Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-01-03 / 1. szám

4 Vadász- és Verseny-Lap

. 4 megtartani, 8 nemcsak Misától — mely a versenyt megnyerte — szenvedett vere.-éget, hanem Metallist és Edgártól is, mig mögötte Cambus, Sunrise , Borealis és az Eleuoramén érkeztek be. A Kladrubi-dijban való utolsó fölléptekor sem igen aratott több sikert a Lenkeivadék, s noha itt a neki megfelelek) távolságban futhatott, amellett a neki tiz fontot adó Metallist veszélyes nem lehetett s Pásztort is, mely neki öt fontot cédáit, csak egy fejjel verte meg, mig az ezek mögött beérkezettektől eleve sem lehetett sokat várni, amennyiben Ready Money nem rendelkezhetett az indulásnál a kellő egészséggel, Vinea nem tartozott az e'őbbiek classisába, annál kevésbbé pedig az Eleonórámén. Az, hogy e ménnek eme második kísérlete sem sikerült, annak tulajdonithatjuk, hogy a saison végével tökéletesen kiesett a formájából. Ugy Pásztorra, mint Czimerre nézve ismételve kifejezzük ama meggyőződésünket, hogy ha a telet baj nélkül kiállva, a startnál jó conditióban jelennek meg a következő saisonban, a legkiválóbb szerepet fogják játszani. (Folyt, köv.) A lovak átalános megítélése a fogyasztók szempontjából. Gr. Lehndorff Györgytől. (Folytatás.) Ha e pontra nézve gyakorlatilag akarunk tudomást szerezni, akkor tegyük magunkat érintkezésbe a gyepmesterekkel és lóvágókkal s iparkodjunk minden oly lónak a csánkját megszerezni: 1. Melyek erős csomósodási mutattak, a nélkül hogy járásuk szabálytalan lett volna, '•'agy 2. Osontpókot sántasággal, vagy pedig 3. Sántaságot mutattak életökben a nélkül, hogy a pók látható lett volna nálok. Ha kifőzzük eme csánkok legnagyobb részét, aztán összehasonlítjuk s megvizsgáljuk e csontokat figyelmesen, ugy fogjuk találni, hogy a sántaság Délkül való erős csomósodásnál a tizedik ló csánkján sem lelünk csontizzadmányt. A sántitóknál ellenben még ha a csánk vázzának külső lapján semmi szabálvtalanságot nem találunk is, a belső csánklapon, bővebb megfigyelés után, gyakran fedezünk föl izzadmányokat és ta padvánvokat, különösen az ékcsontokon. Ez utóbbi állapot föltalálható ugyan néha oly lo- | vaknál is, melyek nem sántítanak s ilyenkor, ugy tartom, ho^y itt oly csontképződméuynyel van ügyünk, mely talán a születéstől fogva megvan, vagy pedig egy már meggyógyult lobnak a következménye. Az úgynevezett erős csomósodások, különösen a mélyen fekvők, a vázon rendszerint ugy tűnnek föl, mint a szárcsontnak erősen kifejlődött feje, különösen ott, ahol az izületcsontok átalában nagyon erősen kifejlődvék. Ha a csomósodás (e helyen különben nem mint erős csomósodás, mint inkább kerek csontfeldörzsölés tűnik elő) csupán a csánk hátulsó részén észlelhető, talán a bibircs mellett, akkor az rendszerint tökéletesen veszélytelen, minthogy e látszólagos csontvastagodás semmi más, mint csupán a belső kapocscsontnak erős kifejlődése. Summa summarum, én ennélfogva nem aggódom egy-egy mélyen, vagy messze hátul fekvő göb miatt, mindaddií, mig egyenetlen lépés nyoma nem mutatkozik, különösen oly lovaknál, melyek már a minden napi használatban, az országúton, vadászaton vagy