Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-04-11 / 15. szám

Április 18. 1880. Vadász- és Verseny-Lap. 140 Kladrubban néhány évtized éta angol telivért és félvért is tenyésztenek, mintegy 60 anyakancza után, mely törzsből származnak az udvarnál használt könnyebb és nemesebb pej fogatok, és egyes hátas és vadászlovak, mely utóbbiak azonban angol import által is kiegészíttetnek. Kiállításunkon azonban csupán ama tiszta spanyol-nápolyi származású átlag 17 markos, 16 fekete és 16 szürke anyakanczából álló nehéz carossiertörzs volt képviselve, melynek impozáns példányait udvari ünnepélyeknél a négyes és hatos diszfogatokban bámulhatjuk. Egy elmúlt kor maradványai ezek, s bár országos tenyésztési szempontból emez — a mai könzönséges használati igényeknek meg nem felelő fajtára súlyt nem helyezhetünk, el kell ösmerniink, hogy rendeltetésüknek kitűnően megfelelnek, mert nincsen uralkodó a világou, ki hasonló impozáns diszfogatokkal rendelkezhetnék. A kiállított lovak közül Generale és Sacramoso nevű mének még e diszfajtának is valódi díszpéldányai voltak. — Középkori képeken ilyen harczi méneken látjuk a „lovag "-okat. A lipiczai udvari ménes azonban, tulajdonképeni rendeltetésén kivül, jelentékeny befolyással volt és vau jelenleg is országos lótenyésztésünkre. Ott a kisebb és könnyebb spanyol és nápolyi vér három évszázadon át arabssal is vegyülve, s a sziklás Karst-hegység edző talaján és égalján nevelve, oly önálló fajtává vált, mely mintegy 100 anyakanczát számláló létszámából nemcsak az udvar részére szolgáltatja a gyors és kitartó, feltűnő magas járású iskola-lovakat és jukkereket, hanem alapforrását képezte a Fogarason most már szinte 100 anyakanczával létező uj állami ménesnek. Továbbá egy évszázad óta nem jelentéktelen befolyást gyakorolt a mezőhegyesi és bábolnai teüyészauyagnak, s igy közvetve országos lótenyésztésünknek fejlődésére ; s végre nem egy kitűnő magán ménes is Lipiczának köszönheti eredetét ; mint például a kiállításon is első dijakat nyert gróf Majláth-fé\e perbenyiki, Jankovichféle therezováczi és Fáy-féle ecsédi ménesek. A Lipiczáról kiállított 6 ló közül leginkább Maestoso és Conversano mének képviselték a régi zömök, csontos karsti jelleget, mig a többi a könnyebb és elegánsabb arabs vérvegyiilékre emlékeztetett. Miután Lipiczán az utóbbi időkbeu az arabs vér kezd túlnyomó lenni, mely szépségével és eleganczijával az udvari igényeknek jobban meg is felel ; Fogarason azonban az alapitásnál sok anyakancza pedigreé-jében volt kevés arabs vér a tiszta karsti jellegű és vérű törzsmének állandó alkalmazása által mindiukább háttérbe szorul : annálfogva köunyen bekövetkezhetik előbb - utóbb ama kor, midőn a régi karsti jellegű fajta Fogarason tisztábban lesz feltalálható, mint Lipiczán. 2. Albrecht főherczeg m.-óvári uradalma két nehéz gazdasági igás lovat állított ki. — A 4é sárga mén Angliából importált clydesdali apától és egy pinzgaui kanczától, a szürke mén pedig percheron szülőktől származik. — A clydesdali mént 17 markos roppant nehéz alkatával igen sikerült példánynak tartják, de ismerve a m.-óvári tenyészanyagot és annak fejlődését két évtized óta, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy eme remek alkatú mén kivételes productuma az ottani nagyszámú, de igen vegyes tenyészanyagnak. — A kiállított percheron mén egyénileg sem volt kitűnő. Husz év előtt eredeti per- cheron vérrel tenyésztetett Féltoronyban emez igás ménes, de csekély termékenysége és elfajzása miatt több más fajtával keverve, utóbbi időkb en importált clydesdali ménnel is tétetett keresztezési kísérlet. — Eme, viszonyaink közé túlságos test-súlyánál és nagy igényeinél fogva be nem váló angol igás fajta M.