Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-03-06 / 10. szám

— Márczius 6. 1884. ságu felső szárcsonttal és rövid alsó sipkonczczal látunk. A rövid csüdök mindig jó állásúak ; a szőrzet nem tömött és hosszú, mint a többi orosz poroszka lónál. A pata kicsiny s kemény szaruanyag. Többnyire jó, erős hátsó lábaik vannak e poroszkáknak, melyek által igen szép képességet fejthetnek ki ugy ügetésben mint vágtatásban. Végre, dicséretre méltó még e szigeti lovak vérmérséklete is; eléggé elevenek tüzesek, de a mellett többnyire engedelmesek, nagyon tanulékonyak s igy igen könnyű e lovakat betanítani. d) A hvlandi lótenyésztés. A liviandi kormányzóság 854.10 n. sz. mértföld területű, 993,784 lélekkel, halmos vidékű és vizgazdag, hol az évszakok nem oly hirtelen változnak, mint Oroszországban, de nem is oly enyhe átmenetűek, mint például Németországban. Sajátságos Livlandban a lég és talaj ny rkossága ; itt gyakran nem egyes napokon át, hanem gyakran hetekig csepereg, a nélkül hogy erősebb légköri csapadék vagy zápor jelenkeznék s aztán az ég kiderülne. Innen van az, hogy e kormányzóságban a sok és terjedelmes láp és mocsár, mező gazdaságot nagyon megnehezíti. Csaknem minden szántóföldet árkok szelnek keresztül, hogy a vizet lehető gyorsan le lehessen vezetni ; a legtöbb ut magas töltésből áll, melyek némely községeknek nagy költségökbe kerülnek. Ott a bol a talaj minősége megengedi, természetes uton kisebb-nagyobb tavak keletkeznek, melyeknek partjai többnyire alacsony, mocsáros területben vesznek el. A tavak és mocsarak eleitől fogva nagy szerepet játszettak ez ország történetében. A régi nemesi udvartelkek birtokosai rendesen tavat választottak támaszpontúi. Livlandot nagy területeken boritják erdőségek. Kloeden Z. A. szerint az egész országnak ötnegyedrésze erdőt képez. Itt is, mint a Keleti tenger melletti tartományokban, az ős erdők nem tartoznak a ritkaságok közé ; égfelé kapaszkodó, több százados tenyűk gyakran több négyszög mértföldet foglalnak el, a vadaknak (medve, farkas, hiúz, róka, szarvas és jávor) alkalmas tartózkodási helyet nyújtva. Livland mindenféle gabnát termel: búzát, rozsot, árpát, zabot, hüvelyes veteményeket, kendert, lent (a rigai lenmag, köztudomás szerint, nagyon hires), zöldséget, továbbá mézet, viaszat s a házi állatok közül, lovat, szarvasmarhát és sertést igen nagy számmal. A juhtenyésztés ott csekélyebb jelentőségű; kecskét is csak kis számmal tartanak. A lakosság eszthekből, lettekből, németekből, oroszokból sat. áll ; a nép — többnyire eszth — miben sem különbözik az Esztblandban lakó parasztságtól ; ugyanaz a ház- és udvar-fölszerelésük, s ép ugy mint ezek, falvakban laknak együtt. Csak Livland déli részében képezik a lakosságot a lettek, kik többnyire szétszórtan fekvő udvarokban laknak s a litváni törzshöz tartoznak. A régi liviandi országos faj — a parasztok közönséges poroszkája — nagyon keveset különbözik Eszthland lovaitól; átalában még apróbbak mint ezek s kissé finomabb testalkatúak. A liviandi poroszkafaj javítására az utóbbi évtizedekben a nagybirtokosok tetemes áldozatokat hoztak. Egyetmást elmondunk itt a liviandi ujabbkori tenyésztésről s utalunk egyszersmind Middendorff tenyésztési tanulmányára, mely a liviandi Torgel országos méneséről 1872-ben Dorpatban jelent meg. Az ötvenes évek elején az ott annyira alkalmasnak talált belföldi poroszka-törzs megfogyatkozása nagyon érezhetővé válván, e körülmény magára vonta mindinkább az ottani nemesek figyelmét, kik szükségesnek Vadász- és Verseny-Lap. találták, a honi lótenyésztés emelésére erélyes lépéseket tenni. 