versenyistállóban erős munkát végeztek; ezeknél még akkor sem aggódom, ha az alakullatok a két csánkon nem egyenletesek. Persze, ha oly lovat vásárlunk, mely örökös mitsemtevésre volt kárhoztatva, pl. pótlovakat vagy fiatal félvérméneket, akkor már kissé gyanakodóbbaknak kell lennünk, különösen a két csánknak szembeötlő különbözeténél (miután a csánkok még semmiféle próbát nem álltak ki) és peddig annál óvatosabbaknak kell lennünk, mennél kevésbbé nemes származású az illető ló. Ez utóbbi körülményt átalában nagyon mérvadónak tartom én a csontállomány megítélésénél. Csontok és inak, iiletőleg izmok a gép mozgásánál eeyenlően közreműködnek. Ha tehát az előbbiek különösen szilárdak s utóbbiak kiválóan szivósak és erősek (mindkettő a telivérió tulajdonságai) akkor az erőműtan szabályaitól való apróbb eltérések a gép tartósságát illetőleg, kevesebb rövidséget okoznak, mint ha a géprészek anyagának eme tulajdonságai meg nem volnának ; nevezetesen a feszes inak inkább kiegyenlítik ama hibákat, melyek a csontállomány egyes részeinek erőműtaui támpontjára nem nehézkednek egészen. Itt helyén volna ama számtalan csontpók-regék egyikére visszaemlékezni, mely már azért is kevésbbé megy feledésbe, mert mennél inkább eltávolodunk a tény korától, annál gyakrabban merülnek föl az akkori tényállásra vonatkozó legellenmondóbb állitások. Nem rég e kérdéses eset még a képviselő házban is szőnyegre került mint bizonyitási anyag; hogy jogosan e, ítéljen az olvasó a következő bizonyítékból. Mündig, az 1835 diki D wby-nyertes, Angliában 1843-ban a trakehni ménes számára, mint főfedező mén, megvásároltatott. 1844-től 1848-ig a főménesben fedezett ez s több országos fedezöménen kiviil a főménesbea hisz nált két telivér mént Muratot és Paliiont nemzette, mintszintén 19 anyakanczát. Miután bal lábára a csontpók gyanújába esett, kimustráltatott s 1848 nyarán, árverésen 18 talléron Saueken Julienfeld urnák adatott el, ki már 1845-ben a hires Emma kanczát nevelte utána. Az eladásnál ama föltétel lett kikötve, hogy Mündignek incriminált csánkja, ennek kimúlta után, Trakehnenbe küldessék vissza s ez 1852-ben meg is történt. Nagyon érdekes volt rám nézve, hogy Kutzbach ménesigazgató urban egy még élő illetékes tanút puhatolhattam ki a tényállásra vonatkozólag, fölkérve őt, hogy a csontpók-irodalomra érdekes emez adalékot megirni szíveskedjék, mi a következőkben pontosul : „l8o2-ben e sorok irója, mint fiatal állatorvos a ménesügyben való képeztetése végett Trakehnenben tartózkodott, ki is, tnidon Mündignek említett csánkja Schwichow országos főlovászmester ur által hoszája megküldetett, ama meghagyással, hogy e csánk pállasztassék és készittessék elő annak megvizsgálhatáea végett, vájjon van-e azon csontpók? A szakszerüleg teljesített előmunkálatok után, a legszigorúbb megfigyelés folytán sem tudtam fölfedezni a gyanusitott bal csánkon semmi érdességet, domborodást vagy tapadmányt, sőt, ellenben, valamennyi porczlap sima volt s a kötszalaghelyeken semmi nyoma nem mutatkozott az exsudât csontosodások nak. Ellenkezőleg, magában a csánkcsontban ben hadouázva kiáltja „megszavazzuk a három milliót.

