Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-03-06 / 10. szám

86 Vadász- és Verseny-Lap Nézsa, Zora s a később futásai által oly nagy feltűnést keltett Cambuscan—Lady Berthamént Wabnfriedet is. iDnentől a mén a nyár folytán hatszor hozatva ki, szakadatlan nyerésekkel lepte meg passionatus tulajdonosát, egyik versenyében jobban szaladt mint a másikban, s legjobb, legsebesebb lovainkat verte meg egymásután. Legnagyobb sikerét azonban okvetlenül a Duna-handicapben érte el a mén, midőn 65 kilo legmagasabb terhe alatt Occi- dent,Aneroidot,Gyöngy virágot verte meg, mindegyikének számtalan kilo terheket adva: Occidentnek 16, Aneroidnak 10, Gyöngyvirágnak pedig 14 kilót. Ha hozzá veszszük még, miszerint Parsi- fal csak nagy nehezen dolgozhatott, kissé gyenge előlábai melleit, az általa elért eredményeket valóban bámulatosaknak kell tartanunk. Ő volt az év legsebesebb lova, s 2000 meter távolságig igen sok-sok kiloval jobb, mint összes többi lovaink. A pár évvel ezelőtt tőlünk Angliába el adott Ridotto (ap Cremorne any Songstress) a mult tavasz elején Angliában gátversenyekben igen szép formát mutatva, herczeg Esterházy Pál által ápril elején tekii télyes összegért visszavásároltatott, s azonnal útnak indíttatva, már május 3 án a bécsi tavaszi versenyek utolsó napján a 700 forintos gátversenyben indult is, egyetlen vetélytársa Etelka ellenében; a mén azonban az első gátat a jelző pózna megett ugorva, távolozva lett ; még azután három gátversenyben indult, melyek egyikét, a pesti nyári versenyek negyedik napiáu, meg is nyerte Bizza reám, Sybarit, Szaláncz és Marczi ellen ; azonban eme formája után alig lehetett volna benne a becsi nagv Bucct-neer-dij nyertesét sejteni. A mén kelletlenül ugrotta a gátakat, hozzá a magas terhek is genirozhatták, s a nagy ulazási fáradalmakat sem pihenhette kellőleg még ki; egyszóval annyi tény, midőn a nyolcz crackot a nagy dij futására nyergelték, a hozzá értők azok bármelyikében inkább keresték a nyerőt, mint éppen ő benne, s futott a mén egy oly pompás versenyt, minőt csak nagyon ritkán lehet látni ; a két mértföld távolságon eleitől végig sebes iramban vezetve, végtére is agyon galopozta ugy Cambusiert, Atillát és Lehetetlent, mint a háromévesek javát, minők Cambrian és Grossvezir voltak. Pár napra reá aztán a nagy Freudenau akadályversenyben futott a mén, melyet minden valószinüség szerint meg is nyert volna, ha a kőfal másodszori átugrásánál el nem esik, a meddig a sebes iramban vezető Sza'áncz után a második helyen tartva, még igen szépen bent volt a versenyben. Emez accidense következtében a mén többé nem jelenhetett meg a pályán ; lia azonban még kihozható lesz, bizonyára tekintélyes szerepet van hivatva ezévi versenyeinken ját szani, s már az országos lótenyésztés emelésének szempontjából is valóban csak örülhetünk, miszerint e kiváló mént visszaszerezhettük, mely már vérénél fogva is eme téren nagy szolgálatokat lesz hivatva tenni. Lovai megvételének választásánál szerencsésebb kezet alig képzelhetünk magunknak a hg Esterházy Pálénál ; a fentebb emiitett Ridotto, s a pesti augusztusi versenyek után megvásárolt Theorist eléggé bizonyítanak emez állításunk mellett. E kis öéves Palmerston Theobalda-mén háromszori nyerésével tulajdonosának nem kevesebb, mint 4(80 frtot hozott, mig előbbeni tulajdonosának, gr. Esterházy Móricznnk előbbi háromszori futásárával nem birt egy veiseDyt sem megnyerni. Első izben május 6-ikán Pesten az Asszonyságok dijában futott, de Cambusier, Gyöngyvirág és Ki-baba után nem kapott helyet sem abban ; ép oly rosszul ütött ki reá a bécsi