Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-02-14 / 7. szám

54 Vadász- és Verseny-Lap. 54 Southampton (8-12), Gaydene (8" 12), Rookery (8-9), Modred (8 st. 5 font) stb. * * A londoni Tattersallban a Derby-fogadáeok a „Field" utóbbi száma szerint, következőiig jegyezvék : 18:1 Talisman ellen 28:1 DoncasierCupellen 20:1 Camlet ellen 7:1 Talisman és Harvester ellen. * * * Hibaigazítás. Lapunk mult számának körültekintést rovatában, ott hol az amerikai lótenyésztés átalakításáról, s a hajdani déli lovasságról van szó, ennek „herosi csatái" harczi csatái-nak szedetett tévedésből, mi megemlittetik. Visszapillantás a tavalyi versenyévszakban pályázott lovainkra. A tavalyi háromévesek. (Folytatás.) Négy ló, — Vienna, Grossvezir, Boccaccio II. és a Fair Star-kancza a mult versenyidény kezdetén első szerepléseikkel mindjárt oly feltűnő és nagy reményekre jogositó formát mutattak, miszerint, ha eme szereplésöket folytathatják, s idejök van tehetségüket még jobban napvilágra hozni, bátran s joggal lehetett volna őket mult évi hároméveseink első classisába sorozhatni, s valóban, ki tudja, ha például Grossvezirért a Derby re annak idejében kisbánat nem jelentetik s íuthat abban, ha a Fair Star-kancza futva abban, az utolsó forduló előtt el nem esik s lábát nem töri, ba Vienna emez accidens következtében iramából ki nem vétetik s majdnem behozhatatlan tért nem vészit, nem e bárom ló valamelyike lett vclna-e a biró által Derby-nyerőnek kijelentve? De sajnosan, eme négy ló igen korán, még a nyári meeting kezdetén, bevégzé szerepléseit; a Fair Star-kancza agyonlövetett, Vienna, Grossvezir és Boccaccio II. pedig az idomítás alatt oly erősen letört, miszerint a mult idény alatt többé ki nem volt hozható, s kérdés: meg fognak-e ez évben is nyilvánosan jelenhetni? A Buccaneer—VerbeDa-kancza Vienna, Vederemo ez édes testvérje, már kétéves korában szép jelét adá futási képességének, hozzá még egy oly családból származva, melynek mindegyik ivadéka versenylovaink első classisába, vagy ahhoz jgen közel állóba volt sorozható; mi volt természetesebb tehát, miszerint e kaneza hároméves szerepléséhez istállójában a legnagyobb remént eke

t kötötték. Sajnálatra azonban a kaneza csak igen nehezen volt idomítható ; körömbaja miatt sokszor pihennie kellett, s igy történt aztán, miszerint első szereplése alkalmával a bécsi tavaszi versenyek alatt a második osztályú állam с ijban még félig sem készen jelent meg az induló oszlopnál, s mégis, daczára eme körülménynek, oly pompás versenyt futott Morteratsch és Tartar ellenében, a milyen élvezetben az igazi sportsman csak vajmi ritkán részesülhet. Hogy a kaneza a Derby napjáig még igen sok kiloval javulhat s kell is javulnia, az tisztán látszott; mi volt tehát jogosultabb, mint ama nagy remény, melylyel tulajdonosa, istállója s az ahhoz közel állók a Derbyben való futása iránt viseltettek. A kaneza nem is hozatott ki nyilváno san a nagy napig, s lett véve a fogadásokban oly nagy összegekig, a mennyit ellenében a bookmakereknél csak kaphatni lehetett, s Lehmannak, saját állítása szerint, sokkal nagyobb összeget kellett volna kifizetnie e kaDcza esetleges nyerése alkalmával, mint a mennyit kifizetett a Tartarra fogadoknak ; pedig tudva van, miszerint Tartar az utolsó pár nap előtt, midőn tudva lett, hogy Morteratsch nem indulhat a Derbyben, sokaknál igen erős kedvenczczé vált, s lett nagy I összegekig véve általuk. Az öreg Osborne ki is hozta a kanczát oly szép, oly tökéletes conditióban, mint azt csak egy oly tapasztalt idomártól mint 6, várni lehetett. Elindult