-Óvárott sem bizonyult be biztos kiegyenlítő vérnek, habár a kiállított ménhez hasonló egyes remek ivadékokat produkált. • A m.-óvárihoz hasonló kevert nóri anyagra legmegfelelőbbnek, mert legbiztosabban örökitőnek és kiegyenlítőnek az ardenni fajtát tartjuk. 3. Coburg herczeg vacsi ménese 4 egészen különböző jellegű lovat állított ki; melyek közül a Sutterland állami méutől származó Csillag nevű sötét pej méu csinos kis jucker volt. Eme már évtizedek óta fennálló ménesnek igen változatos története vau. Eredetileg Czartoriszky herczeg arab tenyészauyagával alapitvá, később az uralkodó Coburgi herczeg udvari istállójából időnkint küldött angol fv., meklenburgi, hannoverauus és oldenburgi ménekkel és kanczákkal tenyésztetett, s végre a 70-es évek éta Delaville-f-űe auglonorman ménekkel lőn keresztezve. Eme vérvegyülék a vacsi homok-legelőn kellő gondozás és abrakolás nélkül természetesen nem vezethetett a kitűzött czélra, azaz egyöntetű carrossier ménes alapítására. Örömmel registrálhatjuk lókiállitásunk hasznos befolyását eme ménes sorsára is. A jelenlegi tulajdonos Coburg Fülöp herczeg ugyanis, a kiállításon tett összehasonlító tanulmányok folytán, elhatározta a vacsi ménes teljes reorganisatióját. Megvette a ,

Hazard" nevű öreg mgol telivér mént, melynek rendkívül sikerült ivadékait a Csihás-féle drágszéli ménes collectiv kiállításában látta; és elhatározta, miszerint a vacsi ménes régi anyagából csupán a legjobb anyakanczák tartatván meg, a szintén e kiállításon megösmert előszállási, é-barsi s egyéb hasonló carrossier ménesekből egészíttessék ki a vacsi tenyészanyag, melynek fedezésére, a megvett telivér mellé még egy nagy Nonius — Revolver mén is béreltetett az államtól, miután a kiállításon meggyőződött ő fensége arról, hogy ily uton lehet legbiztosabban carossier ménest alapítani. Eme ménesről és újjászervezéséről azért szólottunk hosszabban, mert eclatáDS példát nyújt arra, mily hasznos befolyást gyakorolhatott, lókiállitásunk a tenyésztőkre, lia még legfelsőbb körökben is döntő befolyással volt a tárlat tanulmányozása egy régi ménes czélszerű reorganisatiójára. - Eme most már 30 anyakanczával ujja szervezett ménes, következetes tenyésztés és megfelelő tartás mellett, egykor még jó apalovakat adhat az országos lótenyésztésnek. 4. Gróf Zichy Jenő szt.-iváni méneséből 1 anyakancza és 8 csikó volt kiállítva. A többnyire Salvanos és Pirat tv. mének után származó csikók minősége és conditiója utáu alig képzelhetünk mást, mint hogy vagy a keh vagy más betegség gátolta őket fejlődésükben, s igy annál inkább köszöuetre méltó ön megtagadásnak kell tekintenünk a nemes gróf amaz elhatározását, hogy mint az egyetemes országos kiállítás egyik elnöke, bizonyára csak azért küldötte be buzgó kötelesség-érzetből csikait, nehogy bejelentésének visszavonásával más ménesek tulajdonosainak rosz példát adjon. A szent-iváni kiállítás különben igen tanulságos példát nyújt arra nézve, hogy minél magasabb vérű apák után tenyészt valamely ménes, annál nagyobbak az ivadék igényei, s a felnevelés gondja; pedig csak emez igények teljes kielégitése vezethet a magasabb vér után várható kitűnő eredményre. 