Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888

1888-01-01 / 1. szám

8 VAD ASZ- ES VERSENY-LAP 1888 január 5. mint históriai anyag, he lesz osztva, tapasztalatok tenyésztése végett, valami ménesbe . . . s jó lesz, ha azt nem irják róla, hogy meddő volt. Akarjuk hinni, kedves olvasó, hogy az ön 1837. évi pályája ruganyos, bársony pázsittal volt benőve, melyen könnyűséggel, minden baj nélkül futtatott végig . . . és a s: rs nem liandieapezte agyon, hanem «Bottom yveighl»-lel lovagolta keresztül, mint jóvérű sporlsmant meg is illet : sarkantyú-szúrásokat osztogatott, s az egész idő alatt az ostor az ön kezében volt, . . . őrölünk, hogy boldog volt, s az újév is kellemesen és megelégedéssel, ha nem is az ölében, de legalább hordja önt nyugalommal a hátán. És most mint boldog emberhez, egy kéréssel canlerezünk fel a kedves olvasóhoz, éspedig mint ujságiró és igaz «Honfi» a ki azt mondja önnek, nem tengerre, hanem «Talpra magyar» s ez a felkiáltás legyen egy nagy «Echo» Kárpátoktól az Adriáig az egész «Hungariá»ban ; a mit mi kérünk, nem kell ahlmz «Techtelmechtel» a vagy sok «Badar» beszéd, hanem egyszerűen egy évre 12 Irt előlizetési pénz, s mi őszintén minden « Álar cz» nélkül kijelentjük. miszerint «Vérmes» « Remem ber»-ünk van, hogy ön előfizet, s nem lesz hozzánk «Cannibal», sőt «Propagandát» log lapunknak csinálni, és lesz a mi örökös «Abonnent»-ünk, s mi akkor hetenkint egy jó lapot adunk, s az 1000-ik előfizetőnknek ajándékba küldjük Géza báró «Csók»-ját, t. i. lia ő beleegyez, s lia ön még nem «Urambátyám», hanem fiatal ár. akkor kívánjuk önnek, hogy a «Blaue-Donau» pariján egy «Balzsam»-os «Maiennacht»-on «Legyen» találkozója a «Jóleány» «Kisböskével», a ki «Tünder»-iesen «Beauthy» es «Hüség»-e páratlan s az elválásnál szivéből mondja önnek «Gyöngyöm», «Drágám», «Gondolj-reám»: de ha nem tizet nekünk elő, ugy «Legyen» találkozója az «Old Lady »-vei ós telivért valami «Nagybuksi», ne «Damasus» hanem Damaskusból hozzon önnek — hogy veszeti volna az egész « Arabi» vér az országában, ... de mért is mászkál mindig, «Talán» meri senki — sem «Lehet» «Profét»-aaz országában, hanem inkább elmegy «Romana» iába Derbyt nyerni, pedig . . . Der «Rudi» hat ksakt . . . hogy vau itt néki egy olyan «Incomparable» könnyű lábu arany sárga «Wahrsagerin

