Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-02-24 / 8. szám

1887 márczius 10. tagadhatja meg az apját, ennek tömörségét, erős csontjait, melyek még alig hagytak egy «Verneuil»-t cserben s ezek, apaságának legjobb bizonyilványai. Azonban valamennyi gyermeke nehéz ló, melyek csak a harmadik vagy negyedik évben válnak «racing-like»-ká, melyeket azonban kétéves korukban alig lehet az őszi saisonra kihozni, nem is szólva a májusról. Hogy a Verneuilök ezért rosszak volnának, azt bizonynyal senki sem fogja állítani s a legnagyobb véleménykülönbségek mellett is aligha akadna értelmes tenyésztő, a ki azt állítaná, hogy oly mén, mely jó fundamentumü, erős, SZÍVÓS lovakat nemz, A tenyésztési czélra való használatból kizárassék. Lehet hogy a nézetek változnak, de az is lehet, hogy egy Verneuilt reproductoraink köréből kizárnak. A mennyire azonban a saját tapasztalatainkból tudjuk, ma is még mindenütt sokat adnak a fundamentumra és erős csontozatra minden lónál s annálfogva sokak előtt paradoxonnak tűnik föl, ha azt hallják, hogy Verneuilt a legközelebbi időben a tenyészconcertből jóformán kizárják. Mi azonban könnyen megmagyarázzuk ezt magunknak. A mai versenygép a fölhasználandó anyagtól föltétlen gyorsaságot és korai érettséget igényel, annálfogva e tulajdonoknak megfelelő alkatot, mely tömörséggel és erős csontokkal nem férhet meg. Ha a tenyésztő, a ki egyedül a kereskedelmi törvények kínálatának és keresletének engedelmeskedik, ba ugyan boldogulni s az általa tenyésztett anyaggal a mai viszonyok közt sikert látni óhajt, akkor egy Verneuilt czéljának elérésére nem használhat föl. Oly lovak, melyek kétéves horukban kenyerüket kiérdemelni nem tudják, a pályára csak harmadik évükben vihetők s először a negyedik evőkben kezdik legjobb formájukat mutatni : a mai áramlat keretében mit sem érnek, mert ettől kíméletlenül elsodortatnak. Verneuilt kezdettől fogva a félvértenyésztésre ajánlották — s valóban, noha mi annak idején az erre használás ellen tiltakoztunk, mai napság mi is e nézetben vagyunk, mert a mig Francziaország turfpolitikája nálunk is gyökeret nem ver, addig az a pénz, melyet oly stallionért kiadunk, mint Verneuil, nem lesz jövedelmező tőke. Mai nap oly apalókra van szükségünk, mely könnyű, gyorslábú, könnyen fit-té tehető productumokat ad, melyekkel mi a túlsúlyban levő 1200—1600 meter távú versenyeken sikerrel pályázhassunk ; mert mai napság nem lenne okszerű, a néhány l'/a s 2 mértfóldes versenyekért külön lovakat nevelni. E szerint Verneuilnek a degredálása a versenyüzletben uralkodó rendszerből kifolyó természetes következetesség. Az, hogy vájjon ez által a telivértenyésztés lényeges előnyt nyer-e, nem állithatjuk ; azonban teljes meggyőződéssel konstatálhatjuk ezt, a versenyre tenyésztést illetőleg ! Csupán az a kérdés, melyiknek tulajdonítunk több becset, emennek-e vagy amannak? Csak akkor lehet, az egyéni nézetek mértéke szerint helyes ítéletet vonni a mai tenyész- és versenyügynek élesen körvonalozott rendszere fölött. S a mint Verneuilnek, ugy Gunnersburynek is háttérbe kellett szorulnia. Noha itt lényegesen más okok játszanak fontos szerepet, épp ugy mint a Mortemer-ivadéknál, hathatós okok folytak be Gunnersbury bukására, melyek más oldalról világítják meg a mai versenyüzlet rendszerét. S ez az áramlat képezi tulajdonképeni alapját a legutóbbi idők általunk emiitett jelenségeinek, és fogja is képezni s következményeiben még sok évig, sőt talán mindenkorra jellegző benyomását hagyja viszsza hazai tenyészterületünkön. Gunnersbury gyermekeinek nagyobb része határozott versenyképességet mutatotl, sőt némelyeket első fiatalságukban Derby-cra ekeknek is tekintettek. — azonban nagyobbára fölmondták