Vadász- és Versenylap 33. évfolyam, 1889

1889-06-29 / 37. szám

1889 junius 29. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 279 nyeremeny о szarri 1 lo ntan .sszesen frt irt 2 1298 2595 2 995 1990 í 947 6828 3 897 2691 3 Tol 2270 2 583 1156 21 Gr. Degenfeld G. 22 Wagner F. 23 Br. Rothschild N, 24 Gr. Esterházy A. 25 Michlovszky A. 26 Gr. Festetics P. Összesen 45 tenyésztő 224 lóval 3504 frt átlagot ért el 784875 frt díjból Ha évenkint 2000 forintotj számítunk költséget, még 1104 frt többlet bevétel esik, minden ló után, a nyereség-átlagból s mig 32 tenyésztő versenyanyaga nyereséget hozott, csak 13 tenyésztőé nem éri el a kiadási 2000 frt összeget. Kisbér a legelőnyösebb átlagnál csak a 14-ik helyet foglalja el; 13 tenyésztés jobb átlag eredményt ért el. Jelenleg midőn a telivér-tenyésztés mármár szélesebb köröket foglalkoztat, igen tanulságo s gondolkozási támpontokat nyújt e nem kis fáradsággal összeállított kimutatás, melyet telivér-tenyésztőink figyelmébe ajánlunk. Körültekintés. A haarburgi yearlingek árverése julius 1-én lesz. A kalapács alá kerülő 13 fiatal telivér közül öt a mén s nyolcz a kancza. Hat ezek közül Savernake-ivadék, kettő Emiliustól származott, mig Hymenaeus, Chamant, Muncaster, Ossian és Marder egy-egy ivadék által van képviselve. A jól sikerült évjárat, közül, szakemberek véleménye szerint, a legmegveszlegetöbb külsejü a Savernake—Rapina mén, mely 1,55 meter magas. Alkata minden tekintetben kifogástalan. Szép, csinos kis feje, kilünő, jólj zárt háta, hatalmas szügye s szabályos lábai által tűnik ki. Szintén magára vonja a figyelmet Savernakenak Nymph of the Teesből származott sárga mén csikaja, mely 1,62 meter magas. Csontozata és izomzata annyira kifejlődtek, hogy kétévesnek lehetne tartani ; kár azonban, hogy jelenleg jobb előlábára kissé sántit : e baj különben az árverésig elmulhatik. Az árverésne kerülő két Savernake-kancza (az' egyik Blou Mountainből, a másik Prinzessinből) szépség és arányosság tekintetében minden szemlélő figyelmét magukra vonják. Magasságuk egyenlően 1,55 meter. A Muncaster—

Humility sárga mén izomzatai által tűnik fel különösen. Ha valami kifogásolni való van rajta, ez kissé előretolt térde, ez azonban széles és szabályos. Megvesztegető látvány az Ossian—

Zinnia pej kancza, mely 1,59 m. magas, könnyű, jól helyezett nyakkal, erős háttal, hosszú farral, tiszta, száraz, rendkívül erős csontozattal. A Marden—Soham Lass kancza ivadék a legnagyobb a csikók közt: már is 1,64 meter magas. Rendkivül erősen fejlődött s galopja hatalmas. Emiliusnak Waifból és Amadineből származott kancza csikói szabályos alkatuk által tűnnek ki. Magasságuk 1,53 meter. A Hymenaeus—

Kentish Rose pej kancza 1,52 m. magas. Kitűnő alkatú csikó. Chamantnak Lyreből származott csikaja ugy külsejére, mint mozgására nézve kifogástalan, gyönyörű alkatú sárga kancza. Harzburgba a yearlingek árverésére Hannoveréből igen kényelmesen el lehet jutni a 9 órai külön vonaton, mely 11 órakor érkezik oda s este 8 óra 20 perczkor tér vissza. * * * Az ascoli meeting az idén is a szokott fénynyel nyilt meg, a walesi berezeg és neje jelenlétében. Anglia legelőbbkelő családai s az angol turf legnevezetesebb féríiai nagy számban voltak képviselve. A «

