők és kereskedők, ez sem volna oly baj — mint a monopolium. Kívánjuk, hogy a vármegyék balóságai által mindenfelé kihirdetett tavaszi vásárokon a jó négyéves csikók minél nagyobb számban elővezettessenek, mert a négyévesek javának megszerzése képezné a tavaszi vásárok egyik főczélját. Hétévesnél idősebb vagy 15 markon aluli lovat kár elővezetni, mert az ilyen semmi esetre sem fog megvétetni. — Szintúgy nem vétetik meg ezúttal egyetlen egy oly csikó, mely ez év tavaszán — legfeljebb juniusig -— a négy évet még be nem tölti. Hároméves csikót tehát hiába ne vezettessünk a vásárra, mert ezzel csak elégedetlenséget okoznánk. Egyáltalán óvakodnunk kell attól, hogy sok oly lovat vezessenek elő. mely nem arra való. Igy például a földmives tenyésztők körében, igen elterjedt az a téves nézet, hogy azok a lovak, melyeket háború esetére való törvényes összeírás alkalmával « tauglich» nak jeleztek. most béke idején is alkalmasak, és a vásárokon megveendők. I Redig jól tudjuk, hogy háború esetére egészen más minősítés alá esik az alkalmatosság fogalma. Hadi czélra conscribálják a 8—12 éves lovat is, mig béke idején hetévesnél idősebbet nem vehetnek meg. Azután meg háború esetére sok gyengébb dereka és minőségű szekerész-ló kell. melyet béke idején meg nem vehetnek. Ugy értesülünk különben, hogy most а tavaszi vásárokra főleg csak hátas szolgálatra alkalmas lovakat keresnek, meri mig hámos lóban alig 100-ra rug a szükséglet, addig hátas lovat akár ezeret is megvesznek. Igen üdvös szolgalatot tesznek tehát lótenyészbizottmányaink valamint összes olvasóink. lia ezeket tudomásul véve, körükben felvilágosítják a kisebb tenyésztőket és földmives gazdákat, mi által sok elégületlenségnek és balsikernek vehetik elejét. Tegyen meg országos lótenyésztésünk ügyének minden igaz barátja annyit eme fontos ügyért, a mennyit saját körében tehet, s akkor az ügy ellenségei is — ha még vannak — ártalmatlanokká fognak tétetni. Arról gondoskodtunk, hogy az összes tavaszi vásárok szám szerinti eredményét annak idején közölhessük : de addig is az ügy érdekében igen óhajtható volna, ha a lótenyészbizottmányok köréből minden egyes vásár után lapunk hasábjain, rövid, fesztelen magán értesítéseket közölhetnénk az egyes vásárokon tett tapasztalatairól. Igen kívánjuk, hogy e tapasztalatok kedvezők legyenek. VADÁSZAT E S L ÖVÉSZÉT. Lőjegyzéke a József fölierczeg ő cs. kir. fensége alcsulhi uradalmában 1888 január l-lől 1889 január 31-ig elejtett vadaknak. Hasznos vad : Szarvas-suta 1 Őzbak.. ... 9 Nyul.. ... ... .769 Fáczánkakas 169 Fogoly ... ... ... 244 Fürj ... ... ... 251 Erdei szalonka ... 22 Mocsári szalonka 2 Vadrécze... ... ... 37 Guvat. (Rohrhuhn)... 2 Vadgalamb... ... 5 Fenyőmadár ... 4 Káros vad : Vidra ... ... ... 1 Róka ... ... ...42 Vadmacska ... — 2 Görény ... ... 2 Menyéi 4 Héjjá... ... ... ... 14 Kánya, sólyom, bagoly ... ... 106 Varjú, szarka 336 Házieb és macska 19 Összesen : 526 Összesen : 1515 Teljes összeg 2041 drb. A lelőtt vadak száma, a fenforgott körülményeket tekintve, kielégítő : először is két kemény tél vonult el, másodszor eme területnek nagyon kevés szigorúan vadászias szomszédja van; a többi, három oldalról határos szomszéd pedig valóságos vadpusztitó háborút folytat. Bég köztudomásu dolog, hogy a nyulaknál a női nem nagyobb mértékben van képviselve, azonban arra nézve is tisztában vagyunk, hogy a nőstény nyul jobban bevár, mint a him, mely a vadász közeledtére már 200 lépésnyiről kél, különösen január második felében, mig a még megmaradt, bakoktój meggyötört nőstények, örvendve szerfölött tola kodó udvarlóiktól való szabadulásuknak, mélyen meglapulnak fekhelyeiken s ebbeli örömükben s ama hitben, hogy esküdt ellenségeik által észrevétlenek maradnak, néhány lépésnyire bevárják ezeket — és sajnos, szegény tapsifüles többnyire biztos zsákmányává váiik az öt helyéből kilövő pecsenye-vadásznak. Röviden egy saját tapasztalatamon alapuló példát említhetek föl. Egy községi vadászaton, hol mi, korábbi években, mindig tartottunk egy körvadászatot, ily alkalommal 100—120 nyulat hoztunk teritékre s az elejtett nyulakat gyakran egyenkint megvizsgálva, sohasem találtam köztök többet, mint 20—30«/o bakot. A vadászati lörvény által a község megkapta vadászati .jogát, de semmi áron nem adta ki bérbe, hanem 34 községi tag vette azt igénybe. Én minden évben körvadászatot tartotlam a szeretetreméltó szomszédok határánál, de nem