1854. junius 6 án beadott folyamodványukra aztán a következő év ápril havában a torgelí és awinormi koronabirtokokat 24 évre jutányos 'bérfizetés mellett megkapták, a folyamodás értelme szerint „a lótenyésztés emelésére, különösen a parasztság szükségleteinek pótlása czéljából." A nemesség aztán liviandi bii tokosokból bizottságot alakított, mely föl volt hatalmazva annak megállapítására, vájjon egy vagy két ménes szerveztessék-e s miképen rendeztessenek ezek be. E czélból a nemesség pénztárából 20,000 rubel bocsáttatott rendelkezés alá. A bizottság, szerencsére, elvetette a nemességnek némely javaslatát, melyek a méntelepállomásokra vonatkoztak s akkoriban még nagyon koraiak voltak. Ama bizottságnak egyik igen tevékeny tagja, Sael-Staelendorff, mindjárt eleve óvást tett a fényűzési lovak tenyésztése ellen, mely akkor, egyik befolyásos nemesnek a javaslatát képezte. Csakhamar elhatározták egy ménesnek Torgelben való fölállítását. 60 poroszka kanczának bevásárlása állapíttatott meg különösen Oesel szigetről, továbbá Leal, Merjama, Keblas, Weiesenstein, Fellin, Oberpablen és Wesenburg vidékeiről. Csak a kanezák alkata volt figyelembe véve, a termetnek netaláni túlságos kicsinységére azonban nem kellett tekintettel lenni. E lovak fele aztán poroszka ménekkel, fele pedig arab ménekkel volt fedezendő, az elkorcsosodott vér fölfrisitésére ; azonban óvatosan, nehogy a nemesítéssel túlzásba csapjanak. Menekül mindenféle szinűek alkalmazása megengedtetett, csupán az volt kikötve, hogy ezek egyszinűek és minden jegy nélkül valók legyenek. Az ötvenes években az országban vajmi kevés jó poroszka volt található. A negyvenes években és az ötvenesek elején a koronajavak kormányzósága igen sok kitűnőbb liviandi lovat vásárolt meg a koronaménes számára ; ugyanakkor már Szt.-Pétervárott nagy volt a kérdezősködés a szép, csinos porosz kák után s örömest fogtak nemcsak herélteket, de méneket is eme jóerkölcsű lovakból kocsik elé. Middendorff e kiszállított liviandi poroszkákról a következőket irja: „A legjobbakat szállították ki; az alacsony lóárak a külföldi kínálattal nem versenyezhettek ; a robotságból baszonbérlésbe átmenő parasztoknak nagyon kedvező volt az egyszerre váratlanul beáramló készpénz ; jó anyagok megtartása felől sehol sem gondoskodtak ; a pleskaui fajtákból csakúgy özönlött be a rendkívül olcsó, persze rosz alkatú igás ló, mely a délnyugati kormányzóságokba dohány- és czukorszállitások által már nagyobbrészt megkereste árát s csak potom áron adatott el." Sajnos, akkoriban e közönséges orosz parasztlovak közül sokat használtak föl a tenyésztésre, melyek, természetesen, értéktelen ivadékokat hoztak létre. A finn lovak az ötvenes években hasonlithatatlanúl jobbak és értékesebbek voltak, mint az eszthlandiak s a liviandi tenyésztőknek a szt.-pétervári birodalmi ménes-igazgatóság nagyon ajánlotta a finn lovakkal való keresztezést. Livland lótenyésztési bizottsága csakhamar aztán elvűi állapította meg, hogy Torgelen egyrészt poroszkák, másrészt finn lovak, vegyitetlenül tenyésztessenek egymás mellett. 1856-ban Torgel részére három telivér arab mént vásároltak a stuttgarti kir. méuesből 4500 írton s évekig alkalmazták ezeket a poroszka kanczákkal való keresztezésre. Mivelhogy akkoriban a szigeten az ott bonos fajból alkalmas méneket találni nem lehetett, megelégedtek azzal, hogy oeseli jó kanczákat szereztek be, melyeket egy finn mén (Popka) által fedeztettek. 