Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-04-11 / 15. szám
яв^ Apr ili a И. 1886. Vadász- és Yerseiiy-Lap. 141 consequeus tenyésztési eljárás által a mult évtized csorbáit minél előbb helyesen helyrehozhassa. A csehországi méntelepből 4 fiatal apalovat állított ki a bécsi minisztérium, melyek közül kettő Nouius apától és csehországi kanc-zától, 1 pedig auglo-uorman méntől és szintén cseh kauczától származik. Ezek mind csehországi magán-tenyésztőktől csikó korukban vásároltattak, s a pizeki méntelepben neveltettek fel. Roppant nagy tömegű, vastagcsontú, széles szügyű lovak ezek. s meg kell vallani, hogy az elővezetésnél szép actiót is mutattak. Az egyik Nonius mén szilárdabb szervezetünek is látszott, s a csehországi tenyésztők igényeinek meg is felelhetnek; de ami viszonyaink közé ily nehéz és puhább alkatú méneket nem kívánunk. A tapasztalás különben azt mutatta, hogy az anglo-norman csődörök Csehországban még legjobban találtak az ottani nagytömegű, de puha szervezetű kanczákra ; s ott meglehetősen örökituek is. A gráczi méntelepből 6 nori származású mén volt kiállítva. Ily apalovakra nálunk •csupán igen kis területen — a Muraközben és Vas- és Sopron megyék nyugoti szélein van szükség; mig Ausztria összes alpesi tartományainak tulDyomó része ily nori jellegű ló tenyésztésére van utalva. A kiállított 6 méu a nori törzs különböző válfajaihoz tartozott, s a maga nemében valóban kitűnő volt Különösen feltűnt nagy testtömegük mellett aránylag könnyű járásuk, mi ugyan főleg idomitóiknak válik becsületére, s csak kevéssel hosszabb távolságra bizonyosan lankadni fog. Különben mi az ilyen nóri jellegű igás lótól bosszú kitartó lépésnél több képességet nem is kívánunk. A burgundi vért képviselő "Aubryk" valamint a Vallon belga vért képviselő „ Baptist" a maguk nemében valóban kiválló állatok voltak. — A belga mének által Ausztria nóri tenyésztésében elért siker bennünket is biztathat muraközi tenyésztésünkben, miután ott az utóbbi évek alatt szintén a Belgiumból importált Ardenni vér képezi a tenyészforrást ; ez utóbbit azért becsüljük többre, mert alacsonyabb, zömökebb alkatú és szilárdabb szervezet mellett jobb csüdű és patáju, mint az Ausztriában túlnyomóan alkalmazott Vallon és Flamand törzs. 6. A magyar hir. álludalmi lótenyészintézeteh kollectiv kiállítása volt a pályázaton kivül állók között az utolsó. Eme kiállítás megbeszélésével nehéz a helyzetünk. Aki valamely ménesben bárcsak mint bojtár, de majdnem 2 évtized óta szolgál ; az bizonyára nem tarthatja 1 fen elfogulatlanságát eme ménes istállóiban. Igy tartunk attól mi is, hogy az állami ménesek kiállításáról elfogulatlan bírálatot mondani képesek volnánk. Azért tehát e tekintetben egyszerűen idézni fogjuk a „Vadász és Verseny-Lap'.'szakértő referensének nyilatkozatait az állami ménesek kiállított törzseiről, s részünkről csupán ez intézetek múltjára vetünk egy pillantást és felsoroljuk a kiállított anyagot. A négy állami ménesben tenyésztett minden egyes törzs képviselve volt : egy törzs mén, két tenyész-kancza és négy (a méntelepekből választott) e törzsből származó állami mén által. Így tehát a f'ogarasi ménest 7 lippizai fajtájú ló — a bábolnai ménest 7 arab telivér és 7 arab félvér ló, a kisbéri ménest 7 angol telivér és 7 angol félvér, végre a mezőhegyesi ménest 7 gidráu, 7 furiosó, 7 kis nonius és 7 nagy nonius törzsbeli ló képviselte ; vagy is összesen 53 lótól állott a magyar állami lótenyészintézetek collectiója. Elébb emiitettük már, hogy csak a biztos fajta és törzs-tenyésztésben találjuk az állami ménesek létjogát; azért csupán e szempontból akarunk röviden végig tekinteni a magyar állami méneseken. Száz éve annak, hogy a mezőbegyesi és bábolnai ménes megalakittatott. — Az akkor Buffon theoriája alapján előirt tenyésztési elvek szerint a legkülönbözőbb fajtája (beszarabiai, oldenbnrgi, meklenburgi, lianoveranusi, lippiczai, kladrubi spanyol-nápolyi, erdélyi, normán, arab, angol stb. törzs származású) kanczák és mének vegyültek össze az alapításra használt tenyészanyagban. — E vegyes származásnál egyetlen szerencse volt az, hogy többnyire csak a hadseregnél kipróbált kanczák küldettek e ménesekbe. — Egységes jellege tehát csak az volt emez ősanyagnak, hogy használatban jóknak bizonyult példányokból állott, és hogy miudjárt eredetileg Bábolnára inkább a keleti jellegű lovak küldettek. Nyolcz évtized óta részint a véletlen szüleménye, részint utóbbi öntudatos tenyésztési eijárás eredménye volt az, hogy 1868ban már bizonyos megállapodott fajokkal és törzsekkel vehettük át az állami méneseket ; Bábolnán — bár elcsenevészedve, de határozott fajjelleggel és átörökítő képességgel az arab telivér és félvér törzset; — Kisbéren bár norfolki és egyébb nem coustaDS auvaggal