Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-09-03 / 36. szám

370 Vadász- és Versenv-Lap. Szeptember 3. 1885. „ viszhang völgye" s görbe ölén a bires „boszszú-tó". Ej de szeretném egyszer idecsalni a mi kedves mocsár-festő barátunkat, Spányit, (mert hát csak Ligeti vagy ő volnának képesek e tündéri színeket utánozni!) hogy elmondhassam neki „Ilyen vizet fessen hát nekünk ! zöld aczél fodros lapra vetett ezüst fénysugarak s a rózsaveres sziklafeuéktől kipirult vizszegély ! kopasz s a gyér hótól deres sziklatorlasz keret, s a tó mélyére lemosolygó azúrkék boltozat! No már erre a gyöuyörü képre még az éu derék Spitzkopfom is megállott, de nehogy tán elhigyjék, hogy ő is méltó extásisba esett volna, sietek kijelenteni, hogy biz ő kigyelme jót búzott az ó-tátrafüredi „drága de rosz" sligoviczából s a szikla-ugrándozásoktól kiizzadt homlokát sóhajtva törülgette. Ne hagyd magad fürer Spitzkopf! (Hiszen jóval kezdtem benezegni!) Most jött még aztán az igazi „hadd el hadd" : a nap melege lassan felolvasztotta a sziklarétegek közé beszorult bótömbőket, a kőlapok mindegyike egy-egy veszedelmes siklót képezett, s mi nem tudtuk, mi fárad jobban, a fotyton csuszkáié s meg-meg hibbanó láb vagy az esések ellensúlyozásában kidagadt karizomzat? Végre valahára, s a szó legszorosabb értelmében veendő „csúszás mászás" után, feljutottunk a „Lengyelnyereg" 2191 meternyi (6923'56 láb) magas nyergébe; no már tetszik tudni, nyeregnek biz az egy kicsit nagyocska volna, mert el lehetne biz ott egy dreischrittet is lejteni. Nyeregre, méN pedig a valódinál egy hajszálnyit sem vastagabbra, csakis a tengerszem-csúcs alatti szikla-átjárónál találtam, de hisz addig még soká kellett mászkálnom. Hanem a Lengyelnyeregről való „

schöne Aussicht", no az már eldisputálhatlan. Lábunk alatt a Tátra tavacskáinak egy része, délnek a szepességi búzakalászos völgy tarkálló falvai, határolva Gömör és Liptó megye középmagasságú bércz-koszorújától. Éjszakra Galiczia mesze fel kéklő rónája, előtérben a Radvinszky-völgy kopár bő- \ mezőivel. Néhány percznyi szemlélgetés után lefelé siklottunls: a Lengyelnyereguek fris hóval borított éjszaki meredek lejtőjén ; e siklás ugyan veszedelmesnek látszott, mert nagyon könnyen leszánkázhattunk volna a tényleg befagyva talált „fagyott tóra". A 20—25 fontos kövek dobása alatt betörött tó jég-mezén át nem mehetvén, kénytelenek voltunk azt megkerülve, a kopár Radvinszky völgy puha hómezőjére jobbra kanyarodni. Szokásom szerint elől gyalogoltam, s éppen kérdezni akartam vezetőmtől, bol fogunk ebédelni, midőn az éles szemű Spitzkopf mint afféle szenvedélyes hegyi vadász, elfeledve ehet szomjat, szenvedélylyel és szótlanul megrántja zubbonyomat és megállásra és csendességre int, s nagy gyönyörrel mutat a meredek sziklafal által határolt hómezőre; akkor bámultam aztán jó magam is, hirtelen előkaptam tábori látcsövemet: a legkedvesebb havasi kép tárult elém, az éjszakuyugot félé lejtő begyoldalnak dús növényzetű legelőjén, melyet a frissen hullott hónak néhány centiméternyi csillogó rétege takart, 15 drbból álló zergenyáj ütött tanyát, vagy ezer lépésnyi távolságra, minket észre sem látszottak venni, s teljes nyugalommal legeléztek. A vezér bak minket észrevevón, okos fejecskéjét büszkén felénk emelte, s a meglepett nyájacska is „auf Kommando und auf Befehl" egyszerre felénk frontolt, ez azonban csak néhány másodperczig tartott, mert az én erős „talli hóimra" összerezzentek, a fiatalabbak elkezdték a kedves zerge-ugrándozást — épp ugy mint az alföld dús rétjein szökellő tavaszi báránykák — s gyors irammal utána surrantak a galicziai sziklás völgyön lerohanó vezérzergének, s 3—4 perez múlva már csak apró lábacskáik áltál csinált csapásuk maradt mecr, s e kedves kis állatkák eltűntek előlünk. A