Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-12-10 / 51. szám

Vadász- és Verseny-Lap. 529 kevésben felülmulta, a nélkül, hogy az által arányosságban, mélységben veszitett volna. Mindkét törzskaDCza, a mint azt máskép nem is lehet várni, remek állat; az egyiknek anyja: Revolver, angol fajta; a másiknak anyja Eredmény, angol teliver. E vérkeverés emelte, határozottan fokozta a nemességet, a nélkül, hogy akár a Nonius jelleg, a Nonius csont eltűnt, avagy a használhatóság (arra a czélra, melyre a lovak szánvák) csorbát szenvedett volna. Különösen az Ostregertől származott Eredmény ivadéka igazolta ujabban, hogy e vér a távolabbi nemzedékben is mily megbecsülhetetlen a félvér-tényésztésre. — A mi a kanczákról, az mondható a négy országos fedező ménről is, melyek közül háromnak anyja angol félvér Revolver és Codrington után. S bogy e mének nemcsak maguk felelnek meg annak a czélnak, melyet tenyésztőjük vele elérni akar, hanem elég megállapodottak arra is,hogy jó tulajdonságaikat arra való anyagon átörökitsék, azt, mint később látjuk, a tőlük származott, más tenyésztők kezén levő lovak mutatják. A nagy Noniusok, mint emiitettük, 16 markon felül vannak ; a kiállított példányok 169—174 centimetert mértek. Ez az átlagos nagyság. De vannak e ménesnek lovai, melyek ennél is jóval magasabbak. A ki a régi, különösen a régi nagy Noniusokat figyelemmel kisérte, vagy azoknak még meglevő példányait vizsgalja és visszaidézi emlékezetébe, vagy latja : a roppant nagy goromba kosfejet, apró szemeket, gyakran rövid nyakat, lapos bordákat, rossz kötést, szűk fart, s nem ritkán rossz hátsó lábállást, mely hibák eme ménes eredendő bűnei voltak, nem lehet, hogy bámulattal s egyszersmind örömmel ne szemlélje a kiállított állatokat, melyeknél mind e bajoknak alig hogy nyoma látszik, melyek a mellett, bogy a nemes, nagy hintós ló formáit mutatják, minden izükön teljes mértékben megtartották az ősök elismert jó tulajdonságait: erős, hatalmas, kitűnő, tiszta csontjukat, soha nem lankadó menési kedvüket s tömegükhöz képest igen nagy menési képességüket, gyönyörű actiójukat, szívósságukat, kitartásukat — Ez eredmény két eszköz együttes alkalmazásával éretett el: a ménes egyedeinek a kitűzött czélboz képest történt gondos meg- és összeválogatása, s itt is, mint a Gidran s kis Nonius méneseknél, a szerencsével kiszemelt angol telivér méneknek következetes, öntudatos és mérsékelt használása által. Különösen az angol telivér használata és e ménesnél elért és bemutatott eredményei azok a dolgok, melyek követésre méltó például szolgálhatnak nemcsak a mi, de a világ minden félvér tenyésztői előtt. Mindannyian tudjuk, hogy az angol telivér teljes hitelességgel kimutatható leszármazása, hosszú idők óta tiszta vérben, roppant kiterjedésben való tenyésztése, s igy biztos átörökítése, a tenyészegyedeknek a végső erőieszitésig fokozott sok munkában való kipróbálása, nagy képessége, igen szép alakja, tekintélyes nagysága, divatossága, ennek folytán keressettségestb. megbecsülhetlen tulajdonságai miatt, a félvér, különösen a nagyobb, termetesebb lélvér-tenyésztés memesitésére a legjobb, megbecsülhetetlen anyag. De éppen a nagy s igen nagy lónál való alkalmazása könnyen igen nagy veszedelemmel járhat. — A nem elég gonddal, nem szerencsésen választott, vagy nem összeillő telivér apának s félvér, vagy éppen más fajú anyának ivadéka hibás, idomtalan, ielemás, leginkább hosszú, vékonylábú, erélytelen, tehetség s kifejezett jelleg nélküli s gyakran még pusztán használati ezélokra is kevés értékű, vagy épen egészen alkalmatlan lóvá válik. Minderre hazai lótenyésztésünk múltja s még jelenében is, sajnos, elég