Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-03-03 / 9. szám

1SS7 ni irez ius 3. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 79 ORSZÁGOS LÓTENYÉ SZTÉS. Lóvásárok Magyarországon. (Márczius hónapban.) Bonyhád (Tolnamegye) 6-án. Kecskemét (Pestmegye) 7-én. Nyíregyháza (Szabolcsmegye) 7-én. Sopron 7-én. Nagyvárad 11, 12, 13, 14 és 15-én. Kolozsvár 12-én. Zsombolya (Torontálmegye) 13-án, Budapest 13 és 14-én. Kalocsa (Pestmegye) 13 és 14-én. Hódmezó'-Vásárhely (Csongrádmegye) 19-én. Mezo-Kövesd (Borsodmegye) 19-én. Temesvár 19-én. Török-Becse (Torontálmegye) 20-án. Kaposvár (Somogymegye) 25-én. Zombor (Bácsmegye) 25-én. Érsekújvár (Tenyészvásár) 27 és 28-án. Kó'szeg (Vasmegye) 28-án. Ó-Arad 28-án. Pápa (Veszprémmegye) 29 és 30-án. Csákóvá (Temesmegye) 30-án. Maros-Vásárhely 31-én. AGARÁSZAT ÉS IvOPÁSZAT. A Waterloo-Cup. Angliában, Altcar síkjain mult hó 17-én döntetett el a « Waterloo-Cup», az agár-verse­nyeknek eme legnagyobb dija. Ez évenkint ismétlődő nagy díjért csak 64 agár pályázha­tik 25 font sterling téttel. Miután azonban rendesen több neveztetik, az összes nevezés­ből, hogy melyek futhatnak : sorshúzás dönti el. Közvetlen a verseny előtt a párok sorso­lása történik, a 64 nevezésből 32 pár alakulván ; a harminczkét győztesből újra 16 pár s a 16 győztesből megint 8 pár állíttatik össze s igy foly ez tovább, mig az utolsó fenmaradt pár győztese nyeri végre a Waterloo-Cupot. A íő­kedvencz a Mr. С. I libbert Miss Glendyne-]a volt, mely már két ízben lett eme nagy dij nyertese, ugy hogy most a bookmakerek 9:2 «rá» jegyezték. A szuka pompás konditióban volt s most is alig kétkedhetett valaki a dia­dala fölött. Két versenyét igen szép stílben nyerte most is, de a harmadiknál visszavona­tott, mert sántított. A vizsgálatból kitűnt, hogy egy lábujja kificzamodott. Rögtön távirtak Anglia legelső állatorvosának Londonba, ki kiilön-vonatot használt, hogy Altcarba korán megérkezhessék a Miss Glendyne lábujjának helyreigazítására, de a vonat néhány perczet késett, holott ha Mr. Hutton a szuka lábujját helyreigazithatja, ez, 10 perez múlva már foly­tathatta volna versenyét. Igy aztán a Mr. Hornby Herschel­je lett az első favorit. Meg is felelt a benne helyezett bizalomnak, a midőn a két utolsó tourban a Mr. .lenkin Jenny Jonesét megverte s egy compromise nyomán Mr. R. F. Gladstone Greater Scot-jáv^l a 700 font ster­lingen (körülbelől 8000 frt) megosztozott. — A Miss Glendyne accidense — angol lapok szerint — a sportvilágnak nem kevesebb mint 1 3U millió font sterlingjébe került! TÁRCZA. A léghajózási sport. A legtöbb sport, mely nálunk dívik, Ang­liából származott hozzánk ; eredeti sportot, az agarászat kivételével, nem mutathatunk föl. Persze ! a vadászatot és halászatot sem tanul­tuk más nemzettől : csakhogy e sportok a nem­zetek mindegyikének ős-eredeti sportja. Eddig a vitorlázást szokták a legnagyobb­szerü sportnak tekinteni, a mely legfejlettebb Angliában ; a legutóbbi évek óta azonban még nagyobbszerü sport kezd honossá lenni a leg­műveltebb államokban : a léghajózási sport. Ennek hazája nem Albion, hanem Franczia­ország. A léghajózási sport alatt nem a komé­diások és akrobaták által kizárólag pénzszer­zés czéljából a nagy közönségnek bemula­tott léggömb - fölszállásokat kell érteni; nem tarloznak ide a «fékezett-léghajó» (ballon cap­tif)-val történő fois állások: s merőben mind­egy, ha a léggömbbel csakis a komédiás emel­kedik néhány százmeternvi magasságra a leve­gőbe, vagy pedig egy-két gentleman is foglal helyet a léggömb kosarában ; közönyös, lia