Vadász- és Versenylap 33. évfolyam, 1889

1889-02-23 / 9. szám

1389 február 23. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 85 azért, hogy tőlük sok vadat előjjek, hanem hogy a tenmaradt bakokat ellőjjem, melyek óvott területen nem kellemesek s én ily alkalmakkor legtólebb 20 nyulat lőtiem. melyek közül 16—18 bak volt. Most is vannak három oldalról is ily kedves szomszédaim. Nagyon kár. liogv a mi jó vadásztörvényúnk, sajnos, nem tiltja meg az ily egyéneknek a vadászterületek kibérlését, kik tisztán üzletet csinálnak a vadászatból s addig tartják meg a területet, mig egyetlen egy vad található azon s aztán ismét egy uj óvott vadászterületet vesznek ki kettős haszonbéren, hogy azt újra kilövöldözhessék. E szerint csak egy mód van. minden óvott területet az utóbbi években kilőni s azt ismét kibérelni, hogy ekkép amaz «gyéneknek lehetetlenné tegyük, a sportból élni. Sajnos azonban, ezáltal a hasznos vadállomány az országban nem gyarapodhatik. ellenben a kárlékony vadállomány igen, min!hogy utóbbinak kipusztítása pénzbe kerül. Gőbölyjárás, 1889 febr. 16-án. Traxlmayr Frigyes, főherczegi erdész. Vadászati műszótár az «Orsz. m. vat dászati védegylet» kiadásában már megjelent s az Athenaeum r. társ.-nál (Bpesti megrendelhető. Ära 1 frt, tagoknak 60 kr. * * * A vadászati detektív f. évi január hóra vonatkozó hivatalos jelentésében kiemeli, hogy Diósgyőr vidékén több orvvadászt sikerült kipuhatolnia: és pedig: Hámor községben Babola Mihály veszélyes orvvadász, kinek lakásán a kincstári főerdőőr egy házkutatás alkalmával 2 drb őzet talált s ki e miatt 150 frt pénzbirságra és 15 napi elzárásra büntettetett: továbbá ugyancsak Hámor községben Hudák .lános és Hager József kovács, kik vadászjegy nélkül vadásznak — Málinka községben Dudás Samu és Lajos, Kulcsár Lajos, Petvkö János és István, Ispán József és Palmiko János ; mind ismert orvvadászok, kik fegyvereiket kint az erdőben szokták tartani eldugva. E névsor átküldetett az illetékes hatóságnak és csendőrparancsnokságnak. ama felkéréssel, hogy az illetők bűnös üzelmeit megszüntetni semmi alkalmat se mulaszszának el. A jelentésből az is kitűnik, hogy a detektív a fővárosi rendőrkapitányság közbejöttével Géczy Ferencz vadaskereskedőnél négy darab foglyot a tilalmi idő beálltával elkobzott. Fehér bölényvadászat. A vad Missisipi partján, az amerikai őserdőkben talán mindennapi a dolog, de Magyarországon elég rendkívüli és érdekfeszítő az a vadászkaland vad tulkokra, a melyet itt a valóságnak híven — tehát minden vadászatilag szabadalmazott nagyítástól menten — előadni bátorkodom. Uzovics Pál kir. kamarás urnák pestmegyei birtokáról két vad gulyabeli magyar tinót szállítottak át, nyitramegyei könyöki birtokára. Egy reggel azt a jelentést veszem, miszerint a két linó megszökött és nyomát feltalálni nem bírják. Azonnal útnak indultam kinyomozásukra, és egész Surányig haladtam, eredménytelenül, mert itt még nyomukat is elvesztvén, a hiába való üldözést tovább nem folytathattam, mig vé'gre f. évi január 26-án ama hivatalos értesítést vettük, hogy az esztergommegyei csenkei puszta nagy erdőségeiben két ökör vadon csatangol. Erre én Esztergom-Nánára utaztam és onnan átmentem Muzslára a szolgabírói hivatallal közölni, mijáratban vagyok. A főszolgabíró az ökrök befogása iránti tervemről lebeszélni igyekezett és figyelmeztetett, miszerint a befogás