harmadik éviikben a szolgálatot s VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP versenypályájuk alatt azt a megrovást nyerték, hogy nincs szivük. Ezt természetesen apjoknak tulajdonították s jelenleg csak ige i kevés klasszisbeli kanczával rendelkezhetik. Igaz, hogy Gunnersburynak szintén nem volt szive mint versenylónak, mert pedigreejével jobb eredményt kellett volna fölmutatnia, mint tényleg fölmutatott. — Azt is bevalljuk, hogy e hibát a mén örökölte, de másrészt utalnunk kell arra is, hogy legtöbb ivadéka inkább az anyának, semmint az apának a temperamentumát örökölte. S ha tudjuk azt, hogy (íunnersbury gyermekei könnyen elveszthetik a szivüket, akkor ennek némely esetekben elejét lehetne venni, ha e sajátságokra ügyelve, nagyobb kíméletet tanúsítanánk emez állatok kihasználásánál, melyek oly könnyen «rogue»-vé válnak. Ez azonban nem fér együvé a jelenkor követelményeivel. A 6 furlong- és mértföldes versenyek erős finishjeiben s a kétévesek még rövidebb távú versenyeiben egészen más invidualitással biró lovakia van szükség, mint a minőket nekünk Gunnersbury — és Verneuil — adni képesek. De egyáltalán nem is gyakorlatias oly mén után tenyészteni, melynek productumai minden más jó tulajdonságuk mellett (kifogástalan pedálok s erős csontozat) nagyon is nagy kíméletet igényelnek s kétéves korukban kenyerüket nem tudják megkeresni. Hiszen rendelkezhetni más stallionokkal, melyeknek gyermekei kétségkívül csak sok bajjal és fáradsággal tarthatók lábon harmadik éviikig ; de ezek már futnak kétéves korukban s megkeresik a költségöket. A harmadik évükben is még érvényesíthetik tehetségüket mint ílyerek az en masse kultivált «villámversenyek»-ben s erekkel, a gyakorlatias versenyló-tulajdonos mindig jobban boldogul, mint a gyakori indulást és finisht ki nem biró Gunnersbury-ivadékkal. Eme tények konstatálásával Hermit nemes fia, mely oly gyönyörű formákat, tökéletes nemes vért és tömörséget képes átörökíteni, létjogát a hazai tenyészterületen, versenyczél tekintetében, elvesztette. Most pedig térjünk át egy nagyon figyelemre méltó esetre : Kisbér-öcscsének a kegyvesztettségére. Mind ama föltételek teljesítése mellett, melyek a másik két ménnél hiányzanak, el kellett buknia, mert gyermekei «nagyon sokat» mutattak a jóból. Nem oly tömörek ezek, mint Verneuilnek az ivadékai, van is — habár nem mindig, — erős szivök, sebesek is szívósak is, de mind a mellett sem akarnak Kisbér - öcscsével további kísérletet tenni. Ennek oka lábaiban rejlik. Maga is oly pedállal birván, mely őt a versenytől elvonta, nagy átörökítő hűséggel ruházza azt át mindenik gyermekére. Csülökzetökben rejlő hibájukkal az erős traininget nehezen állják ki s mig Verneuilnek a gyermekei csak nagyon lassan válnak «fit»-té, addig Kisbér - öesese productumai nagyon is korán «készek» s a letörések napi renden vannak nálok. Hogy ezt a mént a tenyész-concertből kizárták, oly rendszabály, mely csak örömünkre szolgálhat, mert Kisbér-öcscse a telivér-tenyésztésben okvetlen kárt okozott volna s a félvértenyésztésre különben sincs minősítve. Mi itt tenyésztőink összhangző nézetével kemény Ítéletet mondunk ki Buccaneer fia fölött ; de legalább igazságosat. Bármily sokat köszönhetünk is az «öreg ur»-nak «Kisbér»-ben, bármily epochalis volt is hatása az ausztria-magyarországi telivér-tenyésztésre, ép oly nagy lehetett volna a kár is. melyet e mén okozhat vala, ha a «Buccaneer-kultusz»-nak még tovább is hódoltak volna tenyészterületünkön. Aggályosabban kell Buccaneer fiainál a tenyésztésre kiválasztásban eljárni, mint minden más reproductorénál, mert mindamaz előnyök mellett is, melyeket e mén, ivadékaira átörökít, külsejükben a hibák gyakran tulnyomóak s ijeszlő