Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884
1884-02-21 / 8. szám
68 Vadász- és Yersin y-L ap. Február 14. 1884. körül belől 1000 holdra tehető gy eplegelő nyugati hosszoldalának közép poDtján van épitve, s minden tekintetben a lehető legczélszerőbben tervezve és berendezve, mely berendezés részletes ismertetésére, egyébként is hosszura nyúló czikkünk keretében, nem terjeszkedhetünk ki. Az egy összefüggő tagban levő legelő, körülbelől egy egy harmadrészben: homokos vályogtalajjal biró sik, más részben homokdombos nagy szikes lapos, s ebhez képest a fű növése itt gazdagabb, ott szegényebb, de mindenütt kitűnő kemény, Ízletes egészséges, igazán lÓDak való táplálékot szolgáltat ; a területén levő facsoportok árnyékot, a jól elhelyzett kutak bőséges ivóvizet adnak, s még egy ér vizével táplált tó is van mesterségesen ásva, hol a nagy melegben az állatok kedvökre fürödhetnek s az Őket kinzó legyektől szabadulhatnak. E nagy és kitűnő legelőt ugyan a ménes 300—350 darab 1—4éves magyar fajú gulyabeli tinómarbával osztja meg (télre a gulyát a többi pusztákra osztják szét), de velük együtt járják e puszta szikes laposokkal siirüen tarkázott, mintegy I100 hold szántóföldjének gazdag ugar- és tarló-legelőit is, melyeken csak kissé nedves időben olyan e mező, hogy ember legyen, a ki a mellettük levő réttől megkülönbözteti ; együtt járják továbbá kaszálás után a 400 hold kiterjedésű néhol sásos, de legtöbb helyen igen jó, gazdag rétet is, ugy, hogy itt mezőben szükséget nem ismernek. Azért május 1-től—november l-ig csak a csikós kanczák közül kap reüdesen mintegy 12 drb öreg, beteges, vagy bármi okból gyengébb, bágyadtabb, — továbbá az egy és kétéves csikók drbja — hetenkint 30 liter zabot. A szopós csikókat, a mint a zabot szemelni kezdik, anyjuktól naponkint pár órára elkülönzik s annyi zabot tesznek eléjök, a mennyit csak megesznek, ez, választás felé hetenkint és darabonkint szintén 30 literig szokott menni. A többi méneebeli ló nyáron zabot nem kap. Oszszel, a mint az első dér leesik, éj jelre az egész ménesnek szénát, vagy legalább is jó tavaszi szalmát vetnek ; ezt az idő roszszabbra fordultával, folytonos legeltetés mellett, mindig szaporítják, mig nov. 1-től — máj. l-ig a következő téli etetési rendet léptetik éleibe : tenyészkancza, két és hároméves csikó hetenkint 30 liter zab, naponkint 8 kilo széna; egyéves csikó betenkint 45 liter zab és naponkint 6 kilo széna, ezenkívül tavaszi szalma, a mennyi kell. Nyáron az egyéves csikók és fias kanczák, úgy a két, három és négyéves csikók egy lovas-bojtár őrzése mellett egy-egy külön ménesben, a csikók elválasztása után tavaszig mindannyian együtt járnak ; a közvetlen felügyeletet a csikós gazda teljesiti ; a kézből történő fedeztetés, paták gondozása s egyéb rendkívüli dolgoknál az előszállási lovászok segédkeznek, télen pedig a takarmányhordásra a gazdaság enged át egy kettős fogatot kocsissal együtt. Egyéb személyzet nincs, nem is kell. A lovak nyáron, pár órát kivéve, éjjel nappal, télen is a nap legnagyobb részén át a mezőn vannak, semmi ápolást, még kötőféket sem ismernek, de azért jó bánásmód mellett oly szelídek maradnak, hogy ritka az, a melyiket bárhol meg ne lehetne fogni, s ezért gyorsan, kevés fáradsággal is idomithatók. A ménesmajori gazdaságban nincs igás ökör, az összes munkát 30 darab ménesbeli meddő kancza végzi, s igaz, hogy hetenkint 93 liter zabot és válogatott szénából tetszés szerint kapnak, de sem conditiójuk nem hagy kívánni valót, sem a tenyésztési érdekek nem szenvednek, s a munkához még a legnemesebb és tüzesebb fiatal lovak is aránylag könnyen és minden nagyobb baj nélkül szoknak. Vemhességi arány. A 70—80 kancza közül 60—70 szokott vemhes lenni, s utánuk 40-50 csikót választanak el. A kanczák legnagyobb része Zoltán, Alert, Úrfi és annak hasonnevű két fia, to' vábbá Italian, Gambia (a most használatban levő Gambia mén atyja), Hogy lesz (rumai), Smaragd (lángi), Cotswold (szt.