5. Az osztrák cs. k. földmivélési minisztérium kiállítása. Ivöszöuetreméltó rendkívüli figyelmet és előzékenységet tanusitottAusztria földmivélési minisztériuma kiállításunk iránt, midőn a messze Bukovinában fekvő egvetlen osztrák állami ménesből, a 300 anyakanczával biró Radautzról 14 lovat, a gráczi méntél épből, 6 lovat és a csehországi pizeki méntelepből is4 lovat küldetett a kiállításra. Az 1792-ik évben alapitott radautzi ménes azelőtt, a magyar államiméaesekke! együtt, а közös hadügyminisztérium által katonailag kezeltetett és csak 1868-ban adatott át az ausztriai földmivélési minisztériumnak, ugyanakkor, midőu mi is állami méneseink birtokába jutottunk. Miután a radautzi ménes majdnem ugyanazon elvek, sőt hasonló származású auyaggal is tenyésztetett a század eleje óta, mint a közös kezelés alatt álló mezőhegyesi ménes, annálfogva főleg csak a talaj és klima különböző volta fejlesztette mássá hajdanában a radautzi ménest. —- Tagadhatian ugyanis, hogy az edző hegyi klima és a kitűnő havasi legelő által produkált hajdani radautzi „Elbedavy"-k, „Tadmor"-ok. „Saghiák", sokkal aczélosabbak és jobb patájűak voltak, mint a mezőhegyesi alföldön nevelt lovak; melyek azonban tápdús legelőjük és takarmányuk által sokkal nagyobb testsúlyra és tömegre vergődtek. — Ausztriában az országol lótenyésztési viszonyok nagyobb és több mázsával biró apalovakat igényelvén, mint a minők a régi radautziak nagy része volt ; eme bajon kevésbbé nemes, de nagyobb tömeggel biró tenyészanyag alkalmazása által kívántak segíteni. Már a 70-es évek elején Francziaországból importált anglo-normanok és Angliából importált nehéz félvér és norfolki mének fedeztek a radautzi méuesben. E heterogén keresztezés, valamint a közpouti vezetésben gyakran beállott változások határozottan rossz befolyással ;voltak a ménes fejlődésére. Különösen az auglo-uormau tenyészanyaggal tett kísérletek voltak igen károsak, miután emez. önállóságra még nem jutott vér befolyása alatt, a ménesből kikerült apalovak minősége és átörökítő képessége mindinkább hanyatlott. — Az e hanyatlás folytán az ausztriai tenyésztők körében támadt elégedetlenség végre is megszüntette az egy évtizednél tovább tartott heterogén keresztezési kísérleteket, s visszanyúltak ismét a régen kipróbált biztos törzsökből származott apalovakra. Kimustrálván az angló-norman vért, alkalmaztak ismét az arabs és angol telivér mének mellett, tiszta származású Shaghiákat és Elbedavykat, valamint mezőhegyesi eredetű nehezebb Noniusokat és Gidranokat. Eme 6—7 év éta inaugurált uj rendszer, vagyis inkább a visszatérés a régi kipróbált vérforrásokhoz, kezdi is már megteremni az ohajtott gyümölcsöket, mert alkalmuuk volt az ausztriai méntelep többszörös megszemlélése közben konstatálni, hogy a radautzi ménesből az utóbbi években sokkal jobb apalovak kerülnek ki, mint a mult évtized folyama alatt. Ujabb bizonyítéka ez anuak, miszerint állami ménesnek, bármely országban is, csak az önálló és jól örökitő törzsekben való biztos tenyésztés lehet feladata, s hogy minél inkább távozik emez alapról és heterogén keresztezések tanyájává válik valamely állami ménes, annál inkább gyengül és szűnik létjoga A régi kitűnő radautzi arabs tvpust gyönyörűen képviselte a „Saghia" IV. nevű Tadmor anyából származó törzsmén, és egy „Seráky" nevű tenyészkaucza. Kevésbbé arabsok, de nagyobbak és tömegesebbek voltak az „Elbedavy" törzsfáén és .Dahrman" anyakancza. „ Gidrán" XXIV. öéves törzsmén s egy 4éves Gidran kancza. valamint a két fiatal Nonius kancza rendkívüli szép és jó állatok voltak, melyek 16

l/

2 markos testnagysággal elegendő tömeget és szép járást egyesitettek. Igen elegáns hintós lovak voltak a kiállitott „Cavallier" nevű kanczák, csakhogy egy kissé sok szél fujt el alattuk. Örömmel tapasztaltuk e kiállításon, hogy a radautzi ménes ismét a kiegyeulités és haladás utján van, s őszintén kiváujuk, hogy