mérvben öröködnek ezek ivadékról ivadékra, melyek az ősök előnyeit teljesen lerontják. Még a Gunnersbury esetét mellőzhetnénk, 69 ha mereven a képességhez ragaszkodnánk a tenyésztési elvben, daczára annak, hogy ez már képességgel biró gyermekeket nemzett, melyek, sajnos, oly rendszernek váltak áldozatává, mely a mi rég jónak bizonyult tenyésztési módszerünkkel ellenkezik s ez irányzatban legközelebb tökéletes fordulatot fog előidézni. Mi azonban örömest csatlakozunk ama párthoz, mely Hippia fiában már megérkezésekor kevéssé jóakaratú Ítéletet nyilvánított, mert hiszen semmi bizonyíték nincs arra nézve, ,hogy még változtatott taktika mellett is, Gunnersbury ivadékai «rogue» és «cowards» nem lesznek, s Bucsányt tanuságul idézhetjük e tekintetben. Azt azonban, hogy Verneuilt mellőzhetnők vagyis inkább mellőznünk kellene, meggondolásra méltó kérdőjelnek látszik előttünk, mert nekünk ugy rémlik, hogy oly tenyésztést, mely ily stalliont hors de concurs helyez, egészen más szabályok vezetnek, mint a melyeket mi elődeinktől átvettünk s mint az újkor legjelentékenyebb hippologjai még mindig mint egyedül helyeseket hirdetik az utókor tanítványainak. Nekik csak egy reményök marad, hogy miután a jelenkorra oly találó amerikai mondás «up and down» csakhamar egy más rendszert hozhat gyakorlatba, a mikor aztán oly méneket mint Verneuil, mint egyedül alkalmazandó apalovakat fogja elismerni. Csak oly apák gyermekei képesek oly kemény szemrehányásnak erejét venni, a minőt nem rég egyik legkitűnőbb hippológunk ajkáról hallanunk kellett, ki midőn lelkesülten beszélt az annak idejében Kladrubban nevelt s a verseny-pályákon kipróbált telivérek előnyeiről, oly különösen hangsúlyozta, hogy a kladrubi telivér-productomok nem concurrentia-képesek többé, mert ámbár tökéletesen jó fundamentumuak, s az angol telivér erős példányképei, de sajnos, nem birnak amaz «agársebességü képességgel, melyek mai napság oly kedvelt röpülő árnyékkal birnak». Körültekintés. Angol lótenyésztés és pótlovazás. Az angol szaklapok sűrűen foglalkoznak a pótlovazás kérdésével, a mennyiben a jelenleg fennálló német, orosz és osztrák-magyar lókiviteli tilalom nyomán mindinkább kitűnik annak szükséges volta, hogy a lótenyésztés dolgában a hadsereg szükséglete is tekintetbe vétessék. A «Field» egyik levelezője, Martin tüzérszázados merő ábrándozásnak mondja, hogy Anglia jelenleg két tökéletesen felszerelt hadtestet állithatna fel, mivel az ehhez való lóanyag hiányzik. Mig Oroszországban minden 1000 lakóra 235 ló, Ausztriában (Magyarországot is beleértve) 1000 lakóra 100 ló, Olaszországban 25 ló esik, Angolországban ennyi számú lakosságra 84 ló jut. Az utolsó török hadjárat alatt pedig Oroszország hadi czélokra több mint 380000 db lovat állított elő. Már most az 1-ső angol hadtestnek magának ez idő szerint 8000 lóra van szüksége, s két hadtest mozgósítására 16000, három hónap múlva pedig még 9000 ló kellene tartalékképpen. A lovassági felügyelők egyike pedig kijelentette, miszerint amaz esetre, ha a hadsereg számára hamarjában 2000—2500 lovat kellene beszerezni, ezáltal az angol lóvásáron tényleg elfogyna a hasznavehető katonai lovak készlete s a megszabott pótlovazási ár tetemesen felszökkenne. Az utóbbi 19—20 év alatt átlagosan 14000 db ló hozatott be külföldről Angliába 28—30 font sterling átlagos áron, mig a kivitel évekint. 4000 lóra — darabját átlagosan 60 font sterlinggel számítva — rúgott, vagyis más szavakkal, mig rosz és középszerű lovak hozattak be az országba, addig a kivitel leginkább a jó lóanyagot érte. E két tény csakis rosz befolyást gyakorolhat az ország lótenyésztésére. 1877 és 1878-ban egy angol tisztekből álló bizottság lőn a lovassági felügyelő utasi-