-lőrioczi) s végre a fiatalabbak North Star II. ménektől származnak. A legjobbak, legtöbb hintós jeleggel birok az első és utolsó helyen emiitett mének ivadékai ; kisebbek, de igen szépek, igen correctek (földig lovak) az Alertek ; az Úrfiak egyes parthiei — kivéve, hogy rendesen túlnőttek — ellen nem igen lehet kifogást tenni, de azok egymással gyakran kellő összhangban nincsenek, ugy hogy nem ritkán puhák a család tagjai; a többi családok között is akad gyenge s főleg puha példány, melyhez elég szó fér, de a legnagyobb részszel nagyon meg lehet elégedni. Magasságuk többnyire 16 marok körül jár, gyakran jóval több mint valamivel kevesebb, alkatuk többnyire elég szabályos, de a régibb kanczák között nem ritka a puha derék és a kardos állás; — csontozatuk hatalmas és tiszta; izmaik nem tartoznak legelőnyösebb részükhöz, s ezen majdan egy jó, ide alkalmas, s a gyepen kipróbált telivér volna hivatva, mely a tágasabb,nagyobb kanczákra alkalmazva, lassankint javítana. Vérmérsékük nem hagy fenn kivánni valót; nem sokat hánykódnak, nem fészkelődnek, nem tánczolnak, de azért nem hátrálnak meg semmi munkától, s nehéz kocsival, rossz útban, egy hajtásban З г/ 2 óra alatt hat mértföldet, minden erőlködés és baj nélkül megfutnak. Szinük többnyire pej, ritkábban sárga vagy szürke, néha fekete. A csikók között ismét a North Starok a legsikerültebbek, különösen melyek jobb Zoltán, Alert vagy Italian kanczából származnak — olyan állatokká ígérkeznek lenni, hogy mintául szolgálhatnak nemcsak Előszállásnak de mindenkinek, ki jó nehéz hintóslovat akar tenyészteni. Néha a kellőnél kisebb Furiosok sem maradnak messze mögöttük. A ménes bélyege „E", előbb a bal ezombra, pár év óta a bal oldali kápa-helyre sütve. A jó apalovakat igérő méncsikókat Előszálláson nem herélik, hanem igen czélszerű módon felnevelik, s az államnak vagy m agántenyésztőknek rendelkezésére bocsájtjá k. Vevőkben nincs hiány; a 3'/ 2 éves méneket a magyar és osztrák állami lótenyészintézetek s magántenyésztők 1000 —1500 forintjával, a többi négyéves lovakat nyereg alatt vagy hámba betanítva 600 —1000 írtjával fizetik darabonkint. S ez árakkal, a mostani tényleges kiadás és felszámított takarmányárak mellett sem jár a ménestartás deficittel; s hozzá még mennyi kellemetlenségtől menti meg az apátságot, mely hatását akkor érezné, ha sok fogatát vett lovakkal kellene kiegészítenie ! Pedig e szerfelett kedvező viszonyok között, az alapjában kitűnő, nálunk páratlan anyag mellett esak egy lépést kellene még — nagy részben a már megkezdett uton — előre haladni, hogy az eladási árak jóval nagyobbak, ellenben a kiadások valamivel kisebbek legyenek: s a kézzel fogható kiszámítható pénzbeli eredmény is fényes lenne. E lépés, az uradalom élén állók szakértelme, a ménes kezelőjének szorgalma mellett, mihamarabb meg is lesz téve; s akkor a derék hazafias rend és annak minden jó ügyért lelkesülő', buzgó apátja, ama tudattal tekinthetnek eme nagy áldozatok