Radvinszky-völgynek a déli nap bevétől csillagé bómezőjét jobbra hagyva, rohamosan lejtő utunk jó fél óra alatt levezetett bg Hohenlohe gazdag vadászati tilosába ; s ezzel az egyhangú Radvinszky-völgyet a leírhatatlanul kedves és bűvös Poduplaszkyvölgy váltotta fel. Még egy fél órai gyaloglás, jobban mondva bergsteigereken eszközölt lecsuszamlások után, a „cseh tó" vízesésével szemben fekvő „ebédelő oromra" értünk ; vezetőm igen jól száinitott, mert órám éppen 12-őt mutatott. Alattunk csörgedezett a Poduplászky-patak, s virágos partjain már a puha pázsit kinálta magát ; de én az óriási sziklakatlan közepét domináló ormon teritettem le plaidemet, s olyan ebédet rögtönöztem, melyet még a legnagyobb inyenczek is méltán megirigyelhettek volna, már t. i. az étvágy hatalmát s a kilátás fejedelmi voltát értve. Hő-sapkáikkal felettem csillogtak, a Tátra csipkés csúcsai a Lengyelnyereg és a Skorusznyik kopasz szikla óriásai és be lehetett látni a Hohenlpbe-féle tilos völgy setét fenyvesei közé, a galicziai medvék havas tanyáira és a Csernistav (fekete tó) szikla tömegére ; de legfenségesebb volt a magyar Ri<íinek, a Tengerszem-csúcsnak széditő maO ' o gasságban, egész ajCsehtóig lenyúló éjszak keleti megmászhatlah meredek oldala. Tábori térképemet kiterítve, világos képet alkothattam most magamnak, hogy merre kell — 3 nagy szikla háton és 3 völgyön át— lejutnia Halastóhoz, hogy onnan a Tengerszem-csúcs szemben fekvő oldalán felkapaszkodhassak. A havasi diné végeztével, vagy tizperczig tartó meredek sziklafalon leereszkedtünk a virányos patak ölére, s egyszerre elénk piroslottak ah erczegi vadászlak előtt fonogató lengyel leányok katrincái. Egy pár barátságos szót és kacsintást váltva az egészségtől duzzadó lánykákkal, kettőztetett gyorsasággal haladtunk a szeszélyesen kígyózó patak kényelmesen lejtő partjain. Itt az utak már teljesen jó karba vannak hozva, s az egész völgy a Mebádiát, átszelő Cs rna patak vadregényes helyeire emlékeztetett. A mind szélesebbé váló patak Galiczia felé rohan s több helyt igen kedves kis vízeséseket képez; jéghideg babjaiból még egy jót búzva, a Skorusznyik hégyrész „Molnár" nevű kopár sziklacsúcsa mellett a Poduplászky-völgytől búcsút vettem. Utam a szénégetők sziklabarázdái közé vezetett és a rendes gyalogutat „megspórolva", két órai időnyereséggel a Rosztoka völgyet és az ottani menházat szerencsésen paszirozva, augusztus 30-án délután Y

23 órakor, a Halastó lengyelországi oldalához értem. O-Tátrafüredtől tebát — leszámítva vagy 2 órai pihenést — összesen 7Y

2 óra alatt lábaltam át. Azt hiszem meglehetős record! Hátba még versenytársam leendett ! A Halastó tulajdonjogáért nem hiába perel két ország tourista és jogász-világa, mert ez a Tátra gyöngye. A mint az utas a LengyelKárpátegylet jókarban álló menházát elé i, a Bialka patak ős forrásához ér, hol az kezdetben 3—4 ölre kiszélesedik és törpe fenyők között, szétszórt sziklák felett nagy zubogással siet Galiczia felé. A menház magaslatára elemelkedve, váratlanul tárúl elénk a felséges tó hatalmas tüköré. A tó területe megközelítőleg oly nagy lebet, mint Budapest Erzsébet-tere, azzal a kis különbséggel, hogy a Halastavat nem négyemeletes paloták,hanem a Tengerszemcsűcs, a Siedem Granatov és a Skorusznyik hegyek által határolt 7—8000 lábas s vagy 100, különczebbnél-különczebb sziklacsúcs lánczolata veszi körül. Á Kárpátok legszebb tavát a pisztrángok ezrei lakják és Zakupánból, (a lengylek Tátrafüredjéről) mindennap a legszebb nők jönnekfel. horgászni és ladikázui. A tó partján állott akkor is egy varsói szépség, a havasi légtől kipirult arczához oly jól állott az ujjak nélküli prémes bekecs. A nap lassan elbújt a Tengerszemcsúcs mögé és az őrt álló „Püspök szikla" havas süvegére bibor szin vetődött; az éjszaki szél