Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885
1885-09-03 / 36. szám
Augusz tus 1 3. 1885. Vadász- és Verseny-Lap. 335 László, Szende Pál, Szőllősy István kiváló úszási képességeiknek adták jeleit. Vvsparipázáában Vermes L. és Huszarek N. tűntek fel. Az „Achilles Egylet" tagjai: Derényi Farkas, Gersányi Gyula, Vida János, Nagy Zoltán, aug. 21-én nagyobb szabású körútra indultak Vermes Lajos e. kapitány vezetése alatt. Szabadka, Szeged, Orosháza, Valkány, Mokrin, N.-Kikinda, Gyertyámos, Temesvár, Lúgos, Vajda-Hunyad, Gyula-Fehérvár, Kolozsvár, Nagy-Várád, M.-Berény, Szentes és Szeged városok lesznek érintve. Legutóbb vett tudósításaink szerint — Vermes Lajos közbejött akadályok miatt a vezetést Temesvárott Derényi Farkasnak adta át, és Krassómegyében elvált az utazó társaságtól. Vermes Lajos a Lúgos és Szeged közötti távolságot (180 km.) 14 óra 37 perez alatt tette meg aug. 27-én. Az utak kifogástalanok s Derényi Farkas helyettes kapitány számításai alapján Temes, Arad és Krassó megyékben, továbbá Erdélyben naponta 100 — 120kmtert, óránkénti 15 km. sebességgel hagyhatnak bátra. A fent emiitett ut 950 km. tesz. Az Achilles-Egylet 4 tagjaíelől, kik Kövesdy Elemér vezetése alatt aug. 15-ikén indultak el bukaresti utjokra, eddig semminemű tudósítást nem kaptunk. Vermes Lajos a magyar atblétika terén eddig kővetkező mások által el nem ért eredményeket mutatott fel. 1882 május 5-én, Budapest—Kassa és vissza, vasparipa távversenyben 560 kmetert 4 nap alatt tett meg. 1882 jul. 30-án Palicson a Szabadkai Tornaegylet első országos ünnepélyén 315 cmeter magasat ugrott rúddal. 1882 aug. 22-én a Szabadka és Újvidék között rendezett versenyben, 110 km. 12 óra 40 p 9 mp. alatt, első dijra érdemesítette magát. 1884 szept. 22-én 75 km.-t 11 óra 40 perez 2 mp. alatt gyalogolt be. 1884 május 25-kén Győrben 186 cm. magasat ugrott. 1884 szept. 15-kén 25 km.-es vasparipa-versenyben 57 perczl4y 2 mp. alatt első lett. 1884 máj. 12-én 50 kilogr. súlyt vasban 33-szor emelt fel fejfelé. Szigetbi Benedek Gyula magyar versenyvivő szept. 15-én Belgrádban sikra fog szállani Lázárovits Vladimir kragujeváci vivómesterrel. A verseny magyar kardra fog történni. A tiszteletdij 200 drb arany értékű serleg. Ez érdekes küzdelem elé nagy feszültséggel néznek az illetékes sportkörök. k7.„Achilles Egylet" versenye ] 885. nov. 1. I. Bajnoki gyaloglás súlylyal megnehezítve. Minden versenyző 10 klgr. nehéz súlyt köteles magával vinni, melynek eldobása, vagy a földre letevése disqualificatiót von maga után. A gyaloglás 30 perczig tart, a minek letelte pisztolylövéssel jeleztetik. II. Bajnoki akadályverseny. Táv 500 m. tiszteletdíjjal. III. Velocipéd akadályverseny. Táv 1000 meter. Minden szerkezetű és nagyságú velocipéd részére. IV. Síkfutás. Táv 7500 m. V. Síkfutás. Táv 500 m. VI. Bajnoki vasparipa (bicycle) verseny. Táv 500 m. 5 akadálylyal. VII. Akadályverseny. Táv 201 meter 8 akadálylyal. VIII. Háromkerék (tricycle) verseny. Táv 1000 m. IX. Sikfutö verseny, súlylyal megnehezítve. Táv 200 meter, súly 5 kgr. X. Gátverseny. Táv 1000 m. 15 gáttal. XI. Távolugrás, súlylyal megnehezítve, súly 10 kgr. Dijak : az elsőnek ezüstérem és tiszteletajándék, a másodiknak bronzérem. A nevezések ez évi okt. 25-ig Vermes Lajos bajnok egyleti titkárhoz küldendők. Nagybudafalvi Vermes Lajos bajnok. TÁRCZA. A „magyar Rigi" jég mezben. (Tengerszem-csúcs 7925-28 láb.) (Tárcza a magas Tátrából.) BarAtosi Porzsolt Gyulától. A magas Tátra derék zipserjei. — Lovaglás a Lengyelnyereghez. — A Tátra virágos kertje. — A befagyott tó. — Radvinszky-völgy hómezői. — Zergenyájak. — Hohenlohe berezeg havasai. — A Poduplászky-völgy medvéi. — Díszebéd a Csehtó vízesése alatt. — Zakupáni lengyel vezetők a Halastónál. — Lengyel nők a havason. — Pisztráng-sport a Halastónál. — A tenger-szem tó. Hólépeső faragás. A tengerszem-csúcs. — Havasi karaván. — A „Burkus sikló" — Hóvihar augusztus végén. — Varsó, Krakkó, Berlin és Budapest találkozása a magyar Rigin. — Czigánybanda és ködös ebéd 2508 meter magasságban. — Rutsch-pártie a Békás tavakhoz. —• Polszky és csárdás a Poprád tónál. A hajnal pírja még alig érte el a magas Tátra csúcsait s az apróbb fenyvesektől batárolt falvak is még felhőkben úsztak, már egy kis tourista csapat setétszürke balinákban, havasi túró és barna kenyérrel tömött batyukkal felszerelten, az ó-tátra-füredi nagyveDdéglő tágas verandája alá siet; ott aztán izmos lábaikat bátra vetve s szépen kifaragott „Bergsteigereikre" támaszkodva, elpusztithatlan nyugalommal szívják kurtaszárú pipáikból a rosz trafikot, s a később kelő vendégségtől várják szerencséjüket. Ezek a mi derék zipserjeink!, kik bár nem birják nemzeti dallamos nyelvünket, s a németet is csak ugy törik és zúzzák : de azért munkabírás, megbizbatóság és tisztalelkű hazafiságban, bizony sok szósz, oláh és különösen horvát sógor, sokat, de igen sokat tanulhatnának tőlük! A „Tengerszem" villában elfoglalt kényelmes kis szobámból jó korán kikelve, iparkodtam én is, bogy a jobb vezetőket el ne kapkodják előlem. A gyalog-sport mezején szerzett izom-ismeretem legott a széles vállú, zömök testű és katonaviselt neuwaldorfi Spitzkopf Jánossal hozott össze, kihez intézett első kérdésem is az volt: „Felmebetünk-e a Lomnicira ? s hogy melyik a Tátra-csúcsok között a legveszélyesebb ? „Hát uram! — mondá a jó Spitzkopí — veszélyesnek biz a lomniczi, meg a gerlachfalvi már elég veszélyesek, mert a sziklafalakhoz ujabban aczél-kapcsok és lánczok vannak erősitve. hogy azokon aztán annál kényelmesebben íelkapaszkodhassanak az aszszonyok!" „Mit mond Spitzkopf! Az asszonyok?! — No már -akkor ezek a csúcsok még sem lehetnek olyan veszélyesek !" „No tudod kedves pajtás! — szólott közbe Jankovich Kázmér barátom és lakótársam — jó lesz neked nem kicsinyelni a Tátra csúcsait, mert ugy jársz, mint egyik gróf A ... y, kit ázsiai oroszlán-vadászatai után egy főrangú barátja meghívott az ő tiszteletére rendezett vaddisznó-vadászatra." A meghívott gróf önérzettel azt a megjegyzést tette : „Már biz én nem megyek többé olyan vadászatra, a hol nincs veszély!" „No hát kedves barátom — válaszolt a főrangú vadász és házi ur. — ha már te éppen veszélyes vadászatot óhajtasz indiai vadászataid után, ugy éppen jókor jősz hozzám, mert a tegnapi első hajtásban lőttük hasba sógorodat!" Hogy már aztán az oroszlán-vadász elment-e a veszélyes tourra ? arról nem szól a krónika. Az én Jankovich barátom — ki a Salzkammergut havasait mind bejárta, s igen jó érzéke van a legszebb és legizgatóbb partiek kikutatására — könnyedén ripostozott felém : — Most a nebány napi híivös időjárás miatt valószínűleg bó és jég borítja a Tengerszem-csúcsnak galicziai meredekebb