szomorú példa van. Pedig ez még a könnyebben elkerülhető baj. Sokkal nehezebb azt elérni, hogy a nyert, törekvésünknek megfelelő félvér produktum jó tulajdonságait, mint tenyészállat, ivadékaira is átörökítse, más rosszabb anyagnál is érvényre emelni képes legyen. Hogy ez éppen e fajnál milyen nehéz, mutatják a franczia angló-normánok mint egyes állatoknak gyönyörű példányai. melyekből összeállított meglepő szép, nagy gyűjtemény az 1873-iki bécsi lókiállitás egyik disz'e volt. de melyeknek szomorú tenyészeredményeit Ausztria lótenyésztői alig fogják egyhamar elfeledni. Mezőhegyesen a mindkét irányból fenyegető veszedelmeken sikerült győzedelmeskedni. A bemutatott Tápió-Nonius és NoniusCodrington mének s Nvnius-Revolver ellen épp oly kevéssé lebet, mint nagy, nehéz fajú hintós ló ellen kifogást tenni, mint a mily határozottan hordják magukon törzsük jellegét, mint a hogy teljes okunk van a hasonlókeresztezésből származott, tenyészállatoknak a ménesben és az országos lótenyésztésnél látható esikaival megelégedni. — A tiszta vérben tenyésztett e fajú mének és kanezák remek állatok, különösen a fiatal törzsméntől lehet méltán sokat várni. — Egyáltalán, a mi nézetünk szerint, tekintettel a feladat nehézségére, nemcsak az állami ménesek, hanem elmondhatjuk közvetve az egész ország lótenyésztésének vezetője, sok nagy eredménye közül, talán itt érte el a legnagyobbat. Igaz, hogy módja volt és van az eszközökben választani, minden irányban nagy erők állanak rendelkezésére. De a kellő határok között és szükséges mértékben idehaza, sőt az ország határán kivül épen ilyen sőt talán fokozottabb mértékben meg van mindez másnak másutt is, s mégsem jutott ennyire. Ez anyag nagy kincse az országos lótenyésztésnek. Kincs, melynek tőkeértéke is nagyban fog még e törzs lovainak most már mindig könnyebben és fokozottabb mértékben való baladásával gyarapodni, de melynek különösen kamatai nagyobbodnak majdan óriásilag. a szerint, a mint az elért szembeötlő eredmények folytán eme lovak tenyésztése országszerte nemcsak a ménesekben terjedni, de az erre való vidék népies lótenyésztésénél általánossá fog válni. # * * Az osztrák füldmivelési minisztérium két Nonius kanczát állított ki. mindkettő angol fajú :%gyik Manfred a másik Justice to Kisbér anyától. — Igen szép állatok. — Kivülök még egypár, e minisztérium által kiállított ménben van Nonius vér, a nélkül hogy bennük a Nonius jelleg uralkodó lenne. — Ezekről később lesz helyén megemlékeznünk. A mezőbegyesi állami ménesen kivül, tudtunkkal, a Nonius vért legnagyobb számban 70 anyakanczával. a Leidenfrost testvérek tenyésztik uj-barsi ménesükben. Léva mellett. Elismert jeles gazdák, kik a föld mintaszerű megművelésével, a mint az másként nem is lehet, kitűnő szarvasmarhát és juhot tenyésztenek, s mindkét állatnemmel Dagy terjedelmű, példányszerű hizlalást űznek. Teszik ezt bérbirtokon, kitűnő eredménynyelj maguknak s a földtulajdonosnak. Ha ilyen gazdák a felvidéken, ily körülmények között ilyen terjedelemben tenyésztenek lovat, ez bátran tekinthető bizonyítéknak a mellett, hogy a lótenyésztés gyakorlatilag, józantd, helyes számítással űzve, nálunk épp ugy jövedelmez, mint más álattartás. S hogy gyakorlatilag, számítással űzik azt, a többi között már választásuk mutatja, mely a nagy Nonius-fajra esett. — A tenyészanyag (a kevésbbé sikerült ivadék pompásan végzi a gazdasági munkát) ha kell, mint azt magunk tapasztaltuk, sebesen és könnyen, nagy távolságokra szalad a hintóval, a sikerült példányok pedig biztosan, bármi nehézség nélkül értékesíthetők olyan árakon, melyeknél az összes költség fedezése után még szép haszon marad. Pedig