árán létesitesitett, fenntartott és fejlesztett alkotásukra, hogy nemcsak a holt kéz terjedelmes birtokai többi élvezőjének adtak követendő fényes példát, de a közügynek, az egész ország gazdasági ügyének tettek megbecsülhetlen szolgálatot. Az előszállási ménes ily részletes leírása után felesleges dolog volna azzal foglalkoznunk : mit kellene a „holt kéz" többi méneseiben tenni, hogy azok rendeltetésüknek teljesen megfeleljenek. Minden egyes ily ménes kezelőjének azt ajánlhatjuk: menjen Előszállásra, s tanulmányozza a helyszinén e kitűnő intézet kezelését. Nem azt mondjuk tehát : „Itt az ige, olvassátok!" hanem: „Itta minta, kövessétek !" S . . . J . . . VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET, A parádi erdőkben, a Mátra szivében, gr. Károlyi Gyula ő excja — a mult héten 3 napig vadászott sörtevadra — gr. Nádasdy Ferenez és gr. Szápáry Iván társaságában. Kilencz darabot lőttek. Egyik hajtásban a bodonyi erdésznek nagy pechje volt; öt-hat lépésnyiről egy szemközt futó és már sebzett sörtevadra lővén, azt valószínűleg elhibázta egyik csövével, s ugyanekkor elcsúszva — hátuljára esett, mialatt a vad nekiment, s az ülő helyzetben levő erdész puskájával attakirozta és tartá magától távol ; — és ez idő alatt — nem jutott eszébe, hogy második csövét ellenségének torkába süsse, — pedig különben régi próbált vadász. Eredménydús vadászat tartatott vaddisznókra с napokban a diósgyőri hámorok felett levő „Bükk" erdőségben. A vadászat, mely bárom napig tartott, Szeniczey Ödön orsz. képviselő által rendeztetett. — Részt vettek : Horváth János altábornagy, br. Kemény Kálmán, gr. Török József, dr. Biasini Domokos, Szentiványi Árpád orsz. képviselő ; továbbá Radvátiszkv Károly és Szontagh Béla urak. Az első nap hajtókkal megkisérlett vadászat semmi eredményre sem vezetett. A második és harmadik nap a hajtók mellőzésével, Szentiványi Árpád hires disznós-kopóival folyt a vadászat, még pedig igen szép eredménynyel, amennyiben a második napon a Mélyvölgy és „Fehérkő lábán" nevezetű vágásokban két hatalmas 5—6éves kan és egy 2éves kocza lövetett. Igen érdekes epizódja is volt e vadászatnak; ugyanis Hamrák m. kir. erdővéd, egy általa futóval megsebesített vadkaDt, ideje nem lévén elöltöltő fegyverét újra tölteni, a kutyákra való tekintetből, egy alig 10—12 centimeteres zsebkéssel támadta meg és sikerült is a hatalmas állatot megölnie. Valóban ily tetthez nem csak bátorság, de nagy adag vakmerőség is kell. A harmadik nap a Pereczes és az Egés nevezetű vágások vétettek hajtás alá, azonban eredmény nélkül, mert ámbár itt is felveretett egy vadkan, de az a sűrűség miatt meglőhető nem volt. így végződött e kellemes és eredménydus vadászat, mely újból bebizonyította azt, hogy a vaddisznó vadászata legeredményesebb jó disznós kópékkal lehet. Az agancsok és a szarvas vad *) Gyakran találkozunk ama kérdéssel : vájjon mi történik a szarvasok által levetett agancsokkal, melyek a szabadban maradnak, miután a felszedett agancsok száma sokkai kisebb, mint a levetett agancsoké. Azt mondják : „hogy a fővad a levetett agancsokat táplálék gyanánt elfogyasztja." Ámbár nehéz elképzelni : hogy a szarvas (az agancsát- ugy mint a tehén) fogatlan felső állkapcsával képes lenne a kemény és SZÍVÓS agancsot megrágni, mindennek daczára н leg*) Mint curiosumot közöljük e sorokat minden megjegyzés nélkül, remélvén, hogy a t. vadásztársak nem késnek erre vonatkozé észleleteiket lapunkban közzé tenni. Szerk.
