Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887
1887-02-17 / 7. szám
1887 márczius 10. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 63 3. A mezöhegyesi ménesben : Fedezett Ebből vemhes lett kanczát barab Czimer... ... ... 26 14 Kengyel ... 17 9 Küzdő ... ... ... 12 6 Lator . . ... 14 10 Nagyvezér ... "... 14 11 Routier 18 12 Tartar 19 11 Ürmény ... ... ... 19 9 Amaly Gidran 11 7 D. Michl ... ... ... 14 9 Furioso XXI. 12 9 Furioso XXII 17 12 Gidran XXXVI. ... 18 10 Gidran XXXVII. ... 29 29 North Star IV. ... 11 9 Nonius XVI. ... ... 15 10 Nonius XXIX. ... 25 16 Nonius XXXI 26 20 Nonius XXXII. . 19 11 Nonius XXXIII. 32 4 Nonius XXXIV. ... 14 11 Az egyes méneseket illetőleg : Fedezett Ebből vemhes leit kanczát darab Az angol félvér ménesben 82 60 A gidran ménesben 101 64 A nagy nonius ménesben 101 49 A kis nonius ménesben 98 61 Összesen 382 fedezett kancza közül (az őszszel eladott 50 darab leszámítása után) vemhes lett 234 kancza. — A vemhességi százalék 70 V 24. A fogarasi ménesben : Fedezett kanczát Ebből vemhes lett darab Conversano Mima 18 14 Favory VII 18 12 Favory VIII. ... „ 21 17 Favory IX. 10 5 Neapolitano III 13 13 Pluto III.... ... ... 11 7 , Pluto Fantasca ... . 3 2 Összesen a fedezett 94 kanczából vemhes lett 70 kancza. — A vemhességi százalék 8-0Q 2. Mind a négy ménesben összesen fedeztetett 818 kancza, ezek közül (az ellés előtt eladatott 94 darab leszámítása után) határozottan vemhes lett 537 kancza, tehát az állami ménesekben a vemhesség általában 74 százalékra rug. AT HL ETIKA,TESTGYAKORLAT. A jégre. Tavasz közeledtekor, erős, kemény fagy és 10 fok nulla alatt ! Ha ez igy tart tovább, márczius hóban a — Dunán korcsolyázhatunk. A jég mindenütt rendkívül eró's, a «jégemberek» országában nagy az öröm, igazi téli élet pezseg a jégpályákon. A városligeti jégpálya oly dus látogatásnak örvend, mint már évek óta sem. и » Szombaton, február hó 12-én, ezer és ezer jégbarát vándorolt ki a városligeti jégpályára, megbámulandó Frey Lipót bécsi evező-bajnok csodálatos virtuozitását a korcsolyázás mesterségében. Mutatványai messze felülmúlják a tavaly látott Mister Curtis tudományát. Sok ifjú arszlán szeretne ugy tánczolni a báli termek sima parkettjén, mint Frey úr a sikamlós jégpályán, kivált a modern rezgő lassút és csárdást oly csodálatos magyarsággal járta a jégen, hogy a nagyszámú néző közönség viharos tapsokba tört ki. Ugrásai hátrafelé, egy lábon maga körül forogva stb. páratlan mutatványoknak bizonyultak. Humoros mutatványai is nagy derültséget okoztak. Igy többek közt egy flegmaticus angolt parodizált, ki először megy jégre. Kár, hogy akkortájban a nap «tavaszi» melegséggel sütött a jégpályára és igy a talaj felette süppedékes és puha volt. Frey uron kivül senki sem mehetett a jégpályára. Vasárnap, a reá következő napon volt az első ünnepélyes villamos világítás, mely görögtűz és csinos röppentyűk kíséretében nagyon csinos téli tájképet nyújtott a közönségnek. Rohonczy Gida ur fáradhatatlan buzgalommal egy nagy franczia négyest hozott össze, melyben 120 pár vett részt. Hétköznapokon át «haute saison» van a jégen. Megjelennek a rendes, állandó vendégek, mini régi ismerősök üdvözlik egymást (az első fagy óta). E passionatus vendégekhez tartozik ő excellencziája gr. Andrássy Gyula is, kiről a napilapok tévesen irták, hogy a jégpályán «elbukott» volna. Ellenkezőleg, mi láttuk az illustris korcsolyázót, hogy akárhányszor