»-je : - de mind hiába, nem fog azzal senki Wiener «Walzerl» tánczolni, pedig megérdemelné, hogy egy kis «Kakuk» szót halljon, mert - ... múltkor a St. Stefan, — nem a 40,000 frlos nagy díj. melyet biztosan Ernest fog megnyerni, — már t. i. a Lord, — hanem Bécsben a Kellerbe, mikor az «Eisa» este megjött ebédelni, kérte, hogy fizesse ki a minuten-tiabberes liakerjét, azt kérdte «Pöurquois», persze a hires franezia traber «Pourquois» volt eszében, de hová is tévedünk ki az inlegitim sport terére, most már komolyan minden «Tréfás» szavak nélkül Ígérjük, hogy küzdeni fogunk mint egy «Oroszlán», hogy lapunk jó legyen és a nagy «Padisçhah» szakálára esküszünk, hogy « Alpári »-k nem leszünk: nem leszünk ugyan képesek megfejteni, hogy a « Ferbli», «Hazard» játék-e vagy nem? de mégis sókat érőt lógunk önnek évenkint adni: és ez nem «Hipothesis», mely ablm a <Dilcmmá» ba sodorna bennünket, hogy vagy ad ön nekünk 12 frtot és mi azért adunk önnek egy igen sokat érő lapot, vagy ön nem ád nekünk semmit, és akkor mi is «Viceversa». Mi «Vigyázz»-va intézzük e felhívást a magyar nemzethez, mert mi nem « Mehet »-ünk a «Balkán» félszigetre «Bulgár» és «Busnyák»-ok közé, mert itt van a mi «Patria» nk. nekünk teljes «Remény»-ünk van a sikerhez, mert a leg-«Elsőm» «Parnó»-ról is kijött s onnét jövőre sem várunk « Bitorló »-kat, hanem jót és «Job»-bat a «Lögyjó»-nál. Hogy «Riadót» vagyunk kénytelenek fújni: ez egy «Rémes» história miatt történik, me t ki hinné cl az urak közül, hogy mailkor is előfizetési «Készpénz» helyeit «Oreglak»-ről olyan rossz «Pezsgő»-! kaptunk, hogy annál csak György báró küldött rosszabb «Madeirát» ilyen italokból nem lehet az újságírónak megélni : mi még sem lennénk ezt a lizetési felhívást, lia akár .«Westfaliába» akár «'lata». «Síkvölgy» vagy «Ugod»-ra mennénk és mindenütt «Föur»-ak volnánk, de nekünk még csak a postas'empelt is drága «Ready Money-ért adják, s azért kérem csak tessék előfizetni, s ne a lova, liánéin maga legyen *«Daliás», különben mi nem leszünk «Gescheftlreund». Ez évben nagy titokban meg fogjuk minden előfizetőnknek mondani, mi nyeri meg a Derbyt, nagyszerű tippeket adunk, melyeken ön nagyon jól lóg mulatni, különösen ha nem fogadott rá : megmondjuk hogy a totalisateurnél hová kell tenni és még egyet ebben a válságos nagy európai versenyben, megmondjuk mikor hangzik fel Parisban «Vive le Roi», de azért ne mondja nekünk senki, hogy mi «Tal.m» «Lehetetlen »-t « ígérvény »-ezünk—

«Promesse» - mert már «Olyan nincs» mert akkor feltámadna ellenünk minden «Biró», különösen keblünkben a «Kisbíró», azért tehát akár Miss, akár nem Miss, csak kérem «Zarz-es-tira» azt a 12 forintot s akkor mein «Gönner»-é «Viva». Kelt Buda p^"^