vegyítve, túlnyomóan mégis angol vért találtunk, s végre Mezőhegyesen a mai önálló furioso, gidrán és nonius törzsek alapja már meg volt vetve. Meg voltak ugyan minden törzsnek a maga hibái és fogyatkozásai. A bábolnai arabs ló kicsiny és vézna, a kisbéri angol félvér vegyes, hibás csánku és nem egyöntetű, a mezőhegyesi Gidrán törzs nagy maszszája mellett puha derekú, gyenge csülkü és lapos karmu ; a Nonius törzs roppant testarányai mellett nem tetszetős külsejü, szük farú, hosszú derekú és keskeny csánku volt; de megvolt egyszersmind többé - kevésbbé mind e törzsben bizonyos egyöntetű jelleg; mely 80 évi tenye'sz-választás által alakult meg, s elŐDyeivel és hibáival együtt — már sok generation át szerzett átörökitési képességgel birt. Az az erős kéz, az az éles szem, mely az állami méuesek vezetését 1868-ban átvette': meg tudta becsülni e törzsök előnyeit, s a hibákon nem heterogen keresztezésekkel, hanem helyes elkülönítés, tenyészválasztás mellett egyedül csak a napkeleti vér czélszerü alkalmazása által iparkodott segiteni. Tizennyolcz év óta ugyanaz a szem határozza meg tervszerüleg és következetesen évről-évre minden egyes kancza párosítását a 800 anyával biró állami ménekhez. Bábolnán az arab vér, Kisbéren az angol vér és Mezőhegyesen az önálló Gidran, Nonius és Furioso törzsök elkülönítve tenyésztettek. Az arabs telivér a maga helyén, az angol telivér minden egyébb törzsnél használtatott egyedül regenerátorként. Hiába követelték a tenyésztésben is változó divatot követők egymás után az arabs vér kiküszöbölését s helyébe Anglo-Norman, norfolki, Norman sőt még Orloff vérnek is alkalmazását. Soha czélt nem értek, mert az az erős kéz távol tartott minden experimentatiót az állami ménesektől, s az arab és angol telivéren kivül nem engedett más (e constantiát veszélyeztető) vért a bábolnai, kisbéri és mezőhegyesi ménesek anyagába belevegyiteni. Az uj korszak alatt alakult fogarasi állami ménesnél pedig csupán a biztosan örökítő önálló lippizai vér tenyésztetik tisztán önmagában. Eme históriai visszapillantás után átengedjük most már az állami méuesek jelen állapotának bírálatát a „Vadász- és Versenylap" elfogulatlan referensének.*) (Folyt, köv.) *) Eme leírást, mint lapunkban már közlöttet (lásd a „Vadász- és Versen.)-Lap" 1885 november és deczemberi számait) nem ismételjük. Szerk. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Uj vadász fegyverek. и. A Colt-féle ismétlő golyós-fegyver. (Colt's lichtning magazin Rifle.) Lapunk egyik számában emiitettük, hogy meghozattuk e fegyvert, s hogy kipróbálás után bővebben szólunk róla. Itt előre bocsátjuk, hogy kétféle ismétlő fegyver létezik már vadászati czélokra. A fent emiitett Colt-féle golyós-fegyver (Colt's lichtning Magazin Rifle) ; és a Spencer-féle ismétlő sörétes-fegyver (Spencer's repeating Sbot-Gun). Mindkettőnek csak egyes csöve vau. Beszéljünk előbb a golyós-fegyverről. A Colt-féle golyós-fegyver sokkal röviHa a fegyvert arczhoz emeljük: balkezünk (mint iegalkalmasb helyet a cső-irányzás végett) a c-vel jelölt fa-fogantyút markolja át. Mihelyt e fogantyút bal-kezünkkel hátrafelé rántjuk : ugy e műtét hátra-tolja a fegyver kamaráját elzáró aczél-rudat, kilöki az üres töltényt, s ugyan e tompóval felhúzza a kakast ! Mihelyt pedig a fogantyút előre visszataszítjuk ; e műtét a magazinból friss töltényt nyom a kamarába s bezárja ezt ; a fegyver ismét töltve vau s tüzelésre készen áll. Ezt annyiszor ismételhetni, mig mind a 6 golyót (ba kell mind a tizenötöt) kilőttük, s ez egész idő alatt a jobb kezünkkel el sem kell mozdulni a fegyver-nyakról, (mindig czélzásban maradhatunk), mutató ujjunk pedig (a ravasz mellett) a kengyelen nyugszik. debb csövű (64 centm. hosszú), és az egész fegyver tetemesen könnyebb mint a sörétes. A golyós-fegyver, mint az alábbi ábra mutatja, akként Vau construálva, hogy az öntött aczél-cső (a) alatt még egy hasonló hosszú vékonyabb pléh-eső (b) is van ; ez a magazin, melybe 15 töltény helyezhető egymás hosszában. A magazin-cső ama részén, melyet c-vel jelöltünk meg : egy fa-fogantyi'i van, mely előre és hátra mozgatható, s mely egy aczélhuzal által a magazin-csőben levő ruganyhoz vau kapcsolva, s ez által a töltényeket mozgásba hozza. Az egész műtét tehát csak két tempóból áll : t. i. a bal-kézzel hátrafelé rántjuk a fogantyút, azután előre — s ezzel az üres patron kilökve, a friss kamrába helyezve van — s ismét lőhetünk — egy folytában, a nélkül, hogy a fegyvert a válltól leemelni kellene. E constructio előnyösb mint a régebben ismert Wiucbester-féle Magazin Rifle, melynél minden lövés után a jobb kéznek el kellett a fegyver-nyakát bocsátni, bogy a kengyel kinyitás és becsukása által friss töltény menjen a csőbe. Háromféle caliberü Magazin-Rifle van :