segite fel nem egy elbukó hölgyet a jégpályán. A nemes gróf ur oly szép haladást tett a korcsolyázás terén (tavaly bizony még csak «egy-kettőre» inenl), hogy mint amateur-mester a női aristokratia ifjú bájos tagjait tanítgatja, hogy kell—jégre menni. Eme tanítványaihoz tartoznak legújabban az Inkey baronesse-ek, kikkel a «mester» ur nagyon meg van elégedve, mert már nagyon szépen korcsolyáznak. — tgy tehát, hogy a világtörténelem historikus igazságát meg ne sértsük, Andrássy Gyula gróf ez idő szerint a jégpályán egyetlenegyszer sem bukott el. S. O. TÁRCZA. Halászati sport a Balatonon. A halászat nemcsak mint kenyérkereset, hanem mint sport is a legrégiebbek közé tartozik. Természetes, hogy a tengereken a halászat mint sport is nagyobbszerü, mint a folyókban és kisebb tavakban ; de a Balaton oly rendkívül nagy, hogy beillik vajmi jelentékeny tengeröbölnek : s igy az ottani halászati sport a legélvezetesebbek közé tartozik. A «magyar tenger»-en többféle faját üzzük a halászati sportnak. De nemcsak fajok szerint, hanem időszakok alapján is nagy különbséget teszünk a balatoni halászati sport ágaiban. Fajok szerint megkülönböztetjük : a horgászást, a lándzsa- s villa-döfést, a szigonyozást, a fenékzsinór-vetést a kosárhálóval, a vetőhálóval, a kifeszített zsákhálóval és a keritőhálóval történő halászást. Időszakok alapján pedig beosztjuk a háló-halászást : télire — a jég alatt, tavasz-nyár s őszelőire, mikor a halak nem járnak rendkívül nagy csoportokban, s őszire, mikor a gardavándorlás történik. A horgászati sportot épugy űzik a Balatonon, mint más tavakon. Ha a horgász nem törekszik arra, hogy nagyobbfajta halakat is fogjon, kis ladikra ül, beevez a nádas közé és 1-—l 1/, lábnyi mélységre bocsátja horogzsinegét, melyre csak kisebb fajta horog van erősítve. A horgász, rendesen, csak egy «bot»-tal dolgozik (azaz csak egy horogkészüléket kezel) ; mert ha több botot helyezne el ladikja párkányán, nem kisérhetné kellő figyelemmel a dugók bukdácsolását. A csalétek, közönségesen, földi giliszta ; koczkára darabolt sajt, petrezselyemmel gyúrt tésztakoczkák és kenyérgolyócskák kevésbbé alkalmasak csalétekül. A «csipés», kivált délután, kielégítő: egy óra alatt 50—60 darab vörösszárnyu és buzaszemü keszeg (a legnagyobbak 5—6 latosak), kis potyka, fiatal kárász és apróbb sügér is vándorol a ladikba ; a 4-5 varsintá-t, melyek szintén horogra kerülnek, a legtöbb horgász visszadobja a vizbe. Az elősorolt halnemek kivétel nélkül lefelé rántják a dugót; ez csak ritkán fordul oldalára, mert a nádasban rendkívül ritkán foghatni ily kis horoggal dévér-keszeget, amely a Balatonon is, épugy mint a Dunában, «csipés» alkalmával zsákmányával (a földigilisztával) nem a fenék irányában, hanem fölfelé úszik: s ez okból ilyenkor a dugaszt oldalra fekteti. Ha a horgász nagyobb darabokat kiván fogni, akkor beevez ladikjával a «sik viz »-re. ott horgonyt vet, 3—4 «bot»-ot kirak a csónakpárkányra, a zsineget a fenéktől egy arasznyira méri ki s azután türelmesen várja a szerencsét. Türelmesen várja, mert a mélyen csak ritkán csip a hal. Csalétekül szintén földigiliszta lesz használva, melyet nemcsak a föntebb elősorolt halnemek nagyobb (1—2 kilogrammos) példányai is «bekapnak,» hanem a süllő, a fogas és a harcsa is. Ha őrre (a Dunán balind) történik a horgászás, a zsineg csak egy jó arasznyira lesz lebocsátva, és a horogra csalétekül csík vagy kisebb potyka, esetleg