6 » «Junius» «Vobati» ар Saveniake Hóban any. Junó. A Vadász- és Verseny-Lap megbízásából: «Alfons > von «Haidelbär» «Humorist». Doncaster és Verneuil. (Képekkel.) A két apaló. melynek hü képét mai lapunk — Blaas kitűnő olajfestményei után liozza, oly ritka kincs, a minőt együtt Kisbéren kivül alig rejt bármely más ménes a világon. Az eszményi közeliti meg mindkellő az egyik a törekvő modern, a másik a józan eonservativ sportsman és tenyésztő ideálja ! Doncaster (apja Stockwell a Marygold) az angol Derby háromszoros nyerője, a menynyiben ugy ő, mint fia Betid'Or és ennek fia Ormonde is osztozott a «kék szalag» dicsőségében. Angliában is legelső rendű apaló voll már, midőn tulajdonosa a Weslminsteri herhasználbatónak látszott a sok közül. Ezt különös elővigyázattal indilotta Kamukero, mellé állva, felemelt ostorral. Az ára 100 írtra volt hagyva, de ebből — hogy Kamukero szavaival éljek — a barátság kedveeért 20 frtot leengedett. — «Hogy lehet ezt a lovat ilyen olcsón adni?» — tűnődött magában az öreg lóismerő. — hiszen ebből hatheti jó tartás mellett kész remonda lesz.» «Talán valami belső baja van?» kérdé. Veresbegyi becsületszavára fogadta, hogy «belső baja» — az nincsen. Mire az öreg nem tétovázott tovább, hanem megvette. Ez után még egy csapat lovat vezettek elő egy másik istállóból, de ezek nem voltak az öreg kedvére valók, bár Kamukero halálra dicsérte őket. Egy azonban, a mit nem dicséit, jónak látszott. De erre azt jegyezte meg Kamukero. hogy ez kehes, a legcsekélyebb használatnál megsántul, és süriin kólikája van. Most csak azért néz ki tűrhetően, mert vásárra készíti, hogy valami ismeretlen kupeezre rásózza. Ismerősének. barátjának már csak még sem akarja elsütni. «Hátha épen ez lesz a legjobb!» gondolta magában az öreg, ki némileg már ösmerte Kamukéról. E pillanatban érkezett viss a Budapestről az a négyes fogat, mely Kamukero tegnapi biztatása szerint az összes lovak között a legjobb. — Kamukero a kocsis felé futva s az öregre integetve, fogadta az üres szénás zekeret : s a kocsis az integetésből rögtön elérté, hogy idegen vevő van a homokhegyi curián. kieresztelte a suhogót. s a négy gebe tűrhető ügetéssel ért a ház elé. Vercsbegvi pár szót váltott halkan a kocsissal, azután pedig elkezdte szidni, hogy miért TÁRCZ A. Veresbegyi Kamukero. (Rajz)* Van Pest-megyének egy községe, ősi fészke egy régi nemesi családnak, — neve Homokhegy. Mikor egyszer egy valaki itten birtokot akart vásárolni, s az ottani viszonyokatjói ismerő Z y táblai bírótól kért tanácsot, azt a feleletet kapta, hogy heszármazottnak nem ér semmit ott megtelepedni : mert csak a bennszülöttek boldogulnak olt, bírván amaz éleslátással, hogy a szél által őszszel el hordott rozs-vetést, lavaszszal a szomszéd határban mint tiszta búzát arathassák le, még pedig a saját külön homokhegyi corpus jurisuk alapján. Hát ebből a fészekből való a mi typusunk. a neve Vereshegyi Kamukero, a hires «vereshátuak» családjából. Találkozik Kamukero barátunk egy öreges barátjával, a ki ismerve Kamukéról arról az oldaláról, hogy sokat ló-fut, s igy mindent * Levél a Szerkesztőhöz. Tiszteli Szerkesztő ur ! Kedves barátom ! -— Lapod 51-dik számában panaszkodol, hogy a vértesaljai agarászat eredményét félrevezetés folytán tévesen közölted, s ezért az illetők nehezlelését teljes joggal arra liáritod. ki félrevezetett. — Igen ám, de ő nem állt elő azóta sem. liogy «mea culpát» mondjon vagy magát igazolja ; s igy azt hiszem, szándékosan vezette félre az agarász-világol. — Igaz. hogy pompás egy história! Elvisz a vértesaljai versenyre két agarat, ezek közül is csak az egyik az övé, a másik Szilvássy Szelidkét vallja gazdájának ; s ezt a két agarat falán ü. különféle név alatt is futtatja, s végül felülteti vele a «Vadászés Verseny-Lapot» ! De vigasztalódjál, tisztelt Szerkesztő barátom, mert felültetett az már másokat — jobban. Példa reá a mellékelt kis rajz, melynek hiteles voltáért jót áll hived A feketebegy. lud; azt kérdezte tőle, hogy nem tudna-e eladó igás lovakat, neki most hirtelen szüksége volna vagy négy darab olcsó de jól használható igás lóra. lionne tudnék -— felelte Kamukero ur, — nekem magamnak is van 21 darab eladó, mind jó és olcsó, tehát épen olyan, a minőt le.keresel. Áruk 50—100 frt között. Jóllehet az öreges ur, mint régi megyei ember, ismerte ama megyei közmondást, hogy: «Vigyázz hogy Äporkän meg ne verjenek, Törtelen meg ne lopjanak. Homokhegyen be ne csapjanak», — mégis beállított rövidesen Homokhegyre, megtekinteni azokat a «jó és olcsó» — lovakat. Feltette azonban magában, hogy lehetőleg óvatos leend, de meg, mint a megyében állásánál fogva is elismert szakember, meggyengült látása daczára is képzeli magáról annyit, hogy világos nappal még Homokhegyen sem fogják becsapni. Megérkezésekor Veresbegyi, a családjánál mindenha szokásos vendégszeretettel fogadta, s a lovakat később igérle megmutatni, mert — úgymond — most Budapesten vannak szénával. Másnap csakugyan előkerültek a lovak — Budapestről, s Kamukero bemutatta őket a vevőnek. Mindegyiket egy-egy kocsis húzta vonta ki az istállóból, miután már odabent husánggal igyekezett kedvet önteni beléjük, kivül pedig maga Kamukero csiklandozta végig kiálló bordáikat egy felejthellen nyomokat hagyó ostorral. Mikor aztán mindenkinek kiadta a portióját. elkezdte nagy tehetségüket, iegendaszerü nagyítással maga felsorolni. még a genealogiájokat és biografiájukai is elmondta. Gebe volt biz az mind: egy azonban mégis