körül bekövetkezhető szerencsétlenségért én leszek felelős, miután mint értesült, az ökrök a csaknem hat heti barangolásban annyirf elvadultak, miszerint azokat élve befogni lehetetlen lesz; nincs tehát egyébb hátra, mint hajtó vadászat által golyóval elejteni őket. A főerdőmesterl is telkerestem ki az ökröket gyakran látta bömbölve csatangolni a nagy erdőségben és ki arról értesitett, hogy ezek oly vad állapotban vannak, miszerint befoga tásuk életveszélylyel ; jár ő is azt tanácsolta nekem, ejtsük el azokat golyóval. Én azonban a végsőt is megkísérlem akarván, sorra jártam Esztergom és Párkány mészárosait, hogy az ökrök lefüleléséhez tőlük szelindek ebeket kérjek. Eme tervem azonban nem sikerüli, mert a mészárosok kutyáikat féltvén, megtagadták. Ekkor Muzslára mentem és ott másnapra 20 hajtót fogadtam olyan ígérettel, hogy minden hajtó a napszámon felül az élve elfogandó ökörért tőlem 10 frt jutalmat kap. Ezek előadása után áttérek most már a tulajdonképeni vadászat valóban érdekfeszítő lefolyására. Heggel a csenkei erdész lakásáról indultunk ki a két vad tulok felkeresésére, a csenkei primatialis erdész, egy zsandár és én, golyóra töltött fegyverekkel és a tnuzslai hajtók botokkal és pányvás kötelekkel felfegyverkezve. A hajtók nagy örömmel vettek részt a szokatlan mulatságban, mert az igért jutalom feltüzelte őket és mindenik bizvást bizott, hogy pányvás kötelével neki sikeriilend a tulkot elfognia. A csaknem 1000 hold területű sürü erdőséget széllében elállattuk a hajtókkal, mig mi hárman velük szemközt, három felé oszolva helyezkedtünk el, minden eshetőségre készen tartván fegyverünket. A hajtás megkezdődött. Hajtóinknak csakhamar sikerült is a két tulkot felverni és azokat utasításom szerint hirtelen körbe lógni. A két teljesen elvadult lulok azonban az emberek láttára bömbölve, lecsapott fővel rohant árkon bokron keresztül a körnek, miközben magasra tartott farkát zászlókén! lobogtatta. Az én hajtóim pedig — miután egy sem birt vitéz Toldy Miklós bátorságával — életüket féltvén, ijedten ugrottak félre előttük és igy bár háromszor is ismételtettem a bekerítést, a vad tulkok mindannyiszor kitörtek a köbből, és vad futásnak eredtek, ugy hogy alig bírtunk nyomukban maradni. Beláttam, hogy az ökrök befogásáról le kel

1 mondanom : elhatároztam tehát, hogy a melyikünkhöz lőtávolba jönnek a tulkok, az lőjje le őket. A hajtók tehát ismét elébük kerülvén, felénk kezdték terelni a tulkokat. Felemelt farkkal, bömbölve, de folyton egymás mellett maradva csörtettek azok árkonbokron keresztül felénk és az erdő sűrűjéből éppen ott bukkantak ki, a hol egy dombon az erdész várt reájuk lesben. Két lövés dördült el és a két jól irányzott golyó mindenike mellbe találta a tulkokat, a mint azt később észleltük ; de egyik sem esett el, hanem a vértől bőszülten, még vadabb futással rohantak odább. Ekkor egymástól 50—50 lépés távolságban fegyverünkkel kezünkben követtük őket. Megjegyzem itt, miszerint ama hitben, hogy az ökröknek egy-egy golyó elég lesz, nálunk csak két-két golyó volt. Éppen egy völgyben haladtam, midőn az előttem lévő dombon megcsörrentek a bokrok és az egyik tulok orrán-száján vérezve vad bömböléssel rohan le a dombról egyenesen nekem. Borzasztóan érdekes pillanat volt. A vértől és sebének fájdalmától megvadult tulok előre szegzett szarvakkal, vérben forgó szemekkel alig 30 lépésre