u Péchy Tamás elnöki csengetyűje alig birja lecsendesíteni a kedélyeket. Végre mégis szóhoz jut gr. Széchenyi Pál a földmivelési miniszter. „Örömét és köszönetét fejezi ki a tisztelt ház e jobbra fordult hangulata felett, de kötelessége óvni a többséget minden elhamarkodástól. Az eddigi egy millió helyett három millió sok lesz most mindjárt ez évben, minden előkészület nélkül. Nincsen e pillanatban annyira tájékozva a lótenyésztési administratio részletei iránt, hogy határozott összeget preponálhasson, de felszólítja a képviselőházat, hallgassa meg eziránt a lótenyésztési ügyek főnökét Kozma Ferenczet." Halljuk! halljuk! Mély csend között felemelkedik a miniszter mögött Kozma. Arczán a mély megilletődés nyoma. Fürtjeit előre simitja, egyet igazit nyakkendőjén, mely mögül Ádám-csutkája örömében még emberi szem által soha sem látott salto mortalét produkál. „Tisztelt ház! — igy szól. _ Életem legszebb pillanata ez, melyben a törvényhozás bölcsessége annyi pénzt óhajt a lótenyésztés emelése czéljából rendelkezésemre bocsátani a mennyit még én sem tudnék e czélra elkölteni - gyümölcsöző módon. (Általános megütközés, csodálkozás.) Igenis! ismétlem három millió forint évenkint több az elég. él » Felette nagy szüksége van ugyan az országos lótenyésztésnek magasabb javadalmazásra, de a felajánlott összeg mégis túlságos ! Ha a telivér tenyésztésen, mint az országos lótenyésztés alapforrásán kezdjük a nagyobb mérvű fejlesztést, úgy évi 100,000 forint áru kancza import és a lóversenyek államdijainak megduplázása mellett is csak 150,000 forinttal többre volna e rovatnál szükségünk. Térjünk már most át az orszásos lótenyésztés követelményeire. Az állami méntelepekben 3Ó00 kiváló minőségű mént kellene tartanunk ama 150000 kancza fedezésére, mely már jelenleg jobb tenyészanyagot képvisel, de a létszámot nem lehet egyszerre felemelni 1000 darabbal ! Ezt csak úgy tehetjük, ha elébb mind a nécy állami ménesben fokozatosén felemeljük az anyakanczák létszámát 800-ról —1200 darabra, s ezek után nevelünk jó minőségű méneket. Azonkívül meg kell vennünk a tenyésztőktől jó áron minden jó minőségű egyéves méncsikót, mely különben kiheréltetnék. Évenkint szaporodni és javulni fog az alkalmas méncsikók száma. Remélem, hogy évenkint 1000 drb egyéves méncsikót fogunk idővel vehetni. — Ezeket az ország több jó szénatermő vidékén újonnan alakítandó méncsikó-nevelő telepekben fogjuk felnevelni. Öt-hat év múlva azután már az e méncsikókból felnevelt apalovakból a legjobb száz darabot évenkint a méntelepekbe oszthatjuk be, a többi 5—600 darabot pedig átadhatjuk a községeknek és lótenyésztő szövetkezeteknek, olcsó áron, sok évi részletfizetésre. Szivesen meg fogják ily előnyös módozatok mellett venni a községek és tenyésztő társulatok, mert akkorára már azután meg lehet hozni ama törvényt, mely csak alkalmas apalovat enged közrendelkezésre bocsátani. E törvény el fogja pusztitani a sok rosz községi és magán mént, de akkor már adhatunk helyettök jókat, elegendő számban. A közrendelkezésre bocsátott jó magánméneket idővel évenkint 100,000 forinttal fogjuk segélyezni. Kétszáz forintot is adunk évenkint egy ily jó mén tulaj Ionosának. Miután pedig a törvény akkor már csak jó mének használatát fogja megengedni : annálfogva a jó mének fedezési diját is fel lehet majd emelni ugy az állami méntelepekben mint a magánosoknál. A tenyésztők mindinkább be fogják látni, hogy 10 forint fedezési dij nem sok egy jobb minőségű félvér-ménért, mely után я jobb kanczájából származott csikót 600-800 forintért fogja eladni. Csak elegendő jó minőségű apalóval kell rendelkeznünk. Ez pedig a tisztelt ház ily kedvező hangulata mellett egy vagy másfél évtized alatt meglehet és meg fog lenni. Lesz 3000 elsőrangú fedező-ménünk az állami méntelepekben a jobb minőségű 150,000