a «fékezett léghajó» csak 300 meiernyi magas­ságra emeli a kosarában ülő fizető utasokat (miként az az 1878-iki párisi világkiállításon történt), vagy pedig 400 meternyi magasságra : (ez történt a milanói országos-tárlaton 1881-ben) mindemez esetekben a fölszállás nem sport. A léghajózási sport kizárólag az irányitható­léghajóval űzhető. Mióla az emberek közlekedési eszközöket is találtak íol, mindinkább fokozódott bennök a vágy : nemcsak szárazon és vízen baladhatni, hanem a felhők hónába is fölszállhatni. A liel­len-római hitrege egyik legköltőibb esete Dai­dalosz és Ikarosz kísérlete, a kik a Kréta szi­getén az elülemlitett által Minosz királynak épített tömkelegből röpülés által törekedtek menekülni s a tenger fölött hónukba vissza­térni. A mig a természettani ösmeretek hiányosak voltak, és a műszerészet bölcsőjében feküdt, szá­mos képzett, nagyratörő, eszes, bátor férfi is azon törte fejét, miként lehetne a madárszárny után­zata szerint készült röpülőkészülékkel, melyet karjaink mozgatnak, fölszállani a levegőbe. Persze ! mindeme kísérletek a legteljesebb ku­darczczal végződtek. Mióta a műszerészet fej­lődött. az elfogulatlanok belátták, hogy az ember sohasem lesz képes, bármily magas tö­kélyt érjen el a műszerészet, oly szárnykészü­léket állítani elő, melylyel röpülhessen ; belátták, pedig századunkban sikerült Besnier franczia lakatosnak oly szárnyké züléket csinálnia, mely­lyel alacsonyabb dombról képes volt leröpülni (Cablé-ban). Az emberi karok által mozgatandó szár­nyak helyett nagy gőzgépek által működésbe hozott hajtókészüléket alkalmaztak némelyek. Ilyen volt, például, IJenson 1843-ban bemuta­tott repülőgépe, melynek pontos leírását olvas hatjuk a «Newton's Journal of Arts and Sci­ences» ugyanazon évi folyamában. String fellow Wenham tervei szerint készített ily röpülőgép­mintát, mely számos társa között nagyon föl­tűnt az 1868-ki londoni világkiállításon. E kis gép gyönyörűen volt készítve; az azzal tett kísérletek azonban bebizonyították, hogy sem azzal, sem mégoly tökéletes röpülőgéppel nem szállhat föl az ember a levegőbe. A mesterséges szárnyakkal való röpülés kiribetetlensége több tudóst arra bírt, hogy egyéb utat-módot keressenek az embert a légbe juttathatni. — Lana ferenezrendi szerzetes j 670-ben. Bresciában, Don Guzman portugál termé­szettudós 1736-ban Liszboában és Gallien József domokosrendi szerzetes 1775-ben Avi­gnon-ban többé-kevésbbé helyes alapból kiin­dulva voltak ez irányban az első kísérletezők Európában, a kik némi eredményt bírtak föl­mutatni. Montgolfier István és József fivérek találmánya, mely a véletlen ajándéka, közlu­domásu; földrészünkön a nevezett fivérek meleg léggel töltött léggömbje volt az első, a mely fölszállott 1783 juniusban Annonay mezővá­rosban. E léggömb átmérője 12 meler volt, köpenye papírral körülragasztott vászonból készült. Még ugyanazon évben készültek az első «Charlière»-ek is, melyeket forró lég helyett köneny emelt a levegőbe ; nevöket föltalálójok­tól Charles franczia természettudóstól nyerték. Az első fölszálló ember Pilátrc de Rozier volt, a ki egy «Montgolíiére»-t használt légutjára ; néhány nappal később D'Arlandes őrgróffal ujabb légutat lett ő ; ugyanazon év deczem­berének első napján szállottak föl egy «Char­liére»-ben Charles Robert müszerészszel ; azóta teljes 70 éven át a léghajó ás alig-alig fejlő­dött és nem birt sporttá emelkedni tíiffard Henrik franczia mérnök 1852-ben mutatta be Parisban szivaralaku kormányoz­ható-léghajóját, melyet három - lóerejü gőzgép hajtott másodperczenkint 3 