volt tőlem : a helyzet izgalmával, de egyszersmind a végveszély tudatában gyorsan és figyelmesen czélba vettem és midőn már alig volt tőlem 15—20 lépésre, elsütöttem fegyveremet. A vad tulok homlokon találva hörgéssel rogyott lábaim előtt össze. Ezalatt a másik tulok a csendőrre rohan!, a ki a mellette álló erdészszel egyszerre lő!' rá. de miután az által bár mindenünnen vérzett, még ekkor sem rogyott össze, tovább is üldözték és a csendőr fegyveréből még öt éles töltést lőtt reá. mig végre a veszett alla bőszült körforgás után hat sebből vérezve összerogyott. Valóban ritka élvezet volt ez egy vadász kedvelőnek, és nem sok képzelödés kellelt hozzá, hogy a ránk törő megvadult tulkot vértől borítva bölénynek, magamat pedig a Missisipi part jain Amerika őserdőiben képzeljem. Rácz Kálmán. TÁRCZA. Részlet a budapesti versenypálya történetéből. (Folytatás és vége.) Az 1827. év utolsó versenynapja. Pénteken. Junius 15-én. A kifuttatásokat nagyon megszerette a közönség ; minden nap nagyszámú ember-tömeg látogatta, naponkint ujabb és ujabb fogadási versenyek futtattak le, ajánlatok, adakozások tétetlek uj versenyekre, a főrangú hölgyek különös pártfogásuk alá vették a lóversenyzes ügyét, megalapították a még most is fent álló Dáma-dijat. — Végre az utolsó versenynap is kezdetét vette s legfőbb vonzó számát képezte egy Külön-fogadás, 100 arany téttel, két angol mértföld. kétszer kell nyerni, fél óra múlva uj futás. Gróf Széchenyi István sz. lova Bonassus saját nevellése, lovassa Boggis János, 125 font teherrel. I Gróf Eszterházy .lósef 4 esztendős sz. kanczája Sultana 120 font teherrel. Mind kétszeri futásnál Bonassus lelt az első. az elsőbbszeri futásban nehezen, a másodszoriban könnyen győzött. Ez után következett, a Paraszt Lovak versenyfutása ; minthogy azonban 34 lovas j jelentkezett, melyet egyszerre versenyhen indítani nem lehetett, három csapatba lettek kisorsolva, ugy hogy a nyerő minden csapathói megkapta jutalmát, mely a helyszínén gyors adakozásokból azonnal összegyűlt, — sa három versenyző csapatból a három első, igy összesen kilenez ló újra pályázott a kitűzött díjért s ez uj futásnál : az első kapott 40 irtot a második 20 frtot, a harmadik 10 frtot váltó czédulákban. — A pálya egy angol mértföld volt s a döntő verseny ideje 2 m. 14 s. Szeleczky Ádám alsó-némedi lakos lova első. Kugós János Örkényi lakos lova 2-ik. Szlezák György adacsi lakos lova 3-ik. Ezzel a futtatással nagy lelkesedés és éljen kiáltások között ért véget az első pesti verseny-meeting, mely a főurak, polgárság és nép körében annyira népszerű lett. — Gróf Széchénvi István eszméjével s alkotásával ugy keresztülhatolt, hogy a magyarországi lóversenyek jövője megállapítva s biztosítva lett, mely a magyar lótenyésztés emelkedésének egy uj korszakát jelenti. — Megemlítést érdemel, hogy a versenyek után ugy az urak lovai, mint a parasztok által a versenybe állítottak közül többen magas árakon kellek el. Az egész versenyzés alatt 11 uri ló nyert dijat s ezek közül a legelső dijat Báró Wesselényi Miklós, Al-Borak-ja nyerte s ebből a versenyből nőtte ki magát a ma is fent álló Egyesült Nemzeti és Hazafi-dij. — Dijat nyert még 27 ló, 30 aranytól 10 frt váltó czéduláig, tehát az összes nyertes lovak száma az első pesti versenyeken 38. Gróf Széchényi István a lelkesedés által elért hatás alatt évi dijakat kívánva biztosítani,