a ménes létezése (különösen ilyen és ennyi ló tenyésztésénél) rövid idejű, alig tizenöt éves; s még ma koránt sincs ott, a hová jutnia kell s a hova (ismerve a tenyésztés vezetőjét) meggyőződésünk szerint mihamarabb jutni is fog. S hogy ma még nincs ott, ezen nem csodálkozunk. Mezőhegyesnél kiemeltük a nehézségeket, melyek e ló tenyésztésénél fenforogtak és teljesen még ma sem szűntek meg. Természetes, hogy mindezek sokkal fokozottabb mértékben meg vannakUj-Barson. Pedig mindezek csekélységeknek mondhatók ahhoz képest, a mivel ilyen kanczaanyagnak alapjából való beszerzése jár. — Tudtunkkal mezőbegyesi Nonius, különböző nagyobb termetű angol fajú és nóri kanezák képezték az alapot, melyre, kevés kivétellel, nagy, tiszta és angol Nonius méneket bocsátva, a mai ménes keletkezett. — Az első forrás ellen (ámbár legalább is gyaníthatjuk, hogy a java kanczát most sem, ezelőtt még annál kevésbbé adták oda Mezőhegyesen) természetesen nem lehet kifogásunk; nincs az alkalmazott angolok ellen sem, melyek közül különösen egypárt az itteni ezélokra kitűnőnek találtunk; de már nórit mi nem, hanem inkább a nép kezén, talán a Bánátban található jobb Nonius ivadékokat vettük volna. De sietünk hozzátenni, először hogy könnyű beszélni a más zsebére, másodszor a nóriak Nonius-ivadékai itt sikerültebbek, mint az ember hinné. A kiállított lovak között természetesen határozottan legtöbb Nonius jelleggel birt. A „

Nonius" mén és „Mignon" kancza, mindkettő Nonius méntől és egy Mezőhegyesről származott Nonius kanczából, szép, hatalmas, tekintélyes hintós lovak, melyekben a törts régi hibáiból, a lapos bordánál és szük farnál egyebet nem találtunk. A többi között kitűntek még s igen jó, szabályos kanezák voltak „Ágnes" és „PóK". Egyáltalán az egész kiállítás úgy volt összeválogatva, hogy az ember világosan látta : mit akar a tenyésztő. * mire törekszik; sőt nemcsak azt, de örömmel látta azt is, hogy a kitűzött czél felé mindinkább közeledik. A gyűjtemény öszhangját csak a Gyik nevű kancza rontotta, mely igen csinos, correkt s minden jel szerint, igen jó ló is, de nem az, egészen más, mint a többi. Ez a ménes azok közé tartozik, melyekre, kivált ennek tulajdonosa és vezetője kezén, nagy jövő vár. Egy-két nemzedéken, bogy a fajjelleg szilárduljon, Nonius méneket — melyek közül már ma is sokkal könnyebb s a jövőben még könnyebb lesz nemcsak jót, de kitűnőt találni, mint pár évvel előbb, — azután mellettük, az arra való kanczákra, nagy vigyázattal, az itteni czélra és anyagra alkalmas angol te livért s e kitűnő hatásúnak bizonyult mezőhegyesi recept alkalmazása után, u maga nemében az ország magánménesei között ali g lesz párja az ujbarsinak. Ezeken kivül más Nonius jellegű ménest nem láttunk a kiállításon. Találtunk egyes ménesekben, igy például a taksonyi, a szent-iványiban is lovat, mely Nonius apától származott, de ezeknél maguknál is más jelleg kerekedett felül, annál kevésbbé lehet az egész ménest illetőleg Nonius vérről szólni. Még Posztóczky Iván Ízléssel összeválogatott, jól járó sárga négyes fogatának bárom lova leginkább birt ama tulajdonságokkal, melyeket a kis Noniusoknái szokva vagyunk látni; kettőnek apjául csakugyan ily fajú mén van megjelelve, a harmadik származása ugyan ismeretlen, de szinte e vérre vall. A népies lókiállitáson aránylag a legtöbb — 8 közül 5 darabot — s határozottan a legjobb Noniusokat Temes megye állította ki. Egy sincs e lovak között, mely jó ne volna, s mely egyszersmint törzsének jellegét magán ne hordaná. Nem valami tetszetős formájú, de hatalmas, erős ló. Nacsa József „Madár* nevü kanczája, ugyanezen tulajdonosnak pedig „Fecske*, ugy Pellet