nyári versenyekkor a Freudenaui handicapben való szereplése is, mignem a pesti Szent István-napi versenyekkor az 5000 frtos Budapesti dijban a második helyen érkezett be, maga után hagyva Kortest, Kéthelyt, Botschaftert, évök első classisu bároméveseit, s eme futásával, ugy látszik, kezdett régi jó formájába visszajönni, mert már a bécsi őszi versenyek alkalmával oly tekintélyes szerepet játszott, minőre előbbi kétévi versenycarrierje alatt, legjobb napjaiban is alig emlékezünk. Megnyerte az 1000 frtos Szeptern beri dijat Bar-one és Veronica ellen, továbbá a 2500 forintos Amaranthus-dijat Kaiser, az első osztályú államdij nyerője, Veronica és más két ló ellen, mig a Vederemo handicapben 65 kilo magas terhe alatt nem birt helyre futDÍ. Bécsből Sopronyba vitetve le, ott a nagy Dunántuli handicapben kellett volna futnia, melyre igen erős kedvencz is volt, de az indulópontnál állva maradva, nem vehetett abban részt; megnyerte volna-e a mén ama versenyt? a mult titka marad ; e sorok Írójának | véleménye szerint aligha, már csak ama körülménynél fogva is, miszerint már akkor több kiloval volt rosszabbnak mondható, mint a milyennek bécsi szereplésekor mutatta magát ; az egymásután való sok futás kissé fárasztólag hatott reá, mi aztán debreczeni futásaiban eléggé észlelhető is volt, mert mig a pesti nagy városi dijban Kortesnek 12 kilót adva, ezt megbirta verni, addig a debreczeni államdijban Kortesnek csak 10 kilót adott, s ettől mégis könnyen lett megverve. Utolsó győzelmét Theorist a debreczeni nagy handicapben aratá, midoD Loup-garout, melynek 12^2 kilót adott és Gyöngyvirágot hagyta maga után. Utolsó két futása a ménnek a pesti őszi versenyek alkalmára esik, a midőn annak második napján az Oroszvári dijban Kétbely után a második helyre szaladt és a nagy Lovaregyleti handicapbeu, melyben 61 kilo terhe alatt a nyerő Cambrian, Himmelblau, Kortes és Kaiser után érkezett a czélponthoz. D. A. Az orosz birodalom lótörzsei és tenyésztésük. Dr. Freytag Károlytól. (Folytatás.) c) Oesel sziget poroszkál és kettös-poroszkái. A rigai tengeröböl előtt terülő s a llvlandi kormányzósághoz tartozó Oesel sziget 45.54 Q mértföld nagyságú, többnyire halmos föld, néhol meredek, magas partokkal, néhány kisebb-nagyobb tóval , melyekből több folyam és patak ömlik a tengerbe. Enyhe égalj s termékeny talaj nagyon kedveznek a fű tenyészésének, úgyszintén minden fontosabb gabnanemek, továbbá kenderés lentenyésztésnek s kerti veteményeknek. Az utóbbi összeszámítás szerint (1872) a szigetet 35.000 ember lakja; a föld népe eszthekből áll (finn törzs

4 kik falvakban laknak együtt s földmivelésből, halászatból és marhatenyésztésből élnek. Több nagybirtokos és számos vagyonosabb paraszt Különös előszeretettel tenyészti az ott honos apró lovakat A lóállomány 1872-ben 13,500 darabra rúgott, ugy hogy egy négyszög mértföldre 296, s minden ezer lakosra 385 ló jutott. Miod az, a mit mi a kérdéses lótörzs felől megtudtunk, arra mutat, hogy az, emberemlékezet óta bonos e szigeten. Br. Meyendorff azt mondja, hogy az valószínűleg a keresztes háborúk korából veszi eredetét. Ugyanis, akkoriban a német lovagok keleti faj lovakat hoztak volna a szent földről magokkal a szigetre, hol aztán azokat tenyésztésre (ordították. Meyendorff bárónak Oroszország lótenyésztéséről irt művében az oeseli lovak eredetére vonatkozó következő megjegyzést teszi e könyv leforditója, melynek közlését érdemesnek látjuk itt. Az oeseli lovak eredetéről különféle följegyzéseket találunk. Egyik szerint, ama lovak tatár lovaktól eredtek, melyek, a mongolok betörése óta az északi