meternyi gyorsa­sággal. Természetes, emez irányitható-léghajó egyedül szélcsöndben, vagy pedig 3 mcternyinél lassúbb szél ellen voll képes kitűzött czéljához szállani. Eme hátránya daczára óriási haladást képezett a léghajózásban ; mert az első léghajó volt, a mely adott kedvező körülmények között irányitható vala. A Giífard-féle kormányozható­léghajó rendkívül korlátolt használhatósága azonban oly igen nagy mérvben kedvetlenítette el az irányitható-léghajó kérdésével foglalkozó­kat. hogy Európában teljes 20 éven át jófor­mán mi sem történt e fontos téren. Páris ostromoltatása 1870—71-ben, mikor a párisiak összesen 64 léggömböt bocsátottak föl, részint személyek (Gambetta Leó is), részint levelek s irományok kiröpitésére az ostromlott városból, melyek közül 58-nak sikerült a német ostromgyürün átröpülnié, Hupuy de Lôme, a világhírű hadihajó-épitész, a ki a párisi véderő­bizottság befolyásos tagja és a franczia haditen­gerészet főfelügyelője volt, lelkében fölkeltette a gondolatot: az irányitható léghajózás terén alapos kísérleteket tenni. Dupuy de Lôme e kísérleteire csupán 1871 végén kapván tete­mesebb összegű kormány - segélyt, irányitható hadiléghajóját csak 1872 februárban mutatta be a franczia hadügyérség bizottságának Parisban. Emez irányitható léghajó 15 meter átmé­rőjű, 36 meter bosszú 3150 köbmeter tar­talmú és szivaralaku volt ; köpenye selyemből készült ; töltelékét köneny. hajtókészülékét hátul alkalmazott, 9 meter átmérőjű, kétszárnyú lég­csavar, a hajtóerőt pedig 8 ember = 0'8 ló­erővel, nyújtotta ; az elért gyorsaság másod­perczenkint 2'7 meterre rúgott ; hordképessége 76 vámmázsányi volt, melyből a köpenyre s annak bálójára 16 vámmázsányi jutott. A vi­szonylag csekély eredmény távolról sem volt ki­elégítő. Az első irányi tható-léghajól, melyet villa­mossági erő hajtott, Gaston de Tissandier mutatta be 1881-ben az első párisi villamos­sági köztárlaton. Ekis léghajó, voltakép nagyobb minta, másodperczenkint csak 1 meternyi gyor­sasággal röpült. A hírneves föltaláló a következő két év alatt Auteuil-ben (Páris tőszomszédságában) külön e czélra berendezett műhelyt állított föl, melyben Albert fivére, a ki mint tervező sze­repelt, közreműködése mellett 28 meter hosszú (a két hegye között) 92 meter széles, könnyű perkalinból varrott, 1060 köbmelert tartalmazó irányitható-léghajót épített. A hajtókészülék hátul alkalmazott, 2'85 meter átmérőjű, két­szárnyú kis légcsavarból állott; mig a hajtó­erőt 100 meterkilót = 1'/ 4 lóerőt nyújtó, csak 55 kilogram-sulvu villamgép szolgáltatta. A töl­telék könenyből állott; a gépecske 2'/ 2 órán keresztül dolgozott ; az elért gyorsaság másod­perczenkint azonban csak mintegy 3 meternyire i'ugott : s igy e léghajó is csupán ritka eset­ben volt irányitható. Ez idő alatt Észak-Amerika Egyesült­Államaiban kísérlet kisérletet követett e téren, az elért eredmény azonban szintén viszonylag kicsiny volt: az újvilágban épült irányitható léghajók sebessége is csak 3—4 meter között változol t másodperczenkint. Ekkor mint valami csodahir járta be az egész földtekét ama, Parisból táviratozott új­donság, hogy 1884 augusztus 9-ikén délután 4 órakor sikerült Renard Károly és Krebs Antal franczia utászszázadosoknak irányitható-léghajó­jokkal, «La Franoe»-szal, hosszabb sétauta­zás után fölszálló-helyökre visszaröpülni s ott lebocsálkozni. Az első a chalais-i (Meudon mel­lett) katonai léghajó-gyár parancsnoka, az utóbbi annak alparancsnoka volt ; a fölszállás a gyár keskeny udvaráról történt; a beröpült ut hosz-

Next

/
Thumbnails
Contents