Prince of Wales Stakes»-érí hét hároméves lépett sorompóba Donovannal, mely mint favorit 9:2 «rá» oddsszal indult, csak játszott ellenfeleivel s föltartva másfél hoszszal verte meg Royal Start, mely után ugyanily távközben Enthusiast, a Two Thousand nyertese, érkezett be. A nap másik jelentékeny eseménye az Ascot-Stakes volt, e 3200 meter távú handicap, meiyért tizenkét lovat nyergeltek föl. Exmoor és Dante voltak afőkedvenczek. azonban a versenyt Lord Lovne (Hampton és Lady Lucas 3éves fia) nyerte meg 6 stone 7 font könnyű terhével, három hoszszal könnyen Ashplant ellen, mig Tissaphernes rossz harmadik lett. — A BiennalStakes Semolina zsákmánya lett, a legyőzhetetlen kétévesé. A második nap a legnagyobb érdeklődést a Royal Hunt Cup vonta magára. Az értékes tiszteletdíj, kapcsolatban ezer font sterling készpénzzel lö lovat csalt ki a starthoz ; a győzelmet VVhitelegs, Albert Victor és Flora M

'Ivor 4éves fia aratta, négy hoszszal Veracity ellen, mig L'Abbesse de Jouarre, az Oaks nyertese, rossz harmadik lett, egy fejjel Fullerton előtt. A 3évesek Biennal-Sla'kesében Gulliver ragadta magához a győzelem babérját, mig a CoronationStakest (3éves kanczák versenye) Seclusion, e Hermit—Boundaryivadék. Néhány szó az erdélyi lótenyésztésről. Minő lendülést nyert a magyar koronabirodalom lótenyésztése nem csupán szaporítás, hanem javitásban és nemesítésben is, az utolsó 20 év alatt, amaz idő óta. midőn a magyar kormány az állami méneseket és méntelepeket saját kezelése alá vette, és ezek vezetésével egy rég ismert és sok tapasztalatú szak- és sportembert: Kozma Ferencz ministeri tanácsos urat bízta meg, nemcsak a belhanem a külföldön is bő elismerésre talált. Mégis van egy része az országnak — és ez Erdély, mely különben a lótenyésztésre igen alkalmas — hol időnkint panaszok hangoznak fel, hogy itt a lótenyésztés hanyatlóban van, és az úgynevezett «erdélyi fajló» végképen kiveszett. Kérdem tehát, hogy hol és mikor volt az «erdélyi faj» képviselve? 1848 előtt és csakis Erdély egyes nagybirtokosainak magán méneseiben. Áz országban az időben volt 650,000 magyar és 200,000 szász lakónál csak itt-ott lehetett egy jobb lovat találni, a mennyiben egyik vagy másik községnek a véletlen, vagy inkább szerencse kedvezett, és legfölebb a község által áldozott 200 forintért sikerült egy jobb községi mén birtokába jutni. Az 1.150,000 oláhságnál az erdélyi fajló bizonyára képviselve nem volt, mert ők ezelőtt is nyomorult, apró gebékkel rendelkeztek, egyátalán lótenyésztők nem voltak, nem azok és soká nem lesznek. A nagybirtokosok részéről nagyban folytatott lótenyésztés egész 1848-ig könnyűséggel járt. A jó és téres legelő helyek, a jobbágyság létezése, az adók nem ismerése stb., mindezek hozzájárultak ; s ha mindjárt minden tenyésztés nem épen sikerült alkatásu volt is, ugy ezek száma mégis elégséges volt arra, hogy az erdélyi fajtának hírnevet szerezzenek, mihez hozzájárult még az is, hogy a fiatalabb lovak betöltött 5 sőt 6éves korukig használat alá nem kerültek, mert épen a tulajdonos elegendő számmal rendelkezett és a pénzre ráutalva nem volt. Évente aztán a tömegből kikerestetett egy néhányat, a gyengébbekre mitsem ügyelve. Ellenben manapság a követelmények akkorák és odáig terjednek, hogy minden "produkált ló maga a tökéletesség legyen. Bekövetkezett azonban az 1848—49. év. A magán méneseket ez időszak erősen megrostálta, sőt némelyeket örökre megsemmisített ; a mi el nem pusztult, az mint hadi zsákmány az oroszok kezébe került és elszállíttatott. — A jobbágyság is felszabadult ; ennek következtében a munkaerőt fizetni kellett, az addig ismeretlen adók pedig hova-tovább növekedtek. Lehet-e csodálni, ba még ama kevés magán ménesek száma is összébb szoríttatott. Végül a sok válságos esetre bekövetkezett az utolsó 25 évben még a vágy is