részekig megtalálhatták utjokat ; azonban mind a két törzs habitusa határozottan különbözik egymástól. Weidemann állatorvos azt véli, hogy a normannok AlsóItaliából és Szicziliából arab lovakat szállították hazájukba, melyeknek ivadékai Svédországban, Gothland szigetén s onnan Oesel szigetén is elterjedtek. Unterberger dorpati tanár ellenben azt biszi, hogy az eszth lovak s ezekkel együtt az oesel-szigetiek ama lovaknak az ivadékai, melyeket az eszthek, a balti tartományba kivándorlásuk alkalmával, Ázsiából hoztak magokkal. Ez utóbbi gyanitás még leginkább valószínűnek látszik. Noha néhány orosz zootechnikus azt állítja, hogy az oeseli lovak kisebbek lettek, erőben, gyorsaságban megfogyatkoztak, más szakértők azt mondják, hogy e törzs a legújabb időkig kitűnő kettős-poroszkákat szolgáltat, melyek a kisebb lófajok javitására nagyon alkalmasak. Nagy Péter czár korában és még későbäen is, a mult század közepe táján, az oeseli poroszka méneket nagy számban szállították Oroszország északi részeibe, az ott honos fajok nemesbítésére. A balti kormányzóságok lótenyésztői igen nagyra becsülik ezeket a lovakat s mindenütt örömest használják föl tenyésztésre. Middendorf? A., a liviandi íorgeli országos ménesről irt munkájában határozottan mondja, hogy az oeseli kanczáknak ardenni ménekkel való keresztezése, Livlandban örvendetes eredményre vezetett. Az ardenn-oeseli poroszka csikók kivétel nélkül jobb húsban vannak, mint az ardenni tiszta tenyésztés csikai, nyilván azért, mert a poroszka-kanczák csikaikat jobban táplálják, jóllehet ezek semmi zabot nem kapnak, mig az ardenni kanczák naponkint részesülnek abban. Ugyané szerző mondja továbbá, hogy a balti tartományok valamennyi poroszka-ménese közt a szigeti lovacskák, tehát az oeseliek, noba ter! metre nézve legapróbbak, lábaikat illetőleg a legerősebhek, legjobban alkotott, dongaszerű bordájúak, a legvirgonczabbak s különösen jó anyakanczák válnak belőlök. A híres „ Wapsikas" mén, mely 1867ben, a nemzetközi kiállításon a nagy ezüst érmet kapta, s ott, mint orosz poroszka, a legnagyobb feltűnést kelté, szintén oeseii kanczától származott.*) Oesel szigetén ugy, mint mindenütt a balti tartományokban, különbséget tesznek a poroszkák és kettős poroszkák közt. Mi ama véleményben vagyunk, hogy mindkét faj egy törzshöz tartozik s e külön elnevezések az állatok csekélyebb vagy nagyobb mérvben való kifejlődésére vonatkozhatnak. Oesel szigetén a kis poroszka-alak a túlnyomó; ezek a lovak 1.35—1.40 meternyi magasságot érnek el, igen tetszés testalkatúak; a keleti jelleg a legtöbb jól nevelt állatnál félreismerhetetlen ; fejők nem oly vaskos és nehéz, mint a többi orosz lóé, hanem mérsékelt nagyságú és száraz. Homlokuk egyenes és széles, az orrcsont aláfelé kissé magasan hajlott; az állkapczák telidedok és szélesek, a kis fülek jó állásúak. A szem nagy és élénk, a rövid nyak tömör, rövid, sűrű sörénynyel benőve. A mar nem nagyon magas, a szügy széles, a bordázat jól boltozott, a hát egyenes, a lágyékok rendesen jó kötésűek, a far szép domborulatú s csak mérsékelten harántos. A vastag fark átalában jó tartásának mondható. A rézsut állású lapoczkák hosszak és szélesek, a könyök csontok elállók. Az oeseli legtöbb poroszka lónál széles előlábtőket, mérsékelt, hossza *) Wapsikas sikereit rendkívülieknek mondhatni ; kis termete daczára, egy nagy szekérbe fogva 1869 ben 358 pud terhet vont a rigai kiállításon. Moszkvában e ló, szörnyű rossz kövezeten s tatengelyü ot romba telegán 200 pudot vont hegynek tölfelé, a I meddig kocsi út volt s aztán frisen, vidáman tért I vissza állásába.