Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-02-21 / 8. szám

Február 21. 1884. Vadász- és Verseny-Lap. 67 Ez adatok szerint e század elején még a régi magyar lovakat tartották ; de mert tőlük leginkább azt kívánták, hogy nehéz hintókkal s terhes kocsikkal, sokszor alig járható utakon, aránylag sebesen, naponkint 6 — 8 mérttöldet téve meg, közlekedjenek a Bakony közepén levő Zirczczel, majd az egri és fehérvári rendházakkal, utóbb az apátság veszprém-, pozsony-, hont- és hev. smegyei jószágaival, már az időben is, a győzősség mellett, nagyobb, erősebb, csontosabb lovak nevelésére törekedtek s tenyésztési czélokra a ménes állományából ilyeneket szemeltek ki. Később éveken keresztül saját nevelésű kanczáikra csaknem kizárólag a mezőbegyesi ménesből származott spanyol méneket igen jó eredménynyel használták, közülök különösen egy Otelló nevű fedezett hosszú ideig, s egy ettől származott kancza igen vén korában, pár évvel ezelőtt pusztult el, a ménesben számos kitűnő tenyészkanczát hagyva maga után. A harminczas években ezeket nagy részben Keszthely, Iregh és Ádánd ról szerzett arab mének váltották fel s voltak használatban a negyvenes évekig. Ez ideig a ménes 40—50 darab tenyész- 1 kanczából, s ezeknek a sanyarú téli tartás miatt, aránylag kis számú ivadékából állott, egy falkában, a kazlak teteje és fenekében talált hibás takarmányon tengődve, s csakis nyáron az igen tágas, kitűnő minőségű, gazdag legelőkön csaknem korlátlanul barangolva vette fel magát, fejlődött és gyűjtött erőt a téli koplalás kiállására. A 40-es években alapították a ménesmajort, itt építettek terjedelmes, kényelmes, aránylag olcsón, de Ízléssel és csínnal berendezett istállókat ; szakértő, jól dijazjtt ménesmestert szerződtettek, ki a rendszeres kezelést honosította meg s jobb, —már csakis a zab adago lásában szűkölködő — tartást eszközölt ki ; a mit leginkább az 1—2 éves csikók sinylettek meg, s különösen a gyorsabb növésű, nagyobb fajuak néha épen nem tudtak pótolni. Ez időben a kancza létszámot is 60—70 darabra emelték s Török-Szt-Miklósról a gróf Almássy-féle ménesből vett 5 drb angol félvér és 2 darab Ozoráról szerzett, hatalmas irlandi kanczával szaporitották. Ugyancsak e két ménesből szereztek egy egy vérben magasan álló „Lotry" és „Champion" nevü angol félvér mént is, melyek mindegyike minden tekintetben jeles, megbecsülhetetlen, az első még nagy számú ivadékot is hagyott bátra. De egy bajt — a mit a fent emiitett okból itt méltán annak tartottak — mind ennek daczára ezek sem tudtak megakadályozni, s ez az volt, hogy a nagy mennyiségben igéDybe vett arab vér által a különben elegánssá, széppé — s a mi a szaporodó létszám mellett szinte nagyon tekintetbe veendő volt — keresetté is vált uj ivadék mindig apróbb lett. Hogy ezen is segitsenek, 47 ben Schleswig-Holsteinban a kiéli lókiállitáson megvették az ott díjazott „Burlington" nevü, közel tizenhét markos, roppant erős, csontos, de azért elég jó mozgású angol félvér mént, mely után nemcsak számos hatalmas kancza maradt a ménesben, de ezek közül egyből, ugyancsak az ő hasonnevű méncsikójáért Mezőhegyesről cserélt arab származású, de bámulatos sok csontú 16 markos „Fedhan" nevü ménből egy „Zoltán" nevü, egy másikból a TrautimaDsdorff berezegtél vásárolt „Epitaurus" angol félvér, közel 17 marok magas, a gyepen is kipróbált méntől egy „Szikla" nevü mén származott, s e két Előszálláson nevelt, szinte közel 17 markos, hatalmas csontozatú, az igazi hintós ló küllemével biró igeD szép és jó mén vére a kanczák túlnyomó nagy számában képviselve van. A 40-es évek óta, az