oldalát ; eredj hát te jó gyalogló a lebukott burkus után, s ird le a szegény sógor által végigsúrolt s bevérzett jég-siklót ! — All right! lefőztél! itt a keresett veszélyes tour! fel a Tengerszemre! Magyarország legszebb és legelső kilátására! A kimondott jelszót gyors tett követte, % óra alatt már teljes tourista kostumeben valók ; — 6 láb magas erős szeges bot, szeges duplatalpú füzö czipő, szarvas-bőr kamasli, 5 ujj széles — s a délmagyarországi oláh havasi vidékeken szerzett s eléggé nem ajánlható-erős bőr-öv (Brastye), rövid loden kabát, zseb-revolver, egy jó „feldstecber", — nemez kalap és derék vezetőm hátára egy reserv plaid, — no meg pardon — mit egy practicus hegymászónak se tudok eléggé lelkére kötni — a mi világhírű veres borunkból, az egri bikavérből, annyit felpakolni, a mennyit csak elvihetnek, — mert a hó-régiókban megbecsülhetetlen egy kályhát és izom frissítő szert pótolnak. O-Tátra-Füredről mult év aug. 30-kán reggel Y 28-kor indultam el, az árnyas út az uj-tátrafüredi karcsú villák mellett, sűrű fenyőerdőben lassan-lassan emelkedett fel a két fürdő felett domináló kopasz begyoldalra, bol már valódi szikla-3zántás és kőgörgetegek között kellett a • jó nagy terhet vivő vezetőmmel dreisritteznem. Jó egy órai tour után beértünk a felkai sziklavölgybe, s előttünk állott a „Lengyel nyereg" amphitbeátrálisan emelkedő sziklafala, ettől balra hazánk begycsúcsainak fejedelme, a majd 9000 láb magas gerlachl'alvi sziklaóriás; ezredéves ráuezai között szabad szemmel is jól kivehetők a zergék keskeny utai, s a tourista-csapás. Biz én őszintén bevallom, hogy a hegyek fejedelmének fekvése a felkai tótól nézve éppen nem szép, s idétlen alakzatai, s púpos bátgeriueze mellett, a karcsú Lengyel nyereg sziklacsúcsai és pbantasticns csipkezetével és a két ország síkjaira terjedő felejthetlenül kedves kilátásával, sokkal kellemesebb benyomást tesz. Egy futó pillantást vetettem még az alattam zöldelve kígyózó kis tóra, egy hatalmasat húztam a bikavérből s ruganyos léptekkel folytattam a tulajdonképen csak e ponttól kezdődött bosszú begymászást. A felkai tó éjszaki szikláitól az ösvény már rohamosan emelkedik, s az erős bergsteigereket már ugyancsak igénybe kell venni. Egy jó negyedórai kapaszkodás után átesünk az első „próba izzadáon" és hatalmas lábgyakorlaton, s felhevült arezunkat teljes odaadással tartjuk az örökös eső nevű sziklának csurgója alá. Ez egy kedves, de nagyon kedves kis hely, a maga természetes és soha ki nem apadó havasi zuhatagával. Néhány pereznyi lehűtés után felértem a magyar Kárpátok „virágos kertjébe"; a havasi vegetatió minden kincse előttem feküdt s a szikla-szántásokon átmelegedett lábaim, a bűvös és ritka növényetű pázsitba jólesőleg süppedeztek; s ha buzgó vezetőm előre nem tuszkol, s ha a havasi morgák bivogató füttyei fel nem ráznak merengéseimből, bizonyára még soká elbarangoltam volna a szikla kerítéssel batárolt tündérkertben. No de szervusz ábránd ! Ennek ugyan nagyon hamar vége is szakadt, mert a ki a „virágos kerttől" a „Hosszútóig" tartó 8 — 10 öles sziklákon kénytelen végig ugrálni s a félig befagyott hó-rétegek közül alig győzi be-beszorult lábikráit kidrukkolni, már annak merem állítani, hogy minden ábrándja valóságos kutya-nymorusággá lapul. Tally-ho! (hogy a manó vitte volna el, biz itt augusztusban is nagy a hó!) itt a