a tiz lóból álló mezőny a dicsőség, a minden igazi sportsmannek főbüszkeségét képező „kékszalag" elnyeréseért; két lovat látunk a legőrültebb iramban, majdnem egymást megölve vezetni, ezek a Fair Star-kaDcza és Vitéz voltak, pár hoszszal utánok e kaneza ment szépen, nyugodtan visszatartva Maddentől, ugy a többi, köztük Tartar, melyről látszott, miszerint az iramot csak nehezen birja tartani ; igy haladnak az utolsó előtti fordulóig, hol egy kis zavar, a vezető Fair Star-kancza nem látszik többé, s pár hoszszal Vitéz megy magában elől, s az azelőtt harmadik helyen menő Vienna majdnem az utolsók közt, — s halad a verseny tovább ; az egyenes vonalon Tartar vezet már, a távoszlop előtt kissé csomósodik a mezőny, s ennek elhaladása utáD két ló tisztán kivál a mezőnyből s vivja egymással a legerősebb küzdelmet, s igy baladják meg a czélpontot, s ezek Tartar s Vienna voltak. A biró egy kurta fejelőnynyel előbbenit jelenti nyerőnek, — s mi eme kis leirást csak azért ismételtük itten, miszerint annál jobban kitüntessük, mily sebességet és erőt birt a kaneza kifejteni az utolsó pár száz meteren, midőn még az egyenes vonal elején a nyerő Tartar, a kaneza előtt legalább is 50 meterrel szaladt, s mégis eme távolságot oly kurta idő alatt egy kurta fej különbségig birta behozni ; hol kellett volna tehát e kanczának rendes körülmények között a czélpont meghaladásakor lenni?, — mint már egyszer fentebb emiitők — bizonyára Tartar előtt. Ez volt a kaneza utolsó futása, és sajnosan, bármennyire megérdemlette volna is a nyerést, mégis mint maiden-lónak kellett bároméves szereplését bevégeznie. Az évről-évre mindig jobb és nagyobb hirnek örvendő fiatal belföldi ménünk Przedswit mostanáig kihozott legjobb ivadéka okvetlenül a tőle és Golden-Horn kanczából származó Grossvezir. E mént az olyannyira passionatus sportsman gr. Kinsky Octavian nevelte chlumetzi ménesében, s Neuhofba But- ters idomárhoz adta idomitásba; mint kétéves nyilvánosan nem jelent meg, de annál nagyobb feltűnést szerzett e mén első nyilvános szerepléseivel hároméves korában. Első izben a bécsi áprilisi versenyek második napján az ezerforintos K)iaui-dijban, melyben azonban, bár Boccaccio Il.-től öt kilo teher könnyebbséget kapott, ettől, habár erős küzdés után, mégis meg lett verve, maga után hagyott azonban oly lovakat, minők Cambrian, Albert, King Arthur és Sunlight is voltak. Első nyerését a mén a bécsi tavaszi meeting utolsó előtti versenynapján aratta, megnyerve az Állvány-dijat könnyű szerrel Zora, Árva, Elegant Discretion és a négyéves Timmelkam ellenében. A pesti májusi versenyekre hozatva, a mén ott a második napon futott 3000 frkos államdijat nyerte meg Boccaccio II. (melynek csakkhamar visszaadta a kölcsönt), Vitéz és Don Juan ellenében, mig az első osztályú államdijban a négyéves Economy után a második helyen érkezett be Cambusier, Vitéz és Cambrian előtt. Eme futásával mutatta meg a mén képességének legnagyobb fokát, a midőn egy Cambriant, mely conditiójának tetőpontján volt amaz időben, s melynek háta mögött oly fényes győzelmek ragyogtak már, s idősb lovaink egyik legjobbikát Cambusiert birta megverni. E versenye után a mén tulajdonosától gróf Apponyi AEtal és gróf Kinsky Rudolf birtokába ment át, istállótársa Herolddal egyetemben, mely annak idejében a Der- by re állva hagyatott, mig érette kisbánat lett jelentve. Hogy с mén Derby-kedvencz lehetett volna, lia abban állva hagyatik, az eléggé kitűnhetett az alább emiitett pesti szép futásából az első osztályú államdijban. Utolsó futása a bécsi nyári versenyek alkalmával a Buccaneer-dijban volt ; de e verseny reá rosszul ütött ki, mert a nyerő Ridotto, Cambusier és Atilla után nem kapott abban helyet sem ; igaz, miszerint a visszamázsáláshoz már igen mereven lépdelt a mén, s rosz futása inkább is e versenyben ért accidensének tulajdonitható. Nem is jelent meg többé nyilvánosan ; versenyistállójának azonban kétszeri nyerésével 2195 frt hasznot hajtott. Gr. Henckel Hugo Digby Grand—