egy perez alatt haragossá változtatta a tó tükrét. A derék Spitzkopf lerakva nehéz batyuját, tovább pisztráugozott, de éu szivesebben ültem a párolgó samovar mellé. Lehetetlen itt elhallgatnom azt a leverő különbséget, mely a lengyel és a magyar Kárpát-egyletek menházai között tényleg fennáll ; mig a lengyelekében rendes és meleg pokróczokkal ellátott agyak és meglehetős ételek kaphatók, addig a miénkben az elcsigázott touristának a közönséges deszka „pricsre" szórt hideg fenyő-galyakra kell bevernie, hol a száraz széna és jó madráczok csak birből ismeretesek; —s ezeket — lengyel bajtársaink már igen jól ismerik, mert ba hozzánk átmásznak, egész sátor készletet hoznak magokkal. De azért ne irigyeljük lengyel testvéreinket, hanem igyekezzünk őket mielőbb utánozni s vállvetve odabatni, bogy a Tátra magyar és galicziai oldalain egyforma kényelem honolhasson. (Vége köv.) VEGYES. A budapesti nagy kiállítási versenyekre és lókiállitdsra, melyek október 4, 6, 8 és 11-kén lesznek: Bécsből külön gyorsvonatok jönnek le, miket a .„Magyar Lovaregylet" rendez s melyek jutányos árai (jövő számunkban közöljük) remélni engedik, valamint az ország minden részéből leszállított árakkal közlekedő vonatok is : bogy az orsz. lókiállitás és nagy versenyek hetében mindenki, ki lókedvelő, lovas vagy tenyésztő, e hetet bizonyára Budapesten tölti. — Hisz csak nagy ritkán van szebb alkalom a hazai fajták és jeles ménesek collectióit egy helyen láthatni. Hat istálló lesz (kettőt most épitetnek) a kiállítandó lovak (mintegy 800 ló) számára. A kiállításra ő felsége kladrubi ménese 12 lovat küld, mind saját tenyésztése, úgyszintén József főhg, Albrecht fóhg, Coburg hg s a főurak mind. Azonban mégis lesz hiány és pedig nag.v : — telivér-tenyész-anyagunk alig lesz képviselve ; legalább az eddigi bejelentés alig egy pár lóból áll. — Pedig sok derék apalónak vagy anyakanczának való, a verseny-pályáról lemaradt ló lenne kiállítható, s azonkívül hogy országos lótenyésztésünk e nemét is a legelőnyösebben mutathatná be: aztán a mi eladni való lenne könynyen jó eladásra is kerülhetne a belföldi és külföldről jövő és ilyet keresők közt; vagy legalább szép dijakat nyerne. Utoljára figyelmeztetjük tehát telivér lőtulajdonosainkat, s szívességből elvállaljuk a bejelentést. * * # A budapesti nemzetközi galamblőver.senyekre, melyek szpt. 3, 4, 5, 6, 7 és 8-kán tartatnak, (kezdetük mindig kb. déli 12 órakor), már is számos külföl disportsman érkezett, angolok, francziák, olaszok németek. — A 10000 frankos nagy díjért pénteken déli 12 órakor kezdődik a concurrentia. Saison-kártyák 10 frtjával a helyszínén (Ujverseny-tér) válthatók. * * * Kegyúr és Áruló már visszatértek Baden-Badenből Mr. R. Hesp felügyelete alatt a Freudenauba, hol az őszi bécsi meeting tartamáig maradni fognak. Dagmar és Remember is haza érkezett. Tatáról halljuk, hogy nemcsak Vinea, banem Stronzian is — a tavalyi „Norddeutsche Derby" nyertese — mely azóta nem lépett föl nyilvánosan s egy ideig hámban is járt, — most újra idomitásba vétetett. * * * Gróf Kinsky Zdenko telivér lovainak árverési jegyzékét mai számunk hozza. Telivér tenyészkanczákból és versenyre idomított telivér lovakból állnak ezek s Bécsben szeptember 22-én kerülnek árverésre. Most, midőn a telivértenyésztés nálunk oly roppant lendületet vett s a mezőgazdaságnak egyik legfontosabb és legnyereségesebb tényezője, nem ajánlhatjuk eléggé lótenyésztőink figyelmébe eme kedvező körülményt, midőn ez árverésen oly kitűnő származású tenyészkanczáknak,valószínűleg jutányos áron, juthatnak birtokába, mig versenyistálló tulajdonosaink a versenypályákrólismert számos jó klaszszisú lovat vásárolhatnak meg ez alkalommal. Nevöket és származásukat az eladó telivéreknek lapunk e számában hátrább találják meg olvasóink.