nagy lovak után, és az érdeklődés mindig nagyobb és nagyobb lőn ezek iráni ; e követelményeknek mielőbb megtelelhetése czéljából, és hogy az eladás is előnyössé váljék — mert hát a nagy j;> jobban fizetődik — a iegtóbb magán-ménes tulajdonosa magasvérü angol faj vagy telivér apaméneket vásárolt vagy bérelt, és igy az úgynevezett erdélyi fajló lassan-lassan kiszorittatott sőt egészen eltűnt. — Az előbb említettekből következtetve megengedhető, hogy a lótenyésztés némi csorbát szenvedett, hanem hogy a voltaké): en országos lótenyésztés Erdélyben, mi a földmives osztályt illeti és minek döntőleg kell szerepelnie, hanyatlott volna, könnyen megezáfolhatom, és csupán csak a lassú előrehaladását, melyet 30 év alatt tapasztalt szemlélődéseimből meritek, engedhetem meg ; de hát ennek is mint minden egyébnek megvan a maga oka, melyet következő adatokkal világositok fel. Mint minden kezdet nehézséggel jár, ugy az erdélyi lótenyésztésnek is ezelőtt 25 évvel gyökeret verni nehéz feladat volt ; hiszen közszájon forgott akkoriban ama babonás hiedelem is, hogy minden az állami mén után származó csikót alkalmassága esetén az államnak és hozzá ingyen kell átengedni : később pedig, midőn a fedeztetési dij behozva lett, amaz általános nézet uralkodott, hogy az állam valami üzletszerűséghez szándékozik fogni. Erdélyben volt 177 drb állami ménnek elhelyezése óriási nehézségekkel és költekezésekkel .járt akkoriban; nehézségekkel, mert a községek a jót és hasznost be nem látván, többször még szállást sem akartak adni, de különben is sokféle nehézségekel gördítettek az ügy elé. Az illető teleptiszt majd mindenhol kénytelen volt magán felekkel lépni szerződésre az istálló és szállás átengedése végett, mely végül is 2—3 lónak 4 hónapig tartó elhelyezéseért 30—50 frtig volt megalkudható ; a legénység részére pedig külön felemelt étkezési pénzt volt kénytelen kiszolgáltatni. Az efféle alkudozások annyira elhúzódtak, hogy az idő a kiszállásra már elérkezett, de az elszállásolások biztosítása még befejezve nem volt. Mi a mének élelmezését illeti, megemlitem, hogy ezt mindig magas árakkal kellett megfizetni. Igy például tájékozásképen legyen kiemelve, hogy a takarmány beszerzésénél volt rá eset, hogy egy állomáson piaczi ár szerint, egy adag 10 bécsi fontos szénát egy forinton kellett az államnak megfizetni. 8—10 forintot adni egy mm. zabért, az közönséges szokás volt. Meg lett végül minden nagy áldozat hozva, és mindezek elviselésével egy pillantást vetve a végeredményre, kitűnt, hogy az 1864. évben az ország külön részében fekvő 51 fedeztetési állomáson felállított 173 mén, melyek közül 43 darab még akkor ingyen — összesen 5883 kanczát fedezett s ezzel szemben befolyt 1266 forint, tehát a fedezések túlnyomó része ingyenes volt. Tekintsük egyszer az erdélyi méntelep mai ménállományát. A mének száma az idei fedeztetési idény alatt a bérmének be nem számításával 292 darab 100 fedeztetési-állomásra elosztva. A mult 1888-ik évben 283 darab mén, 95 fedeztetési állomáson 11,500 kanczát fedezett, egyre tehát esik 40,5, és ezért befolyt 26.811 frt. Ez oly eredmény, melyet jónak kell beismerni. Ez eredmény behatóbb megszemlélésénél az is kitűnik, hogy a szászok, kiknek lélekszáma alig rug a magyarság egy harmadára, jóval nagyobb részt vesznek manapság emez intézmény jótéteményeiben, mint a magyar lakosság, mi évekkel ez előtt nem ugy volt 1864-ben a naszód-kerületi 3 állomásnak leütésével a mének következőleg voltak elosztva : Magyarok között 35 fed. állomáson 126 ménnel 443Я kancza fed. Németek • 16 • « 47 • 1444 > « Összesen öl 173 5885 1888 Magvarok között 53 fed. állomáson 170 ménnel 650o kancza fed. Németek • 42 • 113 • 5(11)

0 «_ • Összesen • 05 i • 283 í 11500 i Г Oka annak, hogy a szászok emez — az országra nézve jótékony intézményben nagyobb 1*