85 A torgeli tenyésztésre nézve Middendorff a következőket mondja : „Az 1856. év végén két számfölötti poroszka mén és két finn mén osztatott ki az országban s állíttatott föl. Ezek dijtalan engedtettek át a parasztoknak használat végett, azonban a torgeli ménes költségére tartatván, e ménesnek a fedeztetésre előjoga volt." 1859 végén a ménesben 66 mén- és 54 kanczacsikó volt, és pedig : mén- kanczacsikó csikó. Arab-poroszka (félvér) 9 9 Régi fajú poroszka 44 20 Finn (tiszta vérű) 2 9 Oeseli poroszka és finn-oeseli 6 10 Vegyes vérű állatok 5 6 Ossesen • 66 54 1862-ben a torgeli ménesben már 260 különböző korú ló volt. 1868 óta ott összesen 160 lovat tartottak és pedig 5—6 mént, 48 anyakanczát és kb. 100 különböző korosztálybeli csikót. A liviandi czári gazdasági egyesület javalatára elhatározta a tartományi ülés 1862ben, hogy a torgeli ménes számára ardenni lovakat vásároljanak. Egyik kitűnő lóismerőt, Middendorff A.-t bizták meg, hogy 2 mént és 10 kanczát szállítson be a belga Ardennekről s ő e megbízatásának a legjobban meg is felelt. Az ardenni vér kölcsönzése által lényegesen megváltozott Torgelen a tenyésztés. Beosztattak : az arab mének mindenikéhez 5—5 ardenni, finn és poroszka-kancza ; a poroszka ménekhez 28 poroszka, 2 arab-poroszka, 8 finn és 5 ardenni kancza ; az ardenni ménekhez 10 poroszka és 5 oeseli kancza osztatott be. Hasonló módon folytatták a keresztezést Torgelen egész a legújabb időkig; de ugy látszik, az arab vér alkalmazását mindinkább korlátozták s alkalmasint nem hátrányára az ottani poroszka-tenyésztésnek. Azt állítják, hogy a csupán arab méneknek finn és ardenni kanczákkal való keresztezése kielégitő eredményre vezetett volna. Wapsikas poroszka mén, mely a párisi 1867-diki nemzetközi kiállításon a legnagyobb figyelemben részesült s a torgeli ménesnek a nagy ezüst érmet vivta ki, elvitázhatatlanúl jeles ivadékokat adott a mult évtizedben ménesének s jelentékenyen járult ahoz, hogy az ottani poroszkatenyésztésnek a külföld előtt is jó hire legyen. Az okszerű tápláltatás, melyben a torgeli lovak eleitől fogva részesültek, szintén nagy befolyással volt arra, hogy e ménes csikai rendszerint gyorsan és jól fejlődtek ki s már az első évben meglehetős magasságot és tömörséget értek el. (Middendorff legkisebb poroszkája 305 kilogrammot nyomott, a legnagyobb pedig, 40o kilogr. suly mellett 1.48 meter magasságot ért el.) Sok tért foglalna el, ha mi az ottani viszonyok felől ift tüzetes leirást adnánk, minélfogva utalunk e tekintetben Middendorff A. már elébb emiitett müvére, mely több táblázatban ad áttekintést a torgeli ménesbeli lovak súlyáról és nagyságáról. E szerző, az ottani ménesről még a következőt mondja, mit itt érdekesnek vélünk fölemlíteni. „Torgel csak kevéssel ezelőtt jutott a czélhoz vezető, megtört ösvényre. Ha mostantól kezdve sikerülni fog évenkint például 30 állatot, mint kiváló tenyészanyagot, az országba kiküldeni, mégis harmincz-negyven sőt több év kell ahoz, hogy a lótenyésztés Livlandban odáig emelkedjék, hogy a központi forráskészletet nélkülözhesse. Addig is azonban a haszon rendkívüli lesz s ama 150,000 lónak, melylyel Livland állítólag bir, értékfokozata jövőre több millió rubelre fog rúgni. Stael-Staelendorfnak, ki 20 évig volt elnöke a liviandi tenyésztési bizottságnak s egyszersmind mint torgeli ménesigazgató, er* *