Miss Buccaneer pej ménje Boccaccio II., kétéves koráoan egyszeri futásával, midőn is Pesten, őszszel a Nursery Handicapben, melyet Árva nyert meg igen közepes mezőny ellen, legkevésbbé sem árulta el ama szép szerepet, melyet mint hároméves a tavasz folytán nálunk aztán játszott. Igaz, miszerint hétszeri futása közül csak egy nyeréssel birt . beszámolni, megnyerve az 1000 frt értékű Kriaui dijat Grossvezir, Cambrian, Albert és más lovak ellenében ; futásai azonban oly tekintélyesek voltak, miszerint őt bátran a jobb classisu lovaink közé lehetett sorolni. Hozzá még a mén a pályán nagy csökönyösségét árult el, igy Prágában egyszer, Pesten pedig a Nemzeti dijban maradt az induló oszlopnál állva. Meglehetős jó forrásból értesülve, állithatjuk, miszerint őt istálójában májusban már Tartarnál jobbnak tartották, bár szeszélyes ló lévén, futásaira bizton vajmi keveset lehetett is építeni ; igy például e mén meg birta Bécsben a Kriaui dijban öt kiloval több teherrel a hátán Grossveziert verni, mig egyenlő teher alatt legközelebb újból való találkozásukkor a pesti 3000 frkos államdijban Grossvezirtől már engedte magát megverni, s ha a 4O0 meterrel hosszabb távolság Pesten előnytelen volt nékie, előnytelen volt az bizonyára Grossvezirnek is. Hová lett tebát pár nap alatt amaz öt kilo különbség, mely köztük első találkozásuk alkalmával volt? Ezt bátran szeszélyességének rovására lehet beszámítani. Negyedik a sorban az oly szerencsétlenül járt Cambuscan—Fair Star-kancza. Ló, kurta versenyearrierje alatt fokról-fokra való előnyösebb változáson nem ment keresztül, mint ő a mult évben A bécsi tavaszi versenyek első napján a 3éveseknek szánt 1000 frtos Duna-dijban Boccaccio II., Elegant Discre- tion és Antinomy után helyet sem birt kapni, mig ugyanazon meeting negyedik napján már a Rondeau-dijban Nézsa után a második helyen érkezett be, maga után hagyva Boccacio II. őt, Elegant Discretiont és Incognitót. Ugyané meeting utolsó napján megnyerte igen könnyen a maiden-dijat, igaz, miszerint közepes társaság ellen, de oly stilusban, miszerint tulajdonosában, gr. Apponji Antalban méltán felébredhetett amaz eszme, miszerint e szép kanczával talán még a Derbyl is megnyerhetné, annál is inkább, mert e kaneza kortársai amaz időben oly változatosan futottak egymás között, mint azt ritka évben lehet csak észlelni. Nem is hozatott ki a kaneza nyilvánosan többé a Derby-napig ; előtte pár nappal azonban egy trialnak lett alávetve a Pesten oly nagy formát mutatott Grossvezir és egy másik istállótársa Herolddal együtt. E trial a kanczára nagyszerűen ütött ki, egyenlő teher alatt egy eleitől végig igen sebes versenyben megverte egy félhoszszal Grossvezirt, mindkettő a végsőkig kilovagolva, mig Herold vagy husz hoszszal érkezhetett be utánok csak. E forma természetesen oly jó volt, mi szerint méltán bizhatott tulajdonosa a Derbyben való jó futásához. Idomárja Butters , maga lovaglá e versenybon, mely aztán I reá nézve oly végzetessé vált; elesett, eltörte I a lábát, s pár perez múlva reá egy jól irányI zott golyó megmenté őt kínlódásaitól. Meg nyerhette volna-e e kaneza a Derbyt?, az a mult