emiitett „Fedhan" az Ádándról idekerült „Abulay" angol-arab és az Öreg-Lakról származott „Úrfi" nevü állítólag magyar, de talán inkább lipiczai mének kivételével, részint itt nevelt, részint különböző helyekről beszerzett angol vérű mének, köztük két Fóthról vett telivér : „Italian" és „Alert" fedeztek. A 70 es évek elején a ménes mester, majd az uradalmi kormányzó személyében is változás állott be. Mind az utóbbinak utódja, mind az összes apátsági javaknak a gazdasági dolgokban, de különösen a lótenyésztés és ménesügyben kiváló szakértelemmel biró főkormányzója a ménesre kiváló gondot fordítottak, annak érdekeit a szenvedélyes tenyésztő buzgalmával karolták fel ; a később közlendő, teljesen kielégítő takarmányzási rendet léptették életbe, a kancza létszámot 70—80 darabra emelték, ennek megfelelőleg az istállók szaporításáról gondoskodtak , s mikor látták, hogy a Rumáról, Lángról és Szt-Lőrinczről (Nádossy féle ménes) vett mének ivadékai a hozzájuk kötött várakozásnak teljesen meg nem felelnek, azok kisorsolásával egy pillantig sem késedelmeztek, s apaállatokért szerencsés tapintattal odafordultak, hol e szükséglet, az itteni kívánalmakhoz mérten, ma kétségkívül a legjobban és legbiztosabban fedezhető : a magyar állam mezőhegyesi angol félvér méneséhez ; szóval : megteremtették a mai állapotot. Ezek elmondásával meg is érkezünk az árnyas taültetvénynyel körülvett, előszállási vendégszerető kastélyba. Innét egy kis séta, és az istállóknál vagyunk. Először is az idomitásra felállított lovak istállójába jutunk, a kettős oszlopsorozaton nyugvó, széles tömör, 25—30 lóra számított épülethez ; az állások kényelmesek, egymástól válaszrudakkal vannak elkülönítve, és vas szénás kosaraik, márvány zabos tálaikkal, a szemlélőben igen jó, solid benyomást keltenek. Innét nyilik a méi istálló, hat nagy, kényelmes, ugy

ranannyi lónak való rekeszszel. Ugyancsak az előbbiből jutunk az udvarra külön kijárással biró takarmányos-, s innét a szerszámos kamarába. Az épületek mögött elterülő fensikon sűrű faültetvényekkel és korláttal körülvéve vau elhelyezve a tágas lovarda, melynek jól ápolt és homokozott talaján történik a fiatal lovak első idomítása s gyakran a mének jártatása is. Mind a hat ménrekesznek van lakója. Köztük leginkább magára vonja a figyelmet a Mezőhegyesen nevelt North-Star II. öreg, 18 éves legény; 17 markos jeltelen pej, erős, csontos, jó vérű és járású, igazi hintós ló s ámbár alkatának szabályosságát első lábainak nem épen egyenes állása kissé zavarja, mégis alkalmasabb mént ide nehéz volna találni. Földije: Furioso V. szinte mezőhegyesi angol félvér pej mén, az előbbinél határozottan szabályosabb testalkattal ; gyönyörű váll és lábállás, meglepő széles felkarokkal s kitűnő mozgással, de az előbbinél egy marokkal kisebb, s a mi hintós lónál még nagyobb baj : kevés a marja, nem elég szép a nyaka és fejének azzal való összekötése ; a fej maga sem szép. Igaz hogy járás közben jó tartása van s e szépséghibákat alig lehet észrevenni, azonban mindezek daczára helyébe Előszállásnak egy másik Furiosot kivánnánk. Az elsőnek egy ide való Italian-, a másodiknak a székes-fehérvári kiállításon első dijat nyert Sármány II. nevű Zoltán kanczától van egy-egy négyéves ivadéka fedező ménDek felállítva ; mindegyik szép, derék 1 7 marok körül járó csikó, apróbb alkathibájukat még valószínűleg elnövik, itteni teljes kihasz nálásukat azonban mindig igen meg fogja nehezíteni a ménesben való sokszoros és nagy atyafiságuk. Az egész társaságban legformásabb, egy szép lónak valódi képe a szt'-miklósi ménes ben használt Pirat (ap. Buccaneer) telivérnek egy előszállási Zoltán kanczából származott ugyancsak „Pirat" nevű 6éves fia ; s ha menő képessége és temperamentuma összhangzásban áll alakjával, akkor az egy igen nagybecsű, igen értékes apalóvá válbatik. Ivivüle még Gambia, szintén Előszálláson nevelt, pej mén fedez a ménesben. Idomitás alatt ez idő szerint alig van ló, az ötévesek már rég elkeltek, sőt idő előtt elkapkodtak már néhány négyévest is ; — két szép Furiosot, mely már el van igérye, épen ezért most tanitanak kocsiba, — a többi közül az eladókat rendesen julius elején kötik be, a tenyészkanczáknak szántakat pedig októberben. Az idomitás alá vett lovak első héten 30 liter zabot kapnak, ezt hetenkint 5 literrel emelik addig, mig a heti adag 62 liter nem lesz ; a széna-adag naponta 4 kilo ; — jó tavaszi szalma pedig a mennyit megesznek. A mének elsőrendű gyepszénát tetszés szerinti mennyiségben és hetenkint 75, a fedeztetési idény alatt 90 liter s e mellett még naponkint árpa és rozslisztből sütött 3—4 kilo jó kenyeret esznek. Mindkét istállót 8 lovász tartja rendben, felettök a közvetlen felügyeletet a tanitókoceis gyakorolja, e mellett a fiatal lovakat a kocsiba tanitja s az Előszálláson elhelyezett csikókra is ő ügyel fel. E csikók istállói az előbbiekkel egy fedél alatt, de tőlük kissé távolabb, a nagy négyszöget képző major épület másik sarkán vannak. Elég tágas, de főleg igen magas, szellős, egészséges helyiségek. A szeptember végén elválasztott idei csikókat ez időtől itt tartják jövő év ápril végéig. — A kanczák ekkor Ménesmajorba vissza mennek, a mének tovább is Előszálláson maradnak, mindaddig, mig vagy kiheréltetnek — a mi kétéves korukban szokott megtörténni — és Ménesmajorba kerülnek, vagy mint З

1^ évesek eladásra, vagy használatra — évenkint közönségesen hat darab — fel lesznek állítva. A választott csikók a következő év május 1-éig hetenkint 45 liter zabot, uj év után, még ezen kivül, 14 liter árpa, vagy kukoriczadarát s jó szénát, a mennyit meg tudnak enni, kapnak. Zab-adagja minden korú méncsikónak egész éven át, télen, nyáron ugyanez marad. Pár órát télen bármily időben is a szabadban mozognak, de, ha nagy zivatar, vagy hó nincs, a nap legnagyobb részét legelőn töltik, nyároD, mert szálas takarmányt rendesen nem adagolnak, élelmüket is itt keresik. Legelőül szénakaszálásig az istálló körül elterülő, összesen 12—15 holdat kitevő, magasan fekvő és kemény édes füvet termő, bekerített kifutók szolgálnak, de hogy a mozgásban hiányt ne szenvedjenek, naponkint a szomszédos, pár száz holdas, meglehetősen meredek hegy-völgyes, árkoktól, faültetésektől szelt juhlegelőre is kibocsátják őket, hol a csikók derekas izom- és sziverősitő futásokat és ugrásokat tesznek. Ez időszakban, ha, különösen tartósabb szárazság miatt, a mező szükűl, a zab-adag mellé vagy az istállón kapnak zöld luezernát, vagy valamely régibb luezernáera, vagy baltaczimesre mennek legelni. Kaszálás után egy szép domb oldalról (patak által öntözött) völgybe nyúló rétet engednek át nekik, e mellett a jó tarlókat is járják s zabon kivül őszig más takarmányra nem szorulnak. * * * Mindig egyenes fasorok közt vezető uton, husz perez alatt — mikor még a szemeink előtt elterülő s egymást felváltó faültetvények, gazdag, jól müveit szántóföldek, tavakat átszelő, dús rétektől övezett patakok és erek, a tavakban visszatükröző majorságokban kedvünkre ki sem tudtuk magunkat gyönyörködni — megérkezünk Ménesmajorba. E puszta az ő tiszti és cselédlakaival, 200— 250 drb lóra és különböző korú csikóra szá mitott istállóival s egyéb melléképületeivel a