nagyobb ökle lesz tűzve. A horgászás e neme azonban oly kevéssé bőeredményü, hogy egész délutánon át horgászva, beérhetjük, ha 2—3 darab került horgunkra. Minthogy ezúttal emiitettem először a süllőt és a fogast, sietek kijelenteni, hogy mindama természetrajzok, melyek fajkülönbséget állapítanak meg ezek között, bakot lőnek, mert a süllő azonos a fogassal ; ugyanis, amig a fogas kisebb, süllőnek nevezik, ha pedig nagyobb, fogas a neve. A kisebb és nagyobb közötti különbség nincs pontosan meghatározva ; évtizedekkel ezelőtt, amig a Balaton-ban rendkívül sok volt az «öreg» hal, a fontos süllőfogas is csak süllő-számba ment (az árra nézve nagy különbség van süllő és fogas között) ; mig most, halszegény korunkban már a félfontos süllőfogas is fogassá lesz előléptetve. * * * A lándzsa- és villadöfést s a szigonyozást az uj halászati törvény nagyon korlátozza ; s igy e valódi sportizgalmat keltő halászáéi válfaj jelenleg csak ritkán élvezhető. Ivás idején az «öreg» hal is kiúszik a sekély vizbe s a napsugarak által fölmelegített araszos mélységben «fürdik». A halász kis ladikján csöndesen «lopja be» a fürdőző öreg halat, amely, miként a süketfajd dürgéskor, ilyenkor alig hall. Mikor .azután közelébe siklott a kis ladik, a halász hegyes lándzsáját, mely öles — hoszszu vékony rud végére van erősítve, vagy pedig több águ villáját (3—7-águ) hatalmas döféssel szúrja a sárban fetrengő halba ; társa ekkor a vizbe ugrik és baltával üti fejbe a pillanatra tehetetlenné vált erős állatot. A lándzsa- és villadöfést, közönségesen, oly öreg halak elejtésére hásználják. melyek súlya egészen husz kilogrammig terjed. Ha az öreg bal ennél súlyosabb s igy ereje fokozottan jelentékenyebb, a szigonyvetést alkalmazzák ellene. A halászat e neme a legizgatóbb a Balatonon ; rendesen harcsa lesz zsákmányává. Az ivó harcsa, még ha két-három-négy mázsás is, szintén kifekszik a sekély vizbe fürödni. Ezt hasonlókép lopja be a halász; mikor azután közelébe jutott, a csónak elején álló halászlegény szigonyt hajit a fürdő hal feje mögötti hátrészébe. A megsebzett hal óriási erejét teljesen igénybe véve, villámgyorsan úszik a mély viz felé, magával sodorván a szigony széles kampójára erősített zsinórt. E zsinór néha ezer méternyi hosszú és csigára van fölcsavarva, melyről a megsebzett hal iramodásának megfelelő gyorsasággal pördül le. Mikor a szigonynyal eltalált harcsa a mély viz felé iramodik, a ladik elején álló halász egy sőt két lándzsát is döf testébe; e sebek folytán mielőbb elbágyad, ugy, hogy néhány perez múlva már a csónak közelébe húzható a szigonyzsinórral ; mikor azután a víztükörre jut, kis hálót húznak alája s ezen a csónakba emelik. A fenékzsinór-vetés nagyon élvezetes sport. Rendesen, öt-hat fenékzsinórt, melyekre 50—50 nagy horog van erősítve, bocsátunk a tóba, hogy megszakítás nélkül huzhassuk ki azokat. Minthogy a Balatonnak nincs oly erős folyása, mint a folyóknak, a fenékzsinór mindkét végén súlyos nehezékkel van ellátva. Az uszányok, melyekhez a fenékzsinór vizfölötti vége van csomózva, egymástól 100—100 méternyi távolságban feküsznek horgonyon ; s igy a fölhuzásokkor beevezendő táv 5—600 métert tesz ki, ami ép elég nagy arra, hogy mindegyik fenékzsinór óráig feküdjék vizben, amig a fölhuzás sora rákerül. A fenékzsinór-vetést a mély vizén alkalmazzuk ; az eredmény gyakorta meglepő: egy délután 30—50 darab nagyobb halat is fogunk, — köztük 4—5 fontosakat is.
